A Biblia szerinti kísértés

I. A „kísértés” meghatározása	II. A kísértések eredete
III. A kísértés fajtái	IV. A kísértés megjelenési formái
V. Jézus megkísértése

I. A „kísértés” meghatározása

1.  A mindennapi életünkben milyen fogalomként tartjuk számon, milyen gondolatokhoz társul bennünk ez a kifejezésünk, hogy „kísértés”?

–  Általában a bűn világának fogalmaként ismerjük a „kísértés” szót, és amikor ezt halljuk, akkor gondolatainkban azonnal a bűn és a bűnösség állapota társul hozzá.

–  Legáltalánosabb kapcsolási pont a „kísértés” szó használatához az első emberpár megkísértése, akik szintén bűnös szándékkal és cselekménnyel lettek megkörnyékezve.

–  Ádámban azonban még nem volt bűn az Édenben, amikor Sátán megkísértette, és a mennyei angyalok is bűntelen lények voltak, mielőtt Sátán megkísértette őket, vagyis a bűnös természet és hajlam nem feltétele a kísérthetőségnek.

2.  Milyen alapvető dolgok miatt van jelen életünkben a kísérthetőségünk ténye?

–   Az Isten által adott szabad akarat biztosítja a választás lehetőségét a kísértésben, ami lehet teljesen ártatlan kísértés, de lehet a bűn irányába fordító is.

–  Az ártatlan kísértésekkel csak a döntésünkben vagyunk megkísértve, de ezek a döntések nem fordítanak el bennünket a bűn irányába, noha esetenként lényeges következménye lehet egy-egy döntésünknek.

–   Amikor csak abban kell döntést hozni, hogy a felkínál tálból a szöllőfürtöt vagy az őszibarackot válasszuk-e, ezt is kísértésként éljük meg.

–  Akkor is a kísértés hatása alá kerülnek a fiatalok, amikor el kell dönteniük, hogy melyik pályán induljanak el, és ez a döntésük az egész jövő életüket meghatározó tényezővé válik.

–  Ilyen kísértést jelentett Jézusnak a pusztában az, amikor abban kellett döntenie, hogy kenyérré változtatja-e a követ, hogy megszüntesse az éhségét, vagy nem.

- A bűn szempontjából teljesen ártatlan döntéshozatal volt, hiszen egyik esetben sem követett volna el bűnt, de kihatásában és következményében nagyon lényeges döntést kellett hoznia.

–  Amikor viszont azzal kísért Sátán, hogy a savanyú kovászos uborka után fogyasszam el az őszibarackot vagy máskor, ez már bűnös kísértést jelent, mivel az egészségügyi elveink szerint tudjuk, hogy ez így együtt nem egészséges.

–  Másrészt az ismeretünk hiányossága teremti meg a kísérthetőségünket.

–  A teremtett világ első kísértései is abból adódtak, hogy sem az angyalok, sem az ember nem ismerte a bűnt, nem tudta, hogy mi az, mit eredményez.

–  Értelmes lények nem választják szándékosan a bajt és a veszélyt, mert ha ismerik a következményeket, és elhiszik, hogy az fog bekövetkezni, amire figyelmeztették őket, akkor nem fogják a rosszabbik változatot választani.

–  Egyedül Isten ismerte a bűnt, és a bűnre való kísértést minden kihatásával együtt, ezért amikor az ember vétkezett, akkor már azt mondta: „az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván”. 1Móz. 3,22.

3. Elfogadható-e az az állítás, hogy a kísértés csak a bűn világának a terméke, és az Isten által teremtett világban eredetileg ismeretlen volt ez a fogalom?

–  Ez a kijelentés önmagában nem fogadható el, hiszen a kísérthetőségünk ténye az Isten által adott szabad akaratunkból következik, a választásunk lehetősége adja.

–  Keveset gondolunk arra a kísértéssel kapcsolatban, hogy egy kísértés nem feltétlenül kapcsolódik össze a bűnnel, nem minden esetben bűnös cselekményre késztet a kísértés.

