7.  Az első jeruzsálemi látogatás - Találkozás Nikodémussal

Jn. 2,13–3,13.   7,50–53.

I. A templom megtisztítása	II. Nikodémus látogatása
III. Beszélgetés az újjászületésről

I. A templom megtisztítása   (Jn. 2,13-25.)

1. Mikor és milyen alkalommal látogatott el Jézus Jeruzsálembe, és miért ekkor?

• A mennyegzőt követően a közelgő húsvét ünnepére Jézus is elment Jeruzsálembe.

• A Jordán mellett történt bemutatkozás és bizonyságtétel után Jeruzsálemben saját maga akart bemutatkozni a népnek az igazi nagyságában és méltóságában.

• Ezzel a tettével a legszentebb helyen lépett fel Messiásként.

• Ez a bemutatkozás azért volt nagyon jelentős, mert a húsvét ünnepére az ország és az egész birodalom területéről összesereglett a zsidóság, és amit láttak és hallottak, azt elvitték magukkal ki-ki a saját környezetébe és országába.

2. Mit váltott ki Jézusból az a körülmény, amit a templom udvarára belépve meglátott?

• Jézust rendkívül felháborította az, amit a templom udvarán látott, ami sokkal inkább hasonlított egy vásártérhez, mint templomhoz, ahol Isten találkozik az ő népével.

• Korábban Mózesnek azt mondta az Úr: “Ne jöjj ide közel, old le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld”. II. Móz. 3,5.

• “És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté.” Ján. 2,15.

3. Ennek a jézusi reakciónak és cselekménynek van-e valamilyen üzenete a mi időnkre és a mi életünkre vonatkozóan?

• Mivel Istennél “nincs változás, vagy változásnak árnyéka”, ezért azt a helyet, ahol Isten találkozik az ő népével, ma is ugyanolyan szentnek kell tekinteni, mint régen.

• “Ha a nép nem nyer helyes fogalmat az igazi istentiszteletre és tiszteletadásra vonatkozóan, akkor egyre jobban növekedni fog az a hajlam, hogy a szentet és örökkévalót egy fokra helyezze a közönségessel, és így megtörténhet, hogy az igazság vallói megsértik Istent, és a vallás gyalázatát szolgálják. Hamis és fejletlen fogalmaikkal sohasem lesznek képesek a szent mennyet becsülni, és nem tudnak előkészülni a mennyei udvarokban lévő imádókkal való egyesülésre. Mert ott, ahol csak tisztaság és tökéletesség uralkodik, minden lény csak tökéletes tisztelettel közeledhet Istenhez és az ő szentségéhez.” (5. Test.365,1)

4. Hogyan hatott Jézus cselekedete a tanítványaira, és mit váltott ki a templom udvarán tartózkodó emberekből?

• Először valószínűleg a tanítványok is meglepődtek a Jézustól szokatlan határozottság és erélyes fellépés megnyilatkozásán.

• Később azonban megemlékeztek arról, hogy meg van írva: “A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem”. Ján. 2,17. - Zsolt. 69,10.

• Azok, akik ellen irányult Jézus felháborodása, először kimenekültek a templomból, később azonban vissza sompolyogtak, és megpróbálták kérdőre vonni Jézust.

• Azt követelték Tőle, hogy mutasson jelt nekik annak bizonyítására, hogy felhatalmazása van Istentől arra, hogy ezeket cselekedje a templomban.

• Ekkor mondta el Jézus a testének templomáról azt a példabeszédet, amit később az elítéltetésénél is felhasználtak ellene szóló vádként, pedig Ő jelként szánta azoknak, akik Őt hallgatták.

• Ennek a jelnek az üzenetét azonban még a tanítványai is csak a feltámadása után értették meg, hogy “az Ő testének templomáról szólt” nekik. Ján. 2,22.

5. Mire kell emlékeztessen bennünket az a tény, hogy Jézus jelképes értelemben hivatkozik a templomra?

• “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.” I. Kor. 3,16-17.

