II. Jézus visszajövetelének feltétele |
 |
János 17,24.
„Mielőtt a világ alapjait lerakták, az Atya és a Fiú egyesült egy szövetségben, hogy megváltsák az embert abban az esetben, ha Sátán leigázná. Ünnepélyesen elkötelezték magukat az emberi nemzetség megváltására és arra, hogy Krisztus legyen lekötelezésük kezese. Ezt a fogadalmat Krisztus teljesítette.” (JÉ 740,1.)
Amikor Jézus az imáját mondta, akkor hitben előretekintett arra a pillanatra, amikor majd a kereszten így kiált fel: „Elvégeztetett!”, ezzel a kiáltással ugyanis az Atyát szólította meg.
Krisztus ugyanis a Golgotán hozott áldozatával teljesen eleget tett annak a megállapodásnak, amit vállalt a megváltás tervében.
Ezért most kijelenti: Atyám, elvégeztetett: megcselekedtem akaratodat!
„Befejeztem a megváltás munkáját. Ha életemmel és cselekedeteimmel eleget tettem igazságodnak, akkor ’Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek’.” (JÉ 740,1.)
Az utolsó vacsorán elmondott búcsúbeszédében vigasztalta tanítványait hasonló szavakkal, közölte velük, hogy most ugyan el fogja hagyni őket, mert vissza megy az Atyához, de nemsokára vissza fog jönni értük.
Eltávozásom miatt azonban „ne nyugtalankodjék a ti szívetek”, mondotta nekik, hanem „higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem”. Jn. 14,1.
Jézus három dologgal akarta megnyugtatni a szomorkodó tanítványait.
Mindenek előtt arról biztosította őket, kizárólag azért megyek el, hogy „helyet készítsek néktek”. Jn. 14,2.
Gondoljatok mindig arra, hogy az egymástól való elszakadásunk csak egy időleges dolog, hiszen „ismét visszajövök” hozzátok és értetek. Jn. 14,3.
Amikor pedig visszajövök, akkor „magamhoz veszlek titeket”, hogy „ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. Jn. 14,3.
Ez a helykészítésre vonatkozó ígéret sokkal inkább vonatkozik arra, hogy a vizsgálati ítéletben vállalt főpapi szolgálata által akarja helyreállítani elveszített helyünket az el nem bukott lények között.
Az elbukott bűnös ember ugyanis elveszítette azt a jogát, hogy Istennel és a szent angyalokkal egy közösségben éljen együtt.
Ezért
a Biblia azt mondja az elbukott angyalokról, közvetve pedig rólunk is, hogy még
a „helyük sem találtaték többé a
Mennyben”. Jel. 12,8.
Jézus viszont a mennybemenetele által utat nyitott az Istentől elszakadt emberi család számára, megnyitotta azt az utat, amely a bűn miatt záródott be előttük.
„Ahová útnyitóul ment be érettünk Jézus.” Zsid. 6,20.
Jézusnak ezt az eljátszott helyünket kell visszaállítani, hogy a mennyei lények minden fenntartás nélkül újra maguk közé tudjanak fogadni bennünket.
Mert mi emberek képtelenek vagyunk arra, hogy
visszaszerezzük az elveszített helyünket a szent lények között, ezért bátorította
Jézus a tanítványait, közvetve pedig bennünket is: „ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én
bennem”.
Jn. 14,1.
Jézus a vizsgálati ítéletnek ebben a helykészítő eljárásában szeretné felfedni a mennyei lények előtt, hogy az elveszett emberek között sokan méltókká váltak arra, hogy visszafogadják őket maguk közé.
Kétféle módon éri el Jézus ezt a mennyei lények előtt:
Egyrészt rámutat az Őt követő hívők bűnbánatára és megtérésére.
Felfedi, hogy az újjászületésük után a bűn cselekvésében már nem volt benne az akaratuk, annak ellenére sem, hogy esetenként még erőtlennek bizonyultak és vétkeztek. Róm. 7,20-23.