–  Éppen ezért nemcsak a bűnös vágyakkal és bűnös hajlamokkal terhelt lények kísérthetők, hanem a teljesen tiszta, szent lények is.

4. Mit tudhatunk a kísértés anatómiájáról, hogyan történik, miként éljük meg azt az eseményt, amit kísértésnek nevezünk?

–   Jakab apostol bizonyos igei kapaszkodót ad ennek a kérdésnek az elemzéséhez: „Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz”. Jak. 1,14-15.

–  Eszerint a kísértés még nem bűn önmagában, csak akkor lesz azzá, ha a rossz irányba késztető kísértés megfogan bennünk, ha elfogadjuk azt, amit kínál.

–  A bűn világának természetes velejárója lehet a kísértés olyan módon is, hogy nekünk semmi közünk nincs hozzá, mert a Kísértő képes olyan gondolatokat és érzéseket sugallni, amiket mi úgy élünk meg, mintha azok a mi gondolataink és érzéseink lennének.

–  „Mindnyájunknak vigyáznunk kell érzékszerveinkre, hogy Sátán hatalmába ne kerítse őket, mert ezek a lelkünkhöz vezető utak. Hőségesen őrizzük szemünket, fülünket és minden érzékszervünket, ha uralni akarjuk gondolatainkat és meg akarjuk akadályozni, hogy a hiábavaló, romlott gondolatok beszennyezzék lelkünket! Ezt a legfontosabb munkát azonban csak Isten kegyelme képes elvégezni bennünk.”  (Tan. Gyül. 187,1-2)

–  Tényleges kísértésről csak akkor beszélhetünk, ha a kísértő a belső emberünkben rövidebb vagy hosszabb ideig egyfajta kettősséget tud létrehozni.

–  Ez az állapot önmagában még nem feltétlenül bűn, ha azonban nem alakul ki bennünk a kettősség, ha nem jelent kísértést számunkra az adott dologban való választás lehetősége, akkor csupán a Kísértő részéről való próbálkozásról beszélhetünk.

–  A választásnak ezt a dilemmáját nemcsak a bűn csábítása vonatkozásában éljük meg, hanem sokszor még a teljesen ártatlan dolognak látszó kísértésekben is bizonytalankodunk.

–  Még az újjászületett ember kísértéseire is jellemző ez a belső kettősség küzdelme.

–  Ez a küzdelem azonban mindig gyengülni fog annak arányában, ahogy a belső ember gyógyul és megerősödik. „…ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.” 2Kor. 4,16.

–  Az újjászületett ember Jézus példája szerint egyre inkább az Isten akaratának teljesítésében találja meg lelke örömét. „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” Zsolt. 40,9.

5. Milyen módon reagálhatunk a gonosz szándékú kísértésekre, milyen lehetőségek közül választhatunk?

–  Általában három dolog történhet velünk a kísértés hatása alatt, háromféleképpen válaszolhatunk a bennünket kívülről környékező kísértésekre.

–  Azonnal elutasíthatjuk, ha teljesen idegen számunkra az, amit a Kísértő sugall.

–  Vannak olyan kísértések, amiket csak megfelelő átgondolás és mérlegelés után tudjuk visszautasítani.

–  Ez már egy plusz veszély-helyzetet jelent számunkra, mert minden egyes pillanattal, amelyben időt adunk a Kísértőnek, teret biztosítunk számára, és előnyhöz juttatjuk a küzdelemben.

–  Ennek ellenére vannak olyan helyzetek, amikor nem kerülhetjük el a mérlegelő átgondolást, mert csak eközben ismerhetjük fel azt a tényt, hogy kísértve vagyunk.

–  Ezekből a helyzetekből csak az Istennel való közösségből fakadó erő által tudunk megszabadulni.

–  Akkor válik végzetessé a kísértés, ha elfogadjuk, amit Sátán sugall, ha készek vagyunk azonosulni vele, átadjuk magunkat az általa felcsillantott gondolatnak, érzésnek, vágynak.

–  Erre mondja azt Jakab, hogy „a kívánság megfoganván bűnt szül”.

