Mt. 26,1-16. Mk. 14,1-11. Lk. 7,36-50. Jn. 8,1-11. 12,1-8.
| I. A beszámolók összevetése | II. A bűnös asszony azonosságának keresése |
|
|
 |
| III. A történet záró szakasza |
Minden esetben Bethániában történnek az események, vagyis közel Jeruzsálemhez.
Minden esetben Simon farizeus házában történik a beszámoló eseménye egy ünnepi vacsora közben.
Máté és Márk szerint ez a Simon bélpoklos volt korábban, de meggyógyult.
Minden esetben egy asszony zavarja meg tettével a vacsora szokásos rendjét és hangulatát.
Máté és Márk csupán csak egy asszonynak nevezi.
Lukács már bűnös asszonyként mutatja be.
János pedig Lázár és Márta testvérével, Máriával azonosítja.
A Lukács szerinti beszámolóban még Keresztelő János él Heródes börtönében, a többi evangélista beszámolója szerint viszont már Jézus halálának az ideje is elérkezett, amikor az általuk említett esemény történik.
Lukács szerint Simon még akkor hívja meg Jézust a vacsorájára, amikor Keresztelő János tanítványainak a küldöttsége éppen csak hogy elment.
A többi evangélista szerint viszont ez a vacsora Jézus halála előtt néhány nappal történik.
A vacsorán résztvevő vendégek összetétele nem azonos Lukács és a többi evangélista beszámolójában.
Lukács szerint csak Jézust hívták meg erre a vacsorára Simon házába.
A többi evangélisták szerint a tanítványok is ott voltak Lázárral és a testvéreivel együtt.
János szerint ezen a vacsorán Mária nem úgy érkezik meg az eseményre, hiszen Ő szolgált az asztal körül, ezért vacsora közben csak elő kellett vennie a szelencéjét, hogy Jézus megkenését elvégezhesse.
A történetek főszereplői, akiket a beszámolók kiemelnek és hangsúlyt helyeznek rájuk, szintén arra utal, hogy nem ugyanarról az eseményről beszélnek.
Lukács szerint Jézus a házigazdával foglalkozik, őt próbálja jobb belátásra bírni.
Lukács meg sem említi a tanítványokat, semmilyen utalást sem ad arra vonatkozóan, hogy ők is ott lettek volna, mint meghívott vendégek.
A többi evangélisták szerint Jézus Júdással és a többi tanítványával foglalkozik.
Jézus a tanítványait próbálja jobb belátásra bírni az asszony cselekedetének megítélése vonatkozásában.
Azok az evangélisták viszont, akik a tanítványok zúgolódását említik, egyöntetűen hallgatnak a házigazda problémájáról és Jézusnak hozzá intézett tanító példázatáról.
Lukács teljesen más gondolatokra koncentrál, más dolgokat emel ki az eseményekből.
Simon tudja, hogy az asszony parázna, Jézus mégis magához engedi.
Ha Jézus próféta lenne, akkor felismerné az asszony állapotát és nem engedné meg neki azt, amit most tesz vele.
Viszont senki sem foglalkozik az asszony drága olajával és annak értékével.
Jézus azon fáradozik, hogy Simont tisztább látásmódhoz segítse.
A Bűnös nőt a bűnbocsánat kegyelméről biztosítja, ami szintén hiányzik a többi beszámolóból.
Az olajjal való megkenést Lukács nem kapcsolja össze a halálára való felkenetéssel, mint a többiek.
Nyilvánvalóan azért, mert a Lukács által említett eseménykor még nem volt olyan előrehaladott az idő Jézus szolgálatában.
A többi evangélisták beszámolóiból viszont a következőket emelhetjük ki:
Egyik sem nevezi bűnösnek, sem paráznának azt az asszony, aki Jézust megkeni olajjal.
Ezekben a beszámolókban Jézus nem a házigazdával, hanem a tanítványainak a szűklátókörű gondolkodásával foglalkozik, miközben Simon csendes hallgatással figyeli az eseményeket.
A probléma középpontjában nem Simon, hanem Júdás áll.
Ezek közül egyik sem foglalkozik a bűnbocsánat és a szeretet közötti kapcsolat kérdésével.
Lukács szerint ez az asszony nem tartozott sem a házbeliekhez, sem a meghívott vendégek közzé.
Másoktól tudta meg, hogy Jézus a farizeus házába ment vendégségbe, és ezután ment be ő is a vendégsereg közé, és így került Jézus közelébe.
