Mt. 24,42-51. - Mk. 13,32-37. - Lk. 12,36-48.
| I. A példázat története | II. A példázott valóság |
|
 |
|
| III. Felmerülő kérdések |
Mt. 24,42-51. - Mk. 13,32-37. - Lk. 12,36-48.
| I. A példázat története | II. A példázott valóság |
|
|
|
| III. Felmerülő kérdések |
Jézus a tanítványai előtt beszélt Jeruzsálem végzetéről, a templom lerombolásáról, ami a tanítványait nagyon megsokkolta, ezért egy kérdést tettek fel a Mesterüknek.
“Mond meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? És micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” Mt. 24,3.
A tanítványok kérdésére válaszként Jézus elmondta a végidővel kapcsolatos prófétikus beszédét, amelyben felvázolta, hogy milyen események fogják jelezni ezeknek az eseményeknek a közeledését.
Jézus olyan emberekről mond példázatot, akik várják az ő uruk visszajövetelét, csak különböző módon várják.
Minden szolgájára rábízott valamilyen feladatot, amit neki el kell végeznie.
Kiemelt helyen kapnak említést azok a szolgák, akiknek az a feladatuk, hogy a háznép számára élelmet biztosítsanak megfelelő időben.
Megdöbbentő az a körülmény, ahogyan egyes szolgák viszonyulnak a többiekhez, noha ugyanannak a háznak a szolgái mindannyian.
A saját szolgatársaikat “szolgákat és szolgálólányokat” verik és bántalmazzák.
A saját szolgatársaik helyett a részegesekkel esznek és isznak együtt, vagyis olyan kapcsolatokat és barátságokat ápolnak, ami teljesen alkalmatlanná teszi őket a szolgálatra.
A példázat középpontjában a ház Urának visszajövetele áll, amit a szolgáknak felkészülten kell várniuk.
A szolgák különböző módon használhatják ki a várakozás és az Urukkal való találkozásra szánt felkészülési időt.
Amikor a ház Ura visszatér, minden szolgájának számot kell adnia a rábízott feladat elvégzéséről, és ennek alapján mindegyiket minősíteni és megítélni fogja.
Ezért áll a szolgák számára szánt figyelmeztető üzenet középpontjában az a felszólítás: “figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok”. Mk. 13,33.
A “hű és bölcs szolga”, aki mindig megfelelő időben adja a rábízottak számára az élelmet.
A “gonosz szolga”, aki nem várja az Urát, ezért nem is végzi el a rá bízott feladatot, a szolgatársait bántalmazza, és részegesekkel eszik és iszik együtt.
A “ház Ura” Jézusra mutató jelkép, aki most ugyan távol van tőlünk, de nemsokára vissza fog jönni.
A példázatbeli “szolgák” azonosításának van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése.
Tágabb értelemben szolgának minősül mindenki Isten Egyházában, hiszen Jézus minden követőjére rábízott valamit az örökkévaló evangélium hirdetésének munkájából.
Szűkebb értelemben viszont azokat az embereket jelképezik a szolgák, akiket Isten azzal bízott meg, hogy az Ő házanépe részére a lelki táplálásuk rendszeres és időben történő szolgálatát végezzék el.
A “hű és bölcs szolga” azokat az embereket jelképezi, akik ezt a feladatot elvégzik, akár tágabb, akár szűkebb értelemben.
A “gonosz szolga” viszont azokat jelképezi, akik nem végzik a rájuk bízott munkát, és a ház Urának visszatérésével kapcsolatban is közömbösséget mutatnak.
Hiszen úgy gondolkodnak, hogy “halogatja még az én uram a hazajövetelt”.
A hűséges szolgatársakkal szemben pedig kegyetlenek, lelki és szellemi vonatkozásban verik és bántalmazzák őket.
Szolgálat helyett a könnyelmű és gondtalan életmódot választják, és olyanok társaságát keresik, akik szintén ilyen életet élnek.