–  Ha viszont már azonosultunk a bűnnel, mert jól érezzük magunkat benne, esetleg már keressük is annak lehetőségét, hogy elkövessük, akkor ez már az elbukott állapotunk természetes megnyilatkozása, amit belső kísértésnek nevezünk.

6. Mikor mondható az, hogy a kísértés megfogant és bűnt szült bennünk, szükséges ehhez elkövetnünk valamilyen bűnös cselekedetet?

–  A Biblia szerint nem akkor leszünk bűnösökké, amikor megteszünk és elkövetünk valamilyen cselekedetet, hanem már korábban.

–  Attól a pillanattól fogva beszélhetünk eredményes kísértésről, ha a Sátán által sugallt kívánság megfogant bennünk, amikor a szívünkben azonosultunk a kísértő gondolattal és kívánsággal.

–  A bűn ugyanis minden esetben egy szívbéli állapotot jelent, a cselekedet csupán kifejezője, illetve következménye annak, ami a szívünkben van. Mt. 15,19,   5,28.

7. Milyen következménye van az emberrel kapcsolatosan annak, ha a kísértés hatásaként megfogant a bűn?

–  Jakab apostol azzal fejezi be a kísértésről szóló gondolatait, hogy „a bűn teljességre jutva halált nemz”. Jak. 1,15.

–  Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kárhozat ítélete vár a bűnre, illetve mindazokra, akik a bűnt választják, azzal azonosulnak, és ragaszkodnak hozzá.

–  Jelentheti és eredményezheti a lélek halálát is a megfogant kísértés, ha teljességre jut benne a bűn, ha megmarad a bűn állapotában, mivel a bűn, természetéből adódóan minden erkölcsi értéket eltorzít és megsemmisít, mivel vakká tesz önmagunk megítélése vonatkozásában.

–  A megfogant bűn hatása alatt már a valóságtól eltérően látjuk és ítéljük meg az állapotunkat és a cselekedeteinket.

–  „Van olyan út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja… Az embernek minden útja igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.” Péld. 16,25.  21,2.

II. A kísértések eredete

1. Mit tudhatunk a kísértések eredetéről, minden kísértés Sátántól ered, vagy alkalmanként Isten is megkísért bennünket?

–   „Senki se mondja, mikor kísértetik: az Istentől kísértetem:" Jak. 1,13.

–  Ebből első olvasat alapján arra lehetne következtetni, hogy Isten soha, semmilyen körülmények között sem kísért bennünket.

–  Jézus viszont a mintaimádságában azt kérte az Atyától: „ne vígy minket kísértetbe".

–  Ezzel viszont annak a lehetőségét veti fel, hogy esetenként Isten is belevisz a megkísértésbe, de ezeket jobb elkerülni, jobb, ha nem történik meg velünk.

–   Jakab apostol azt is írja, hogy„teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek". Jak. 1,2.

–  Ez a kijelentés viszont teljesen egyértelművé teszi, hogy bizonyos kísértések csak úgy érhetnek bennünket, hogy Isten is ott van velünk.

–  Ezért az ilyen kísértés azt eredményezi, hogy „a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez", hogy végül „tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül". Jak. 1,2-3.

2. Hogyan kell érteni Jakab apostolnak azt a kijelentését, amikor azt írja, hogy Isten soha nem kísért senkit sem?

–  Jakab apostolnak ebben a kijelentésében a kulcsszó a „gonoszsággal” való kísértés.

–  „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért.” Jak. 1,13.

–  A kísértésre használt görög szó – próbára tevést, megpróbáltatást – is jelent, így is lehetne fordítani.

–  Ugyanolyan törvényszerűség alapján működik mindkettő, legyen az kísértés vagy megpróbáltatás, hiszen minden kísértés próbát jelent, és minden próbában ott van a kísértés is, mert a szabad akaratunk választását és döntését igényli tőlünk.

–  „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.” Jak. 1,12.

–  Ezért Malakiás szerint még mi magunk is megkísérthetjük és megpróbálhatjuk Istent.

–  „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Mal. 3,10.

–  Isten és Sátán kísértése között csak a kísértés célja és a kísértő szándéka szerint lehet különbséget tenni.

