3.  Jézus születése és növekedése

I. Amikor az időnek teljessége elérkezett	II. Az Ige testté lett
III. Jézus Názáretben

I. Amikor az időnek teljessége elérkezett

1. Adott-e Isten arra vonatkozó kijelentést, hogy a Messiásnak mikor kell megszületni, illetve mikor született meg?

• A Biblia egyetlen prófétikus kijelentéssel sem utal a Messiás születésének időpontjára, sem visszamenőlegesen nem ad erre vonatkozó kijelentést a megtörtént eseményről.

• Pedig Pál apostol szerint az Isten tervében pontosan meghatározott ideje volt ennek az eseménynek, és amikor ez az idő elérkezett, akkor “kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett” Gal. 4,4..

• Lukács, a leghitelesebb evangélista történész, aki “eleitől fogva mindennek szorgalmasan utána járt” (Luk. 1,3.), még Ő sem tudta megadni Jézus születésének az időpontját.

• Valószínűleg i.e: 3-4 közötti időre lehet tenni Jézus születésének az évét.

• Időszámításunkat Róma város alapításának 753. évétől számítjuk. (Engel Pál: Világtörténet évszámokban 17. old. Gondolat Kiadó)

• Heródes halála viszont Róma alapításától számított 750. évében történt. (Vanyó László: Ókeresztény írók IV. kötet 446. old. 121. pont)

• Jézus nem sokkal Heródes halála előtt született.

2. Mit tudhatunk december 25-ről, arról az időpontjáról, amit szinte az egész keresztény világ Jézus születésének idejeként fogad el?

• December 25-nek dátuma nem a Bibliából, hanem csak a negyedik század elején a római pogány kultúrából került a kereszténység gyakorlatába.

• A Nagy Konstantin türelmi rendelete utáni időben az Egyház inkább a kiegyezés és a megalkuvás útját választotta a pogányokkal.

• “Elfogadta a pogány ünnep külsőségeit, de azokat saját tanaiból vett tartalommal és jelentéssel látta el és fiatalította meg. Általában úgy, hogy saját hittitkaira való vonatkozásokat magyarázott bele a pogány természetimádást jelentő szertartások és szokások közül mindazokba, amelyek ilyen értelemcserére alkalmasak voltak. Így lett eszközeiben ugyan igen naiv, de célzatában már nagy bölcsességre valló számítás útján a Dies natalis Solis invicti (a legyőzhetetlen Nap születése, ill. újjászületése napja) a világ lelki napjának, az emberiség Üdvözítőjének születése ünnepévé Rómában.” (Katona Lajos: Folklór-kalendárium 276. old. Gondolat Kiadó: 1982.)

• A Biblia valószínűleg azért hallgat a Messiás születésének időpontjáról, mert Isten nem azt akarja, hogy a gyermek Jézuskával foglalkozzunk.

• Nekünk már felnőtt Jézusunk van, akiben a személyes Megváltónkat kell lássuk, erről a Jézusról viszont nagyon részletes tájékoztatást ad Isten a Bibliában.

3. Milyen információval rendelkezhettek a zsidók a Messiás születésével kapcsolatban adott prófétai írásokból?

• Jézus születésével kapcsolatban három ószövetségi pillanatkép-prófécia kapott hangsúlyt.

• Az egyik szerint csillag fogja jelezni az Izráel szabadító Királyának a születését. IV. Móz. 24,17.

• A napkeleti bölcseket ez a csillag vezette el betlehemi jászolig a gyermek Jézushoz, - “Láttuk az Ő csillagát”, mondották a bölcsek. Mát. 2,1-2.

• Ez a csillag viszont nem valamilyen égitest csodálatos jelzése volt, mint ahogy nagyon sokan képzelik ezt még ma is, mivel ez a csillag olyan alacsonyan ment az emberek előtt, hogy az utat tudta mutatni, még azt a házat is megmutatta, ahol a gyermeket megtalálhatják. Mát. 2,9-11.

• Az égi jelekből való tájékozódást, és a csillagjóslásnak minden formáját ugyanis maga Isten nagyon szigorúan megtiltotta népének. És. 47,12-14.

