5.  Jézus szolgálatának kezdete

Mt. 3,1–17..  Mk. 1,1–15.   Lk. 3,1–23.   Jn. 1,19–36.

I. A Messiás útkészítője	II. Elhagyja Názáretet és az ácsműhelyt
III. Betelt az idő

I. A Messiás útkészítője  (Mt. 3,1-12   Mk. 1,1-8.  Lk. 3,1-20.  Jn. 1,19-28.)

1. Hogyan készítette elő Isten a Messiás színrelépésének az útját?

• Mielőtt a megígért Messiás a nyilvánosság elé lépett volna, Isten egy különleges feladattal megbízott embert küldött előfutárként, útkészítőként.

• Ezt az embert Keresztelő Jánosnak nevezték, és az istentől rendelt feladata a bizonyságtétel volt.

• Bizonyságtétele által mindenek előtt azt hirdette, hogy “az igazi világosság eljött már a világba”, aki már “köztetek van, akit ti nem ismertek”. Ján. 1,9. 26.

• Általa és benne a mennyeknek országa jött el az emberek közé. Mát. 3,2.

• Isten azt akarta, hogy János bizonyságtétele alapján mindenki tudjon hinni az igazi világosságban.

• A bűnbánatról és megtérésről szóló üzenete által készítette elő az embereket az igazi világossággal való találkozásra.

2. A kiválasztott útkészítőt hogyan készítette fel Isten arra a szolgálatra, amit végeznie kell a Messiás megjelenése előtt?

• A dolgok természetes rendje szerint Zakariás fiának apjához hasonlóan a papi pályára kellett volna lépnie.

• A rabbik iskolájának nevelése által azonban nem tudott volna alkalmassá válni arra a küldetésre, amire Isten választotta ki Őt.

• Ezért a szülők után maga Isten vette kezébe választott eszközének a felkészítését Júdea pusztájának a csendjében.

• Az angyal híradásából ismerhetjük, hogy “bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva”. Luk. 1,15.

• Ellentétben Sámsonnal, Jánost nemcsak a szülei szentelték Istennek mint nazireust, hanem Ő is elkötelezte magát Isten előtt arra a szolgálatra, amire kiválasztotta.

3. Milyen állapot és körülmény jellemezte azt a történelmi kort, amikor a Messiás útkészítője elkezdte a munkáját?

• Amikor János útkészítő szolgálata elkezdődött, a nép elégedetlensége és izgatottsága már-már forradalomba csapott át a római elnyomókkal szemben.

• Az egymást követő római helytartók zsarnoksága és visszaélései miatt.

• Mivel a római pogány jelképeket és szokásokat rájuk akarták kényszeríteni.

• A tiltakozásnak hangot adó zsidókat pedig könyörtelenül kivégezték.

• Ilyen körülmények között hirtelen egy megdöbbentő és szigorú hang hallatszott a pusztából, amely azonban egyúttal a remény hangja is volt az emberi szíveknek.

• “Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa”. Mát. 3,2.

4. Mit vallott magáról a Messiás útkészítője, és hogyan végezte a munkáját?

• Amikor a jeruzsálemi vezetők papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék “Kicsoda vagy te?”, akkor először csak annyit mondott: “Nem én vagyok a Krisztus”. Ján. 1,19-20.

• A küldöttek azonban tovább kérdezték: “Kicsoda vagy tehát? - Illés vagy-é te? - Próféta vagy-é te?... Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldtek. Mit mondasz magad felől?”. Ján. 1,21-22.

• Csak ekkor mondta meg nekik, amit már a próféták is jövendöltek felőle: “Én kiáltó szó vagyok a pusztában, egyengessétek az Úrnak útját”. Ján. 1,23.

• Alighogy megjelent Jézus, Ő már le is tűnt, így egész élete és szolgálata valóban nem volt több, mint egy “kiáltó szó”, amit csak néhány pillanatig lehet hallani.

