Az egyetlen megoldás Jézus – 19

A szentség többszintű változata

„Szentek legyetek

Mert én az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok"

1Pét. 1,15-19.

I. Bevezetés

1. Mi az amit Isten végső célként szeretne megvalósítani az emberi család megváltásával, és hogyan összegezhető ez az alapige kijelentésének hátterén?

–  Ebben az igében Isten azt jelenti be, hogy szeretné visszafordítani azt a folyamatot, amit Édenben a bűn hozott be az emberi család életébe.

–  Szeretné, ha elmondható lenne, hogy az emberen újra látható az Isten képe és hasonlatossága, vagyis a szentségének dicsősége.

–  Istennek kezdettől fogva ez volt az eredeti szándéka, ez a végső célja a megváltási tervnek.

–   Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok." 3Móz. 19,2.

2. Amikor az emberi családdal kapcsolatban Istenről nyilatkozik a Biblia, akkor mi az, amit nagyon következetesen akar hangsúlyozni előttünk?

–  Azt hangsúlyozza, hogy a világmindenség Istene „szent", és az Ő szentségéhez nem hasonlítható semmi és senki.

–  „Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent." Ésa. 40,25.

–  „Senki sincs olyan szent, mint az Úr"  1Sám. 2,2.

–  „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom". Ésa. 57,15.

3. Miért kell az Isten szentségét ilyen erőteljesen kiemelni, és milyen következménye lett ennek az Istenhez fűződő viszonyunk és kapcsolatunk vonatkozásában?

–  Azért mert a bűn következményeként az ember elveszítette az Isten dicsőségének érzékelhető jelenlétét, amely a szentség kifejezője volt.

–  Ezért „mindnyájan… szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" Róm. 3,23.

–  „Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott". Róm. 5,12.

–  „Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is." Róm. 3,10-12.

–  Mivel Isten „szent", ezért a bűnös állapotában az ember nem maradhatott tovább Istennel közvetlen kapcsolatban.

–  „Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek". Ésa. 59,2.

–  „Mert a mi Istenünk megemésztő tűz" a bűn számára. Zsid. 12,29.

4. Mi az, amit ebben az időben nagyon komolyan kell vennünk az Isten megváltó tervének végső céljával kapcsolatban?

–  Mi most olyan időben élünk és olyan a megbízatásunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a közömbösséget és gondatlanságot a lelki életünk területén.

–  Másoknak azt hirdetjük, hogy Jézus nemsokára visszajön hatalommal és dicsőséggel, és ezt nem csupán információként kell elmondanunk, hanem felszólító üzenetként kell hirdetnünk az emberek között.

–  De mennyire tudatosult ez az igazság bennünk, és a környezetünkben élő emberek mennyire veszik észre ezt az életünkből?

–  Elkészültek vagyunk-e a Jézussal való dicsőséges találkozásra?

–  Hátat fordítottunk-e bűnnek, a jellemünk fejlődését akadályozó szokásoknak?

–  Meg tudta-e szentelni életünket az az igazság, amiért Jézus a főpapi imájában könyörgött? Jn. 17,17.

–  Péter apostol üzenete ennek a jézusi imának a visszhangjaként szólít fel bennünket arra, hogy „szentek legyetek teljes életetekben”. 1Pét. 1,15.

II. Isten és az ember odaszentelődése

1. Amikor Péter apostol arra szólít fel, hogy „szentek legyetek teljes életetekben”, akkor ennek kapcsán azonnal felmerül az a fontos szempont: Ki az, aki elmondhatja magáról, hogy ő már szent, Te annak vallod-e magad?

–  Általában ezt nem mondja ki magáról senki, de csak azért, mert a szentség fogalma a köztudatban nem egyezik azzal, amit a Biblia mond róla.

–  A Bibliában a szentségnek különböző szintje és változata van, amiket csak megfelelő sorrendben érhetünk el, és lehetünk a részesei.

–  Az Istennel kapcsolatos szent életnek két fázisa van, a történésének két szakasza.