Másrészt
a saját igazságának adományozása által olyan jogi helyzetet teremt a
megváltottak részére, mintha sohasem vétkeztek volna. Jel 19,8.
Zak. 3,4.
Azt is megígérte, hogy amikor biztosítottá válik a mennyei hely részünkre, akkor újra visszajön értünk, ide a Földre, hogy végleg magához vegyen, hogy ahol Ő van, mi is ott lehessünk. Jn. 17,24.
Ez a visszajövetel éppen olyan valóságos és
mindenki által látható esemény lesz, mint amilyen az első advent alkalmával
volt. Csel.
1,11/b.
Ekkor
„minden szem meglátja Őt, még akik átal
szegezték is.”
Jel. 1,7.
Jézus
ezt meg is ígérte azoknak, akik a kereszthalálának a közvetlen előkészítői és
végrehajtói voltak.
Mát. 26,64.
Jézus dicsőséges visszajövetelének eseménye nemcsak a kiváltságosak kis csoportja számára lesz látható, hanem az egész Földön láthatják majd az emberek.
Senkinek
sem kell sehová sem elmennie azért, hogy megláthassa Jézus visszajövetelének
eseményét.
Mát:
24,26-27.
Bár akkor sokan szeretnének lemondani erről az
élményről, de már nem lesz lehetőségük a választásra, mindenkinek meg kell
látnia Őt, dicsőségének királyi székében.
Mát.
24,30. Jel. 6,15-17.
Korábban Jézus arról is beszélt tanítványainak,
hogy visszajövetele alkalmával kétfelé fogja választani az embereket.
Mát: 25,31-32.
Ekkor azonban már nem az emberek között elfogadott normák szerint fog megtörténni a szétválasztás, hanem a mennyei mérték szerint.
Egészen addig összemosódhatnak a különbségek ember és ember között, ekkor azonban Jézus élesen meg fogja húzni az elválasztó vonalat.
Az a nap csupán egyetlen mérték szerint tesz különbséget az emberek között.
„Meglátjátok, hogy különbség van
- az igaz és a gonosz között,
-
az Isten
szolgája között és aközött, aki nem
szolgálja Őt.” Mal: 3,17-18.
Ekkor már nem az lesz a fontos, hogy mi befogadjuk e Jézust
a szívünkbe és az életünkbe, hanem csak az, hogy Ő elfogad e bennünket.
Mát: 7,21-23.
Ezzel a kijelentésével Jézus nem megfélemlíteni akar, hanem csak megtérésre szeretne ösztönözni, hogy akkor a jó oldalon álljunk, és elvihessen magával.
Péter apostol ír arról, hogy Jézus visszajövetelének beteljesedését a mi felkészültségünk is befolyásolja, mert Isten „hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson”. II. Pét. 3,9.
Isten viszont ezeket a körülményeket előre ismerte, ezért előre be tudta építeni a Jézus visszajövetelére vonatkozó időpont meghatározásába.
Jézus visszajövetelének feltétele az is, hogy minden emberhez eljusson Isten ébresztő üzenete, - az örökkévaló evangélium felrázó kiáltása.
„És az Isten országának ez az evangéliuma
hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a
vég”. Mt. 24,14.
Az evangéliumnak ez az utolsó hirdetése bizonyságul történik.
Ebben az időben Isten nem hagy senkit sem tudatlanságban, Jézus visszajövetelekor már senki sem mondhatja, hogy ő semmiről sem hallott.
Isten nem csak azt akarja, hogy az emberek halljanak az evangéliumról, hanem azt is, hogy döntsenek a saját jövőjük felől.
Ennek érdekében olyan körülményt fog támasztani, ami döntésre fogja késztetni az embereket.
Megengedi, hogy annyira kiélezetté váljon a jó és a rossz közötti különbség, hogy mindenki állásfoglalásra kényszerüljön.
De ezzel az állásfoglalásával mindenkinek vállalnia kell majd a döntésének minden következményét.
