9.  Egy különös misszió Jákób kútjánál

Jn. 4,1–42.

I. A történet háttere	II. Az élő víz, amit Jézus ad
III. Az igazi imádók	IV. Jézus missziójának eredménye

I. A történet háttere   (Jn. 4,1-9.)

1. Miért döntött Jézus úgy, hogy elhagyja Júdeát, és Galileában folytatja tovább a messiási küldetését és munkáját?

• Mivel már több hónapon keresztül tartózkodott Júdeában és Jeruzsálemben, és ideje volt újabb területre áthelyezni a munkálkodását.

• Mert közeledett a tél, amikor a napok egyre rövidebbek és hidegebbek lesznek.

• Belátta, ha továbbra is Júdeában marad, akkor az ellenségessé vált vallási vezetők üldözése idő előtt megkezdődik, ennek az ideje azonban még nem jöhet el.

2. Volt-e másik útvonal is amin Galileába lehetett eljutni, vagy csak Samárián keresztül lehetett átmenni?

• Volt egy hosszabb, a Jordán keleti völgyében vezető út is, ahol ki lehetett kerülni Samáriát, de ehhez kétszer is át kellett menni a Jordánon.

• Akik szigorúan vették a samaritánusoktól való elkülönülésüket, azok ezt a hosszabb, de könnyebb terepen vezető utat választották.

• A másik útvonal rövidebb volt ugyan, de lényegesen nehezebb terepen, hiszen a hegyeken kellett keresztül menni.

3. Milyen időpontban érkezett meg Jézus a Jákób kútjához, és milyen váratlan találkozásban volt ott része?

• Jézus mintegy hat óra körül, azaz dél tájékán , a nap legmelegebb időpontján érkezett el Sikár városához, aminek határában ott volt Jákób kútja.

• A megerőltető hegyi gyaloglástól elfáradva és eltikkadva, szomjasan és éhesen érkeztek meg.

• A tanítványok az ebédhez szükséges élelem beszerzésére mentek be a városba, miközben Jézus Jákób kútjánál megpihent.

• Eközben történt, hogy ebben a szokatlan időben egy samáriai asszony érkezett a kúthoz, hogy vizet vigyen az otthonába.

4. A társasági élet milyen szabályai voltak érvényben ekkor, ami egy idegen asszony és férfi kapcsolatára, illetve egy samaritánus és egy zsidó kapcsolatára vonatkozott?

• A társadalmi szokások nemigen tették lehetővé azt, hogy egy idegen asszony és férfi társalgást kezdeményezzen egymással.

• Ezt még csak nehezítette az a körülmény, hogy a zsidók számára szinte tisztátalannak minősült minden samaritánus ember, akiket el kellett ezért kerülni.

5. Hogyan lépte át Jézus ezeket a társadalmi korlátokat, és milyen hatást váltott ki ezzel az asszonyból?

• Jézus az egyetlen lehetséges megoldást választotta, bár még ezzel is nagy megdöbbenést keltett az asszonyban.

• Mint szomjas vándor kért vizet az asszonytól.

• A szomjas utasnak vizet adni egy olyan szent cselekménynek számított a keleti ember szemében, amit semmilyen körülmények között sem utasított volna vissza.

II. Az élő víz, amit Jézus ad   (Jn. 4,10-19.)

1. Hogyan terelte Jézus lelki síkra az asszonnyal folytatott beszélgetését?

• Elmondta neki, hogy Ő nemcsak ilyen egyszerű vizet tudna neki adni, hanem élő vizet, azaz forrást tudna biztosítani számára.

• Olyan forrást biztosít számára, amiből ha iszik, akkor többé nem szomjazik meg, vagyis nem érez vágyat többé semmilyen másfajta víz után.

2. Mit jelképez az a víz, amiről Jézus beszélt, amit felkínált ennek az asszonynak?

• Amikor az újra és újra megszomjazó emberekre utalt, akkor azokra gondolt, akik a világ különböző kútjaiból próbálják kielégíteni lelkük szomját, de eredménytelenül.