• Amikor pedig arra kérdeztek rá, hogy “Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?”, akkor János válasza egy megdöbbentő dolgot nyilatkoztatott ki számukra.

• “Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; Ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” Mát. 3,11.

5. Miért mondta Jézus később azt, hogy “az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb”, mint Ő?

• Már az apjának Zakariásnak is azt mondta az angyal, hogy “Nagy lészen az Úr előtt”. Luk. 1,15.

• A Menny értékelése szerint viszont nem abból áll az igazi nagyság, mint ahogy a világ gondolja ezt.

• “Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” Mát. 20,26.

• “János nagy volt az Úr szemében, amikor a Magas Tanács küldöttei előtt, a nép előtt, saját tanítványai előtt lemondott a maga dicsőségének kereséséről, s csak Jézusra, a megígértre mutatott. A Krisztus szolgálata felett érzett öröme a legmagasabbrendű nemességet képviseli, mely valaha is megnyilvánult emberben.” (J.É. 177,2.)

• A későbbi személyes vallomása is arról tanúskodik, hogy a háttérbe szorulás nem tudta megingatni az őszinte szeretetet szívében az Eljövendő iránt.

• “Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig , aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm immár betelt. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Ján. 3,29-30.

II. Elhagyja Názáretet és az ácsműhelyt   (Mt. 3,13-17.  Mk. 1,9-13.  Lk. 3,21-23.  Jn. 1,29-36.)

1.Mi jelezte Jézusnak azt, hogy elérkezett számára az az idő, amikor a messiási küldetését meg kell kezdenie?

• A pusztai prófétának a híre mindenütt nagyon gyorsan elterjedt, így Galileában is.

• “Az üzenet Názáretbe, József ácsműhelyébe is eljutott, ahol Valaki felismerte a hívást. Eljött az Ő ideje. Nem folytatta tovább a hétköznapi munkáját, hanem búcsút vett anyjától, és követte a Jordánhoz özönlő földijeit.” (J.É. 82,1.)

• Bár Jézus és Keresztelő János unokatestvérek voltak, mégsem volt semmilyen kapcsolatuk sem, ezért nem is ismerték egymást személyesen.

• “A Gondviselés rendelte így, hogy ne adhassanak alapot a vádnak: miszerint azért szövetkeztek, hogy egymás igényeit támogassák.” (J.É. 82,2.)

2. Szolgálatának megkezdése érdekében mi volt Jézus első cselekménye, és miért volt erre szükség?

• Megváltói szolgálatának első cselekménye a Jordánban való keresztsége volt.

• Nem azért, mert Neki is megtisztulásra lett volna szüksége, hanem már ekkor is a mi helyünkbe állt, “ugyanazt az utat járta, amelyet nekünk kell megtennünk, ugyanazt a munkát végezte, amely a mi feladatunk”. (J.É. 83,2.)

• Jánosnak csak annyit mondott: “Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk”. Mát. 3,15.

3. Mit tett Isten azért, hogy ne Jézusnak kelljen bemutatni magát Messiásként a nép előtt?

• Isten egy hatalmas prófétát támasztott Keresztelő János személyében, aki az előkészítő munkáján túl a keresztség alkalmával úgy mutatta be az embereknek, mint “az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Ján. 1,29.

• Az a körülmény, ahogy a Szentlélek általi felkenetése történt, szintén bizonyságtétel volt a mennyei küldetéséről. Mt. 3,16.

• A leghitelesebb bemutatás viszont az Atya részéről történt, aki az ott lévő emberek hallatára nyilatkoztatta ki Őt a saját Fiaként.

• “Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm” Mt. 3,17.

4. Keresztsége után miért ment Jézus a pusztába, mi történt ott?

• A Szentlélektől késztetve a puszta magányába és csendjébe vonult vissza, hogy imával és böjtöléssel készüljön arra a szolgálatra, amit Messiásként kell elvégeznie.

• Amikor már negyven napja böjtölt és megéhezett, akkor megjelent előtte Sátán, hogy megkísértse Őt. Mt. 4,2-3.