–  Az első szakaszt kapcsolat-központú szentségnek nevezhetjük.

–  A második szakaszt pedig erkölcsi-központú szentségnek nevezhetjük.

2. Ha tiszta fogalmat akarunk alkotni a szentséggel kapcsolatban, akkor mindenek előtt azt kell tudnunk, hogy mi az igazi jelentése a „szent" szónak?

–  A „szent" szóval összefüggésben leginkább az erkölcsi tisztaság, a jellembeli tökéletesség gondolata jut az emberek eszébe.

–  A közgondolkodásban nem szokott előtérbe kerülni, hogy a „szent" szóval a Biblia nemcsak egy dolgot fejez ki.

–  A „szent" szó hasonlít a bibliai „hit" szavunkhoz, amit az emberek általában valaminek az elhívéséhez társítanak.

–  Pedig a bibliai „hit" szó az eredeti szövegben legalább annyira jelent  „bizalmat és megbízhatóságot", mint valaminek az elhívését.

–  Jakab apostol ezért írja azt, hogy valaminek az elhívésére még az ördögöknek is van hite. Jak. 2,19.

–  Azt viszont már nem mondhatjuk róluk, hogy bizalmuk is van Istenben.

–  Amikor a Biblia a „szent" szót alkalmazza, akkor nemcsak a lelki tisztaság szentségét akarja kifejezni vele, sem Istennel, sem az emberrel kapcsolatban.

–  A Bibliában ugyanis a „szent" szó, még jelenti azt is, hogy „tökéletes", „elkülönít” és „elválaszt", ellentétes a közönséges, a világi és az anyagi természetű dolgokkal.

–  Ezért amikor valakivel kapcsolatban használjuk a „szent" szót,  akkor azt is akarjuk mondani, hogy igyekszik elvágni az életének bűnös kapcsolatait, és elkülönülni minden olyan dologtól, ami az Istennel való kapcsolatát akadályozza.

3. Mivel a szentté válásunk első szakasza egy kapcsolat-központú háttéren valósul meg, ezért adott a kérdés: – Mire van szükség, hogy ez megvalósulhasson?

–  A „kapcsolat" szó arra figyelmeztet, hogy a szentség megvalósulása nem fog megtörténni egyoldalú kezdeményezéssel, szükség van úgy az Isten, mint az ember szándékára, cselekvő részvételére.

–  Mert a „kapcsolat-központú szentség" csak akkor működik, ha mindkét fél részéről megtörténik az odaszentelődés a közös cél érdekében.

–  Ennek érdekében Isten is odaszenteli magát az emberi családhoz, de az embernek egyénenként is oda kell szentelni magát a szentté válás érdekében.

4. Mi az Isten része abban, hogy ez a kapcsolat-központú szentség bekövetkezhessen az ember életében?

–  A Szentírás központi üzenetében fogalmazódik meg, hogy Isten milyen módon szentelte oda magát az emberi családért, milyen vonatkozásban különítette el, azaz szentelte oda magát az embernek.

–  „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn. 3,16.

–  Vagyis Isten „kezdettől" fogva odaadta, elkülönítette, teljesen odaszentelte „egyszülött Fiát", hogy az elveszett ember Megváltója legyen: „Aki eleve el volt rendelve, a világ megalapítása előtt". 1Pét. 1,20.

– Elkülönítette Őt a Sátánnal való küzdelemre, akiben megszületett a bűn, hogy helyettünk győzze le, és szerezze vissza részünkre mindazt, amit elveszítettünk. Jel. 12,7-10.

–  Odaszentelte Őt a Golgota keresztjére, hogy elviselje helyettünk a bűn büntetését, és meghaljon a második halál" halálával a „bűn zsoldja"-ként. 1Pét. 1,18-19;  Róm. 6,23.

–  Odaszentelte Őt az emberi családnak, hogy a Megváltó örökre a mi testvérünk maradjon, bennünket pedig felemeljen az Istenhez. Jn. 20,17.

