6.  Jézus első cselekedetei

Jn. 1,35–2,12.

I. A tanítványok kiválasztása

II. A kánai mennyegző

I. Az első tanítványok kiválasztása    (Jn. 1,35-52.)

1. Milyen körülmények között és milyen módon történt az első tanítványok kiválasztása?

• Jézus a pusztai megkísértése után a Jordánnak arra a részére ment vissza, ahol a keresztsége történt.

• Itt újra találkozott Keresztelő Jánossal, aki újra bemutatta Őt az ott egybegyűlt tömegnek. Ján. 1,29. 35-36.

• János két tanítvány - János és András - is tanúja volt ennek a bizonyságtételnek, de nem mindent értettek meg belőle. Ján. 1,37-41.

• Amit megértettek, az viszont olyan hatással volt rájuk, hogy Jézus után mentek.

• Így jött létre közöttük a megismerkedés, majd Jézus otthonában a beszélgetés, majd ezt követően pedig a tanítvánnyá válás.

• A Jézussal való beszélgetés után a szívük úgy tele volt élménnyel és benyomással, hogy képtelenek voltak erről hallgatni, azonnal el kellett mondják másoknak is.

• Ők nem küldték az embereket Jézushoz, hanem személyesen vezették el őket.

• András a testvérét Simont, a későbbi Pétert. Ján. 1,42-43.

• Filep pedig Nátánaelt hívja magával Jézushoz. Ján.1,44-52.

2. A társadalmi élet melyik rétegéből választotta Jézus a tanítványait?

• A tanítványok kiválasztásakor Jézus teljesen mellőzte a nép hivatalos tanítóit, a papokat és írástudókat.

• Tanítványai többségében egyszerű emberek voltak, magasabb képzettség nélkül, és erre a megkülönböztetésre több dolog is késztette Jézust.

• A nép tanítói olyan önigazult büszkeségben éltek, hogy egy szegény galileai tanítót nem tudtak volna elfogadni Mesterükként.

• Ezek az emberek annyira fanatizáltak voltak az atyák hamis és eltorzult írásmagyarázatai által, hogy ebből adódóan alkalmatlanok voltak arra, hogy Jézus munkatársai legyenek a küldetésében.

• Ezek az emberek nem érezték az Istentől való függésüket, hogy nekik naponta szükségük van a Szentlélek vezetésére és tanítására.

• Jézusnak olyan emberekre volt szüksége, akik még nyitottak, akik a galileai Mestertől is készek tanulni, különösen akkor, ha felismerték benne a Messiást.

• Jézusnak olyan emberekre volt szüksége, akik nem önmagukat és a saját bölcsességüket akarják fitogtatni, hanem készek a Mesterre irányítani a hallgatóik figyelmét.

3. Vajon azért választotta Jézus ezeket az embereket, mert ők mentesek voltak a Messiás várás eltorzult elképzeléseitől?

• Bizonyos mértékig Jézus tanítványainak gondolkodását is megrontotta a vezető papság által képviselt téves szemlélet, ami több alkalommal meg is nyilvánult a viselkedésükben, és ez esetenként komoly problémák okozójává lett.

• Versengtek egymás között, hogy Jézus királyságában ki jut magasabb pozícióhoz és hatalomhoz. Mt. 20,20-21.

• Próbálták sürgetni, sőt megszervezni is, hogy Jézus végre király lehessen.

• Valószínűleg ezért kellett Jézusnak kényszert alkalmazni, hogy elválassza tanítványait a belelkesedett tömegtől. Mt. 14,22.

• Még a mennybe menetel előtt is azt gondolták, hogy Jézus ekkor fogja megkezdeni a királyságát. Csel. 1,6/b.

4. A tanítványság milyen egységes feltételét állította Jézus a kiválasztott tanítványai elé?

• Csak egyetlen feltételt állított, de ez az egy nagyon sokat foglalt magába: “Kövess engem!” Mt. 9,9.

• Ez akkor azt is jelentette, hogy készek voltak felszámolni az addigi életformájukat és egy teljesen újat kezdeni, hogy Jézus mellett ezután már másokért éljenek.

