54. Júdás árulása és megbánása
m
| I. Júdás jellemrajza | II. Júdás végzete és tanulsága |
|
|
 |
m
| I. Júdás jellemrajza | II. Júdás végzete és tanulsága |
|
|
|
Nagyon jó képességgel rendelkező ember volt, karizmatikus egyéniségével állandó befolyást gyakorolt a környezetében lévőkre, és ezt tudatosan is képes volt gyakorolni.
Tanítványtársait állandóan bírálta és megítélte, úgy tekintett rájuk, mint akiket ő messze felülmúl az ítéletalkotás képessége terén.
Nagyfokú önelégültség jellemezte, ezzel párhuzamosan viszont vak volt saját gyenge jellemének a felismerésére.
Általában Júdás keltette tanítványtársai körében azt a viszályt, hogy ki legyen közöttük a nagyobb.
Az ötezer ember megvendégelésekor hasznot akart húzni abból a lelkesedésből, ami az embereket áthatotta, ezért lelki vakságában Ő állt elő azzal a tervvel, hogy Jézust akár erőszakkal is tegyék meg királynak.
Ezért kellett Jézusnak erőszakkal elválasztani a tanítványait a sokaságtól.
Feltehetően az Iskáriótes Júdás volt az egyetlen, aki nem galileai volt a tanítványok között.
Nem Jézus választotta ki és hívta el s tanítványok közé, hogy legyen az apostolok egyike.
Sokan azonosítják azzal az emberrel, aki önként ajánlkozott arra, hogy követni akarja Jézust. Lk. 9,57-58.
Krisztus ezt egy évvel az elárulása előtt azt mondta: “Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög” Jn. 6,70.
Jézus példabeszédével élve Júdás egy konkoly volt, vagyis “a gonosznak fia” a tanítványok között, akit az ellenség vetett be a kiválasztottak közé. Mt. 13,38.
Kezdetben az Üdvözítő tanítása megindította szívét, megigézetten csüngött szavain, amelyeket a zsinagógában, a Galileai-tengernél, a hegyen mondott el.
Látta, amikor betegek, sánták, bénák és vakok özönlöttek Jézushoz a kisebb és nagyobb városokból, tanúja volt az Üdvözítő hatalmas munkájának.
Saját személyében is megtapasztalta Krisztus hatalmának bizonyítékát, felismerte, hogy Krisztus tanítása magasan felette állt mindannak, amit valaha is hallott.
Júdás megszerette Jézus, szeretett volna Vele lenni, megvolt benne a vágy arra, hogy élete és jelleme megváltozzon, és azt remélte, hogy Krisztussal való kapcsolata révén megtapasztalhatja majd ezt.
Az ötezer megvendégelésekor segített az élelem szétosztásában az éhes sokaság között, és lehetősége volt megtapasztalni, milyen jó dolog az, ha másoknak adhatunk és Isten szolgálatában tevékenykedhetünk.
Amikor segített a betegeket és a szenvedőket Jézushoz vinni, látta, milyen megkönnyebbülés, milyen öröm és boldogság költözik az emberek szívébe a Megváltó gyógyító hatalma által.
A Simon házában megtartott ünnepi vacsora alkalmával viszont nyilvánvalóvá tette kapzsi természetét, Jézus dorgálására egész lelkülete rosszindulatúra változott.
Megsebzett gőgje és bosszúvágya ledöntött minden korlátot, ezért a régóta benne élő pénzsóvársága is kimutatkozott, amit eddig ellenőrzés alatt tartott, vagyis leplezett.
Júdás nem jutott el addig a pontig, hogy teljesen alárendelje magát Krisztusnak, nem adta fel evilági becsvágyát és a pénz iránt tanúsított szeretetét.
Miközben elfogadta Krisztus egyik szolgájának a tisztét, nem adta át magát az isteni befolyás átformáló hatásának.
Úgy érezte, hogy megtarthatja saját véleményét és ítéletét mindenről és továbbfejlesztette azt a hajlamát és képességét, hogy mindent megbíráljon és megvádoljon.
A tanítványok nagyra becsülték Júdást, és ő nagy hatással is volt rájuk, de neki magának is jó véleménye volt önmagáról és képességeiről.
Az Üdvözítő tanítása ellenére Júdás folyamatosan hangoztatta azt az elgondolását, hogy Jézus fog még királyként uralkodni Jeruzsálemben.