–  Jakab ezért fogalmaz úgy a kijelentésében, hogy „Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért” gonoszsággal, vagyis a mondat második része csak az első rész hátterén értelmezhető.

–  Jézus már a mintaimájában is azt kéri az Atyától, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”.

–  Amiből az derül ki, hogy Isten is megkísért bennünket, esetenként Ő is bele visz minket kísértést jelentő helyzetekbe.

–  Az ószövetségi írásokban elég sok olyan kijelentés található, ahol Isten megkísérti a népét.

–  „Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.” 2Móz. 20,20.

–  „…mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?” 5Móz. 13,3.

–  „Hanem azok által kísértem Izráelt, ha vajon megtartják-é az Úrnak útát, járván azon, amiképpen megtartották az ő atyáik, avagy nem?” Bír. 2,22.

III. A kísértés fajtái

1. Hányféle módon tudja megkísérteni Sátán az embereket?

–  A bennünket érhető kísértések fajtáit tekintve kétféle változatról beszélhetünk, annak függvényében, hogy milyen a kapcsolatunk a kísértő jelenséggel.

–  Kívülről jövő kísértés-nek nevezzük azt, amikor az Ős-ellenség sugall olyan gondolatokat és kívánságokat, amik teljesen idegenek a személyiségünktől, de a belső emberünkre mégis csábítólag hatnak, vonják és édesgetik azt.

–  Belülről ható kísértés-nek nevezzük azt, amikor olyan dolgokon keresztül ér bennünket a kísértés, amikkel korábban már azonosultunk, amiknek átadtuk magunkat.

–  Ezek a vágyak és kívánságok már a személyiségünk részévé lettek.

2. Hogyan történik a kívülről környékező és befolyásoló kísértés?

–  A kívülről jövő kísértéseket legtöbb esetben a test különböző érzékszervei közvetítik, általuk informálódik mindenről a belső lényünk.

–  Ezért azonban nem az érzékszerveink a hibásak, nem a szemünk vagy a fülünk romlott, hanem a belső lényünk, amely különböző okok miatt a környezetből beáramló információkra erkölcsi szempontból negatívan reagál.

–  A kívülről érkező kísértések célja mindig kettős.

–  Ha még tiszták vagyunk egy adott dologban, akkor bűnre akar vezetni, bűnössé akar tenni, meg akar fertőzni bennünket, ahogy tette ezt az angyalokkal, vagy később az első emberpárral.

–  Ha azonban már bűnösök vagyunk, mert valamikor már azonosultunk egy kísértéssel, akkor még inkább szeretné elmélyíteni bennünk a bűn hatalmát és befolyását, annak cselekedetekben való gyakorlása által.

–  Majd pedig újabb és újabb bűn-fajták elkövetésére akar rávenni.

3. Hogyan történik a belülről jövő kísértés, miben különbözik a külső kísértéstől?

–  Belülről jövő kísértésről akkor beszélünk, amikor az eredendő bűn állapotában levő természetünkből vagy pedig a bűnnel való személyes azonosulásunkból adódóan támadnak fel a bennünk lévő vágyak, a kívánságok, és igényelnek kielégülést.

–  Ezekben az esetekben minden alkalommal megromlott vágyakról, kívánságokról van szó, amiket már Sátán ural bennünk, ezért is tud belülről kísérteni.

–      Mivel ekkor már a saját megromlott kívánságaink késztető erejét használja fel a kísértésben, ezért ezt az állapotot rabszolgaságnak nevezi a Biblia.

IV. A kísértés megjelenési formái

1. Tudhatunk-e valamit arról, hogy Sátán hányféle területen tudja megkísérteni az embert, és így rossz irányába befolyásolni?

–   János apostol írásából tudhatjuk, hogy Sátán három területen tudja megkörnyékezni az embereket: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” 1Ján. 2,16.

2. Mit foglal magába a „test kívánsága", és hogyan tudja azt Sátán befolyásolni?

–  A „test kívánsága” alatt nemcsak a megromlott vágyakat és kívánságokat kell érteni, hiszen ez a meghatározás vonatkozhat az Isten által belénk teremtett természetes vágyakra, ösztönökre, kívánságokra is, mint például az éhség, a szomjúság, és a nemi vágy.

