Lukács 14,28-33.
| I. A példázat elmondás háttere | II. A torony építés szabálya |
|
 |
|
| III. A harc és a küzdelem szabálya |
Lukács 14,28-33.
| I. A példázat elmondás háttere | II. A torony építés szabálya |
|
|
|
| III. A harc és a küzdelem szabálya |
Mivel Jézust nagy sokaság követte ezen az útján, ezért elmondja előttük az Ő követésének, a tanítvánnyá válásnak két alapvető feltételét.
Ezzel a tanításával valószínűleg szerette volna a tömeget kijózanítani és rádöbbenteni, hogy a Messiás követése nem csupán egy szenzációs esemény, hanem olyan valami, ami határozott feltételt állít az elé, aki ezt vállalni akarja.
Jézus szerint csak az lehet a tanítványa, aki képes arra, hogy “meggyűlölje” a család bármelyik tagját Őérette.
Jézus tanítványa csak az lehet, aki kész hordozni “az ő keresztjét”, és így követni.
Jézus korában a “gyűlölni” szó nemcsak azt jelentette, mint napjainkban, miként a hit szó sem csupán az Isten létezésében való hitet jelenti, hanem sokkal inkább a bizalmat.
Mai értelmezése szerint ez a szó, mint rendelkezés, ellentétbe kerülne az ötödik parancsolattal is, és sok más isteni rendelkezéssel, ilyet tehát nem mondhatott Jézus.
A "gyűlöl"-ni szót azonban esetenként sajátos értelemben használja a Biblia, Jézus is csak egy helyes értékrend felállításához használta fel.
Csak azt akarta kifejezni vele, hogy a szeretetünk középpontjában Isten álljon mindig, és rajta keresztül áradjon mások felé a bennünk lévő szeretet.
Vagyis “aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.” Mát. 10,37.
Az Istenen keresztül áradó szeretet mindig feltranszformálódik bennünk.
Ha viszont egy ember áll a szeretetünk középpontjában, akkor az Isten iránti szeretetünk mindig visszafogottá válik, esetenként teljesen meg is szűnik.
Jézus tehát csak másfajta értékrendet akart állítani a tanítványság feltételeként, összhangban a nagy parancsolat első tételével. Mt. 22,37.
A tanítványság feltételeként említett kereszt Jézus Krisztus vállalását jelenti az életünkben, az egész világgal szemben.
A bűn világának nehézségei, problémái, amik a mindennapokban elérnek és körülvesznek bennünket, nem tartoznak a Jézus követésének keresztjéhez, ebből adódóan nem is az akaratunktól függően jelennek meg az életünkben.
Keresztnek csak azok a dolgok és körülmények mondhatók, amik Jézus követése miatt érnek bennünket: “én érettem és az evangéliumért”, mondja Jézus. Mk. 8,35.
A Jézus által említett kereszt felvételét szabadságunkban áll eldönteni, fel akarjuk-e venni vagy nem, készek vagyunk-e azt hordozni vagy nem.
A Jézus követésének keresztjét azonban nemcsak hordoznunk kell, hanem ezen a kereszten meg is kell feszíttetnünk. Gal. 6,14.
A Jézus követés keresztjén a régi megromlott természetnek, a bűnös indulatoknak és kívánságoknak kell megfeszítetni és meghalni. Gal. 5,24.
Aki ezt nem tudja vállalni, aki nem akarja hordozni a Jézuskövetéssel együtt járó keresztet, az nem lehet Jézus tanítványa.
Mindkét példázat ugyanazon a ponton ismétli azt a szót, hogy “először”, amivel Jézus a történések sorrendjének fontosságát akarja kihangsúlyozni.
Ha valóban Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor nem mindegy, hogyan döntünk, és mit teszünk először, mivel ez fogja meghatározni az utána következőket is.
A lelkes és azonnal tevékeny Jézus-követés előtt előbb ennek a termékeny passzivitásnak kell megtörténni, le kell ülni, végiggondolni és dönteni, csak aztán lehet cselekedni.
