Mt. 15,1-20. Mk. 7,1-23.
| I. Vita a kézmosásról | II. Ami megfertőzi az embert |
|
|
|
|
| III. Az atyák rendeletei és hagyományai |
A húsvéti ünnep alkalmára Jézus sokan várták Jeruzsálemben, többek között a farizeusok és az írástudók is.
Mivel Jézus ez alkalommal nem ment el Jeruzsálembe, ezért most ők jöttek el Jézushoz “hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül”. Mk. 7,1.
A jeruzsálemi vizsgáló bizottság azon tagjai, akik korábban Kapernaumban keresték fel Jézust, teljesen elbizonytalanodtak Jézus megítélésében, ezért most egy újabb csoportot bíztak meg azzal, hogy figyeljék Jézus munkáját és tanítását.
A vizsgáló bizottságot kiküldők többsége arról szeretett volna megbizonyosodni, hogy Jézus nem tartja meg a törvényt, sőt még az embereket is a törvény elleni cselekedetre biztatja és tanítja.
Ha ezt bizonyítani tudják, akkor egyértelművé válik, hogy Jézus nem lehet Istentől küldött tanító.
Bár a tanítványok cselekedete ellen emeltek szót, a valóságban azonban Jézust mint Mestert akarták megvádolni és felelősségre vonni.
A ceremoniális törvényekben adott tisztálkodási törvényekhez nagyon sok kiegészítő emberi magyarázatot csatoltak az idők folyamán, és egy idő után ezeket már azonos értékűnek tekintették az Istentől adott rendeletekkel.
Az atyák hagyományai aprólékosan meghatározták az étkezés előtti kézmosástól az edények és poharak mosásának a rendjét. Lk. 11,37-38.
Jézus korára a tisztátalansággal kapcsolatban adott isteni törvényeket már szinte teljesen a külső dolgokra értették, ezért gyakorolták a mosakodásokat olyan szigorúan.
Jézus nem fogott bele egy védő beszédbe a tanítványai mellett, hiszen az egy végtelen vitába torkolt volna, minden eredmény nélkül.
“Amikor az igazság üzenete különleges erővel érkezik a lélekhez, Sátán arra indítja eszközeit, hogy vitát szítsanak valamilyen jelentéktelenebb kérdésről. Így próbálja elvonni a figyelmet a valódi tárgyról. Bárhol is kezdődik valami jó, mindig készen állnak a gáncsoskodók, hogy vitát kezdeményezzenek formaságokról, technikai részletekről, elvonják a gondolkodást az élő valóságtól.” (JÉ 332,2)
A lényegtelenről a lényegre irányította a figyelmet, elkezdte bemutatni azt a lelkületet, amely az ilyen hagyományokhoz ragaszkodók életét jellemzi.
Magyarázatával megpróbálta különválasztani az Isten által adott törvénytől az emberi rendeleteket és hagyományokat.
Mindezek után Ésaiás próféta szavaira irányította a figyelmüket, akin keresztül Isten éppen ezzel a problémával kapcsolatban adott egy feddő üzenetet, mivel a saját szavainak ekkor nem lett volna elég tekintélye és súlya.
“Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn.” Ésa. 29,13.
Mert az atyák rendeleteinek a gyakorlása olyan látványos cselekvések sorozatát jelentette, amivel magukra irányíthatták az emberek figyelmét.
Az Isten iránti hűségük leplébe csomagolták a büszkeségük és az önfelmagasztalásuk lelkületét.
Jézus ezért hasonlította őket más alkalommal a meszelt sírokhoz, amik szépek kívülről, de belül már undorítóan piszkosak. Mt. 23,27-28.
Jézus abbahagyta a farizeusokkal való beszédét, helyette a körülöttük összesereglett emberekhez fordult, és elkezdte nekik magyarázni az Isten által kijelentett tisztátalanság és az emberi elképzelések közötti különbséget.
Hangsúlyozta előttük, hogy egy ember nem attól lesz tisztátalan ami a száján bemegy, hanem attól, ami a száján kijön.
“A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.” Mt. 15,18-20.
Említést tett arról az általánosan elfogadott gyakorlatról, ami felmentést biztosított az ötödik parancsolat megtartása alól azoknak, akik bizonyos ponton ragaszkodtak az atyák rendeleteihez.
“Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.” Mk. 7,9-13.
Arra utalt ezzel, hogy minden olyan emberi rendelet és hagyomány, amely Isten törvénye helyébe vagy fölé akar kerülni, egyszer ki lesz tépve és meg lesz semmisítve, mint ahogy a gyomot is kitépik a nemes növények közül és elégetik.
A hagyományok és emberi rendelkezések bármilyen erős befolyással rendelkezhetnek az emberek akarata és lelkiismerete fölött, az Isten próbáját azonban nem képesek kiállni.
Amikor a zsidó néppel kapcsolatban beszélünk az atyák rendeleteiről és hagyományairól, akkor azokat a törvény szintre emelt emberi cselekményeket és szokásokat értjük, amelyek hosszú idő alatt váltak kötelező érvényű elvárássá.
Ezek a hagyományok lehetnek pozitív értékű cselekmények és elvárások, de lehetnek az isteni törvények félreértéséből képződő negatív cselekmények és elvárások.
A pozitív értékű hagyomány sohasem kötelező érvényű elvárás, mint pl.: az Isten imádat formái, a szombatiskola tanulásának módja, az öltözködés vagy éppen a hajviselet és a szakáll.
A negatív értékű hagyomány általában kötelező érvényű a hívekre, de a Bibliában soha sem lehet megtalálni a hozzá tartozó egyértelmű isteni rendelkezést.
Mindig csak valami homályos emberi magyarázat akarja helyettesíteni az isteni törvény egyértelmű kijelentését.
Isten népe történelmében mindig voltak kiemelkedő személyiségek, akik tekintélyt szereztek maguknak és a nevüknek valamilyen kiemelkedő cselekményük és tanításuk által.
Az irántuk iránt érzett tisztelet szinte észrevétlenül alakítja ki az általuk képviselt tanításokból a hagyományokat.
Egy idő után már az ő nevére és az ő tanítási magyarázatára fognak hivatkozni azok az emberek, akik tisztelték őket.
Így alakult ki a zsidó nép között is a különböző korokban élt nagy tanítómesterek hátterén a különböző hagyományrendszer.
Más emberi rendeletek és hagyományok alapján tisztelték Istent a farizeusok és megint máson a sadduceusok, mivel mások voltak azok az atyák, akiknek a tanításait mértékadónak tekintették.
Még a huszonegyedik században élő keresztények életében is vannak olyan szokások, amiknek semmivel sincs biztosabb alapja, mint az atyák hagyományai.
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a mai keresztény világban sokkal több azoknak a száma, akik előnyben részesítik az atyák rendeléseit és hagyományait az Isten Igéjének kijelentésével szemben.
Ilyen emberi rendeletnek és hagyománynak kell tekinteni a következőket is:
A lélek halhatatlanságának a tanítását, ami csupán az új-platóni filozófia közvetítésével került be a keresztény tanrendszer közé a IV. század tájékán.
Amikor szinte az egész keresztény világ vasárnapot ünnepel az Isten által adott szombat helyett, akkor szintén az atyák rendelkezését részesítik előnyben az Isten törvényével szemben.
Szomorú tény az is, hogy az Adventista Egyház tagjai között is egyre erőteljesebb az a hajlandóság, hogy az Isten Igéjében adott kijelentésekből való meggyőződés helyett megelégszenek az atyák által adott tanítások elfogadásával.
Kevesekre jellemző, hogy élnek a béreabeliek lelkületével, “naponta tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek”. Csel. 17,11/b.
Jézus ma is azt várja el az övéitől, hogy a hallott tanításokat az Ige kutatása által alakítsák át magukba személyes meggyőződéssé.
Jézus azt mondta: “Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik”. Mt. 15,13.
Mindenki, aki előnyben részesíti az emberi hagyományokat, az egyházi szokásokat és az atyák tekintélyét Isten Igéjében adott kijelentésekkel és törvénnyel szemben, azok számíthatnak arra, hogy egyszer mint konkolyokat külön választja Jézus a búzától.
Az atyák hagyományainak tisztelete általában annak hátterén valósul meg, hogy “az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg”. Mk. 7,9.
A félreértések elkerülése érdekében Jézus még azt is mondja: “Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai”. Mt. 15,9.