5. Mi volt a jelentősége és a tétje annak, ami a pusztában történt?

• Sátán kísértései arra irányultak, hogy az Isten-ember Messiás olyan erőket vegyen igénybe önmaga számára, ami a többi embernek nem áll a rendelkezésére.

• Ha Jézus egyetlen alkalommal is igénybe veszi az isteni hatalmát, hogy könnyítsen a helyzetén, akkor többé nem lehetett volna a mi helyettesünk, mint Megváltó.

6. Milyen módon győzött Jézus a Kísértővel folytatott küzdelmében, és milyen jelentősége van ennek a mi vonatkozásunkban?

• Mindig az Ige szavával, az Isten szavával védekezett: “Meg van írva”. Mát. 4,4.

• “A kísértő gyakran jön hozzánk is úgy, mint Krisztushoz, felsorakoztatja gyengeségeinket, hibáinkat. Reméli, hogy elcsüggesztheti a lelket, megingathatja az Istenbe vetett bizalmat.... Ha a kísértőt úgy fogadnánk, ahogyan Jézus, akkor sok vereséget elkerülhetnénk.” (J.É. 92,f.)

III. Betelt az idő   (Mk. 1,14-15.)

1. Mire utalt Jézus a Galileában mondott első prédikációjában azzal, hogy “betelt az idő”, - milyen idő telt be?

• Jézus keresztségénél történt felkenetés eseményét a Biblia már közel 600 évvel korábban megjövendölte, és egy meghatározott történelmi időbe beépítette.

• Ezért tanítói szolgálatát ennek a próféciának a meghirdetésével kezdte meg: “Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa”. Mk. 1,15.

• Ezt az eseményt és annak időpontját Dániel próféta jövendölte meg. Dán. 9,25/a.

• A feladat csak az, hogy az angyal által meghatározott időmennyiségből ki kell vonni azt az időmennyiséget, amennyi az időszámítás előtti korban már eltelt, és akkor megkapjuk eredményként, hogy az időszámítás utáni korban mikor kell a Messiás fejedelemnek színre lépnie az emberiség történelmében.

2. Mire vonatkozik az a kijelentés, hogy “elközelített az Istennek országa”, - hogyan, milyen módon történt ez meg?

• Jézus személyében jött el az emberek közé az Istennek országa, mert Ő benne “lakozik az istenségnek egész teljessége testileg”, ezért “aki engem látott, látta az Atyát”, mondotta a tanítványainak. Kol. 2,9. Ján. 14,9.

3. Vannak-e bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy időszámításunk szerint mikor kezdte meg Jézus a messiási szolgálatát?

• Az egyik információ azt mondja el, hogy Keresztelő János “Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében” kezdte meg a Jordán melléki tartományokban a prédikáló, keresztelő szolgálatát. Luk. 3,1-3.

• “Augustus császár Kr.u. 14. augusztus 19-én halt meg. Utódának tizenötödik éve így Kr.u. 28 augusztus 19-től a 29. év augusztus 19-ig tartott. Az uralkodási éveket így számolták a régi történetírók és kronológusok. Keleten azonban a Szeleukida uralkodók óta a szír időszámítás volt érvényben, amit Palesztina is átvett. Lukácsnál, aki szír születésű, joggal feltételezhetjük ennek használatát. E számítási mód szerint pedig az új uralkodó első uralkodási éve a polgári évvel befejeződött. Ráadásul a szíriai időszámításban az újév napja október elsején volt. Ezek szerint tehát Tibérius első esztendeje igen rövid volt, alig másfél hónap. Kr.u. 14 augusztus 19-től szeptember 30-ig. A Lukács által említett tizenötödik uralkodási év eszerint Kr.u. 27. október 1-től a 28. év szeptember 30-ig tartott. Mivel Jézus hamarosan azután, hogy János elkezdte bűnbánati prédikációit, fellépett, ennek időpontja a 27-28. év fordulója körül volt.” (Gerhard Kroll: Jézus nyomában 199. old)