Az első példázatát azzal az elég gyakori szavaival vezeti be: “mert ha valaki közületek”.
Ezzel bevonja az Őt-hallgatókat a példázat cselekményébe, lehetőséget adva nekik, hogy azonosuljanak a példázat szereplőjével.
Így aktivizálja az egyes embereket, akiknek most már Vele együtt kell gondolkodni, végig gondolni azt, hogy ők a példázatbeli ember helyében mit tennének.
Az ilyen módon történő aktivizálás alól senki sem tudja kivonni magát, mindenki kényszert érez a gondolkodásra és valamilyen irányban történő döntésre.
Ezzel a példával azt próbálta szemléltette Jézus, hogy az igazi tanítványságot nem lehet gondos tervezés, alapos mérlegelés, megfelelő áldozathozatal nélkül megvalósítani.
A mi esetünkben sokkal fontosabb szempont az, hogy akarunk-e tornyot építeni vagy sem, mint az, hogy mennyi pénzünk van hozzá.
Az “akar” szó a cselekvést megelőző szándék, és ezzel Jézus visszautal az előző gondolataira, miszerint aki Hozzá akar jönni, Őt akarja követni, annak a cselekvés előtt már meg kell tenni valamit.
Először le kell ülni és végig gondolni, mit akar tenni, ez egy termékeny passzivitást jelent, ami aktív és gyümölcsöző cselekményt fog érlelni.
Az Isten kegyelme arra az esetre is tartogat megoldást számunkra, amikor kiderül, hogy mi nem tudjuk kifizetni a lelki házunk felépítését, mert nincs meg hozzá a képességünk.
Isten kész megfizetni helyettünk mindent, ezért Jézusban “mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való”. II. Pét. 1,3.
Ilyenkor az emberek elkezdik keresni az olcsó anyagokat és olcsó megoldásokat, aminek viszont az lesz a következménye, hogy a munkájuk nem lesz időtálló.
Pál apostol, “mint bölcs építőmester” tanácsot ad az építkezőknek, és azt mondja, hogy nem mindegy, milyen anyagokat használnak fel az alapra való felépítés közben.
Az egyik időtálló anyag, a másik pedig gyenge, silány és alkalmatlan. I. Kor. 3,10-12.
Ez a kétféle, ellentétes értékű és minőségű építőanyag az általunk vallott elvekre vonatkozik és arra az életformára, ami a Jézuskövetés közben jellemzi az életünket.
Ma még lehet vitatkozni az embereknek azon, hogy melyik az értékesebb vagy a silányabb, de el fog jönni az idő, amikor Isten felfedi mindennek és mindenkinek az igazi értékét. I. Kor. 3,13.
Aki nem gondolja meg és át időben, hogy mit akar tenni és mibe kerül az építkezése, az nem marad következmények nélkül, az ilyen ember kettős kárt szenved.
Az ilyen felelőtlen embernek sohasem lesz tornya, és még ki is gúnyolják, megvetésben lesz része a környezetétől.
Ahogyan az épület alapja sem ér semmit önmagában, ugyanúgy Jézusnak sem lehet valaki csak félig a tanítványa.
Nem bölcs dolog egy kettős túlerőben lévő ellenséggel szembefordulni nyílt összeütközésre, sokkal bölcsebb, ha valaki ebben az esetben végig gondolja, hogy mit tehetne, és hogyan kerülhetné el a vereséget.
Jézus ezzel a példázatával arra akart rámutatni, hogy a lelki életünk is egy ilyen állandó harci készültségből áll, ahol állandóan szembe kell néznünk a nálunk erősebb ellenséggel.
Isten Igéje egyértelműen Sátánt, a bukott angyalfejedelmet nevezi meg az ellenségünknek, akivel kapcsolatban még hozzáteszi, hogy komoly hadserege van. I. Pét. 5,8/a.
“Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Eféz. 6,12.
Pál apostol arra is figyelmeztet, hogy az Ördög minden ravaszságával fog megkörnyékezni bennünket, hiszen ő a hazugság atyja. Eféz. 6,11. Jn. 8,44/b.
Sátán ritkán támad nyíltan, mert jobban kedveli az olyan harcot, amikor gyanútlanul kerülnek a csapdájába az ellenfelei.
Ennek érdekében “világosság angyalává” változtatja el magát, hogy amennyiben lehetséges, még a választottakat is megtévessze. II. Kor. 11, 14. Mt. 24,24.
A másik nagy ellenség a bűn, amely állandóan környékez a kísértéseivel, a legtöbb esetben a bensőnkből, a természetünk részeként feltörve, de kívülről is, hogy olyan területen is megrontson, ami eddig még nem volt jelen az életünkben.
“A bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta”. I. Móz. 4,7/b.
Isten Pál apostolon keresztül int bennünket arra, hogy “legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében”, mert a sötétségben lévő hatalmasságok olyan erőt vonultatnak fel, ami meghaladja a képességeinket. Eféz. 6,10.
Erre a tanácsra azért van szükség, mert egyes keresztények olyan magabiztosak, hogy azt hiszik, az Isten ereje és fegyverzete nélkül is elboldogulnak ebben a küzdelemben.
Isten legjobb harcosai azok, akik tudatában vannak saját gyengeségüknek, ezért sohasem engedik el Isten kezét, így Pállal együtt mondhatják: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. Fil. 4,13.
Majd azt is tanácsolja, hogy “Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben”. Eféz. 6,11.
Erre a tanácsra azért van szükség, mert egyes keresztények annyira nem bíznak önmagukban, hogy azt képzelik, ők semmit sem tudnak tenni a lelki győzelmük érdekében.
Az erő, a hatalom és a fegyverzet valóban az Úré, de nekünk kell azt felvenni magunkra egyik darabját a másik után, majd pedig megtanulni vele harcolni, hogy végül a győztesek oldalán állhassunk.
Amikor a Jézust követő ember szembe találja magát az ellenséggel, amely látszólag túlerőben van vele szemben, mégis vállalja a küzdelmet, mert Istentől a segítség ígéretét kapta, és tudja: “ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. Róm. 8,31.
Amikor Pál apostol a lelki küzdelem kérdésével foglalkozik, akkor ismételten használ egy szót, amivel a megállás fontosságát szeretné hangsúlyozni, meg-áll-ni Sátánnal szemben, Isten mellett.
“...megállhassatok... ellenállhassatok... megállhassatok... álljatok...” Eféz. 6,10-14.
Az ingadozó keresztények, akik nem állnak szilárdan Krisztusban, azok a küzdelemben sem szilárdak, ezért könnyű prédáivá válnak az ellenségnek.
Akiben nem fejlődik ki a szilárd jellem, az a válságban megnyilatkozó bizonytalansága és állhatatlansága miatt alkalmatlan az Istentől kapott fegyver használatára.
Az ilyen emberek csak vagdalkozni tudnak össze-vissza a levegőbe, de nem tudják céltudatosan irányítani és használni az Istentől kapott fegyverüket.
“Úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos”, mondja az apostol. I. Kor. 9,26.
Ezt a kijelentést sem szabad egy merev értelmezés szerint alkalmazni, Jézus egyéb tanításainak a tükrében csak azt jelenti, hogy Krisztusért késznek kell lenni mindent másodlagos helyre tenni az életünkben.
Amikor Pál ezt megértette, akkor azt mondta: “Amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem”. Fil. 3,7-8.
Minden Jézust követő embernek biztosnak kell lenni abban, hogy képes-e megfizetni a tanítványság árát, kész-e odaadni mindent ennek érdekében, képes-e megvalósítani mindazt, ami a tanítványság feltétele.