12. vőlegény és a násznép - A régi és az új ruha, illetve a borostömlő

Mt. 9,9-17. - Mk. 2,13-22. - Lk. 5,27-39.

I.  A példázat háttere	II. A régi és az új összeférhetetlensége

I. A példázat háttere

1.  Milyen esemény hátterén bontakozott ki az a körülmény, ami Jézust arra késztette, hogy elmondja ezt a példázatot?

• A vámszedő Máté elhívása Jézus tanítványaként nagy felháborodást és megbotránkozást keltett a vallási vezetők körében.

• Az a tény, hogy egy vallási tanító egy vámszedőt választott közvetlen munkatársául, ez nagyon sértette a vallási, társadalmi, nemzeti szokásokat.

• Máté azzal fejezte ki Jézus iránti érzelmét, hogy egy nagy ünnepi vacsorát rendezett a tiszteletére, ahová díszvendégként hívta meg a régi barátainak társaságában.

• Ezzel a cselekményével ugyanazt szerette volna elérni, mint a samáriai asszony, aki a városának minden lakóját Jézushoz akarta vezetni.

• A missziós lelkületnek ez a megnyilatkozása azt bizonyította, hogy Jézus jól választott, amikor Mátét elhívta a vámszedő asztal mellől.

2.  Mit kerestek a farizeusok ezen a vacsorán, és mi volt a kifogásuk azzal kapcsolatban, hogy Jézus részt vett egy olyan vacsorán, ahol a vámszedők voltak többségben a vendégek között?

• Valószínűleg nem a házban bent, hanem a kertben rendezték meg a vacsorát, ezért külső szemlélői is voltak az eseménynek, sőt bizonyos vonatkozásban még részt is vettek a beszélgetésben, de nem ültek le az asztalhoz.

• Az ott sündörgő farizeusok abban reménykedtek, hogy a nép előítéletére támaszkodva Jézus ellen fordíthatják a közvélemény hangulatát.

3.  Csak a farizeusok kifogásolták Jézusnak a vámszedők asztalánál való vendégeskedését, vagy voltak más érdekközösségből valók is, akik hasonlóan vélekedtek?

• Mivel Jézus és tanítványai között nem tudtak viszályt szítni, ezért próbáltak szövetséges társat nyerni maguknak Keresztelő János tanítványainak személyében, igyekeztek Jézus ellen hangolni őket.

• Ez sikeres akciónak ígérkezett, hiszen a Mester nélkül maradt tanítványok amúgy is elcsüggedt állapotban voltak, ami hajlamosít a bűnbak keresésre, így mindenért Jézust lehet okolni és vádolni.

• Ezt segítette az a körülmény, hogy Jézus semmit sem tett azért, hogy Keresztelő Jánost kiszabadítsa Heródes fogságából, ezért a tanítványai nagyot csalódtak Jézusban.

• Bár a farizeusok szembeálltak Keresztelő János küldetésével is, most azonban készek voltak baráti kezet nyújtani a tanítványainak, azt remélve, hogy így szövetséges társakat találnak bennük Jézussal szemben.

• Keresztelő János kegyességét és mértékletes életmódját szembeállították Jézus életmódjával, aki képes még a vámszedőkkel és bűnösökkel is együtt lakmározni.

4.  Mi volt a böjt jelentősége a zsidók gondolkodásában, miért éppen ezzel a kifogással hozakodtak elő a farizeusok?

• A böjtöt érdemszerző jócselekedetnek tekintették az Isten előtti kegyességükben, ezért a szigorúbb szabályok szerint élők akár két napot is böjtöltek hetente. Lk. 18,12.

• Máté meghívásának elfogadásával viszont Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy Ő és tanítványai nem tartják magukra kötelezőnek a farizeusok által gyakorolt böjti szokásokat.

• Valószínű, hogy a lakoma napja éppen egy ilyen böjti napra esett, amit nemcsak a farizeusok, hanem János tanítványai is megtartottak.

• Ez a körülmény azonos megítélés alá helyezte Jézust mindkét tábor részéről, és ezzel már adva is volt a szövetség kialakításának a lehetősége Jézus ellen.

5.  Hogyan értékeli a Menny az olyan böjtöt, ahogy a farizeusok gyakorolták azt?

• Ésaiás próféta szerint Isten egyáltalán nem vesz tudomást az ilyen böjtről: “böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod”. Ésa. 58,3.

• Jézus szerint ez akkor következik be, amikor az emberek figyelmét tartják fontosnak, ezért azon igyekeznek, hogy minél többen lássák azt. Lk. 18,11-12.   Mt. 6,16-18.

