36. Galileán keresztül újra Kapernaumban

Mt. 17,22 - 18,4.   Mk. 9,30-35.   Lk. 9,44-48.

I. Ismét a szenvedéseiről beszél	II. A templomadó
III. Versengés a tanítványok között

I. Ismét a szenvedéseiről beszél  (Mt. 17,22-23 Mk. 9,30-32. Lk. 9,44-45.)

1. Milyen módon akart keresztül menni Jézus Galileán a tanítványaival?

• Amikor Cézárea Filippi környékéről elindult Galileán keresztül Jeruzsálem felé, akkor kivételesen nem a galileai emberek álltak a figyelmének és szolgálatának középpontjában.

• Most úgy akart időt tölteni Galileában, hogy “nem akará, hogy valaki megtudja” azt, hogy Ő most újra itt tartózkodik a tanítványaival. Mk. 9,30.

2. Mit szeretett volna útközben, nyugodt körülmények között megbeszélni a tanítványaival?

• A galileai tartózkodását kizárólag a tanítványainak felkészítésére szerette volna fordítani, félrevonulva velük egy csendes és nyugodt helyre.

• Rohamosan közeledett Jézus megáldoztatásának ideje, a tanítványai azonban még nem voltak felkészülve erre a megrázó eseményre, ezért újra szerette volna nekik elmondani mindazt, ami be fog következni.

3. Mennyit mondott el nekik abból az eseménysorozatból, ami Rá várt Jeruzsálemben?

• Jézus ez alkalommal még nyíltabban és világosabban fogalmazta meg és mondta el mindazt, ami Rá várt Jeruzsálemben.

• Határozott szavakkal beszélt nekik arról, hogy Jeruzsálemben Ő “az emberek kezébe adatik”, vagyis elfogják, halálra ítélik és kivégzik, de harmadnapon fel fog támadni.

• Az “adatik” szó, nem Júdás áruló cselekményére vonatkozik, hanem az Isten eleve végzésére, amit János 3,16-ban mond el Jézus.

4. Mennyit értettek meg Jézus tanítványai abból, amit elmondott nekik, és hogyan hatott rájuk ez?

• Az evangéliumi feljegyzésekből úgy tűnik, hogy a tanítványok szinte semmit sem értettek meg abból, amit Jézus elmondott előttük.

5. Miért nem értették meg a Jézusra váró események lényegét a tanítványok?

• Mert tele volt a fejük és a szívük az atyáktól átvett torz Messiás képpel, miszerint az eljövendő Messiás szabadító király lesz, nem pedig egy magatehetetlen áldozat, akit a saját népe fog kivégezni.

• Talán arra is gondolhattak, hogy mindaz, amit Jézus elmondott csak jelképesen értendő, hiszen Jézus gyakran beszélt előttük jelképes nyelvezettel, vagyis nem valóságosan fog bekövetkezni mindaz, amit hallottak.

• Az is lehet, hogy maga Isten takarta el a Jézus által mondottak megértését a tanítványok elől.

• Mert még nem jött el a kinyilatkoztatott dolgok megértésének, hiszen akkor nem tudtak volna lelkesen részt venni a jeruzsálemi dicsőséges bevonulásban.

• Útközben valami olyan dolog történt a tanítványok között, ami nagyon felkavarta a lelküket, és még mindig azok a gondolatok és indulatok foglalkoztatták őket, ezért nem igen voltak abban az állapotban, hogy most Jézus szavaira figyeljenek.

• Amennyit viszont fel tudtak fogtak abból, amit Jézus mondott, csak kérdéseket vetett fel bennük.

• Ezeket a kérdéseket azonban nem merték megkérdezni Jézustól.

6. Milyen tanulsága van az utókor tanítványaira az a körülmény, hogy ezek a Jézus közelében élő emberek nem értették meg, hogy mit mond nekik a Mesterük?

• Nem biztos, hogy már minden területen elérkezett számunkra az Istentől adott kijelentések megértése, hiszen “Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18.