–  Ezek az ösztönös kívánságok úgy vannak bennünk, mint az Isten által teremtett lényünk természetes alkotóelemei. 

–  Önmagukban semmiképpen sem bűnösek, de ki lehet őket elégíteni bűnös módon is, ha az akaratunk szintjén megfogan bennünk a kísértő kívánság.

–  Sátán a tudatunk, az értelmünk, a belső emberünk befolyásolása és meggyőzése által akarja bűnre vinni a bennünk levő természetes vágyakat és kívánságokat.

3. Mit foglal magába a „szemek kívánsága", és hogyan tud ezen keresztül kísérteni bennünket Sátán?

–  A „szemek kívánsága” azt a kísértési területet jelöli, amely az érzékszerveinken keresztül gyakorol hatást ránk, mert ezek az érzékelt dolgok képekké alakulnak át bennünk, és így kerülnek a tudatunkban, és a tudatalattinkba.

–  A „szemek kívánsága” szintén nem jelent önmagában feltétlenül bűnös kívánságot, hiszen úgy lettünk megteremtve, hogy vágyódunk a szép után, vágyunk abban gyönyörködni; ez önmagában még nem bűn.

–  Egy-egy ilyen élmény kép formában él bennünk továbbra is még hosszú időn keresztül.

–  Ezt a képet bármely pillanatban magunk elé tudjuk vetíteni, és képesek vagyunk újból látni és átélni azt, amit az adott élmény hajdan kiváltott belőlünk.

–  Ezt az Isten által belénk teremtett csodálatos képességet rontotta és fertőzte meg Sátán a bűn által, és így a „szemek kívánsága” félelmetes kísértési formává vált.

–  Ezeket az emlékképeket Sátán bármikor felszínre tudja hozni bennünk úgy, hogy nem szükséges neki újra kialakítani az eredeti helyzethez hasonló szituációt és körülményeket.

4. Mit foglal magába az „élet kérkedése", és hogyan tud ezen keresztül kísérteni bennünket Sátán?

–  Az „élet kérkedése” kizárólag a tudatunkra, az értelmünkre ható kísértési forma.

–  Amikor ez a kísértési forma környékez, akkor elkezdünk dicsekedni, büszkélkedni valamivel, hivalkodva felmutatni valamilyen különlegességnek számító tulajdonságunkat vagy teljesítményünket, vagyis az „Én" kerül középpontba.

–  Van azonban jó értelemben vett dicsekedés és büszkélkedés is, ezért nem kell feltétlenül csak rossz és negatív fogalomként kezelnünk..

–  Szinte minden édesanya boldogan dicsekszik kisgyermekével, a kisgyermek boldogsága pedig akkor teljes, ha megmutathatja játékait.

–  Pál apostol Krisztus keresztjével dicsekedett. „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” Gal. 6,14.

–  A dicsekedés tehát lehet a bennünk levő örömnek, boldogságnak vagy a ragaszkodó szeretetnek a kifejeződése.

–  Az „élet kérkedése”, mint világi kívánság, minden esetben az ember saját személyének a nagy „Én”-jének a felmagasztalását és dicsőségét keresi és munkálja.

–  Ennek a belső állapotnak a látható visszajelzői az önzés, a gőg, az elbizakodottság és az uralkodni akarás.

V. Jézus megkísértése

1. Amikor az ihletett kijelentés Jézus megkísértéséről beszél, akkor mindenekelőtt mit kell figyelembe venni és szem előtt tartanunk?

–  Jézus megkísértésével kapcsolatban mindenekelőtt azt kell nagyon határozottan szem előtt tartani, hogy Ő bűnnel csak kívülről volt kísérthető, belülről egyáltalán nem, mert „Őbenne nincsen bűn”, nem volt Benne bűn. 1Jn. 3,5.

–  János apostol nem azt mondja, hogy Jézus nem követett el bűnt, hanem azt, hogy Jézusban nem volt bűn, a belső lelki természete tiszta volt a bűntől.

