Az egyetlen megoldás Jézus – 18

A Biblia szerinti tökéletesség

I. Felhívás tökéletességre

II. A tökéletesség jelentése

III. A tökéletesség dimenziói

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

 

I. Felhívás tökéletességre

1. Honnan ered, milyen forrásból táplálkozik a keresztény emberek gondolkodásában a tökéletességre való törekvés?

  Aki komoly szándékkal nyitja fel a Bibliát, az nem tudja ezt úgy tenni, hogy eközben a lelke mélyén ne érezne valamiféle vonzódást egy magasabbrendü élet iránt.

  Közvetve vagy közvetlenül a Biblia minden oldalán olyan irányú késztetés hangzik felénk, ami a tökéletesedés utáni vágyat ébreszti fel.

   Már a Szentírás első könyvében is azt mondja Isten Ábrahámnak, a hívők atyjának, hogy „Járj én előttem, és légy tökéletes!  1Móz. 17,1.

   Ezért nem meglepő, hogy Jézus már egyetemesen állítja a hívő emberek elé ezt az isteni igényt: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!”  Mt. 5,48.

  Ennek pedig természetes következménye az a állapot, amit a végidő szentjeiről mond el a Biblia.

  „Az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.”   Jel. 14,5.

2. Milyen érzéseket és gondolatokat ébreszt bennünk Istennek a tökéletességgel kapcsolatos elvárása, bizakodással vágunk neki, mint egy reálisan elérendő célnak, vagy vannak bennünk aggályok is a tökéletesség elérését illetően?

  Isten gyermekei elég vegyes érzésekkel gondolnak erre az isteni kívánalomra, mint elérendő célra, különösen akkor, ha nem rendelkeznek kellő ismerettel arról, hogy mit foglal magába a Biblia szerinti tökéletesség.

  Egyik oldalon tele vagyunk vágyakozással, hogy tökéletesen eleget tegyünk azoknak az isteni normáknak, amik a hívő élet természetes következményeiként meg kell látszódjanak a cselekedeteinkben.

  Szüksége megemlíteni, hogy a tökéletességre való eljutás utáni vágy nemcsak az ember lelki életére jellemző.

  Az életünk minden területén jelentkezik és megfigyelhető ez a törekvés, mint természetes reakció.

  Megnyilatkozik a sportban, a kétkezi munka minden ágában, a tudomány és a technika fejlődésében.

  Mindenhol az a vágyakozás figyelhető meg, hogy az ember szeretne fejlődni és tökéletesebb lenni.

  Másik oldalon viszont tele vagyunk szorongással, vajon meg tudunk-e felelni Isten elvárásainak, meg tudunk-e állni a megmérettetésünk ítéletében.

  De arról sem feledkezhetünk el, ha a tökéletesség valami elérhetetlen dolog lenne, akkor a Biblia írói nem buzdítanának olyan kitartóan az elérésére.

  Ha ez megvalósíthatatlan lenne, akkor Isten sem biztatna bennünket.

  Elképzelhetetlen, hogy Isten, aki elültette az ember szívébe a tökéletesség utáni vágyat, egyúttal ne biztosítaná és mutatná meg az elérésének módját.

3. Az igazi nagy kérdés éppen ezért az, hogy eljuthatunk-e vagy sem a tökéletességre, és ha igen, akkor mit jelent tökéletesnek lenni a Biblia szerint?

  Minden időben heves viták kereszttüzében állt a keresztény tökéletesség kérdése.

  Általában majdnem minden szemléletirányzat képvisel valamit az igazságból, de a legtöbb irányzat a tévedést is belekeveri a tanítási rendszerébe.

  A legtöbb keresztény szemében a tökéletesség nem több, mint egyfajta erkölcsi ideál, amit szerintük egyedül csak Jézus tudott elérni és megvalósítani.

  Ez a fajta szemlélet a görög filozófia hatására jött be a keresztény gondolkodásba.

  Mások úgy vélekednek, hogy a tökéletesség csak egy cél, ami felé a hívő embernek komolyan kell törekednie, de itt, ebben az életben senki sem érheti el.

  Úgy gondolják, hogy a tökéletesség csak a második advent után érhető el, amikor a megváltottak a Jézus által újjáteremtett állapotba kerülnek.