• A böjt gyakorlása a többi lelki cselekményekhez hasonlóan azzal a kockázattal jár, hogy a formalizmus veszélyét hordozhatja magában.

• Ezért mondja Isten Jeremiáson keresztül népének azt, hogy “mikor böjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat” Jer 14:12/a.

• Ésaiás próféta fel is sorol néhány szempontot, ami miatt Isten elfordul a böjtölőtől:

• “Böjtölésetek napján kedvteléseteket űzitek” Ésa. 58,3.

• “Munkásaitokat szorongatjátok", vagyis kíméletlenek vagytok hozzájuk 58,3.

• “Perrel és versengéssel böjtöltök, és súlyotok a gazság öklével” 58,4.

6.  Mit értett Jézus a vőlegényről és a násznépről mondott példázata alatt, és miért éppen ezt a választ adta János tanítványainak?

• Jézus ilyen módon emlékeztette Keresztelő János tanítványait mesterük szavaira, amiket közvetlenül a bebörtönzése előtt mondott. Jn. 3,29-30.

• Ezzel azt mondta nekik: a ti Mesteretek már megmondta nektek, hogy én vagyok a vőlegény, és Izráel népének hívő közössége pedig a menyasszony.

• Hogyan lehetne hát olyankor böjtölni, amikor a menyasszony és a vőlegény találkozása történik?

• Ha majd a vőlegény nem lesz itt, a menyasszony joggal szomorkodhat és böjtölhet, de az a böjtölés már más lesz, mint amit a farizeusok gyakorolnak.

• Jézus példabeszéde még a farizeusoknak is szólt, hiszen a korabeli zsidó szokások szerint a mennyegző idejére a résztvevő vendégek fel voltak mentve a böjtölés előírásai alól.

• Ezzel Jézus a mindenkori tanítványait is megakarja tanítani arra, hogy a keresztény istentisztelet és kegyesség nem szomorkodásból és önsanyargatásból áll, hanem egy mennyegző számunkra, ahol egyesülhetünk a Vőlegényünkkel, ezért az egész életünk örömöt és boldogságot kell sugározzon a környezetünkben. Mt. 22,1-14.

II. A régi és az új összeférhetetlensége

1.  Milyen példabeszéddel zárta le Jézus a farizeusok és János tanítványaiból álló szövetség által felvetett vitát?

• Jézus két példázatban három üzenetet fogalmazott meg annak szemléltetésére, miért van közte és a hivatalos tanítók között ilyen eltérés, miért nem egyezik a tanításuk és életvitelük egymással.

• “Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.” Lk. 5,36.

• “És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.” Lk. 5,37-38.

• “Senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.” 39.

2.  Azonosítsuk be a példázatban található jelképes kifejezéseket, kit vagy mit akart Jézus ezekkel szemléltetni?

• Régi posztó-nak mondható az atyák hagyománya, az üres ceremóniák és szertartások rendszere, a farizeusi formaságok, minden amit csupán megszokásból tesznek.

• Régi ruhának mondható minden külső megnyilatkozásunk, amit azért öltünk fel magunkra, mert Isten és ember előtt bizonyítani akarjuk vele a jóságunkat és az érdemeinket, a saját cselekedeteink szennyes rongya. Ésa. 64,5.

• Új posztó-nak mondható Isten minden üzenete, amely a megállapodott ember gondolkodásának és egész életének új színt és formát ad, amely eltér a korábban magunkra vett szokásoktól a lelki életünk minden területén.

• Új ruhának tekinthető az a ruha, amit Isten ajánl fel Krisztusban mindenki számára, amely alkalmassá tesz az ítéletben való megálláshoz. Jel. 3,18. 19,8.   Mt. 22,11-14.

• Régi tömlő-nek mondható a formális lelki élettől beszáradt ember, akinek a gondolkodását és szíve már összezsugorodott, ezért fájdalmasan feszíti minden új igazság, minden ami az életének és szokásainak a megváltoztatását igényelné tőle.

• Új tömlő-nek mondható az, aki boldogan fogad el Istentől minden új világosságot, sőt maga keresi azt, hogy “mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”. Róm. 12,2/b.

• “A műveletlen halászokban, a piactéri vámszedőben, a samáriai asszonyban, az Őt örömmel hallgató köznépben új edényekre talált az új bor számára. Az evangéliumi munkára azok a lelkek a használható eszközök, akik boldogan elfogadják az Istentől nékik küldött világosságot. Ezek az Ő emberei, akik által a világot az igazság ismeretében részesítheti. Ha Krisztus kegyelme által népe új edényekké lesz, Ő megtölti azokat új borral.” (JÉ 226,2)

• Régi bor-nak mondható az igazságnak minden olyan pontja, ami már megszokott hang a fülünknek, aminek hallgatásához már a szívünket is hozzászoktattuk, hiszen már nem igényel újabb változást és megújulást tőlünk.