Amíg
egyetlen ember döntése bizonytalan, addig Jézus újra és újra késlelteti
ígéretének teljesítését, és azt a pillanatot, amikor mindenki számára végleg
lezárul a kegyelem ajtaja.
II. Pét: 3,9.
Jézus az általa kimondott ítélettel nem tesz
mást, mint csupán elfogadja és változhatatlanná teszi minden embernek a saját
maga által választott döntését.
Jel: 22,11-12.
A Biblia szerint ebben az időben a bűn és a gonoszság annyira megsokasodik, hogy szükségessé válik az Isten közbeavatkozása.
A történelem folyamán már többször is szükség volt arra, hogy Isten hasonló módon avatkozzon közbe.
Noé idejében, a bábeli torony építésénél, Ábrahám napjaiban, stb.
Az előttünk álló közbeavatkozás is azért fog történni, mert az emberek gonoszságának a mértéke betelt az Isten megítélése szerint.
„Mert az ő bűnei az égig hatottak, és
megemlékezett Isten az ő gonoszságaikról.”
Jel: 18,5.
Mivel Isten mindent megtett a megmentésükért, így a lehetőségek köre ezzel végleg bezárult az emberi család számára.
Amikor Isten már senkit sem tud megmenteni és elválasztani a bűn szeretetétől, akkor végleg le fogja zárni a bűn világának történelmét, és megkezdi kibontakoztatni a visszajövetelének eseményét.
Nem biztos, hogy mindannyian megérjük és életben maradunk addig, viszont azoknak is van reményük ehhez az eseményhez, akik időközben meghalnak.
Dániel próféta ugyanis beszél egy olyan feltámadásról, amely megelőzi az igazak általános feltámadását, ekkor csak némelyek támadnak fel. Dán. 12,2.
Mivel az igazak általános feltámadása Jézus visszajövetelekor fog bekövetkezni, ezért a Dániel által jelzett részleges feltámadásnak ezt megelőzően kell megtörténni.
Ebből következik, hogy akik a részleges feltámadásban támadnak fel igazakként, azok az élők között fogják meglátni Jézus dicsőséges visszajövetelét.
A Szentírás próféciáiban két boldogmondás hangzik el egy történelmi időponttal kapcsolatban, a témánkkal összefüggésben. Dán. 12,12. Jel. 14,13.
„Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy azokkal együtt, akik az Ő törvényét megtartották, Istennek békeszövetségét meghallják.” (NK 567,1.)
A Bibliából ismerhető információk szerint egy rendkívül csodálatos esemény lesz mindenkinek, de különösen azoknak, akik már most Jézus mellett döntenek.
Olyan esemény sorozat fog akkor történni, amely
rendkívüliségében egyedülálló az emberiség történelmében.
„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak először akik
meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk.”
I. Thess:
4,16-17.
Rendkívüliségét csak fokozza az a tény, hogy a meghalt szentek nem abban az állapotban fognak feltámadni, mint ahogyan meghaltak, mert a feltámadás egy csodálatos átalakulást tartogat számukra.
Ezért a feltámadást követően Isten első csodája
az lesz, hogy „ez a romlandó test
romolhatatlanságot ölt magára”.
I. Kor: 15,53/a.
Vagyis
a feltámadás csodája által megszabadulnak a „halál
fullánkjától”, amely betegség és egyéb más módon ott van minden sejtünkben,
és nem tudunk tőle megszabadulni.
A Jézus ajándékaként előkészített átalakulás
másik csodája az lesz, hogy „e halandó
test halhatatlanságot ölt magára”.
I. Kor. 15,53/b..
A halhatatlan szónak a Bibliában két jelentés-tartalma van.
Abszolút
halhatatlan csak az Isten.
I. Tim: 6,16.
Azért
mondható abszolút halhatatlannak, mert az élete nem függ senkitől sem, hiszen az
élete önmagában van, amit nem mástól kapott. Ján: 5,26
Halhatatlannak mondunk viszont mindenkit, aki nem áll a halál uralma alatt.
