12.  Egy messiási csoda körülményei

Mt. 8,1–4,1. 9,1–8.   Lk. 5,12–26.

I. Egy bélpoklos meggyógyítása	II. A messiási csoda
III. A gutaütött meggyógyítása

I. Egy bélpoklos meggyógyítása    (Lk. 5,12-16. Mt. 8,1-4.)

1. Jézus idejében ott keleten mit jelentett a bélpoklosság, másik nevén a lepra, mit tudhatunk erről a betegségről?

• Jézus idejében ez volt az a betegség, amitől leginkább rettegtek az emberek.

• Gyógyíthatatlan volta és ragályos jellege, az áldozataira gyakorolt szörnyű hatása még a legbátrabb emberekből is félelmet váltott ki.

• Aki egyszer elkapta, az egy hosszú haldoklásra lett ítélve.

• Kétféle változata ismert: a bőrlepra és az ideglepra, illetve a kettő keveréke.

• A zsidók Isten ítéletének tekintették a bűn miatt, ezért a leprás iránt semmi szánalmat sem éreztek, inkább lenézték és megvetették.

• Ezt a szemléletüket arra alapozták, hogy Mózes Isten csapásának nevezi a poklosságot. V. Móz. 24,8/a.

• Isten poklossággal sújtotta Mirjámot. IV. Móz. 12,9-10.

• Géházi is Isten ítélete alapján lett poklos. II. Kir. 5,27.

• Uzziás királyt is poklossággal verte meg Isten. II. Krón. 26,16-21.

2. Ebből az állapotból lehetséges-e a gyógyulás, mit tett az a bélpoklos, aki Jézussal találkozott?

• Ez a leprás ember fogalmazta meg és mondta ki a gyógyulásnak az egyetlen lehetőségét: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!”.

• Ez a beteg sok olyan dolgot mondott ki, ami a mi bűnbeteg állapotunkra is érvényes.

• Uram, én tudom hogy leprás vagyok.

• Azt is tudom, hogy ez a betegség halálos az én számomra.

• De tudom, hogy Te Uram meggyógyíthatsz engem.

• Csak azon múlik, hogy akarod-e Te is a gyógyulásomat?

• Lukács azt írja erről az emberről, hogy “poklossággal teljes” volt, ami azt jelenti, hogy már nagyon előrehaladott állapotban volt, a betegsége az egész testét átjárta.

• Kilátástalan helyzete ellenére hit által mégis odament Jézushoz, mert hitte, hogy csak ez az egyetlen lehetőség van számára.

3. A bélpoklos hite mire késztette Jézust, mit tett ezzel a fertőző beteggel?

• Jézust megindította ennek az embernek a bizalma, ezért kinyújtotta a kezét és megérintette.

• “Bár Jézus kezét a leprásra helyezte, mégsem lett tisztátalanná. Érintéséből életadó erő származott.” (J.É. 214,1)

• Krisztusnak ez a cselekedete, ahogy a leprást meggyógyította, “azt a munkáját példázza, hogy miként szabadíthatja meg a lelket a bűntől”.

• “A bélpoklos megtisztult. Így van ez a bűn poklosságával is: mélyen gyökerezik, halálos, és emberi erővel lehetetlen megtisztítani.” (u.o.)

• “Jézusra azonban, bár az emberek között lakozott, nem ragadt át a fertőzés. Jelenléte gyógyító erőként hat mindig a bűnösre. Aki csak lába elé borul, és hittel mondja: ‘Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem’, hallani fogja a választ: ‘Akarom, tisztulj meg’.” (u.o.)

4. Mire ügyelt Jézus ez alkalommal, hogyan gyógyította meg ezt a beteget?

• Arra ügyelt, hogy ne az érintésétől gyógyuljon meg, teljes gyógyulása akkor következett be, amikor azt mondta neki: “Akarom, tisztulj meg!”.

• Így akarta a jelenlévők előtt bizonyságát adni annak, hogy itt a testté lett Ige szavára, a testet öltött Isten újjáteremtő szavára történt meg a beteg megtisztulása.