Az ötezer megvendégelésekor is ezt szerette volna megvalósítani.
A Szentírásból azokat a helyeket idézte, amelyek semmi kapcsolatban nem voltak azokkal az igazságokkal, amelyeket Krisztus hirdetett.
Ezek az íráshelyek, kiragadva összefüggésükből, összezavarták a tanítványokat és növelték elbátortalanodásukat, amely miatt már egyre jobban szenvedtek és gyötrődtek.
Mindezt azonban olyan módon cselekedte, hogy ezáltal a tanítványok szemében nagyon lelkiismeretesnek látszott.
Látszólag nagyon kegyes és bölcs szavakkal igyekezett más megvilágításba hozni azokat a dolgokat, amiket Jézus tárt a tanítványai elé, és olyan értelmet adott Jézus szavainak, amire az Üdvözítő sohasem gondolt.
Júdás befolyása alatt az elégedetlenség kovásza gyorsan végezte munkáját a tanítványok között.
Megváltónk az egész világegyetem előtt tette nyilvánvalóvá az Isten szeretetét.
Jézus arra tanította követőit, hogy szeressék még az ellenségeiket is, ezért Júdás esetével az igazi szeretet gyakorlati bemutatását adta a követői számára.
Nem utasította vissza Júdás közeledését, helyet adott neki a tizenkettő között, még hatalommal is megajándékozta, hogy betegeket tudjon gyógyítani és démonokat tudjon kiűzni.
Krisztus egy olyan helyet biztosított számára a tanítványok csoportjában, ahol alkalma nyílott jelleme gyengeségének meglátására és helyreigazítására.
A tanítványok pénztárosaként neki kellett gondoskodnia a kis közösség szükségleteinek a kielégítéséről és a szegények nélkülözésének az enyhítéséről.
Jézus mellett, mások szolgálatában Júdás kifejleszthetett volna magában egy önzetlen lelkületet, Mesterének igazi tanítványává válhatott volna.
Isten senkinek sem oszt ki önkényesen, hatalmi szóval, általa elgondolt terveket. Mát. 23,37. Jel. 3,20.
A megváltási terv úgy készült el, hogy tiszteletben tartja minden ember szabad-akaratú döntését, viszont mindenkinek vállalnia kell az maga választotta döntés következményét.
Tervében Isten egybeszerkesztette azokat a szabad-akaratú emberi döntéseket és cselekedeteket, amelyeket istenségéből adódóan Ő már előre látott.
Tervének elkészítésében a szándékával ellentétes megnyilvánulások sem képeztek akadályt, előre látva, ezeket is beépítette tervébe. Csel. 4,26-28.
Isten minden ember számára előkészített olyan jócselekedeteket, amiknek cselekvése által Isten dicsőségére és az emberiség áldására élhetnének. Eféz. 2,10.
Júdás számára is volt Istennek ilyen terve, és Jézus mindent megtett azért, hogy Júdás fogadja el ezt Istentől és éljen aszerint, de Júdás megkeményítette magát az Isten Lelkének szívére gyakorolt hatásával szemben.
Júdás szíve egészen addig még nem keményedett meg teljesen, amikor a húsvéti vacsorán Jézus bebizonyította istenségét azzal, hogy leleplezte az árulójának személyét és szándékát.
Amikor Jézus még gyengéden Júdást is bevonta abba a szolgálatba, amelyet tanítványaival végzett a lábmosás alkalmával, Júdás viszont a szeretetnek ezt az utolsó felhívását sem tudta figyelembe venni.
A megszégyenítés miatt azonban teljesen átadta szívét Sátánnak, így azok a lábak, amelyeket Jézus megmosott, az árulás felé vezető úton vitték megállíthatatlanul tovább.
Amikor Gecsemáné kertben Jézus azt mondta neki: “Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”, akkor ezeknek a szavaknak fel kellett volna ébreszteniük az áruló lelkiismeretét, és meg kellett volna érinteniük konok szívét. Lk. 22,48.
Júdást azonban elhagyta minden tisztesség, ehelyett vakmerően és kihívóan állt, és semmi jelét nem mutatta, hogy megváltozott volna a Jézussal szembeni elhatározása.