–  „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk" Ésa. 9,6.

–  „Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza, és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét… Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a mennybe helyezte. Az 'embernek Fia' az, akivel megosztja a világmindenség trónját." (JÉ. 17.1.)

5. Mit jelent számunkra az, hogy az Istentől küldött Megváltó, az „Istennek Szentjé"-nek, vagyis az Isten elkülönítettjének is van nevezve?  Mk. 1,24;   Hós. 11,9.

–  Ez a kijelentés elsődlegesen azt jelenti, hogy a Megváltó élete tökéletesen szent és tiszta volt.

–  De egyúttal azt is jelenti, hogy Ő odaszentelt lett, mert a „Békesség Tanácsában" el lett különítve arra a feladatra, hogy az emberi család Megváltója legyen. Zak. 6,13;  Zsid. 1,5/b.

–  Jézus testetöltésével kapcsolatban azt mondja Isten Igéje: „azért ami születik is szentnek hivatok, Isten Fiának". Lk. 1,35.

–  Ez azt jelenti, hogy amikor a Megváltó testté lett, akkor nemcsak Isten Fiává lett, hanem ettől kezdve „szentnek hívatok", mert ez is a neveinek egyike lett.

–  Ez a neve figyelmeztet bennünket, hogy a Megváltóra úgy kell tekintenünk, mint aki „szent", vagyis odaszentelt, elkülönült.

–  Elkülönült a Mennytől azzal, hogy megvált az isteni létformájától, hogy szolgai létformában itt éljen a bűn világában közöttünk.

–  Ez a neve arra is figyelmeztet, hogy senki se merje Őt ugyanolyan embernek tekinteni, mint közülünk bárki, Ő ugyanis az „Istennek Szentje", csak a bűnössel vállalt sorsközösséget, de a bűntől teljesen elkülönülten élte az életét.

–  Péter apostol éppen azért írja azt, hogy a megváltásunk „drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén…” történt, Benne ugyanis még a bűn szeplője sem volt. 1Pét. 1,19.

–  Jézus ezért nyilatkozhatta azt önmagáról: „mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;" Jn. 14,30.

–  Pál apostol is azért írta azt Róla, hogy „szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott…” volt. Zsid. 7,26.

–  Ellen White pedig arra figyelmeztet: „Legyen minden emberi lény óva attól a területtől, ahol Krisz­tust teljesen emberré teszik, olyanná, mint közülünk egy: mert azt nem lehet.” (SDA BC 5. 1129.)

6. Mit jelent a mi számunkra az, hogy Jézus nemcsak a Megváltónk, hanem az „Istennek Szentje" is,  aki kész volt velünk helyet cserélni?

–  A Megváltóval való helycsere két nagyon fontos dolgot biztosít számunkra.

–  Egyrészt azt jelenti, Ő meghalt helyettünk a mi nevünk alatt, az általunk elkövetett bűnök büntetéseként azért, hogy mi pedig élhessünk az Ő neve alatt Isten fiaiként.

–  Ezért szólíthatjuk meg a Mindenhatót Jézushoz hasonlóan Atyánknak.

–  De ez a helycsere azt is jelenti, hogy amikor Ő átvette tőlünk a bűneinket, akkor elviselte érte a bűn büntetését, mi pedig az Ő tiszta és szent életét fogadhattuk el hit által, és ezzel az Istennek szentjeivé lettünk.

–  „Ekkor ezt mondta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat… Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által."  Zsid. 10,9-10.

–  A Biblia sok helyen erősíti meg, hogy a Jézussal való helycsere következtében minden megváltott ember Isten szentjeként van nyilvántartva a Mennyben.

–  „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte " Eféz.1,4.

–  „…az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr". 4Móz. 16,3.

–  Ezt biztosítja Isten mindenkinek, hogy a kapcsolat-központú szentség részesei lehessünk.

–  De mivel ez kapcsolat-központú szentség, ezért csak akkor működik, ha a másik fél részéről is megtörténik az odaszentelődés, vagyis élő kapcsolat jön létre.