• Ezért nekünk sem arra van szükségünk, hogy Isten egy különös csoda folytán érintsen bennünket, hanem hogy meghalljuk az Igén keresztül a szavát, és hallgassunk rá és engedelmeskedjünk annak, ez hoz majd igazi gyógyulást számunkra..

5. Milyen különös parancsot adott Jézus ennek a meggyógyult embernek?

• “Senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nekik.” Luk. 5,14.

• “Meg akarta nyerni a papokat és tanítókat is, akik az előítéletekbe és a hagyományokba burkolóztak. Minden lehetőséget megragadott, hogy hozzájuk férkőzzön. A meggyógyított leprást a papokhoz küldte, azzal a tudatos szándékkal, hogy eloszlassa előítéleteiket.” (J.É. 213,1.)

II. A messiási csoda   (Lk. 5,14-16. III. Móz. 14,1-11.)

1. Milyen szándékkal küldte el Jézus ezt az embert a papokhoz?

• A bélpoklos gyógyulásával szembesülve közvetve rákényszerítette őket arra, hogy a személyével és a küldetésével kapcsolatosan állást foglaljanak.

• Izráel tanítói ugyanis azt képviselték, hogy a természetfeletti csodákat két csoportba lehet osztályozni.

• Vannak olyan csodák, amit bárki megtehet, ha Isten hatalmat adott neki hozzá.

• A csodák másik részét viszont “messiási csodának” tekintették, amiről azt vallották, hogy csak a Messiás képes azt megtenni.

• Ilyen messiási csodának tekintették a bélpoklosság gyógyítását is.

• Jézus éppen ezért küldte el ezt a meggyógyult embert a papokhoz, “bizonyságul nekik” a messiási mivoltáról.

• Amikor a beteg elment, Jézus visszavonult a puszta magányába, hogy imádkozzék, valószínűleg Izráel vezetőiért és a papokért, hogy amikor szembesülnek a messiási csodájával, akkor ne keményítsék meg a szívüket.

2. A Szanhedrin törvénye szerint mit kellett tenni a papoknak, ha olyan információhoz jutottak, hogy egy Messiás tünt fel és egy messiási mozgalom indult el?

• Ilyen esetekben azonnal ki kellett vizsgálni az ügyet, mégpedig két fokozatban.

• Az első fokozat a “megfigyelés” munkája volt.

• Ebben a vizsgálatban nem volt szabad kérdést feltenni vagy kifogást emelni, hanem csak csendben figyelni.

• A megfigyelési idő után a megbízottaknak vissza kellett térni Jeruzsálembe, és jelentést kellett tenniük a főpapoknak.

• Ha úgy ítélték meg, hogy jelentős dologról van szó, akkor következett a vizsgálat második szakasza, amit “kikérdezés”-nek neveztek.

3. Hogyan kezdték el a Messiás felismerésének munkáját, amikor a bélpoklos meggyógyulása által egy messiási csodáról értesültek?

• Az egész országból összejöttek a farizeusok és törvénytudók, hogy részt vegyenek a megfigyelés munkájában.

• “Ott ültek a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik eljöttek Galileának és Júdeának minden falvaiból és Jeruzsálembőől.” Lk. 5,17.

• Azért jöttek, hogy közösen megfigyelés alatt tartsák Jézus minden tettét, szavát és viselkedését.

III. A gutaütött meggyógyítása   (Lk. 5,17-26. Mt. 9,1-8.)

1. Milyen váratlan esemény történt, miközben Jézus tanította az embereket a Szanhedrin kémeinek figyelő szeme előtt?

• Váratlanul egy béna embert vittek Jézus elé egészen különös módon, hiszen a ház mennyezetét bontották ki és a tetőről eresztették le Jézus lábai elé.

• Jézus első szavain, amit a beteghez intézett, mindenki megdöbbent, a beteg kivételével

• Jézus olyat mondott ennek az embernek, ami Isten káromlásnak minősítettek egy olyan ember szájából, mint amilyennek Jézust gondolták.

• “Hogyan beszélhet ez így? Az Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Mk. 2,7.