• Majd pedig arra utalt, hogy az emberek kielégítetlen lelki szomjára megoldást csak az adhat, amit egyedül Ő tud adni: “Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik”. Ján. 4,14/a.

• “Az isteni kegyelem, melyet egyedül Ő képes nyújtani, olyan, mint az élő víz: megtisztít, felfrissít, felüdíti a lelket.” (J.É. 146,1.)

• Amikor Jézus az élet kenyerével együtt beszél az élet vizéről, akkor nem minden esetben önmagára gondol, hanem az írott Igére, azaz Isten szavára is, ami szintén megelégíti a lelkileg éhező és szomjazó embereket. Ján. 6,35. Jel. 21,6. 22,17/b.

• “Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem... Asztalt terítesz nékem... csordultig van poharam.” Zsolt. 23,1-2. 5.

3. Milyen feltétele van annak, hogy valaki ihasson a Jézus által felkínált vízből, és az felüdítse és megújítsa az életét?

• Mindenek előtt rá kell döbbennie arra, hogy bűnös, akinek Megváltóra van szüksége a szabaduláshoz, a lélek békességre jutásához.

• Ezt a békességet csak Jézus adhatja a szomjazó lelkek számára.

• Viszont nem elég felismerni a szükségletet, hanem élni is kell azzal a lehetőséggel, amit Isten biztosít részünkre, vagyis inni kell abból a forrásból, amit Isten ad.

4. Milyen módon hozta létre Jézus azt a körülményt, hogy ez az asszony végre a lelkéből fakadóan akarjon inni a Jézus által felajánlott vízből?

• Nyíltan felfedte előtte bűnös életmódját, fejére olvasta, hogy mindig azt csinálja, amire éppen rászomjazott.

• Ha új szomjúság fogta el, akkor mindig egy másik pohárból ivott, de ez sohasem szüntette meg a lelkében keletkezett szomjúságot, ezért ment bele újabb és újabb házasságokba.

• Egész életében bűnből-bűnbe járt, kútról-kútra, mindig azt itta, amiről azt hitte, hogy el fogja oltani vagy legalább csillapítani fogja a lelkében lévő szomjat.

• Már bánta és szégyellte, hogy egész életében a bűn vizével akarta lelke szomját eloltani.

• Jézus szavainak hatása alatt most döbbent rá először, hogy egész életében keresett valamit, de az általa választott megoldások közül eddig még semmi sem elégítette ki, mindig megszomjazott valami új után.

• Jézus szavai reményt támasztottak a szívében, hogy talán mégis csak van valamilyen kivezető út és megoldás az elrontott életére.

III. Az igazi imádók   (Jn. 4,20-27.)

1. Amikor az asszony meggyőződött arról, hogy nem egy átlagos emberrel beszélget, akkor milyen gyakorlatias kérdést vetett fel Jézusnak?

• Az új ismeretlentől való félelmében, vagy éppen a feltámadt lelkiismeretét megnyugtatva megpróbált témát váltani, egy olyan teológiai kérdést vetett fel, ami mindig élénk érdeklődést váltott ki az emberekből mindkét oldalon.

• Hol kell imádni Istent: Jeruzsálemben vagy a Garizim hegyén? - Mindkét helyen templomot építettek az Isten imádására.

2. Az asszony teológiai vitakérdését Jézus hogyan terelte vissza lelki oldalra?

• Jézus a vita méregfogát húzta ki azzal, hogy egy olyan harmadik lehetőségről kezdett beszélni, amiről ez az asszony eddig még soha nem hallott semmit.

• “Asszony, hidd el nekem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát... Eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.” Ján. 4,21. 23.

• Ezzel a kijelentésével Jézus egy pillanat alatt ledöntötte azt az évszázados falat, ami a zsidók és a samaritánusok közzé épült.