7. Az előzőekben megismertük, hogy a Isten miként szenteli oda magát az ember megváltása érdekében, ezért szükséges azt is megismernünk: – Mi az ember része, hogyan kell megtörténni a mi részünkről az odaszentelődésnek, vagyis az elkülönülésünknek?

–  Isten megváltó kegyelmének megismerése és hit által való elfogadásával a mi odaszentelődésünknek is be kell indulni, a szentség elérése érdekében.

–  Az ember részéről két irányban, kétféle módon kell az odaszentelődésünknek megnyilatkozni.

–  Mindenek előtt Istenhez kell odaszentelni magunkat, ami azt jelenti, hogy keresnünk kell az Istennel való közösséget, azokat a körülményeket, amik segítségével Istennel találkozhatunk és együtt lehetünk Vele. Jn. 15,4-5.

–  Ezek az eszközök különbözők lehetnek, mindenkinek a személyiségéhez közelebb álló lehetőségekkel kell élni, – mint pl: igetanulmányozás, imádság, elmélkedés, bizonyságtevés, stb.

–  Oda kell szentelni magunkat arra, hogy Isten meg tudja változtatni a gondolkodásunkat, hogy új értékrend alakulhasson ki bennünk. Róm. 12,1-2.

–  El kell fogadnunk Istentől, hogy munkálja bennünk azoknak a dolgoknak az akarását és cselekvését, „amik csak igazak, tisztességesek, igazságosak tiszták, kedvesek, amik csak jó hírűek". Fil. 2,13;   4,8.

–  Abban is meg kell nyilatkozzon az odaszentelődésünk, hogy elkülönülünk a világtól, a bűnös kívánságaitól, minden olyan szokásától, aminek gyakorlása elszakít Istentől. 1Jn. 2,15-17.

8. Amikor az Istennel való közösségünk létre jön, és Krisztusban mi Istennek szentjeivé válunk, ezt milyen másik fogalommal szoktuk még kifejezni?

–  A „megigazulás" szavunkkal szoktuk leginkább meghatározni azt az állapotunkat, amikor „Isten szentjeivé" leszünk.

–  Noha ez a két kifejezés elválaszthatatlan egymástól, mégis két dolgot akar hangsúlyossá tenni.

–  Míg a „megigazulás" közvetett módon a bűnre és az Isten ítéletére emlékeztet, noha oly módon, hogy a megigazult embert már nem terheli a bűn, mert Krisztus által már megszabadult annak következményétől.

–  Ezért mint megigazult embereknek, már „bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban". 1Jn. 4,17.

–  Az „Istennek szentje" kifejezés viszont inkább a helyreállítást és a beteljesedést akarja érzékeltetni.

–  Mert „…az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr". 4Móz. 16,3.

–  Mindezt hitben kell elfogadnunk Istentől, mint akik „bíznak" abban, hogy Isten komolyan gondolja mindazt, amit az igéjében kinyilatkoztat számunkra.

–  A hit ugyan Isten ajándéka, de nekünk kell alkalmazni és felhasználni.

III. „A szentek tökéletesbülése" (Eféz. 4,12.)

1. Péter apostol egy nagyon komoly kérdést állít elénk, az „Istennek szentjei" elé, mi a célja ennek a kérdésfelvetésnek?

–  „Milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben… Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét?” 2Pét. 3,11-12.

–  „Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül, és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” 2Pét. 3,14.

–  Ha ugyanis valaki komolyan gondolja, hogy Krisztusban már „Istennek szentje" lett, akkor ezt a hitét az igazolja és hitelesíti vissza, hogy a saját természetében is szeretne olyan szent életű lenni, mint amit Krisztus ajándékozott neki.

–  Mert „akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen Ő is tiszta". 1Jn. 3,3.

–  Aki őszinte szívvel fogadta el Isten ajándékaként azt, hogy „Istennek szentjévé" lett, az szeretne már most egyre jobban alkalmassá válni arra, hogy egykor majd a mennyei lényekkel együtt élhessen.

