Jn. 9,1-12. 34.
| I. Ki vétkezett, hogy vakon született? | II. A farizeusok előtt |
|
|
|
1. A templomból való eltávozása után kivel találkozott Jézus, aki körül ezután hatalmas bonyodalom indult el?
A templomon kívül meglátott egy vak embert, aki már születésétől fogva vak volt, így született.
Mivel szombaton tilos volt a koldulás, ezért csak csendben ült a földre terített szőnyegén, talán azt várta, hogy kéregetés nélkül is megszánja egy-két ember.
2. Mi váltotta ki Jézus tanítványaiból a vak emberrel kapcsolatban azt a kérdést: “Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek a szülei, hogy vakon született”?
A zsidók azt hitték, hogy a bűn már ebben az életben is elnyeri a méltó büntetését a különböző betegségek által.
Sátán elhitette velük, hogy a betegséget és halált Istentől származó büntetésnek tekintsék, amit önkényesen ró ki az elkövetett bűnök ellenében.
Így készítette elő az útját annak, hogy Jézusra is úgy tekintsenek, mint aki “ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől”, miközben Ő a mi “betegségeinket viselte, és fájdalmainkat hordozá”. Ésa. 53,4.
Jób barátaihoz hasonlóan azt gondolták, hogy Isten igazságos kormányzását ki lehet számítani és meg lehet érteni, kis bűnre kis büntetést ad, a nagy bűnre pedig nagyot.
A tanítványok által felvetett kérdés azonban egy nagyon zavaros teológiai tanítás hátterén fogalmazódott meg.
Hogyan okozhatott volna vakságot a saját bűne, hiszen vakon született?
Vagy talán hittek a reinkarnáció valamilyen formájában, és azt gondolták, hogy az előző életében követte el ezeket a bűnöket?
Esetleg az gondolták, hogy Isten már előre ismerte azokat a bűnöket, amiket majd el fog követni, és ezért született már előre büntetés alatt?
Jézus kijavította ugyan a tanítványai tévedését, de nem magyarázta meg az emberi szenvedés okát, ehelyett inkább a következményekről beszélt.
A bűn világában élők számára a szenvedés körülményei között válik láthatóvá Isten kegyelme és szeretete, ílymódon lesznek nyilvánvalóvá az Isten dolgai.
3. Mire vonatkozik Jézusnak az a kijelentése: “Míg e világon vagyok, a világ világossága vagyok”?
Ezzel Jézus azt mondta ki, hogy Ő az, aki megnyitja a vakok szemeit, amíg itt van.
Aki eddig sötétségben ült – akár testi, akár lelki vakságban – és semmit sem látott, az végre lásson és értse is az Isten dolgait.
E szavak a kegyelem felszólítását is képezik arra, hogy éljünk az Istentől adott lehetőséggel, mert ez a lehetőség mulandó, nem áll mindig a rendelkezésünkre.
Ez burkolt utalás arra, hogy a kegyelemidő sem végtelen, hanem mulandó.
A Jézus és tanítványai közötti párbeszédet a vak is hallotta, de nem értette, ezért csendben várta, vajon mi fog történni.
4. Milyen módon gyógyította meg Jézus ezt a születésétől fogva vak embert?
“Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.” Jn. 9,6-7.
Vannak akik azt gondolják, hogy Jézus ezzel a cselekményével a teremtői munkáját szemléltette, hiszen kezdetben az egész embert a föld porából formálta. I. Móz. 2,7.
Azzal, hogy a Siloám tavához még vakon küldte el megmosdani, ezzel elindította őt a hitben járás útján is, mert a gyógyulása csak akkor fog bekövetkezni, ha a saját lépéseit ő is megteszi ennek érdekében.
Természetesen nem a sár gyógyította meg, és nem is a tó vize, hanem Jézus az ember hitére építve.
5. A későbbiekből kiderül, hogy a vak nem ismerte Jézust, de akkor mi indította arra, hogy megengedte Jézusnak azt, amit a szemével tett, és még a Siloám tavához is elment megmosdani?
A vakon született az előzőekben hallottak alapján hitben engedelmeskedett Jézus szavának, és úgy tért vissza az elküldő szavának teljesítése után, mint aki látott.
Jézus útmutatásának teljesítése teljes gyógyulást jelentett számára.
Jézus gyógyító ereje a messiási küldetésének jeleként nyitotta meg a vakon született ember szemeit, mert Ő a világ világossága, az irgalmas Isten küldötte.
Ezt szemlélteti a Siloám tavához való küldés is, mivel a héber “Silóah” név a “küldeni” igegyökből származik, ennek a héber szónak a görög átírása a “Siloám” név.
A születésünkkel hozott bűn betegségeinkből is csak az Isten küldöttje, a Messiás gyógyíthat meg bennünket.
1. Miért vitték a meggyógyult vak embert a farizeusokhoz, és hogyan hatott rájuk ennek az eseménynek a híre?
Az a körülmény, hogy egy vakon született ember lát, olyan megrázó esemény volt az emberek életében, hogy úgy gondolták, ezt mindenképpen tudniuk kell a vallási vezetőiknek is.