–  Itt is azt az alapvető szempontot kell hangsúlyozni, hogy a Biblia nem az elkövetett cselekedetet tekinti bűnnek - az csak a látható megnyilatkozása a bűnnek - bűnnek tekinthető a szív Istentől elszakadt, megromlott állapota.

–  Ez az Ige azt fogalmazza meg, hogy Jézusnak a szívében nem volt bűn, nem volt fertőzött a természete a bűn által a kívánságok és hajlamok szintjén.

–  Ebből adódóan Jézus egyáltalán nem volt kísérthető bűnre, sem belülről, sem kívülről.

–  Bár Sátán megpróbálta megkísérteni bűnnel is, hogy önmaga imádatára késztesse – és ez már bűn lett volna –, de Jézus számára az nem jelentett kísértést, hogy kit imádjon.

–  Ezért tudta azonnal elutasítani magától Sátánt: ez a próbálkozás egyáltalán nem talált visszhangra lelkében, ellentétben az ezt megelőző kísértéseiben.

2. Hogyan kell érteni Pál apostolnak azt a nagyon precíz meghatározását, amit Jézus megkísértésével kapcsolatban írt le: „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt”. Zsid. 4,15.

–  Ez elsősorban azt jelenti, hogy Jézus megkísértése csak hasonló volt a miénkhez, de nem volt ugyanolyan, nem volt minden vonatkozásában teljesen azonos.

–  Jézus „Maga is kísértést szenvedett, mégpedig a szentségének tökéletességével arányban. De a sötétség fejedelme mit sem talált Benne a világból, – egyetlen gondolata, egyetlen érzése sem hajlott a kísértésre." (5.T.  422.)

–  Pál egy nagyon fontos dolgot is hangsúlyossá tesz, mégpedig azt, hogy Jézus a bűn kivételével kísértetett meg mindenekben.

–  Őt ugyanis nem lehetetett bűnnel kísérteni, annak ellenére sem, hogy Sátán még ezt is megpróbálta, de Jézus számára a bűn nem jelentett kísértést.

–  Ellen White egy nagyon fontos dolgot hangsúlyoz ezzel kapcsolatban.

–  „A szenny közepette Krisztus megőrizte tisztaságát. Jelleme tökéletes iszonyt fejezett ki a bűnnel szemben. Az Ő szentsége maga ellen lázította az erkölcstelen világ minden dühét, mert tökéletes életével szüntelen vádolta a világot, s megmutatta az ellentétet a törvényszegés, valamint annak szeplőtlen igazsága között, Aki nem ismert bűnt.” (SDA BC 5. 1142.)

3. Az ihletett kinyilatkoztatásokkal összhangban mii az, amit határozottan kimondhatunk Jézusnak a bűnnel való megkísérthetőségével kapcsolatban?

–  Két megállapítást mondhatunk ki Jézusnak a bűnnel való kísérthetőségével kapcsolatban.

–  Belülről nem volt kísérthető a bűnnel, mert „Őbenne nincsen bűn ". 1Jn. 3,5.

–  „Sátán az emberi szívben talál olyan sarkot, ahol meg tudja vetni a lábát - dédelgetett, bűnös vágyat, amellyel kísértéseit érvényre juttathatja. De Krisztus elmondhatta önmagáról: »Jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije« (Ján 14:30). Sátán nem talált semmi olyat Isten Fiában, ami által legyőzhette volna. Jézus megtartotta Atyja parancsolatait, és nem volt benne semmi bűn, amit Sátán ki tudott volna aknázni.” (NK, 554.)

–  Kívülről sem volt kísérthető a bűnnel, mert a természete „irtózott a bűntől". (5.T.  422.)

–  „Jelleme tökéletes iszonyt fejezett ki a bűnnel szemben.” (SDA BC 5. 1142.) „Egy gondolattal sem, az érzelemnek árnyalatával sem válaszolt a kísértésekre.” (RH, 1887. november 8.)

4. Ha azt mondjuk, hogy Ő bűnnel nem volt kísérthető sem kívülről, sem belülről, akkor ez nem oda vezet, hogy egyáltalán nem volt kísérthető?