• Ez a feltétel azt is jelentette, hogy ezután az életük minden területén és annak minden cselekedetében a jézusi elvekhez fognak alkalmazkodni.

• Mivel Jézus nemcsak elméleti képzést adott, hanem gyakorlati vonatkozásban is bemutatta előttük Isten országának elveit, ezért később ezeknek az elveknek a hirdetése és bemutatása jelentette a Jézus követés lényegét. II. Pét. 1,16. I. Ján. 1,1-3.

• A mai tanítványokkal szemben is ez Jézus igénye és kérése. Mk. 8,34-38.

5. Mi a bizonyítéka annak, ha valaki valóban Jézus tanítványává lett?

• Tanítványként azt akarja tenni amit a Mester tesz, Jézus viszont azért jött, hogy “megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Luk. 19,10.

• Aki nem akar Jézusnak munkatársa lenni ebben a küldetésében, az a valóságban még nem lett a tanítványa. (lásd: Mát. 28,18-20.

II. A kánai mennyegző    (Jn. 2,1-12.)

1. Milyen üzenete van számunkra annak, hogy Jézus azzal kezdte küldetését, hogy részt vett egy olyan családi ünnepélyen, mint a mennyegző?

• Jézus mesterként nem egy elkülönült remeteségre tanít, hanem közösségi életre.

• Mivel küldetésünk és missziónk területe az egész világ, ezért mindenhol ott kell lennünk, ahol Isten eszközeiként embereket szólíthatunk meg és vezethetünk Jézushoz.

• Azzal, hogy Jézus egy családi összejövetelen kezdte meg a Messiási küldetését és tanítói szolgálatát, azt mutatja, milyen értéket jelent, és milyen helyet foglal el a család az Isten értékrendjében a misszió vonatkozásában.

2. Mire számított Mária, mit várt Jézustól, amikor jelezte neki, hogy elfogyott a bor?

• Mária nagyon sok információval rendelkezett Jézus küldetésével kapcsolatban, amiket a szívében őrzött, és valószínűleg sokat gondolkodott róluk.

• Jézus születésekor az angyaltól, Keresztelő János anyjával való találkozásakor, a 12 éves Jézus kijelentése Jeruzsálemben, stb.

• Amikor mintegy másfél hónappal korábban Jézus elhagyta a szülői házat, valószínűleg Mária is érezte, hogy Jézus számára eljött a küldetésének ideje.

• Az is lehetséges, hogy közte és Jézus között volt egy párbeszéd az elválás előtt.

3. Jézus reakciója - szavai és hangneme - nem tekinthető az ötödik parancsolat figyelmen kívül hagyásának, a szülő iránti tisztelet semmibevételének?

• Ez a megszólítás csak a mai ember fülének rideg és elutasító, a korabeli szokásokkal azonban teljesen összhangban van.

• Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy Jézus ekkor tisztelettel szólította meg anyját, mint az, hogy a Golgota keresztjén, amikor az idős anyjáról gondoskodni akart, akkor is így szólította meg Őt. Ján. 19,26-27.

• Az anyjához intézett szavai ugyanakkor egy határozott figyelmeztetés is volt arra vonatkozóan, hogy Ő nem fogadhat el emberektől instrukciókat, Ő a mennyei Atyától kapja a vezetést arra, hogy mikor mit tegyen.

• Már tizenkét éves korában is elmondta a szüleinek, hogy a küldetésével kapcsolatban csak a mennyei Atyja irányíthatja. Luk. 2,48-50.

4. Mária várakozását és szándékát megváltoztatta Jézus reakciója, és az amit mondott neki?

• Nem, mert visszavonult ugyan, de a szolgáknak mégis kiadta a személyes eligazító parancsát: “Valamit mond néktek, megtegyétek”. Ján. 2,5.

• Máriának ez a magatartása arra utal, hogy valamilyen szinten Őt használta fel a Szentlélek arra, hogy előkészítse a külső körülményt Jézus csodatételéhez.

• Jézusnak ugyanis ez volt az első csodája, aminek az volt a rendeltetése, hogy az emberek számára bizonyságát adja annak, hogy valóban Ő a megígért Messiás.