  Vannak olyanok is, akik csak azt látják, hogy a tökéletesség az üdvösség elnyerésének feltétele.

  De az így gondolkodók között is van nézetkülönbség, ezért egyesek azt gondolják, hogy a végidőben élők közül csak azok üdvözülhetnek, akik el tudtak jutni a teljes tökéletesség szintjére.

  Mások viszont ismerve a saját gyengeségeiket, állandó félelemmel és rettegéssel gondolnak a Jézussal való találkozás pillanatára, mert azt gondolják, hogy a teljes tökéletességre jutás számukra lehetetlenségnek tűnik.

  A nagy kérdés tehát az, hogy mit jelent a Biblia szerinti tökéletesség, a Biblia írói mit értettek a tökéletesség szó alatt, amikor egy-egy személlyel kapcsolatban alkalmazták ezt a kifejezést?

II. A tökéletesség jelentése

1. Miért alakult ki ilyen sokféle változat és hiedelem a Biblia szerinti tökéletesség elérésének kérdésével kapcsolatban?

  Alapvető szinten azért, mert a kérdéssel foglalkozók sok esetben már egy előre kialakított véleménnyel közelítenek a tökéletességgel foglalkozó igehelyekhez.

  Az ilyen emberek nem arra kíváncsiak, hogy mit mond a Biblia, hanem a saját gondolataikat és elképzeléseiket szeretnék elmondatni a Bibliával.

  Ezért fordul elő olyan sokszor, hogy ugyanaz a szövegrész teljesen ellentétes tanítások hivatkozási alapjául szolgál, mindenki mást ért ki belőle

2. Milyen szabályt kell betartani annak érdekében, hogy a „tökéletesség" szó alatt mindig azt értsük, amit a Biblia ihletett írói akartak kifejezni?

  Senki nem értelmezheti a saját elgondolásához igazítva a kijelentést, hanem azt kell megtalálni benne, amit az írók szándékoztak adni benne, az adott szövegben.

  Minden nyelvterületen érvényes az a szabály, hogy a szavaknak többféle jelentésük is van, ezért az ihletett írók által használt „tökéletes” szó is alkalmazható többféle dolog és állapot kifejezésére.

  A jelentésbeli árnyalatokat viszont csak az adott szövegkörnyezet ismeretében és a teljes Írás összefüggésében szabad értelmezni.

3. Hogyan határozhatjuk meg a „tökéletes” szónak a Biblia szerinti jelentését?

  A Biblia egyrészt úgy mutatja be a tökéletességet, mint azt az életcélt, amelynek elérésére minden kereszténynek törekednie kell.

  Ezért a tökéletesség szóban megtaláljuk a befejezettség gondolatát.

  Kifejezi azt is, hogy valaminek a fejlődése a csúcsra ért, elérte a célt, vagyis beteljesült, beérett.

   Az esetek többségében azonban ez a tökéletesség egy viszonylagos állapot, és a „szentek tökéletesbítésének” valamennyi állapotára vonatkozik.  Eféz. 4,12.

  Ahogy a növekedésben lévő növényeket tökéletesnek tekinthetjük fejlődésük minden állapotában, akként nevezhető tökéletesnek a bűn világában élő ember

  „Krisztus jellemének isteni szépségét még a legnemesebb és a legszelídebb emberek is csak halványan tükrözik vissza.” (GHB. 52,4.)

  „Miként Isten tökéletes a saját viszonylataiban, az embernek is tökéletesnek kell lennie a saját viszonylataiban.”  (4. Test. 591.)

  „És amiképpen Isten tökéletes az ő hatáskörében, azonképpen kell nekünk is tökéletesnek lennünk a mi körünkben.” (P.P. 535,2.)

  A tökéletességet tehát nem tekinthetjük egy mozdulatlan állapotnak, ahol már meg lehet állni, és nem kell és nem is lehet tovább fejlődni.

4. Mondható-e az, hogy a Biblia a bűntelen ember megjelölésével kapcsolatban használja a tökéletesség fogalmát?

  Akikkel kapcsolatban a Biblia azt a minősítő kifejezést alkalmazza, hogy tökéletesek, azokról az előtte és utána következő életük szerint egyáltalán nem mondható el, hogy mentesek lettek volna az emberi gyengeségektől, hibáktól és bűnöktől.