• A másik prófécia azt jelezte, hogy a Júdeai Betlehemben kell a Messiásnak megszületnie. Mik. 5,2.

• Ennek a próféciának az ismeretében irányította Heródes Betlehembe a napkeleti bölcseket. Mát. 2,4-6.

• A harmadik prófécia pedig arról szólt, hogy szűztől fog megszületni a Messiás. És. 7,14. - Mt. 1,18-25.

II. Az Ige testté lett

1. Amikor az időnek teljessége elérkezett, akkor milyen kijelentéseket adott Isten a Messiás születésével kapcsolatban?

• Az első kijelentést valószínűleg Simeon kapta a Szentlélektől, hogy “addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát”. Luk. 1,26.

• Ezután következett Mária, aki az Isten angyalától kapott kijelentést: “A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának.”. Luk. 1,35.

• Ez a bejelentés nemcsak egy híradás volt az Isten részéről, hanem egyúttal Isten meghívása volt a szülők részére, a nekik szánt megtisztelő feladat szabad-akaratú vállalására.

• Ez különösen kifejezésre jut Mária válaszában: “Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint”. Luk. 138.

• Keresztelő János anyja Erzsébet is kapott kijelentést, ezért köszöntötte úgy Máriát: “az én Uramnak anyja jön én hozzám”. Luk. 1,43.

• Végül pedig még a mezőn lévő pásztoroknak jelent meg az Isten angyala, megjelentve nekik, hogy Betlehemben megszületett a megígért Megváltó. Luk. 2,8-18.

2. Mit foglal magába Gábrielnek az a kijelentése, hogy “A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged”?

• A Szentlélektől fogantatás eseményében Isten - csak általa ismert módon, de valóságosan - egy földi anya méhébe helyezte az Istenség egyik tagjának a személyiségét.

• “Bár a mennyek Fensége volt és a dicsőség Királya, mégis megszületett Betlehemben, s egy ideig anyja gondozására szoruló gyámoltalan csecsemővé lett.” (K.P. 49,4.)

• Ilyenképpen az Istenség egyik személye az emberi test létformáját vette fel, vagyis testté lett. Zsid. 10,5. Ján. 1,14.

• Ezzel az Istenséghez való viszonyában egy minőségi változás következett be, aminek kihatása az egész örökkévalóságra kihat.

• Ebben az állapotában Ádámhoz hasonlóan az Isten Fiává lett, ahogy az a megváltás tervében már eleve le volt fektetve. Zsid. 1,5/b. Mát. 3,17.

3. Hogyan fogadta az Ősellenség a Messiás megszületését, akinek jövetelét Isten már az Édenben megígérte?

• Az a hatalmas angyalfejedelem, akiről Jézus azt mondja, hogy “emberölő volt kezdettől fogva”, aki János apostol azonos “ama régi kígyóval, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak”, ez a lény most is hű volt önmagához.

• Mindent meg tett azért, hogy a megszületett Isten Fiát elpusztítsa.

• Heródes szívébe a trónjáért való aggodalmat és féltékenységet ültetett el a Dávid fia iránt, ezért két éves kor alatt minden gyermeket megöletett katonáival Betlehemben és annak egész környékén. Mát. 2,16.

• A bibliai prófécia úgy mutatja be ezt az eseményt, hogy ez a régi kígyó “a szülő asszony elé áll, hogy mikor szül, annak fiát megegye”. Jel. 12,4/b.

4. Hogyan menekült meg a gyermek Jézus ebből a kegyetlen mészárlásból?

• Isten angyala időben figyelmeztette úgy a bölcseket, mint Jézus szüleit Heródes aljas szándékáról.

• Így a bölcsek nem mentek vissza Heródest tájékoztatni a gyermek hollétéről, sőt, titokban, egészen más úton tértek vissza a hazájukba. Mát. 2,12.

• József pedig az angyal utasítása szerint vette a gyermeket és annak anyját, és elment Egyiptomban, és ott maradtak Heródes haláláig. Mát. 2,13-15.