5. Mire vonatkozott Jézusnak az a kijelentése, hogy “nem jött még el az én órám”? (Ján. 2,4.)

• A Biblia szerint Isten megváltási tervében pontosan meghatározott ideje volt minden részletnek, és amikor ez az idő elérkezett, akkor kellett bekövetkezni és megtörténni.

• Így volt ez Jézus születésénél is, “mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát”. Gal. 4,4.

• “Krisztus földi életének minden tette az öröktől fogva létező terv megvalósítása volt. Mielőtt a földre jött, a tervet, és annak minden részletét tökéletesen elrendezte. Mégis, az emberek közt jártában lépésről-lépésre az Atyja akarata igazgatta. Nem habozott, hogy cselekedjen-e a megjelölt időben. De ugyanilyen engedelmesen várt, amíg az idő eljött.” (JÉ 114,3.)

• Jézus teljesen az Atya irányítására hagyatkozott, ezért mondta azt többször is: “Én semmit sem cselekedhetem magamtól.... mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét”. Ján. 5,30.

• Ez a megváltásra vonatkozó isteni terv megvolt már “a világ megalapítása előtt” is, mielőtt Isten bármit teremtett volna. I. Pét. 1,18-20.

• De ennek a tervnek a létezése Isten személyes titka volt mindaddig, amíg Édenben az első kinyilatkoztatás által fel nem fedte a létezését. Eféz. 3,9. 1,9.

6. Hogyan lehetséges az, hogy éppen Jézus változtatta borrá a vizet, - milyen volt ez a bor?

• Az a Jézus nem tehetett ilyet, aki az ószövetségi iratokban még azt nyilatkoztatta ki, hogy jaj a bornál mulatóknak, és hogy a bor őrültté, fajtalanná, csúfolóvá és háborgóvá teszi az embert, és végül mint a kígyó megmarja. Péld. 23,29-35.

• Jézusról még azt sem feltételezhetjük, hogy elfogadja azoknak az embereknek a társaságát, akik mértéktelen dorbézolásba merültek, nemhogy Ő adjon hozzá lehetőséget, hogy emberek ilyen állapotba vigyék testüket és lelküket.

• A minta imájában is arra tanít, hogy Istent arra kérjük: “ne vígy minket a kísértésbe”. Mát. 6,13/a.

• Ha viszont több mint hatszáz liter erjedt bort adott volna csodájával a vendégseregnek, akkor Ő maga vitte volna kísértésbe az ott lévő embereket.

• Jézus nem is erjedt borrá változtatta át a korsókba töltött vizet, hanem musttá.

• Palesztina vidékén ugyanis a szőlő levét besziruposítva tartósították, amit vízzel felhígítva lehetett fogyasztani, és Jézus ilyen borrá változtatta át a korsókban lévő vizet.

• Aki látta a vízhordást, majd ezekből az edényekből a bor merítést, azt hihette, hogy a szőlő szirupra töltötték fel a vizet, ezért nem tudták, hogy csoda történt.

7. Milyen szimbolikus képeket találhatunk a mennyegzőn történt események és dolgok között?

• Jézusnak ez az ajándéka jelképes üzenetnek is felfogható:

• “A víz az Ő halálában való keresztséget ábrázolta, a bor pedig vérének kiomlását a világ bűneiért.” (JÉ 116,1.)

8. Milyen kapcsolat és párhuzam fedezhető fel a mennyegzőn történtek és az utolsó vacsorán történtek között?

• A víznek borrá kell válni ahhoz, hogy bűntől tisztító eszköz lehessen, ezért csak a bor jelképezi Krisztus bűntől tisztító vérét. I. Ján. 1,7.

• “Az első ünnepségen, amelyen tanítványaival részt vett, Jézus átadta nekik a megváltásukért végzett munkát jelképező poharat. Az utolsó vacsorán ismét átnyújtotta a szent szertartás keretében, amelynek az Ő halálára kell emlékeztetni." (JÉ 116,3.)

• “Emberi kezek hozták a vizet a megtöltendő vedrekbe, de egyedül Krisztus szava tudott életadó erőt adni belé. Így van ez a Megváltó halálára mutató szertartásokkal is.” (u.o.)