–  Amikor Jézus megkísértéséről beszélünk, akkor nem szabad általánosítanunk, főként nem szabad Jézus megkísértésére átvetíteni a köztudatban vallott elgondolásokat a kísértésról.

–  A Megváltó ugyanis kísérthető volt kívülről és belülről is, de nem úgy, ahogyan mi.

–  Az Őt környékező kísértések, mint ahogyan azok a mi esetünkben is, személyre szabottak voltak.

–  Jézus számára az „Ő szentségének tökéletességével arányban" készítette elő Sátán a kísértéseit.

5. Mit ír Ellen White a Jézusban lejátszódó kísértésekkel kapcsolatban?

–   „(Sátán) Az elöljárókat és főpapokat arra késztette, hogy Jézussal a legkegyetlenebb és legembertelenebb módon bánjanak. Sátán azt remélte, hogy az ilyen csúfolódás és bántalom Isten Fiából panaszt vagy zúgolódást fog kiváltani; vagy kimutatja isteni erejét és kiragadja magát az Őt gyötrő tömeg közül.”  (TL 137.)

–   Amikor Krisztust megvetéssel kezelték, akkor erősen kísértésbe esett, hogy kinyilvánítsa isteni lényét. Egyetlen szavával, és tekintetével arra tudta volna kényszeríteni üldözőit, hogy olyan Úrnak vallják meg, aki Úr volt királyok és uralkodók, papok és a templom felett is. Éppen ez volt azonban Krisztus nehéz feladata, hogy megtartsa azt a helyzetét, amelyet maga választott magának, mikor úgy döntött, hogy hozzánk hasonló emberként éli le életét ezen a földön.”  (JÉ 604-605)

–  „Összes képességeinek teljes erejét igényelte, hogy ellenálljon annak a hajlamnak, hogy isteni hatalmát használja és kiszabadítsa magát a veszedelmes helyzetekből, diadalmaskodva a sötétség Fejedelmének hatalma felett.” (RH, 1875. Április 1;  SDA BC 7. 929.)

6. Mi volt Jézus megkísértésének az a területe, amiben meg kellett állnia, mint a helyettes Megváltónknak?

–  „Krisztusnak az emberi nem érdekében kellett győzedelmeskednie a vágyak felett azáltal, hogy kiállta ezen a téren a legnagyobb próbát is.” (SM-ből idézi a Lelkésztájékoztató 1987/5. száma)

–  Mielőtt azonban bárkinek is elszabadulna a képzelete, hogy milyen vágyak felett kellett Neki győznie, figyeljük meg, hogy mit értett a fenti sorok szerzője e meghatározása alatt.

–  „Jézus önként vállalta a feladatot és hordozta a terhet az emberért, és az emberért győzelmet aratott a vágyak felett Az ember érdekében önmegtagadónak, állhatatosnak és elvhűnek kellett lennie még a leggyötrőbb éhség közepette is. Az éhségnél, sőt még a halálnál is erősebb étvágy feletti uralmát kellett bemutatnia… Minden elveszett, amikor Ádám engedett az étvágy hatalmának. A megváltó, akiben egyesült az emberi az istenivel, Ádám helyére állt, és majdnem hat borzalmas héten át böjtölt. Ennek a böjtnek a hossza a legerősebb bizonyíték arra nézve, hogy mennyire bűnös az emberi család, és milyen nagy hatalma van rajta a lealacsonyító étvágynak…

–  A Sátán közvetlen kísértései nyomán Izráel gyermekei engedték, hogy a vágyak uralkodjanak az értelem felett. Így olyan végzetes bűnöket követtek el, amelyekkel magukra vonták Isten haragját, és ezért elestek a pusztában. (Sátán) vélte, hogy Krisztust is legyőzheti ugyanezzel a kísértéssel…

–  Kísértéseit Krisztus körülményeihez és környezetéhez szabta, így az étvággyal való kísértést majdnem ellenállhatatlanná tette.” (uo.)