A halál és a halhatatlanság ugyanis két olyan ellen-pólus, amely teljes mértékben kizárja egymást.
A halál csak a bűn miatt van, csak a bűn
következménye. Róm: 6,23.
Ezért ha megszűnik a bűn, akkor törvényszerűen megszűnik a halál is.
Ha pedig már nincs többé halál, akkor csak élet van, - noha csak Istentől való függőség szintjén - ezért nevezhető ez az állapot halhatatlanságnak.
Az átváltozás csodájaként még egy harmadik dologgal is megajándékozza Jézus a feltámadottakat: „elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez”. Fil: 3,21.
A Bibliában a dicsőség szó az Isten jellemének és természetének látható megnyilatkozása, a szentségének kifejeződése. II. Móz: 33,18. 34,6-7/a.
Ebből
adódóan a Jézus követőivel kapcsolatban is ezt kell jelentenie, ezért az Isten
dicsőségének megnyilatkozása a krisztusi természet megnyilatkozását jelenti.
Ésa:
60,1-2. II. Kor: 3,18.
A feltámadáskor tehát a belső, vagyis a lelki természetünket is megtisztítja Jézus a bűn minden hajlamától és gyengeségétől.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy ekkor a lelki tisztaságunkban hasonlóvá leszünk Krisztushoz.
Az átváltozásnak ezt a csodáját azonban nemcsak
a feltámadott igazak élik át, hanem azok is, akik élő emberekként szemlélhetik Jézus
dicsőséges visszajövetelét. I. Kor:
15,51-52/a.
Pál apostol nagyon körülményesen és titokzatosan fogalmazva írja le az Isten országának milyenségét.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és
az embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”
I. Kor. 2,9.
Az Isten igazságában való reménység sokféle gondolatot és vágyakozást feltámaszt az emberekben, sokféle reménységet vélnek megvalósulni Jézus dicsőséges visszajövetelekor a hívő emberek.
Sokan várják a bűn világából való megszabadulás pillanatát, amikor végre kikerülhetnek a bűn rettenetes jelenlétének környezetéből.
Ezért várjuk az, amikor „Isten eltöröl minden könnyet…; és halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé”. Jel. 21,4.
Sokan várják annak az országnak a megjelenését, ahol megcsodálhatjuk a világegyetem szépségeit és csodáit.
Ahol találkozhatunk és elbeszélgethetünk az el nem bukott világok lakóival.
Amikor végre igazi kapcsolatba kerülhetünk az emberi család számára teremtett élővilággal a környezetünkben.
Sokan várják a Jézussal való találkozás pillanatát is, amikor végre megláthatjuk azt, aki annyira szeretett bennünket, hogy még meghalni is kész volt helyettünk.
Rendkívüli élmény lesz az is, amikor a különböző korok megváltottaival beszélgethetünk, amikor megkérdezhetünk tőlük olyan részleteket, amiket most nem tudunk megérteni.
De reménységgel várjuk azt is, amikor végre megérthetünk olyan isteni titkokat, amik most még rejtve vannak előttünk, hiszen akkor majd az ismeret végtelen lehetősége nyílik ki előttünk.
Az átváltozás előbbi csodáival nincs vége annak, aminek átélése közben a maga teljességében ismerhetjük meg, hogy mennyire szeret bennünket Jézus.
Az a tény, hogy Jézussal helyet cserélve Isten
fiaivá lettünk, egy csodálatos jutalmat helyez kilátásba.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy a megváltottak nem egyszerűen csak mint Istennek teremtményei élhetnek az újjáteremtett Földön, hanem mint Istennek fiai.
Ez a minősítés azt jelenti számukra, hogy „örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak”. Róm: 8,14-17.
Ma még nem tudjuk, hogy ez az ígéret konkrétan mit is jelent majd akkor.