  „Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé.”  1Móz. 6,9.

  Dávid szíve is „tökéletes” volt az ő Urához, Istenéhez. 1Kir. 11,4. 15,3.

  „Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban.” 1Kir. 15,11-14.

  Tökéletességük csak valamivel kapcsolatban értendő, általában abban nyilvánult meg, hogy képesek voltak bűneiket őszintén megbánni, és Istenhez fűződő kapcsolatukat teljes mértékben helyreállítani.

  Nem az emberek voltak tökéletesek, hanem a szívük, ami az akarat és a döntés helyének, legtöbb esetben az ember belső lényének a szimbolikus neve.

  „De Dániel eltökélte az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik.”  Dán. 1,8/a.

  „A ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.” 1Kir. 8,61.

5. Amikor Pál a lelki ajándékok rendeltetéséről beszél, akkor egy különös kifejezést alkalmaz a tökéletesség meghatározásához, – de mire utal ezzel, mit tesz világossá a Biblia szerinti tökéletesség megértésével kapcsolatban?  Eféz. 4,11-12.

  A lelki ajándékok rendeltetésével kapcsolatban Pál azt írja, hogy az „a szentek tökéletesbítése céljából” adatott Istentől.

  De a Pál apostol által használt szó, a „tökéletesbülés", már önmagában is azt sugallja, hogy nem egy befejezett állapotra gondolt, hanem egy fejlődési folyamatra.

  A szövegkörnyezet összefüggésében Pál elmondja a tökéletesedés folyamatának különböző szintjeit és megnyilatkozási területeit. Eféz. 4,13-16.

  Ugyanakkor felvillantja előttünk a tökéletessé válás utolsó célját és állomását is, ahová igyekeznünk kell eljutni: „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére". Eféz. 4,13/b.

  Élete végéhez közeledve, a tökéletesbüléssel összefüggésben mondja azt: „én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna". Fil. 3,13.

III. A tökéletesség dimenziói

1. Az apostolok írásaiban sűrűn találunk olyan kijelentéseket, amelyek azt állítják, hogy az újjászületett embert tökéletes embernek tekinti Isten, de hogyan kell az ilyen kijelentéseket értelmezni?

   „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik; hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”  1Jn. 5,18.

  „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”  1Jn. 3,9.

  Sokan állnak értetlenül János kijelentéseinél, mert az újjászületést a teljes emberre alkalmazzák, miközben pedig saját magukon érzékelik, hogy az ő életükben még nem következett be egy ilyen totális változás.

  A Biblia szerinti újjászületés csak egy bennünk megszületett új-emberre vonatkozó kijelentés, vagyis a belső új-emberünkre vonatkozik. Eféz. 4,24.

  Ez viszont nem zárja ki az ó-emberünk továbbélését, amit a megszentelődés folyamatában naponta kell erőtlenné tenni, hogy végül meghaljon. Róm. 6,6;  Gal. 5,17.

  Ha az újjászületés után mégis előfordul, hogy vétkezik, akkor Isten nem tulajdonítja a vétkezőnek az elkövetett bűnt, ha nem volt benne az akarata, ha nem ő akarta a bűnt cselekedni, hanem csak a még meglévő régi természete, az ó-embere.

  „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.”  Róm. 7,20.

  Az újjászületett embert azért kell tökéletesnek tekinteni, mert a benne megszületett új ember a Szentlélek teremtő hatalma által jön létre minden emberben.

  Ami az újjászületés által megszületik bennünk, az éppen olyan tökéletes, mint azok a dolgok, amik a hatnapos teremtés alkalmával kerültek ki Isten kezéből.

  Isten ugyanis csak tökéletes dolgokat hoz létre a teremtő hatalma által.

 

2. Az újjászületett emberről milyen szempontból mondható el még az, hogy Isten előtt tökéletes?

  Azért mondható, mert az újjászületés a hit általi megigazulás élményével társul, ez pedig a Jézus Krisztus igazságába való felöltözöttséget jelenti, és Krisztus igazságába öltözötten mindannyian tökéletesek vagyunk.