3. Mit jelent a gyakorlati élet területén az, hogy lélekben és igazságban imádjuk az Istent, hogyan lehet és hogyan kell ezt tenni?

• Jézus mindenek előtt azt akarta hangsúlyozni, hogy Isten nem gyönyörködik a külső formákba merevített imádságokban, ami nem lélekben és igazságban történik.

• Istent lélekben imádni többféleképpen is lehet.

• Az Isten Lelkével való élő közösséget jelent, ami csak akkor valósulhat meg, ha megtörtént a Lélektől való újjászületés: mert “ami Lélektől született, lélek az”. Ján. 3,6.

• Ebben az esetben “a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal”. Róm. 8,26.

• Lélekben imádni a Lélek gyümölcseinek a megnyilatkozását is jelenti, a kettő nem választható el egymástól. Gal. 5,22.

• Istent igazságban imádniszintén többféleképpen lehet.

• Mivel Jézus önmagát nyilatkoztatja ki igazságként, ezért Istent igazságban imádni csak a Jézus Krisztusban való élet által lehet.

• “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Gal. 2,20.

• Mivel Jézus szerint “az igazság szabadokká tesz”, ezért Istent igazságban imádni csak a bűntől való szabadulás élményén átesett emberek tudják.

• Ez az imádás a megszabadultság boldog tudatából való imádást jelent, ezért ez tele van örömmel és hálaadással.

IV. Jézus missziójának eredménye   (Jn. 4,28-42.)

1. Mit váltott ki az asszonyból az, amikor Jézus szándéka végre a szívéig jutott?

• Megtelt örömmel és lelkesedéssel annyira, hogy még a vödrét is ott hagyta a kútnál, mert minél hamarabb és minél több embernek szerette volna elmondani azt, hogy megtalálta a Messiást.

• Semmi sem volt fontosabb számára annál, minthogy mindenkit Jézushoz vezessen.

2. Milyen eredménnyel tudott Jézushoz hívogatni ez a mindenki által elítélt és megvetett asszony?

• Először talán csodálkoztak, hogy éppen ez a kiközösített asszony hívja és biztatja őket a Messiás felkeresésére, de a kíváncsiságtól hajtva mégis vele mentek a kúthoz.

• Aki olyan készséggel és olyan szívből fakadó lelkesedéssel hívogatja az embereket, mint ez az asszony, annak a munkája nem marad hiábavaló.

• Az asszony hívására kiment emberek végül kijelentették: “Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus”. Ján. 4,42.

3. Milyen gyakorlatias oktatásban részesítette Jézus a tanítványait, és mire vonatkozott ez a lecke, minek a megértésében segíthetett nekik?

• “Jézus a samáriai tartózkodását áldásnak szánta a tanítványai számára, akik még mindig a zsidó vakhit befolyása alatt álltak. Úgy érezték, hogy a nemzetük iránti hűség kötelezi őket az ellenségeskedés táplálására a samaritánusok irányában.” (JÉ 152,3.)

• Vannak ellentétek, amelyek egyedül Jézusban oldódhatnak meg, Jézusban az évszázados gyűlölettől áthatott ellenségek is képesek egymásra találni.

• “Időbe telt, amíg megtanulták, hogy megvetésük és gyűlöletük helyét irgalmasságnak és együttérzésnek kell elfoglalnia. Az Úr mennybemenetele után viszont tanításai új jelentést nyertek a tanítványok számára. A Szentlélek kitöltetése után visszaemlékeztek a Megváltó tekintetére, szavaira, tiszteletteljes, nyájas viselkedésére ezekkel a megvetett idegenekkel szemben. Amikor Péter Samáriába ment prédikálni, ugyanezzel a lelkülettel munkálkodott. Amikor Jánost Efézusba és Szmirnába hívták, visszaemlékezett a sékhemi tapasztalatra, és szíve hálával telt el az isteni Tanító iránt, aki előre látta a rájuk váró nehézségeket, és saját példájával nyújtott segítséget.” (JÉ 152-153.)