–  Pál szerint a lelki ajándékok segítségével mindenkinek el kell jutni az „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Eféz. 4,13.

2. Az előző kijelentésekkel összefüggésben fel kell tennünk azt a kérdést: – Mi személyszerint hol állunk, hová tartozunk, hogyan állunk Isten vizsgáló tekintete előtt, képesek vagyunk mindezt megvalósítani?

–  Jézus az evangéliumban arra figyelmeztet, hogy csak Vele, az Ő segítségével juthatunk előbbre: „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek", vagyis csak mennyei segítséggel haladhatunk a megszentelődésben. Jn. 15,5.

–  Pál apostol ezt a lelki élményt élhette át, ezért jelentette ki: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Fil. 4,13.

–  Ha őszinte szívvel akarunk változást az életünkben, akkor Péter apostol egy nagyon fontos dologra irányítja a figyelmünket.

–  „Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon." 2Pét. 1,3-4.

3. Az előzőek hátterén ez azt jelenti, hogy a Biblia szerinti szentség azonos a szent tettekben megnyilatkozó lelki tisztasággal, amikor a bűn már semmilyen befolyást sem tud kifejteni és gyakorolni az emberben?

–  Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor a Biblia a „szent" szót alkalmazza velünk kapcsolatban, akkor nem mindig a lelki tisztaság szentségére utal vele.

–  A szentség egy elkülönülésre utaló kifejezés, a világtól, és a bűntől való elkülönültséget fejezi ki, amikor az akaratban és a szándékban következik be és történik meg az elkülönülés, az odaszánásunk szintjén.

–  Vagyis „Mindenki elérheti a szívbéli szentség állapotát”. (2Szemelv. 31,1.)

–  Ez a szívben meghozott döntésből következő elkülönülés állapota viszont befolyással bír az egész életünkre, átalakító erővel hat a lélekre, a jellem tisztulására és tökéletesbülésére.

–  A szentségnek ez az állapota azonban még nem zárja ki a bűnnel való kísérthetőségünk lehetőségét, mivel a testünk átváltozása még nem történt meg.

–  „Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó…” Róm. 7,18.

–  „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban." Róm. 7,22-23.

–  A teljes átváltozás csak Jézus dicsőséges visszajövetelekor fog bekövetkezni, Jézus teremtő hatalma fogja elvégezni bennünk és értünk ezt a végső átalakulást.

–  „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” Fil. 3,21.

4. Mi az, amit még tudnunk kell az isteni kinyilatkoztatás alapján a szent életről, amit Péter szavai szerint meg kell valósítani életünkben, ha meg akarunk állni Isten ítéletében?

–  Azt is tudhatjuk, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem az egész élet munkája, amiben csak lépésről-lépésre lehet előre jutni.

–  „A megszentelődés Istennel való rendszeres, bensőséges érintkezést jelent.” (SDA BC 7. 908)

–  „A megszentelődés folyamatos növekedés a kegyelemben.” (1Test. 340)

–  Péter apostol azokat a lépcsőfokokat is elénk tárja, amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető. 2Pét. 1,5-10.

–  Ellen White is megfogalmazza azt, hogy valójában miben nyilvánul meg a szent élet lényege: „A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét oltja bele az emberi lényünkbe.” (KP 267)

–  „Mivel Isten törvénye ‘szent, igaz és jó’, a tökéletes Isten tükörképe, ebből következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formál, szintén szent.” (NK 418)

5. Hogyan összegezhetjük és foglalhatjuk össze a bibliai szentség mibenlétét?

–  Mivel a „szent" szó nemcsak a lelki tisztaság szentségét jelenti, hanem a bűntől és a világtól való elkülönülést is, ezért minden esetben az adott szövegkörnyezetnek, és a teljes kinyilatkoztatással való összhangnak kell meghatározni, hogy az Ige milyen értelemben alkalmazza a „szent" szót az emberrel kapcsolatban.