• Jézusnak ez a templom tisztító cselekedete jelképes üzenetet képvisel felénk.

• “A jeruzsálemi templom udvarait betöltötte a rengeteg szentségtelen üzérkedés, és ez nagyon jól jellemezte az érzéki gyönyörök, szentségtelen gondolatok jelenlététől beszennyezett szív templomát.” (JÉ. 125,1.)

• Ezzel a tettével Jézus bemutatta az igazi küldetését: “a szívet akarja megtisztítani a bűn szennyétől - a lelket megrontó földi kívánságoktól, önző vágyaktól, bűnös szokásoktól”. (u.o.)

• A lelkünk templomát csak Jézus tisztíthatja meg, de most nem tör be erőszakkal, nem úgy fog jönni hozzánk, mint egykor a jeruzsálemi templom megtisztítására, hanem a beleegyezésünket kéri hozzá. Jel. 3,20.

6. Lett-e valamilyen eredménye annak, hogy Jézus ilyen módon lépett fel és mutatkozott be a Jeruzsálemben tartózkodó embereknek?

• “Sokan hívének az Ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik”. Ján. 2,23.

II. Nikodémus látogatása   (Jn. 3,1-2.  7,50-53.)

1. Mit tudhatunk Nikodémusról, ki volt Ő és milyen helyet foglalt el a zsidó társadalomban?

• Nikodémusról azt tudhatjuk, hogy a zsidó államigazgatásban magas beosztású, bizalmi tisztséget töltött be.

• Magasan képzett és nagyra becsült tagja volt a nemzeti tanácsnak.

2. Tudhatunk-e valamit arról, hogy Jézussal kapcsolatban mi volt a véleménye Nikodémusnak, és hogyan gondolkodott felőle?

• Amikor szemtanúja volt a templomi jelenetben megnyilatkozó isteni erőnek, majd azt követően a betegek gyógyítását is láthatta, többé nem volt kétsége afelől, hogy Jézus az Isten küldötte.

• Ettől kezdve őszintén vágyott arra, hogy egy közvetlen személyes beszélgetést folytathasson Jézussal.

• Ha ezt a beszélgetést a nyilvánosság előtt kezdeményezi, akkor olyan következménye lett volna, amiket ekkor még nem tudott nyíltan vállalni.

• Ezért úgy döntött, hogy titokban fogja megkeresni Jézust.

• Ilyen háttér mellett jött létre az a különös éjszakai találkozás, valószínűleg ott Jeruzsálem fölött, az Olajfák hegyén, Jézus kedvenc tartózkodási helyén.

3. Eredményes volt-e Nikodémus látogatása, mit tudhatunk a későbbi életéről?

• Volt olyan eset, amikor éppen Nikodémus határozott fellépése hiúsította meg a főpapoknak Jézus ellen irányuló összeesküvésének sikerét. Ján. 7,5-53.

• Mivel nagytekintélyű és befolyásos ember volt, ezért nem merték figyelmen kívül hagyni a tiltakozását és a tanácsát.

• Nikodémus volt az is, aki arimathiai Józseffel együtt engedélyt kértek Pilátustól, hogy levegyék Jézust a keresztről, és méltó módon temessék el.

• Jézus temetésére Nikodémus egy rendkívül értékes balzsam kenetet hozott mirha és áloé keverékéből, “mintegy száz fontot”, így fejezve ki rendkívüli tiszteletét a halott személye iránt.

• Egy font akkoriban 327 gramm volt, Nikodémus tehát mintegy 32-33 kg fűszert hozott magával Jézus temetésére.

• Ez a cselekmény határozott kiállásról tesz bizonyságot Jézus mellett, és igen nagy bátorságról, akkor, amikor még a tanítványai sem merték nyíltan vállalni a Vele való közösséget.

III. Beszélgetés az újjászületésről    (Jn. 3,3-13.)

1. Mire mutatott rá Jézus azon a beszélgetésen, ami közte és Nikodémus között történt ezen az éjszakán?

• Jézus ahelyett, hogy figyelemre méltatta volna Nikodémus bevezető köszöntését, azonnal más irányba terelte a beszélgetést.