• Ezt a megértést viszont ne befolyásolják a tekintélyes atyáktól tanult ismeretek, se az a körülmény, hogy épen nem vagyunk jó lelki állapotban.

• A tanítványokkal ellentétben, merjük elmondani a bennünk felmerülő kétségeket és kérdéseket Jézusnak.

• Aki fél kérdezni, az kevesebbet fog megérteni, és ezzel arányosan veszíti el azokat az áldásokat is, amik pedig a rendelkezésére állhattak volna.

II. A templomadó  (Mt. 17,24-27.)

1. Kik és milyen célra szedték adóként a két drakmát az emberektől?

• Az volt a szokás, hogy minden 20. életévét betöltött férfi a templomi szolgálat biztosítására évente egyszer két drakmát fizetett be adóként.

• Alighogy a városba érkeztek, az adószedő Péteren keresztül egy kérdéssel támadta meg Jézust, amiért még nem fizette be a rá eső adórészt, ami által azt akarta érzékeltetni, hogy nem tartja be a törvényt. II. Móz. 30,11-16. Neh. 10,32.

• Mesterének védelmében Péter azonnal “igen”-nel válaszol a kérdésre, mielőtt ezt Jézussal megbeszélte volna, mert szerinte Jézus is megfizeti ezt az adót.

• Péter ugyanis úgy érezte, hogy az adószedő alattomosan akarja megtámadni Mesterét a templom iránti hűtlenséggel, ami igen súlyos bűnnek számított a zsidók körében.

2. Milyen példával szemléltette Jézus a két drakmás adószedés jogtalanságát?

• Mielőtt Péter beszámolhatott volna az eseményekről, Jézus máris felvet Péternek egy kérdést, amely éppen a szóban forgó esettel kapcsolatos.

• “Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót, a fiaktól-é, vagy az idegenektől? Mt. 17,25.

• Azzal, hogy a családtagok “a fiak szabadok”, Jézus egyértelművé tette, Ő mint az Istennek Fia nem köteles az Isten házának fenntartására kirótt adóteher fizetésére.

• Ha a papok és a léviták kivételezettek voltak, mennyivel inkább megillette ez Őt, akinek a templom az Atyjának háza volt.

• “Ha Jézus tiltakozás nélkül kifizeti az adót, gyakorlatilag elismerte volna a követelés jogosságát, és ezzel megtagadja istenségét.” (JÉ 366,5)

• “Az írástudók azzal, hogy Jézustól megkövetelték ezt az adót, semmibe vették jogát a prófétai, tanítói címre, és közönséges személyként kezelték. Ha visszautasítja az adó kifizetését, kinyilvánítja hűtlenségét a templommal szemben, ha viszont megteszi azt, ezzel igazolja, hogy joggal vetették el, mint prófétát.” (JÉ 366,2)

3. Miért ment bele Jézus mégis abba, hogy ő is megfizeti ezt az adót, és honnan teremtette elő a hozzá való pénzt?

• Mert jelentéktelen dologban nem akart alkalmat szolgáltatni a vádaskodásra az ellenségeinek.

• Mert az adó meg nem fizetésével nem akart botránkozást kelteni azokban, akik nem értenék meg ezt a cselekedetét.

• Ezért kész volt olyasmit is megtenni, amit jog szerint nem kellett volna.

• “Ez a tanulság igen értékes a tanítványok számára. Hamarosan jelentős változásoknak kellett beállniuk a templomi szolgálathoz való viszonyukban, és Krisztus arra tanította őket, hogy szükségtelenül ne kerüljenek összeütközésbe a fennálló renddel. Amennyire csak lehet, ne adjanak alkalmat hitük félremagyarázására. A kereszténynek nem szabad feláldoznia az igazság egyetlen alapelvét sem, de ha csak lehet, el kell kerülnie az összeütközést.” (JÉ 367,3)

4. Miért ilyen különleges módon elégítette ki az adószedők követelését?

• Mert az elkövetkező események előtt Péter hitét szerette volna erősíteni ezzel a csodálatos halfogás élményével is.