Már a Simon farizeus házában történt egy dolog, ami Júdás önérzetét sértette, amikor Jézus nyilvánosan javította ki a bűnös nő drága olajával kapcsolatban mondott megjegyzését, és ez Jézus ellen hangolta őt.
Ugyanakkor Júdás nem hitte el, hogy Jézus engedi majd magát elfogatni.
Jézus más számtalanszor szabadult meg a farizeusok által előkészített csapdából, tehát bizonyára most sem engedi meg, hogy elfogják és keresztre feszítsék
Amikor Jézus önkinyilatkoztatására az egész megjelent csapat földre borul előtte, akkor Júdás talán éppen a saját elképzelésének a megerősítését vélte felismerni benne.
Éppen ezért csodálkozva tapasztalta, hogy az Üdvözítő később minden ellenállás nélkül engedi, hogy megkötözzék és elvezessék mint egy bűnözőt.
3. Mit váltott ki Júdásból az a körülmény, amikor várakozásával ellentétben Jézus nemcsak elhurcolják, hanem megalázzák, mint egy közönséges bűnözőt?
Először még csak aggodalmaskodva követte Őt a kerttől egészes a kihallgatás helyszínéig.
Minden pillanatban azt várta, hogy Krisztus majd meglepi ellenségeit azzal, hogy Isten Fiaként jelenik meg előttük.
De amint egyik óra telt a másik után, és Jézus mindennek alávetette magát, hirtelen szörnyű félelem szorította össze a szívét arra a gondolatra, hogy ő tulajdonképpen halálra adta Mesterét
Júdás nem tudta tovább elviselni bűnös lelkiismeretének kínzó érzését, ezért kétségbeesésében elrohant és felakasztotta magát.
4. Júdáshoz hasonlóan Péter apostol is elárulta Mesterét a főpap udvarán, még átokkal egybekötött eskü alatt is megtagadta, hogy valamikor is ismerte volna; - Van-e különbség a két eset között, és a két ember megbánása között?
Júdással ellentétben Péter nem előre megfontolt szándékkal készült fel Mesterének megtagadására, vagyis nem állt ellen következetesen a Szentlélek jó irányba késztető szándékának.
Péter csak beleesett egy olyan helyzetbe, amire nem volt felkészülve, és így áldozat lett Sátán előre elkészített csapdájában.
Júdás bűnbánata nem volt Isten Lelkétől késztetett, noha az igazi bűnbánat egyes elemeit felfedezhetjük benne.
Igyekezett jóvátenni elkövetett bűnét azzal, hogy bevallotta: “Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért”. Mt. 27,4.
Még az árulásért kapott pénzt sem tartotta meg magának, hanem visszaadta a megbízóinak.
Isten Lelke egyetlen bűnöst sem vezet kétségbeesésbe, csak megtérést kiváltó megszomorodást vált ki belőlük. II. Kor. 7,10. Ésa. 38,17.
Júdással ellentétben Péter nem az öngyilkosságban keresett megoldást bűnbánatában, hanem a kegyelmes Isten lábánál, aki “gyönyörködik az irgalmasságban”. Mik. 7,18.
5. Milyen tanulságot vonhatunk le Júdás történetéből a mi életünkre vonatkozóan?
Mindazoknál, akik könnyelműen játszadoznak a bűnnel, hasonló tapasztalatok láthatók.
Ha nem állunk ellent időben a romlottság elemeinek, nem győzzük le azokat és nem adunk megfelelő választ Sátán kísértéseire, akkor a mi lelkünk is hamarosan Sátán akaratának fogságába kerül.
Ma is vannak olyan hívő emberek, akik Júdáshoz hasonlóan okosabbnak képzelik magukat még Istennél is.
Ha Isten mond valamit az Ige által, akkor ők azt megmagyarázzák, hogy miért nem úgy kell tenni, ahogyan azt Isten nyilatkoztatta ki.
Jézus azt mondta, hogy sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak, amivel arra utalt, hogy a végidőben is sokan lesznek azok, akik Júdáshoz hasonlóan túl későn ébrednek annak tudatára, hogy önmagukat csapták be azzal, hogy okosabbnak hitték magukat Istennél.
Közben azonban a kegyelem ajtaja végérvényesen bezáródott előttük, és már nincs lehetőségük arra, hogy a végső sorsukon változtassanak.