• Mivel ismerte látogatóját és a látogatásának célját is, ezért mindjárt egy olyan tárgyra tért át, amely a legaktuálisabb volt a látogató számára.

• “Bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Istennek országát.” 3. vers.

• Jézus ezzel azt akarta világossá tenni, hogy látogatójának nem annyira ismeretekre van szüksége, hanem sokkal inkább a lelki újjászületésre.

2. Mit jelent és hogyan történik meg az a víztől és Lélektől való újjászületés, amiről Jézus beszélt?

• Az újjászületésnek az a formája, amiről Jézus beszélt, nem mehet végbe csupán emberi erőfeszítésre, ez Isten teremtő műve az emberben. Ján. 1,12-13. II. Kor. 5,17.

• Ami Jézus születésekor történt, az történik a mi újjászületésünk alkalmával is.

• A Szentlélek száll reánk, a Magasságos ereje árnyékoz meg bennünket, aminek eredményeként megszületik bennünk az Isten fia.

• A mások által is látható megszületés pedig a keresztség alkalmával történik.

3. Milyen előkészületre van szükség ahhoz, hogy az újjászületés valóban bekövetkezzen az ember életében?

• Világosságot gyújt Isten az ember szívében, hogy teljesen új fényben lássa meg a múltat, a jelent és a jövőt. II. Kor. 4,6.

• Ellenséges érzést támaszt a bűnnel szemben az ember lelkében, bár még mindig cselekszi az előző életében megszokott bűnöket, de eközben már egyre inkább nem érzi jól magát, és vádolja érte a lelkiismerete. I. Móz. 3,15.

• Mivel a bűn következtében az akaratunk is a bűn uralma és rabszolgasága alá került, ezért ilyen vonatkozásban is az isten szabadító kegyelmére van szükségünk, mert csak így vagyunk képesek jó döntést hozni, és akarni a bűntől való elfordulást és szabadulást. Fil. 2,13.

• A meghozott döntés végrehajtásához, vagyis a megvalósításhoz is Isten ad erőt és hatalmat, mert csak ezzel az erővel leszünk képesek megmaradni az Isten melletti döntésünk állapotában, és folyamatosan cselekedni azt, ami kedves Isten előtt. Ján. 1,12. Zsolt. 51,12.

4. Befejeződött-e Isten megváltó műve az újjászületéssel, nevezhetjük-e ezt az eseményt célba érkezésnek?

• Az újjászületés csak kezdete és nem célba érkezése a hívő életnek, de nélküle nem léphetünk be a valóságos keresztény életbe. Róm. 8,29-30.

5. Milyen helyzetet és körülményt biztosít Isten minden újjászületett ember számára?

• Újjászületésünkkel egy időben Jézus Krisztus megváltó műve minden bűnvádat levesz rólunk. Róm. 5,1. Gal. 3,27.

• Isten a maga fiaivá fogad bennünket úgy, mintha soha sem vétkeztünk volna. Luk. 15,20-24.

• Istennek ezt a megbocsátó, fiúvá visszafogadó eljárását a Szentírás megigazításnak vagy hit általi megigazulásnak nevezi.

• Ez nem más, mint helycsere Jézussal, aki mint Megváltó kész a helyünkre állni az ítéletben, hogy mi pedig az Ő helyébe állva az Ő bűntelen életét felöltözve az Isten fiaivá lehessünk. Jel. 19,8.

6. Milyen elvárása van Istennek az újjászületett emberrel szemben?

• Mindenki természetesnek tartja, hogy egy újszülöttnek szinte naponta kell fejlődni és növekedni, mert ennek hiányában csak betegségről lehet beszélni, úgy testi mint lelki és szellemi vonatkozásban is, amiből vagy kigyógyul a gyermek vagy pedig végzetes következménye lesz.

• Hasonlóképpen várja tőlünk a mennyei Atyánk is azt, hogy folyamatosan fejlődjünk és növekedjünk.

• “Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.” I. Pét. 2,2.