–  Esetenként csak az elkülönülésünkben és a szívbeli odaszánásunkban nyilatkozik meg a szentségünk. Róm. 12,1-2.

–  A Krisztusban felajánlott kegyelem részeként is lehetünk „Istennek szentjei".

–  De a szentségnek egy folyamatos lelki tisztulásban és növekedésben is be kell következni, ekkor az isteni természet kibontakozásában teljesedik be a szentség állapota bennünk. Eféz. 4,12.

–  Arról viszont nem szabad elfeledkezni, hogy a lelki tisztaságunk szentsége csak egy viszonylagos megállapítás lehet velünk kapcsolatban.

–  Mert: „Amíg Sátán uralkodik, addig énünket mindig meg kell fékeznünk, és a kísértéseket le kell győznünk. Nincs megállás, nem juthatunk el életünkben egy olyan pontra, amikor azt mondhatnánk: ‘Mi már teljesen elértük!”  (Tanácsok a gyülekezetnek 56)

–  Maga Pál is ezt mondta magáról a filippiekhez írott levelében:

–  „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem." Fil. 3,12-15.

–  A teljes szentségre jutás viszont nem előbb, hanem csak Jézus dicsőséges visszajövetelkor fog bekövetkezni bennünk és rajtunk kivétel nélkül. Fil. 3,21.

IV. A szentség látható megnyilatkozása

1. A szentség csupán a lelkünknek egy belső, láthatatlan állapota, vagy van látható megnyilatkozása is, amit a környezetünkben élők is érzékelhetnek?

–  „Ha bárki azt állítja, hogy az Úr megszentelte, elkülönítette őt, ennek az áldásnak a bizonyítékait az alázat, türelem, hosszútűrés, megbízhatóság és szeretet gyümölcseiben lehet majd látni.” (A Szentlélek eljő reátok 121)

–  „A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét oltja bele az emberi lényünkbe.” (KP 267)

–  A Biblia szerinti szentség a Szentlélek gyümölcseinek a folyamatos beérésében és kibontakozásában válik mások által is érzékelhető valósággá. Gal. 5,22.

–  Akinek az életében nem nyilatkozik meg folyamatos lelki fejlődés a szentségben, az annak a visszajelzése, hogy nincs élő kapcsolata a tőkével, Krisztussal.

–  Jézus nagyon szomorú véget ígér azoknak, akik nem veszik elég komolyan a Vele való élő közösséget.

–  „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek”. Jn. 15,6.

-  Külsőleg még az elszáradt vesszőnek is lehet és van összeköttetése a tőkével, de egy bizonyos idő után magától is letörik a tőkéről.

–  Ugyanez a törvényszerűség figyelhető meg az ember lelki növekedésében is.

-  Nem elég a külső látszat, nem elég az, ha az illető azt állítja magáról, és mások is úgy tudják róla, hogy komoly keresztény, élet kell legyen a kereszténységében, e nélkül minden csupán képmutató megtévesztés.

–  A Jézus nélküli látszat kereszténységtől mindenkit óv Pál, sőt még azoktól az emberektől is, akik csak ilyen kapcsolatot építettek ki Jézussal. 2Tim. 3,1-5.  

2. Milyen végzetes tévedések áldozata lehet az egyébként őszintén megszentelődni akaró hívő ember?

–  Az ősellenségünk kétféle módon próbálja meg becsapni azokat, akik az Isten akarata szerint szeretnének élni.

–  Egyeseket a kegyes élet üres lelkesedésével, másokat pedig a törvény görcsös megtartásának igyekezetével.

–  Miközben a Biblia szerinti szentség a szív állapotára vonatkozó meghatározás, de nem nyilatkozhat meg csupán érzelmi fellángolásokban.

–  A szentség egy kiegyensúlyozott, rendszeres és állandó istenkapcsolatból táplálkozó lelki állapotban nyilatkozik meg.