7. Mi volt Jézus megkísértésének az a sajátos területe, amiben hozzánk hasonlóan lett megkísértve, de az Ő helyzetéhez és személyiségéhez szabottan?

–  A kísértésnek ez a módja már magában hordozta a sátáni szándék minden elemét és célját.

–  Ennek a kísértésnek az előkészítésében Sátán arra törekedett, hogy Ádámhoz hasonlóan Jézusban is alakuljon ki az Atyával szembeni bizalmatlanság.

–  Ezzel azt szerette volna elérni, hogy Jézus vegye igénybe az isteni hatalmát saját érdekében, hogy ennek gyakorlása által meghiúsuljon a megváltás műve.

–   „Sátán azzal kecsegtette magát, hogy fel tudja kelteni a kételkedést Krisztusban a keresztségekor elhangzott mennyei szózat hitelességét illetően. Márpedig ha ráveheti, hogy istenfiúságát kétségbe vonja és kételkedne az Atya szájából elhangzott szavak igazságában, akkor nagy győzelmet aratna… Sátán remélte, hogy a kételkedés fullánkját szúrhatja Krisztusba, hogy Atyja iránti szeretetén rést üthet Krisztus gondolataiba, és a reménytelenség és a kínzó éhség nyomására saját érdekében élni fog csodás hatalmával; kivéve ezzel sorsát a mennyei Atya kezéből. Ez valóban nagy kísértést jelentett Krisztusnak, ám egy pillanatig sem táplálta magában. Egyetlen percre sem vonta kétségbe mennyei Atyja szeretetét, még ha úgy is tűnhetett, hogy meghajlik az elmondhatatlanul nagy szenvedés alatt.” (uo.)

8. Hogyan összegezhetjük Pál apostolnak a Jézussal kapcsolatban adott kijelentését: „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt”.  Zsid. 4,15.

–  Kísértései teljesen valóságosak voltak, a mi kísértéseinkhez hasonlóak folyamatukban, jellegükben és céljukban egyaránt.

–  Jézus átment a kísérthetőség minden területén, szintén hozzánk hasonlóan, de személyre szabottat, az „Ő szentségének tökéletességével arányban”.

– Megkísértése azonban egyetlen dologban különbözött a miénktől: nem volt kísérthető a bűnnel, mert „tökéletes iszonyt” érzett azzal szemben, bár Sátán megpróbálkozott ezzel is, de hasztalan.

9. Ezektől a tényektől eltérő minden gondolkodással szemben milyen figyelmeztetést és tanácsot ad Isten a Bizonyságtételben?

–  „Nem szabad azt gondolnunk, hogy Krisztusnak arra irányuló hajlama, hogy Sátán kísértéseinek engedjen, gyengítette emberi természetét, és ugyanazokkal a bűnös, romlott hajlamokkal rendelkezett, mint az ember… Krisztus a mi természetünket vette fel ugyan, a bukottat, de nem a romlottat, és csak akkor rontatott volna meg, ha Sátán szavait fogadta volna el Isten szavai helyett.” (Kiadott kéziratok, 1211., 1890)

–   „Nem az angyalok természetét vette fel, hanem az emberi természetet, tökéletesen azonosulva a mi természetünkkel, kivéve a bűn hajlamát.” (3.SM, 129.)

10. Milyen területen kellett J.Kr.-nak velünk ellentétben sokkal hatalmasabb kísértésekkel is szembe szállnia?

–  „Saját részére nem érvényesíthette isteni hatalmát.” (VR. 76., 408.)

–  A mindennapi életben,        hogy munkáját, vagy terheit könnyítse.

–  A pusztában,                        hogy éhségét kielégítse.

–  A Gecsemánéban,              hogy megszabadítsa önmagát.

–  Annás és Kajafás előtt,       hogy isteni hatalmát felhasználva elpusztítsa kínzóit.

–  A kereszten,                         hogy leszálljon a keresztről.

–  „Nagy volt a kísértés, hogy hagyja veszni az emberiséget” (VR. 409)

–  „Krisztus nagyobb próbát állott ki, mint ami valaha is érheti az embert.” (VR. 86.)