  „Minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban.”  Kol. 1,28/b.

  „Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”  Zsid. 10,14.

  Jézus a királyi menyegzőről mondott példázatában is ezt akarta érzékeltetni a menyegzői ruha felvétele által. Mt. 22,11-13.

  Erősen hangsúlyozta a példázatban, hogy a Király megtekinti a vendégeket és csak azokat találta méltónak tovább engedni, akik felvették magukra az ajándékba kapott menyegzői ruhát, ami Krisztus igazságát jelképezi.

  Ezt az eseményt az Isten háza feletti vizsgálati ítélettel lehet azonosítani.

- Ebben az ítéletben a kiutasított emberek nevei ki lesznek törölve az élet könyvéből. Jel. 3,5/a.

  János is ezt írja: „És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei." Jel, 19,8.

  A menyegzőre tehát minden hivatalos vendég bemehet, de a vacsorára már csak az mehet tovább és maradhat bent, akinek megfelelő ruhája van.

  Az a tény, hogy a menyegző eseménye egybeesik a vizsgálati ítélettel, azt mutatja, hogy a menyegző eseménye már 1844-ben megkezdődött a mennyben.

  Mivel Jézus a saját tökéletesen bűntelen életét tulajdonítja a bűnbánó bűnös részére, ezért Őbenne, az Ő igazságába öltözötten tökéletesek vagyunk.

  „Minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban.” Kol. 1,28/b.

  „Minden lélek szólhat így: 'Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs.”  (Szemelvények I. 363,1.)

  „Amikor felismerjük, hogy dicsőségünknek reménysége Krisztus, és mi csak Benne vagyunk tökéletesek, akkor kimondhatatlan öröm tölt el bennünket és teljes dicsőség.”  (Rew.a.Her. 1893 ápr. 4.)

3. Miben nyilvánul meg a tökéletessé válás harmadik dimenziója, hogyan szoktunk utalni erre az állapotunkra, minek nevezzük?

  A tökéletessé válásnak harmadik dimenzióját a Biblia esetenként megszentelődésnek vagy lelki növekedésnek nevezi.

  A tökéletességnek ez a dimenziója a „járni - haladni” igékkel van összefüggésben.

  „De egyet cselekszem, azokat amelyek hátam mögött vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk.” Fil. 3,14-15.

  A tökéletesség tehát nem egy öröklött, születésbeli állapot és jellemtulajdonság, hanem egy olyan életmód, ami csak a Krisztussal összekapcsolódott életünkben képes kibontakozni, fokozatosan.

  Olyan életmód ez, amely az Istennel való szoros kapcsolatra épül, rá tud hangolódni az isteni elvárásokra, ezért csak Vele közösségben képes kialakulni.

  A fejlődés minden fokán tökéletes lehet az életünk, és ha Isten terve bennünk megvalósul, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája.  (Kr.Péld. 36,1.)

  Pál apostol ezért írja azt, hogy a lelki ajándékokat Isten a szentek tökéletesbbítése céljából" adta az Egyháznak. Eféz. 4,12.

  A „tökéletesbülés" szó azt jelenti, hogy a növekedés minden fokán tökéletes.

   Míg az előző szinten az által válhat tökéletessé valaki, ha hit által elfogadja Jézus Krisztus igazságát, addig ebben az újabb szakaszban már meg kell tanulni Jézus Krisztus igazsága szerint élni.  1Jn. 2,6.

4. A tökéletességnek ezt a szintjét hogyan és miből lehet felismerni?

  A Biblia az által teszi felismerhetővé az emberben, hogy leírja a lelki ember jellemzőit a testi emberrel szembeállítva. Eféz. 4,17-32.

  Úgy Jézus, mint Pál apostol szerint a tökéletesség látható megnyilatkozási formája a szív teljességéből megnyilatkozó szeretet.

  „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek". Mt. 19,21.

  „Öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.”  Kol. 3,14.

  Mert szeretet nélkül „semmi vagyok”, bármilyen értékesnek látszó tulajdonságokkal is rendelkezem egyébként.  1Kor. 13,2.