• A farizeusok és írástudók tehát a maguk módján már le is vonták a következtetésüket, és úgy gondolták, hogy ezt a kijelentést majd mint egy halált érdemlő bűnt hozhatják fel Jézus ellen.

• Jézus azonban szándékosan élezte ki a helyzetet, mert Ő most egy határozott bizonyságot akart adni a messiási küldetéséről.

2. Mit tett Jézus annak bizonyítására, hogy ismeri az őt figyelő és vizsgáló emberek szívében feltámadt kételyt és hitetlenséget?

• Feltárta előttük azt, hogy tudja, mit gondolnak róla: “Mit tanakodtok a ti szívetekben?”, kérdezte tőlük. Lk. 5,22.

• Később még azt is kérdezte tőlük, mit gondoltok, “Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?”. Lk. 5,23.

• Erre a kérdésre annyira egyértelmű a válasz, hogy Jézus nem is várta meg, hogy a kérdezettek válaszoljanak.

• Majd Jézus azzal folytatta: “Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!”. Lk. 5,24.

• Jézus tehát nemcsak azt mondta ki, ami a könnyebb – “megbocsáttattak a te bűneid” – hanem azt is megtette, ami a nehezebb, vagyis meggyógyította ezt a beteget, aki ezekután felkelt és elment haza.

• “Nem másra, mint teremtő erőre van szükség a bomló test egészségének helyreállításához. Az a hang, amely életre szólította a föld porából teremtett embert, ugyanaz adott életet a haldokló gutaütöttnek is. Ugyanaz az erő, mely életet adott a testnek, megújította a szívet is. Ő, aki a teremtéskor "szólt és meglett", aki "parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). Az Ő szava adott életet a bűneiben és vétkeiben holt léleknek is. A test meggyógyítása annak az erőnek a bizonyítéka, mely megújította a szívet.” (J.É. 217,4.)

• “A farizeusok látták, hogy Krisztusban olyan erő lakozik, amely egyedül Istennek tulajdonítható.” (J.É. 218,3.)

3. Hogyan kezdődött el a Szanhedrin vizsgálatának másik fokozata, a kikérdezés?

• Ettől kezdve Jézust mindenhová követték a farizeusok és írástudók, de többé nem maradtak némák.

• Ezután mindenhol és minden helyzetben számíthatott Jézus a farizeusok kérdéseire és ellenvetéseire, amik a személyével kapcsolatos vizsgálat részét képezték.

• Mindenképpen alapot kellett keresniük ahhoz, hogy elfogadhassák-e Messiásként, vagy el kell utasítani, mint egy csalót.

4. Jézus fáradozása és imája, amit a papok megmentése érdekében tett, eredményes volt vagy hiábavalónak bizonyult?

• És bár a vakbuzgóság és a hitetlenség sokkal súlyosabb és végzetesebb betegség mint a lepra és az agyvérzéses bénulás, azért Jézus imája és cselekedetei mégis sok szívben visszhangra talált, bár ez még egy ideig rejtve maradt.

• Mennybemenetele után azonban “a papok közül is nagyon sokan követték a hitet”, olvashatjuk az Igében. Csel. 6,7.

5. Mit tett Jézus újra, amikor szolgálata végéhez közeledve ismét meggyógyított egyszerre tíz bélpoklosságban szenvedő embert?

• Ezeket is a papokhoz küldte azzal a céllal, hogy mutassák meg magukat nekik.

• Azokhoz a papokhoz küldte őket, akik Kajafás vezetése alatt, röviddel ezelőtt mondták ki, hogy Jézusnak meg kell halni.

• Most tízszer kellett meghozni a határozatot, hogy ezek az emberek Jézus messiási csodájaként valóban meggyógyultak a leprás betegségükből.

• Alighogy kimondták felette az ítéletüket, Ő tíz meggyógyultat küldött hozzájuk, hogy most már nem egy, hanem tíz tanú igazolja egyszerre a Messiási voltát.

• Ez volt az Isten kegyelmi szándékának utolsó megnyilatkozása a bűneikben megkeményedett főpapok számára.