• Új bor-nak mondható minden olyan lelki üzenet, ami szokatlan és új a fülünknek és a szívünknek egyaránt, ami megújulásra és új életszokások felvételére ösztönöz, ami új módon jelent táplálékot és felüdülést a lelkünknek.

3.  Miért választotta el Jézus ilyen radikálisan a régi és az új összekeverését, miért nem lehet a régibe beépíteni az újat?

• “Krisztus tanításának alapelvei sem egyesíthetők a farizeusi formaságokkal. Krisztusnak nem állt szándékában betömni a rést, melyet János tanításai ütöttek. Még határozottabban elkülönítette a régit és az újat.” (JÉ 226,1)

• “A szeretet által munkálkodó, lelket megtisztító hit semmilyen ponton nem egyesülhet a farizeusok vallásával, amely emberi parancsokon, szertartásokon alapszik. Hiábavaló erőfeszítés lenne egyesíteni Jézus tanításait a bevett vallással. Isten éltető igazsága, akár az erjedő bor, szétszakítja a régit, tönkreteszi a farizeusi hagyomány tömlőjét.” (JÉ 226,1)

• “Keresztelő János üzenetét nem szabad egybeszőni hagyományokkal és babonákkal. Az olyan kísérlet, amely vegyíteni akarná a farizeusok színlelését János szentségével, csak még nyilvánvalóbbá tenné a kettő közötti szakadékot.” (JÉ 225-226)

4.  Jézusnak ez a példázata azt jelenti, hogy azok az emberek, akik a régi posztó és régi tömlő által vannak szemléltetve, már nem is újulhatnak meg?

• Amikor Isten kegyelme által a Szentlélek munkálkodik valakinek a szívében, akkor új edénnyé lehet, teljesen megváltozhat, alkalmassá válhat az új igazságok befogadására. II. Kor. 5,17-18.

• Aki számára viszont Isten igazsága elvesztette eredeti jelentőségét és szépségét, az már nem is akar tudomást venni az újról, ezért a legtöbb esetben nem is ismeri azt fel.

• “...az írástudók és farizeusok nem vágytak az értékes új borra. Míg meg nem üresítik elméjüket, szívüket a régi hagyományoktól, szokásoktól, gyakorlattól, addig nincs helyük Krisztus tanításai számára. Holt formákhoz ragaszkodtak, s elfordultak Isten erejétől és élő igazságától.” (JÉ 227,2)

5.  Mit kell érteni Jézusnak azon a kijelentésén, hogy “aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó”?

• Jézusnak ez a kijelentése azt fejezi ki, hogy a régi formák, szokások, tanítások és igazságok követelményéhez, hangulatához és ízéhez úgy hozzá lehet szokni, hogy minden változás igénnyel szemben ellenállás nyilatkozik meg.

6.  Fenyeget-e bennünket az a veszély, hogy mi is régi posztónak vagy régi tömlőnek minősülünk az Isten megítélése szerint?

• Amíg a bűn világában élünk, addig mindig ki vagyunk téve ennek a veszélynek, addig mindig előfordulhat, hogy a vallásos életünk ritmikus körforgás közben elavulttá válik és kiszárad a lelki életünk.

• “Az imádkozók ünnepi gyülekezete, a vallásos ceremóniák körforgása, a külső megalázkodás, az impozáns áldozat mind hirdetik, hogy ezen dolgok cselekvője igaznak tekinti önmagát, aki jogosult a mennyországra - mindez azonban csalás. Saját cselekedeteinkért sohasem vásárolhatunk üdvösséget.” (JÉ 227,4)

• “Az embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új edényekbe új bor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt.” (JÉ 228,1)

7.  Mit jelent az új posztó és az új bor ma, a mi életünkben, a mi vallásgyakorlatunkban és hitéletünkben?

• Mindenkinek azt az új világosságot jelenti, amit éppen akkor értett meg és ismert fel a Szentlélek megvilágosításában.

• Ha megszólítva érzed magad Isten üzenete által, nagyon figyelj arra, hogy miként reagálod ezt le, mert ettől függ, hogy még régi posztónak minősül a lelki természeted, vagy már új posztónak.

• Isten elvárása belesimul az életedbe, boldogan és örömmel fogadod azt, vagy feszegeti a belső emberedet és nyugtalan és szorongó érzést vált ki, mert nem illik bele az eddig kialakított szokásaidhoz.

• Amikor Isten egy új felismeréssel érinti a szívedet, ami változást igényel tőled az életed valamilyen területén, akkor Isten “új bort” akar tölteni a szívedbe.