Ez az asszony nagyon bűnös volt, de nem általánosságban, hanem valamilyen nyilvános bűn terhelte az életét, hiszen erről még Simonnak is tudomása volt.
De amit tudott róla, amiatt nagyon kínosan érezte magát az asszony megjelenésétől, amit csak fokozott az a körülmény, hogy Jézus nem zárkózott el tőle.
Amikor egy neves rabbit hívtak meg valahová, akkor esetenként nyitott körülményt biztosítottak az alkalomhoz, hogy minél több ember meghallgathassa a nagy mesterrel folytatott beszélgetést és az ott elhangzó tanításokat.
Mivel a nevezetes vendég miatt sokan megfordultak a vendéglátó háznál, ezért ilyenkor azt sem szólították meg, akinek jelenléte pedig egyébként nem volt kívánatos a háznál.
A történet hangulatából és megjegyzéseiből egyértelmű, hogy ez az asszony a paráznaság bűnében volt vétkes.
Az is egyértelmű, hogy Jézus már találkozott ezzel az asszonnyal, és akkor megbocsátotta neki a korábbi életmódjából adódó bűneit.
Simon házában tehát nem a Jézus felé kimutatott szeretetéért részesült bűnbocsánatban, hanem azért szerette Jézust, mert korábban már olyan bocsánatban részesült Tőle, amit már senkitől sem remélt, ezért tele volt a szíve hálával.
Mert a vendégek előtt és a vendégek szívében is szerette volna felszabadítani ezt az asszonyt a korábbi életének megbélyegzése alól.
Az asszony esetében szükség volt arra, hogy a megbocsátás az asszonyt ismerő emberek gondolkodásában is tudatosuljon.
Sokak vélekednek úgy, hogy a Lukács által említett bűnös asszony azonos azzal a házasságtörő asszonnyal, akit más alkalommal Jézus elé hurcoltak a farizeusok János szerint, és középre állítva ítélkezni akartak felette.
Ennek az asszonynak bocsátotta meg Jézus a bűneit, miután a vádlói egymás után kimentek a templomból.
Akkor azt mondva neki: “Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”
Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a Simon házánál megjelenő bűnös asszony azonos a bethániai Lázár egyik nőtestvérével, Máriával.
“Amikor ügye az emberek szemében reménytelennek tűnt, Krisztus meglátta Máriában a képességet a jóra... Jézus kegyelme által az asszony az isteni természet részese lett. Aki elbukott, akinek értelme démonok lakhelye volt, az a szolgálattal, barátsággal nagyon közel került a Megváltóhoz. Mária volt az, aki lábánál ült és tanult Tőle. Mária volt az, aki a drága kenetet fejére öntötte, lábát pedig könnyeivel mosta. Mária állt a kereszt mellett, s követte Őt a sírig. Feltámadása után Mária jött elsőként a sírhoz. Mária hirdette elsőnek a feltámadott Megváltót.” (JÉ 477,3)
A Jézus felé megnyilatkozó szeretetünk vagy éppen közömbösségünk arról beszél mindennél hangosabban, hogy hányszor és milyen mértékben éltük át Jézus bűnbocsátó kegyelmét.
A bűnbocsátó kegyelmet viszont csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha előtte már felismertük magunkban a bűnt, tudjuk úgy látni a saját életünket, ahogy Jézus lát bennünket.
Ez a szeretet viszont ne csak szavakból álljon, mint Simon esetében, hanem cselekedetekben nyilatkozzon meg.
Mert a bűnök megbocsátásának a jogát igényelni az ő szemükben Isten káromlásnak minősült.
Ezt azonban nem merték nyíltan a szemébe mondani, mert korábban már volt egy eset, ahol a farizeusok megszégyenültek Jézussal szemben ebben a kérdésben.
Akkor Jézus hatalmas bizonyítékáét adta annak, hogy Neki joga van a bűnöket megbocsátani. Mk. 2,5-11.
Csak a Jézusban elnyerhető megváltásba vetett hit az, ami békességet hozhat az emberek szívébe.
“Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Aki által van menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk...” Róm. 5,1-2.
A hit és a békesség szavak együttes említése azt jelenti, hogy ez az asszony ott Jézusban a személyes Megváltóját ismerte fel és fogadta el.
“És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Fil. 4,7.
“És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben.” Kol. 3,15.