• A tengerből kifogott hal szájában talált pénzzel az adószedők felé is bizonyságát akarta adni az Istenségéről és az ezzel együtt járó jogairól.

• “Enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.” Zsolt. 50,10-12.

III. Versengés a tanítványok között  (Mt. 18,1-4. Mk. 9,33-35. Lk. 9,46-48.)

1. A Kapernaum felé vezető útjuk közben mi felett gondolkodtak és vetekedtek egymás között Jézus tanítványai?

• Az utóbbi napok eseményei újból felélesztették lelkükben azt a gondolatot, hogy végre talán elérkezik az a pillanat, amikor Jézus elfoglalja Dávid trónját.

• Ha pedig ez bekövetkezik, akkor ott is ők fogják alkotni az új király közvetlen környezetét.

• De vajon ki milyen helyet tölthet be Jézus királyságában, hogyan fog majd a hatalom szétosztása megtörténni, milyen szempontok alapján fogja rangsorolni őket Jézus, vajon a megdicsőülés hegyének kiválasztottjai előnyben lesznek?

• Amikor Kapernaumba értek, akkor Jézus rájuk is kérdezett, hogy “Mi felett vetekedtetek egymással az úton?” Mk. 9,33.

• Úgy tűnik, hogy először csak nagyot hallgattak szégyenükben, később azonban mégis elmondták a vitatott kérdésüket Jézusnak: “Vajon ki nagyobb a mennyeknek országában?” Mt. 18,1.

2. Milyen módot választott Jézus annak szemléltetésére, hogy a bennük lévő nagyra vágyó lelkülettel nem mehetnek be a mennyeknek országába?

• Jézus igyekezett kijavítani a gondolkodásuk hibáját, és egyben bemutatta előttük azt, hogy mit tekintenek az igazi nagyság fokmérőjének az Isten országában.

• “Ha valaki első akar lenni , legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.” Mk. 9,35.

• Majd Jézus magához szólított egy kis gyermeket, és azt mondta: “ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába”. Mt. 18,3.

• Jézus azt is világossá akarta tenni, hogy nem azon kellett volna beszélgetniük, melyikük lesz az első és a nagyobb, hanem azon, hogy miként juthatnak oda.

• Akiben leküzdhetetlen a mások feletti uralkodás vágya, az nem való oda, és kimarad belőle még akkor is, ha itt a földön az Isten szolgálatába szegődött.

3. Hogyan és milyen módon lehetünk mi olyanok a gyakorlati életünkben, mint a kisgyermekek, - mit jelent kisgyermeknek lenni felnőttként?

• “A kisgyermek szerénységét, önmagával nem gondolását, bízó szeretetét - ezeket a vonásokat értékeli a menny. Ezek az igazi nagyság jellemzői.” (JÉ 369,4)

4. Hogyan érted Jézusnak azt a kijelentését: “Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó, és mindeneknek szolgája”? (Mk. 9,35/b)

• Amíg valaki nagy akar lenni és mindenkit megelőzve az első, addig még az a sátáni lélek hatja át, amely még azt a vágyat is dédelgette, hogy az Istennél is nagyobb lesz.

• “Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” Ésa. 14,13-14.

• Jézus ezzel a kijelentésével a saját alázatos és szolgáló életét akarta a tanítványai elé állítani példaként. Mt. 11,29. 20,28.

• Ez a szolgálat nem a rabszolga kényszeréből fakad, hanem a szabad ember önkéntes vállalásából.

5. Hogyan lehet megvalósítani Jézusnak azt a kijelentését, miszerint: “Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött”?

• A kisgyermek pozitív lelkületének és jellemének a befogadása által a valóságban az isteni természet részeseivé válunk.

• Jézus azonosítja magát a kicsinyekkel, a gyermekhez hasonlóan segítségre és védelemre szorulókkal. Mt. 25,40.

• Jézus is gyermekké lett, az Isten Fiává lett azért, hogy bennünket megmentsen, és amikor Őt befogadjuk, akkor azzal az Istent fogadtuk magunkba.