–  Ugyanakkor a Biblia szerinti szentség nem azonosítható a törvény megtartásának görcsös igyekezetéből képződő vallásossággal sem, hiszen a szentség nem csupán a törvény szerinti cselekedetek ismétlődéséből álló jelenség.

–  A cselekedeteknek ugyan láthatóvá kell tenniük, hogy mi van a szívben, de a szentség forrása és lényege nem a cselekedetekben van, hanem a szívben.

3. Milyen párhuzamos törvényszerűség figyelhető meg a szentség és a bűnös állapot között?

–  Mindkettő a szív állapotában van jelen bennünk, onnan indul ki, onnan nyilatkozik meg, és fejti ki a befolyását.

–  Isten azért vizsgálja a szívünket, mert „abból indul ki minden élet". Péld. 4,23;  Mt. 15,19.

–  A cselekedeteink nem feltétlenül adnak hiteles és megbízható képet a szív állapotáról, mivel az ember alkalmanként képes elrejteni a környezete elől azt, hogy valójában mi van a szívében.

–  Sokan vannak abban a tévedésben, hogy a cselekedetet tekintik bűnnek, pedig a bűn a szívben van, a cselekedetek csak láthatóvá teszik a szívben lévő bűnt.

–  Ezt igazolja vissza az az isteni kinyilatkoztatás is, ami szerint mi úgy is tudunk bűnt elkövethetünk, hogy az mások által nem érzékelhető, mintha nem tennénk semmit.

–  Ha „valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében". Mt. 5,28.

–  „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak." Jak. 4,17.

4. Mit mondott Jézus a szentség és a cselekedetek egymáshoz való viszonyáról?

–  Aki a szentség megvalósulása érdekében csak a cselekedeteire koncentrál, az a könnyebbik részt választja, a nehezebbiket pedig elhagyja. Mt. 23,23.

–  A nehezebbik rész ugyanis az, amikor a szívünkben azonosulunk Isten törvényével, a szeretet alapelvével, az Isten jellemének a kifejeződésével.

–  „Mivel Isten törvénye ‘szent, igaz és jó’, a tökéletes Isten tükörképe, ebből következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formál, szintén szent.” (NK 418)

–  „Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa Isten jellemét úgy, ahogyan azt a szent törvény bemutatja, hiszen a törvény Isten jellemének vetülete. Krisztus volt a törvény és az evangélium. Az örökkévaló üzenetet hirdető angyal Isten törvényét is hirdeti, mert a megváltás evangéliuma elvezeti az embereket a törvénynek való engedelmességre, amely által jellemük az isteni minta hasonlatosságára változik." {2SM 106.2} 

–  Az igazi szentség a szív állapotából megnyilatkozó tettekben fejeződik ki.

–  „Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe.” (JÉ 135,f.)

5. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, akkor „új teremtés"-ről beszélhetünk, de mi a probléma, ha ez nem válik láthatóvá a környezet számára? 2Kor. 5,17.

–  Az képezi a problémát, hogy nagyon sokszor még csak vágyakozunk elérni ezt a célt, vagy csak az ajkaink vallomásával beszélünk róla, de nem adjuk át magunkat Istennek, hogy véghez vigye az akaratát bennünk

–  Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lelkületünkben megújult életünk a legbiztosabb kifejezője annak, hogy valóban Krisztusban vagyunk-e.

–  Ha még mindig dédelgetünk magunkban dolgokat a régi életünk szokásaiból, akkor ezek visszatartó erőként vannak jelen bennünk.

–  Ennek a megújulásnak meg kell nyilatkozni a személyes életünkben, a családi közösségben megélt életünkben, és a gyülekezeteink közösségi életében is.

–  Akinek életében ez nem így működik, az még csak beszél a megújulásról, a valóságban azonban még nem történt meg az életében.

–  Ezért Isten mindenkit szeretne őszinte önvizsgálatra késztetni Péter üzenetével: „szentek legyetek teljes életetekben". 1Pét. 1,15.

6. Hogyan és milyen módon kell hozzáfognunk annak megvalósításához, hogy a saját természetünkben is tudjon kibontakozni az Isten által kért szentség?