A gyógyítás csodája újra Jézus felé vonzotta az embereket, ugyanakkor viszont féltek ezt nyíltan kimutatni a vezetők miatt, akik már Jézus megölésére készültek.
Ezért úgy gondolták, ez az eset alkalmat szolgáltat a vezetőknek arra, hogy újra átgondolják és megvizsgálják a Jézussal kapcsolatos álláspontjukat.
A gyógyításnak ez a csodája rendkívüli módon megdöbbentette a farizeusokat is, akik azonnal vizsgálatot indítottak el az események kiderítésére.
2. Milyen módon próbáltak hiteles információt szerezni a farizeusok a történtekről?
Miután meghallgatták a jelentést tevő embereket, kihallgatták a meggyógyított vakot, aki részletesen elmondta mindazt, ami történt vele.
A fiú beszámolója után még a farizeusok között is megoszlás történt Jézus megítélése vonatkozásban, ezért újra a fiút kérdezik Jézus felől.
“Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.” Jn. 9,17.
A Jézus ellen nyíltan állást foglaló farizeusok erre úgy reagáltak, hogy kijelentették, a fiú nem is volt vak, így tehát csoda sem történt.
Utolsó megoldásként még a fiú szüleit is előhívaták, mert szerettek volna rájuk hatni annyira, hogy ők mondják ki azt, “a mi fiúnk sohasem volt vak”.
3. Mitől dühödtek meg, mi súlyosbította ennyire a farizeusok előtt a hallott esemény megítélését?
Mivel Jézus szombaton cselekedte azt, hogy sarat készített, ráadásul a jeruzsálemi templom előtt, az Isten imádat helyszínén, és még a vakot is olyan cselekedetre késztette, amit szerintük nem lehet szombaton tenni, ezért ez többszörös bűnnek számított a szemükben.
Mivel ők már eldöntötték magukban azt, hogy Jézusnak meg kell halnia, és most újra olyan dolgot tesz a főváros szívében, amivel a nép szimpátiáját ismét maga felé fordítja.
4. Miért nem adtak részletes tájékoztatást a vak fiú szülei, miért zárkóztak el a farizeusok kérdezősködése elől?
Vallási ügyekben a farizeusok véleménye olyan mértékben meghatározó volt, hogy a fiú szülei nem mertek velük szemben ellenkező véleménynek hangot adni.
“Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.” Jn. 9,20-23.
5. Vajon miért kérdezték meg újra a vakot, hogy “Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?”, vajon még mindig nem tudták, mi történt?
A farizeusok meg akarták félemlíteni a fiút, és az előző vallomásával ellenkező kijelentésre szerették volna késztetni.
Szinte a szájába adták a szavakat, amiket mondania kellett volna: “Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös”. Jn. 9,24.
Mivel a csodát letagadni már nem lehetett, ezért azt követelték a fiútól, hogy csak Istennek adjon érte hálát, mert ezt nem Jézus tette vele.
6. Amikor mindenki csendben hallgatott vagy éppen Jézus ellen foglalt állást, akkor ez az ember hogyan tett bizonyságot Jézus mellett a templomban?
Határozott fellépésével szinte rákényszeríti a farizeusokat, hogy nyíltan foglaljanak állást Jézus mellett vagy ellen.
“Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?” Jn. 9,27.
Nem félt kimondani azt, amit a szívében érzett Jézussal kapcsolatban:
“Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.” Jn. 9,31-33.
7. A vak először csak egy embernek nevezi Jézust, később viszont prófétának tekinti, végül pedig már imádá is Őt ; vajon mitől változott meg ilyen gyorsan a Jézussal kapcsolatos szemlélete és viszonyulása ennek az embernek?
Minél dühösebben fordultak Jézus ellen a farizeusok, annál erősebb lett benne az a felismerés, hogy Jézus nem az, akinek a farizeusok be akarják állítani.
Jézus és a farizeusok összehasonlításából világossá vált előtte, hogy ki van Istentől, és ki nem lehet az Isten embere.
8. Mi lett a következménye annak, hogy ez az ember határozottan bizonyságot tett a templomban Jézus gyógyító csodájáról?
“Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.” Jn. 9,34.
Ez a kivetés a zsinagógából való kitiltást és a gyülekezet közösségéből való kirekesztést jelentette, ami a legsúlyosabb büntetésnek számított, hiszen teljes jogfosztottságot jelentett.
9. Milyen cselekménynek számított az, hogy ez a meggyógyult ember ott Jeruzsálemben, imádá” Jézust?
A farizeusok nézőpontjából szemlélve ez istenkáromlásnak minősült, és az első parancsolat elleni bűnnek.
Hiszen az Örökkévaló Isten imádatának színhelyén, nyilvánosan borult le az egyik ember a másik előtt és imádta őt.
A farizeusok közül némelyek, akik látták ezt, már éppen készültek hangot adni felháborodásuknak, amikor Jézus feléjük fordulva egy kijelentést tett.
“Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.” Jn. 9,39.
10. Az események végén még milyen szóváltás történt Jézus és a farizeusok között?
“És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.” Jn. 9,40-41.
A farizeusok nem voltak hajlandók belátni a lelki szükségletüket, ezért nem fogadták el Jézus, így viszont lelki vakságukért ők maradtak a felelősek.