A “ház népe” az Isten Egyházához tartozó emberek közösségét szemlélteti, mindenki ebbe a csoportba tartozik aki szövetségi kapcsolatot hozott létre Istennel, akiknek a neve fel lett jegyezve az élet könyvében. Fil. 4,3. - I. Pét. 4,17/a. - Jel. 21,27.
A “részegesek” azonosítása több módon is elvégezhető a Biblia alapján.
Mindenek előtt azokat az embereket jelöli, akik a könnyelmű, egészségromboló és a bűnös életmód kedvelői, vagyis az alkohol rendszeres fogyasztói, rabjai.
A részegség egyfajta lelki és szellemi kábulatot is jelent, amikor az ember elveszíti a józan ítélőképességét.
Vannak olyanok, akiket a hatalommal való élés lehetősége részegít meg, vagy éppen a világ befolyásától válik részeggé, elveszítve a józan értékítéletét, de részeggé válhat valaki a büszkeség és az önfelmagasztalás lelkületétől is.
A Jelenések könyvében arról olvashatunk, hogy a végidőben “Babilon” fog azon mesterkedni, hogy a paráznaságának borából megitassa az embereket, és együtt részegeskedjenek velük, így Jézusnak ez a példázata erre való utalás is lehet. Jel. 14,8. 18,3.
Ez a paráznaság-bor nem más, mint az Isten iránti hűtlenséggel együtt járó tévtanoknak az elfogadása, ami megzavarja az emberek józan és tiszta gondolkodását a lelki dolgok megértésének vonatkozásában.
Ez a jézusi kijelentés arra utal, hogy az Ő követői között nincs olyan tanítvány, akire nem bízott rá semmilyen feladatot, akinek nincs semmilyen felelőssége az evangélium hirdetés szolgálatában.
A tálentumokról szóló példázatával érzékeltette azt, hogy minden szolgának lett adva valamennyi tálentum, aminek a hasznosításáról majd a hazatérő gazda előtt számot kell adni.
Amikor Jézus azt mondja, hogy még “az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon, akkor ezzel azt is érzékeltette, hogy nem azonos feladattal bízott meg mindenkit, a feladatokat viszont nem rangsorolta fontossági sorrendbe.
A tolvajra utaló megjegyzés egy képváltás a példázat elbeszélésében, nem természetes része a történetnek, egy hasonlat a példázatban.
Jézus arra utal ezzel a megjegyzéssel, ahogy a tolvaj megjelenését nem lehet előre kiszámítani, akként a ház Ura visszatérésének időpontját sem tudják a szolgák előre.
Ezért csak egyetlen lehetőségük van, minden feladatot hűen elvégezni, és felkészülten vigyázva várni a megjelenését.
A gonosz szolgákként jelzett csoport viszonya változott meg a többi szolgatárs irányába.
A megváltozott viselkedésüket több dolog is befolyásolhatta:
Elvesztették hitüket a ház Urának közeljövőben történő visszajövetelében, ezt viszont csak a szívükben gondolják, kifelé ennek nem adnak hangot, nem vallják be.
A szolgatársai gondolkodása és szorgalma zavarja őket, ezért bántalmazással próbálják elvenni a kedvüket a szorgalmas munkavégzéstől.
Ebben nagy mértékben befolyásolja őket a rosszindulatú féltékenység is, mint annak idején Kaint Ábellel szemben, Kain is veréssel akarta megoldani a gondját.
A megromlott szolgatársi kapcsolat miatt már nem éreznek testvéri összetartozást, ezért máshol keresnek barátokat és társakat maguknak, így jutnak el a részegesekig.
Mert a visszajövetel idejét egy későbbi időpontra teszik, nem hisznek a közeli eseményben.
Mert időközben a várakozók többsége elaludt, nem a reális valóságban él és gondolkodik.
Ez utalás a laodiceai állapot lagymatagságára, amiben a többség nagyon jól érzi magát.
De nem fog mindenkit váratlanul érni, hiszen vannak hű szolgák is, és laodiceában is vannak győzők.