• Valószínűleg a napkeleti bölcsek igen értékes, gazdag ajándéka biztosította az anyagi fedezetet az egyiptomi tartózkodás ideje alatt a megélhetéshez. Mát. 2,11/b.

III. Jézus Názáretben

1. Mikor, hogyan és hová tértek vissza Egyiptomból, amikor erre már lehetőségük volt?

• Isten angyala tájékoztatta az idegen földön élő családot, hogy már “meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik”. Mát. 2,20/b.

• Majd újra az angyal intette Józsefet, hogy ne maradjon Júdeában, ahol Heródes fia uralkodik, ezért indultak el Galilea vidékeire otthont találni. Mát. 2,22.

• Így jutottak vissza Názáretbe, ahol korábban is laktak, és itt újra letelepedtek.

2. A Bibliában adott beszámolók alapján mit tudhatunk Jézus gyermekségéről, neveltetéséről, és ifjúkoráról?

• Jézus gyermekségéről és ifjú koráról nagyon szűkszavúan tájékoztat bennünket a Biblia. Luk. 2,40. 51-52.

• Növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és gyarapodék bölcsességben és testének állapotában.

• Szüleinek engedelmes volt, az Isten kegyelme volt rajta.

• Isten és az emberek előtt való kedvességben élt.

• Gyermekként beszélt és élt, szüleit tisztelve, kívánságaikat szívesen teljesítve gyermeki erejéhez mérten. Azonban fejlődésének minden fokán tökéletes volt, a bűntelen élet egyszerű, természetes bájával.” (K.P. 49,4.)

3. Milyen esemény alkalmával igazolódnak azok a kijelentések, amiket Jézus gyermekségéről mond el a Biblia?

• Amikor tizenkét éves lett, szülei, szokásuk szerint felmentek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepek alkalmával, most azonban már Őt is elvitték magukkal. Luk. 2,41-42.

• “A zsidóknál a tizenkettedik életév volt a választóvonal a gyermekkor és az ifjúkor között. Amikor egy héber fiú betöltötte ezt az életkort, a törvény fiának és Isten fiának nevezték. Különleges lehetőségeket kapott a vallásos oktatásra, és elvárták tőle, hogy részt vegyen a szent ünnepeken és szertartásokon. Ennek a szokásnak megfelelően látogatott el a gyermek-Jézus húsvétkor Jeruzsálembe.” (J.É. 55,1.)

• Már ekkor, tizenkét éves korában kibontakozott a különleges szellemi és lelki képessége. Luk. 2,46-47.

• Ettől kezdve a saját részére mindenek felett való feladatként a mennyei Atyjának dolgaival való foglalkozást jelölte meg.

• Élete által már ekkor is példát adott arra, amit később a tanításaiban is különös hangsúllyal képviselt. Mk. 8,34-36.

• “Keressétek először az Istennek országát.” Mt. 6,33.

4. Mit tudhatunk az ifjúságának éveiről, azokról a körülményekről, amik otthonában és ifjú társai között érték?

• “Attól kezdve, hogy szülei a templomban a tanítók között találták Őt kérdezgetve és válaszolgatva, szülei nem tudták megérteni eljárását.” (EGW: Jézus gyermeksége 23,1.)

• “Jézus tapasztalta, hogy mit jelent az, hogy családjában a hit kérdésében ellenkezés támadt iránta... Nem egyezett bele semmi rosszba, mert azt mások is tették, hanem hű maradt Jehova törvényéhez. Testvérei részéről szemrehányások érték, mert nem vett részt a rabbik által előírt ceremóniákban...” (u.o: 21,3.)

• “Jézus gyermekségében, ifjúságában és felnőtt korában is egyedül állt. Tisztaságában és soha nem ingadozó hűségében egyedül taposta a sajtót, és az emberek közül senki sem állt mellette.” (u.o: 28,3.)

• “Tiszta élete szemrehányás volt sokak számára, akik ezért kerülték Őt.” (u.o: 24,1.)

• “Türelmesen viselte el a sértéseket, s emberi természetében példaképe lett minden gyermeknek és ifjúnak.” (u.o: 24,2.)