De hogy Jézus mennyire komolyan gondolja ezt az
ígéretet, az kitűnik abból is, hogy Ő is ígéretet tesz arra, hogy a győzők
serege, mint az örököstársai, együtt ülhetünk majd Vele a királyi székében.
Jel: 3,21.
3.Mit jelent ez a fogalom, hogy „Istennek fiai”, kiket nevez így a Biblia?
Már az ószövetségi időben is találkozunk az istenfiúság fogalmával egy különleges vonatkozásban.
Lukács evangéliumából arra lehet következtetni, hogy az
„Isten fiai” meghatározás alatt
egy-egy teremtett világ fejedelmeit kell érteni, vagyis azon világok első teremtményeit,
miként Ádámot itt a Földön. lásd: Lk. 3,38.
Ezek az „Isten fiai” különleges jogokat
élveznek az el nem bukott világok lényei között. Jób:
1,6. 38,7.
Ezek a lények közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak Istennel, mint a többiek.
A megváltottak azonban, mint „Istennek fiai”, még a korábban Isten fiainak nevezett lények között is kiváltságos helyet fognak elfoglalni.
Isten ugyanis Jézus Krisztus személyében örökbe fogadta az emberi természetet, és ezzel egy különleges helyzetbe került az emberi család.
„Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit nem lehet többé széttépni.” (J.É: 17,1.)
Akik tehát nem beleszületés, hanem újjászületés által lettek Isten fiaivá, azok minden teremtmény között bensőségesebb viszonyba kerülnek Istennel.
Isten családjának tagjai lettek, Krisztusban a saját fiaivá fogadta őket.
Isten annyira komolyan gondolja ezt, hogy értünk otthagyja a Mennyet, eddigi lakhelyét, és ide költözik a Földre az emberek közé, hogy a „fiaival” lakjon együtt ezután. Jel. 21,3.
A legcsodálatosabb jutalom az lesz, amit János evangéliumában ígért meg nekünk Jézus: „magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. Jn. 14,3.
Képzeljetek magatok elé két fiatalt, akik nagyon szeretik egymást, akik már nagyon várják az esküvőjük napját, mivel egymástól nagyon távol élnek, és ezért nemigen találkozhatnak.
Gondolhatnak ugyan egymásra, írhatnak is egymásnak, még telefonon is beszélgethetnek egymással, csak éppen személyesen nem találkozhatnak.
Együtt lenni és soha többé el nem szakadni attól, akit mindenkinél jobban szeretek, ez minden egyéb dolognál fontosabb és értékesebb.
A szeretett lénnyel való személyes találkozás mellett minden egyéb eltörpül, különösen akkor, ha ez a találkozás már nem csak egy alkalmi látogatást jelent, hanem Vele maradni örökké.
Jézus ennek a személyes találkozásnak, és örökké tartó együttélésnek az örömét és boldogságát ígéri meg számunkra.
A szerelmesek boldogan sétálnak együtt, amikor találkozhatnak egymással, szinte minden másról elfeledkezve csak egymás közelségére tudnak gondolni.
Pál
apostol szerint mi ilyen eljegyzett menyasszonyai vagyunk Jézusnak. II. Kor.
11,2.
Ezért amikor Jézus újra maga mellett tudhat bennünket, akkor mindent meg tesz azért, hogy örömet szerezzen nekünk.
„Mert a Bárány, aki a királyi széknek
közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és
eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.”
Jel. 7,17.
A megváltottaknak erről a seregéről azt mondja János, hogy „követik a Bárányt, valahová megy”. Jel. 14,4.
A választást és a döntést viszont ránk bízta, mert tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, ezért ma még mindenki szabadon választhat és dönthet.
Jézus mindenkinek a személyes döntését fogja elfogadni és jóváhagyni.
Döntésünkkel azonban annak következményeit is vállalnunk kell.
Adná a jó Isten, hogy mindannyian az életet választanánk, hogy Jézussal együtt élve az Isten fiúság csodálatos ígéreteit is elnyerhessük.