Jézus három szó által foglalja össze a példázatában mondott felszólító üzenetének lényegét: “figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok”.
Mindegyik szónak külön jelentősége és üzenete van arra a történelmi korra vonatkozóan, amikor a ház Ura visszajön.
A figyelésre utaló felszólítás a példázat előtt mondott tanítására utal vissza, ahol a visszajövetelével kapcsolatos prófétikus események előrejelzését sorolja fel.
Ezt a felsorolást azzal zárja: “amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt”. Mt. 24,33.
Figyelni viszont sokféleképen lehet, ezért attól is óv, ne úgy figyeljük a bekövetkező eseményeket, mint a Noé idejében élő emberek, akik láttak ugyan mindent, mégis közömbösek maradtak mindennel szemben. Mt. 24,37-39.
A vigyázásra való felszólítás is sokirányú figyelmeztetésként hangzik el.
Vigyáznunk kell az ősellenségre, aki meg akarja semmisíteni az Isten szolgáit, de vigyázni kell a hamis tanítók és próféták megtévesztő szándékaival szemben is.
Vigyázni kell arra is, hogy az ellenségnek minél kevesebb lehetősége legyen konkolyt vetni az Isten szántóföldjébe, a gyülekezet közösségébe, az Isten fiai közé.
Az ajtónálló szolgáknak pedig arra, hogy az ellenség ne tudjon elragadni Isten nyájából egyetlen juhot sem, ez a “megtartás” szolgálat része. Lk. 18,10.
A megítélés első mértéke az lesz, hogy a szolga kiosztotta-e vagy nem a háznép számára a maga idejében az élelmet, gondot viselt-e a rábízottakra vagy nem.
A megítélés másik mértéke az lesz, hogy a szolga tudatában volt-e annak, hogy mi az ő Urának elvárása tőle vagy nem, mert a “tudatlanság idejét elnézi az Isten”. Csel. 17,30.
Ha “tudta az ő Urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg”. Lk. 12,47.
Ha nem ismerte a szolga az Urának akaratát, akkor csak abban az esetben lesz megbüntetve, ha “büntetésre méltó dolgokat cselekedett”, egyébként nem kap büntetést.
A megítélés harmadik mértéke az lesz, hogy mennyi feladat és felelősség lett rábízva a szolgára, mert minden szolgától azt kéri számon a ház Ura a visszatérésekor, amit és amennyit rábízott.
Ez mindenek előtt arra vonatkozik, hogy a felhatalmazó helyett, az Ő nevében cselekedjenek, végezzék el a rájuk bízott feladatokat.
Ez egyfajta hatalom átadást is jelent, amit ki-ki a Szentlélek ajándékaként kaphat meg a “szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére”. Eféz. 4,12.
Ez a kijelentés a kötés és oldás hatalmával való felhatalmazásra is vonatkozik, miszerint ha Jézus nevében és az ő Igéjével összhangban cselekszenek, akkor a Menny is jóváhagyja azt. Mt. 18,18.
Ez a kijelentés Jézusnak az emberi természetére vonatkozik, mert a földi léte alatt Neki is az emberi lét korlátai között kellett élnie, ezért mint ember Fia nem láthatott előre, nem rendelkezhetett olyan ismerettel, ami felfedte volna előtte a jövő eseményeit.
János apostol azonban a Jelenések könyvében azt látja, hogy a Bárány, azaz Jézus odament a mennyei trónhoz és elvette a hétpecsétes könyvet, amely a megváltás isteni titkát tartalmazta.
János apostol ekkor Jézus mennybemenetele utáni ünnepélyes beiktatását láthatja.
Ez alkalommal mint az Istenség egyik tagja újra visszakapja az Atyától a mindentudás képességét, amit az emberré válásával önként letett.
Ettől kezdve tehát a Fiúra már nem érvényes többé az a kijelentés, hogy Ő sem tudhatja az Isten titkát képező részleteket, hiszen elvette az Atya kezéből a hétpecsétes könyvet, és fel is bontotta azt.