–  Minden megújulási törekvésünknek kétféle módon, és kétféle területen kell megtörténni.

–  Egyrészt a már korábban is gyakorolt kegyességi életünk területein, hogy mindazt, amit keresztényként teszünk, ne gépiesen és formálisan éljük.

–  De meg kell újulni azokon a területeken is, ahol eddig még nem tettünk egyetlen lépést sem a megszentelődésünk érdekében.

–  Amikor valakinek az életében elkezdődött ez a megújulás, akkor többé már nem érzi jól magát a korábbi életének szokásaiban és cselekményeiben.

–  Isten Lelke ugyanis egy késztető befolyást gyakorol a hívő emberre, hogy elkülönüljön minden olyan cselekménytől, és az olyan emberek társaságától, ahonnan idegen légkör áradna felé.

–  Isten az ősevangéliumban is ezt a közbeavatkozását ígérte meg, amikor azt mondta: „ellenségeskedést szerzek”. 1Móz. 3,15.

–  Pál apostol saját tapasztalatából vett tanulságként írta le az utókor számára azt, ahogyan ő élte meg a Szentléleknek ezt a késztető befolyását.

–  „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” 2Kor. 5,14-15.

7. Minek kell körülvenni a Krisztusban megújult és szentségre jutott ember életét, amit a környezetében élőknek érzékelniük kell?

–  Egy sajátos lelki légkörnek, amelynek az élet illatát kell árasztani a környezetében lévők felé.

–  „Mindenkit a belőle áradó sajátos légkör vesz körül – légkör, amely telítve lehet a hit, bátorság, reménység életadó erejével és a szeretet jóíllatával. Viszont nehézzé és fagyossá teheti az elégedetlenség és önzés homálya, vagy elmérgezheti  az ápolt bűnök halálos ragálya. A bennünket körülvevő lelki légkör kihat minden egyes emberre, akivel érintkezünk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Ez olyan felelősség, amely alól nincs felmentés." (KP. 246,1-2.)

–  Ez a belőlünk áradó lelki légkör tesz mássá bennünket, különít el, és különböztet meg bennünket a világtól.

–  Ez a lelki légkör még Isten Egyházán belül is csoportokba különít el mindenkit, kivétel nélkül, akár tudatában van ennek, akár nem.

–  Mert mindenki csak abban a lelki légkörben érzi jól magát, amely a saját szívében lévő állapottal van harmóniában.

–  Míg az egyik ember élvezettel szívja magába egy adott közeg lelki légkörét, addig a másik nem kér belőle, esetenként szinte menekül a közelségétől.

8. Nagyon sok embert téveszt meg az az elgondolás, hogy az igazság puszta igenlése már jogosultságot jelent az üdvösségre.

–  Megvallhatja bárki a hitét az igazságban, de ha ez a hite nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé, elnézővé, mennyei lelküle­tűvé, akkor az igazság elfogadása semmit sem jelent számára.

–  Mert a krisztusi szentség, elsősorban a szív és a lélek megváltozását jelenti, másodsorban pedig az életben való alkalmazását az Isten kinyilatkoztatott akaratához.

–  Így a vallás külső formaságai összhangba kerülnek a belső tisztasággal, miáltal az Isten szolgála­tában megkívánt cselekedetek nem válnak értelmetlen rítusokká, mint amilyen volt a képmutató farizeusok szolgálata.

–  Ha Krisztusból táplálkozik az életünk, akkor a krisztusi élet fogja a mi életünket is egyre inkább jellemezni.

–  Azonosan fogunk gondolkodni az élet különböző  dolgairól,  és  azonosan  ítéljük meg azokat.

–  Magatartásunk és embertársainkhoz való viszonyulásunk olyan lesz, mint amilyen Krisztusé volt.

–  Ugyanazokat akarjuk ezután cselekedni, mint amiket Ő tett.

–  Így valósul meg Isten vágya és munkája bennünk: „amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.". 1Pét. 1,15-16.