   Krisztus soha nem mondta, hogy könnyű elérni a jellem tökéletességét. A nemes és kiegyensúlyozott jellem nem öröklődik. Még csak nem is véletlenszerűen alakul ki. A nemes jellemet egyéni erőfeszítések árán, érdemből és Krisztus kegyelméből lehet elnyerni. Isten adja a képességeket és a tehetséget; és mi formáljuk a jellemet - az énünkkel vívott kemény és ádáz küzdelemben. Egyik harcot a másik után kell megvívnunk öröklött hajlamainkkal.” (PS 286. - idézi Jean Zurcher: A keresztényi tökéletesség 76,2.)

5. Az újjászületett embernek kell-e céllá tenni életében a tökéletesedést, illetve a tökéletessé válást?

  Az újjászületett emberben kell éljen az a vágy, hogy a saját erőfeszítését is latba vetve haladjon a tökéletességben.

  Jézus a gazdag ifjúnak is azt mondta, „ha tökéletes akarsz lenni”.  Mt. 19,21.

  Pál apostol pedig nekünk tanácsolja ugyanezt.

  „Törekedjünk a tökéletességre! Nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek.”   Zsid. 6,1.

 

6. Az előzőeken kívül van-e még újabb dimenziója a tökéletesedésünknek?

  Pál apostol írásaiban találhatunk olyan kijelentéseket is, amik arra mutatnak, hogy a tökéletességünknek van egy negyedik dimenziója is.

  Jelenlegi életünkben ugyanis minden csak rész szerint van meg bennünk, ezért minden viszonylagos.

  „De amikor eljön a teljesség (teleion = tökéletesség), akkor a rész szerint való eltöröltetik.”  1Kor. 13,10.

  Amíg e „halandó testben” a „bűn és a halál törvényének” alávetve kell élnünk, addig a tökéletességünk is csak a jelen életünk viszonylatában tekinthető tökéletesnek.

  Noét is csak a „vele egykorúak"-hoz viszonyítva volt „tökéletes". 1Móz. 6,9.

  A tökéletesség negyedik dimenziójára senki sem juthat el ebben az életben, itt a bűn világában.

  Miközben a Szentírás tökéletes embereknek minősíti a régi hithősöket, addig Pál szükségesnek tartja tisztázni a következő tényt;

És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”  Zsid. 11,39-40.

7. Összegzésképpen mit mondhatunk, – a különböző korokban élő emberek hogyan, mikor és milyen módon fognak eljutni a teljes tökéletességre?

  Azt mondhatjuk, hogy a történelem során a tökéletesség különböző dimenzióiba eljutott valamennyi ember együtt fog belépni abba a dicső és teljes tökéletességbe, amit a feltámadott és dicsőségben visszatérő Jézus fog elhozni számunkra.

  Amikor Jézus visszajön, akkor majd „elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.”   Fil. 3,21.

  Amikor az emberek elnyerik a szent testet, nem maradnak többé a földön, hanem a mennybe vitetnek. Miközben igaz, hogy bűneinkre megbocsátást nyerünk ebben az életben, annak következményei nem szűnnek meg teljesen. Krisztus az Ő eljövetelekor fogja elváltoztatni ‘a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez’.”  (Szemelvények II. 33,2.)

    Amíg Sátán uralma tart, szüntelen küzdelmet kell vívnunk énünkkel, legyőznünk rossz hajlamainkat, mert egyetlen pillanatra sem mondhatjuk, hogy elértük volna a célt.  (Test. 1. 340.)

  „Nem állíthatjuk, hogy tökéletességre jutottunk a testben, azonban lélekben keresztény tökéletességre juthatunk. Az értünk hozott áldozat árán bűneinkre tökéletes megbocsátást nyerhetünk. Nem arra támaszkodunk, amire az ember képes, hanem arra, amire Isten képes az emberért Krisztus által. Amikor teljességgel átadjuk magunkat Istennek és teljességgel hisszük, akkor Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűntől. A lelkiismeret felszabadulhat a vád alól. A Krisztus Jézus vérében való hit által minden tökéletessé válhat. Hála Istennek, hogy számára semmi nem lehetetlen. Igényt tarthatunk a megszentelődésre és élvezhetjük Isten jóindulatát. Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)