Az egyetlen megoldás Jézus – 17

Útkészítés a második advent előtt

I. A vég idejének üzenete

1. Milyen eseményekkel kapcsolatban tesz említést a Biblia az útkészítésről?

–  A két advent eseményével kapcsolatban, vagyis a Megváltó, mint a nagy Király megérkezése előtti előkészületekre vonatkoznak a kijelentések.

–  Az első advent útkészítője Keresztelő János volt, akinek az volt a feladata, hogy a Messiás megjelenésére készítse elő Isten választott népét.

–  Ésaiás próféta jövendölt arról, hogy milyen céllal hívta őt el Isten abban az időben a prófétai szolgálatra.  Ésa. 40,1-3.

–  Máté pedig arról számolt be, hogy Keresztelő János munkájának középpontjában a gyakorlati életben megnyilatkozó megtérésre való felhívás üzenete állt. Mt. 3,5-6;  8-10.

–  A második advent előkészítői pedig azok lesznek, akiket Isten fel tud használni a végidőben élő népe között a „hangos kiáltás" üzenetének képviseletére.

–  Az útkészítők feladata most is ugyanaz, mint János esetében:

–  Megismertetni és felmagasztalni Jézust, mint egyetlen megoldást az összes problémánkra.

– „Ebben az időben Istentől jövő üzenetnek kell hirdettetni, amelynek megvilágosító hatása és megmentő ereje van. Ebben az üzenetben Isten jellemét kell megismertetni, hogy a világ sötétségét az Ő dicsősége, jósága, irgalmassága és igazságának világossága ragyogja át."  (KP. 310,2.)

–  Megtérésre szólítani mindenkit, ami nyilvánuljon meg a gyakorlati életben, a Szentlélek gyümölcsének látható megnyilatkozása által.

–  „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket"  Lk. 3,8; 

–  „Térjenek meg Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén." Csel. 26,20.

2. Melyik Ésaiás által mondott prófécia az, aminek üzenete mindkét advent előkészítésével kapcsolatban alkalmazható, de különösen a második advent idejére?

–  A 62. fejezetben lévő prófécia, azon belül különösen a 10-11 versek erősítik meg azt, hogy ez az üzenet a második adventtel is kapcsolatos.

–  Ehhez hasonló pillanatkép próféciának számít Malakiás üzenete, amiben az útkészítéssel kapcsolatban szólít fel.  Mal. 3,1-2.

–  A szabadulás, a jutalom és a megfizetés olyan fogalmak, amit csak a második adventtel kapcsolatban használ így együtt a bibliai jövendölés.  Jel. 22,12.

3. Ésaiás üzenete milyen gyakorlatias feladatsort állít azok elé, akik készek résztvenni a második adventtel kapcsolatban az útkészítés munkájából?

–  Ezek a felszólítások az esetek többségében arról szólnak, hogy a hozzánk jövő király előtt, azaz Jézus dicsőséges visszajövetelével kapcsolatban kell ezt az utat készíteni. Ésa. 40,3-4;  10.

–   Ésaiás üzenetében arra is találunk utalást, hogy a népek előtt is utat kell készíteni, mert csak így tudnak eljönni hozzánk, hogy aztán velünk együtt juthassanak tovább a nagy Király elé.   Ésa. 62,10.

–  Ezek a feladatok kivétel nélkül aktív tevékenységre szólítják fel Isten népét.

–   „Menjetek át a kapukon”               -  „Töltsétek, töltsétek az ösvényt”

–  „Hányjátok el a köveket”                    -  „Emeljetek zászlót a népek fölé”

II. Az akadályok elhárítása

1. Hogyan kell érteni  és miként kell alkalmazni a gyakorlatban a próféta első felszólítását: „Menjetek át a kapukon”?

–  Semmit sem lehet tenni az emberekért akkor, ha egy fal választ el bennünket tőlük, ha mindenki ül a babérjain, ha ölbe tett kézzel várjuk, hogy majdcsak észrevesznek bennünket, és eljönnek hozzánk érdeklődni.

–  Isten azt mondja, hogy mi kezdeményezzünk, nyissunk kapukat az elválasztó falon, és menjünk át az így kinyitott kapukon, mert át kell lépjük azt a falat, ami elválaszt bennünket a másik embertől.

–  Menjetek át a kapukon, vagyis menjetek ki Jeruzsálemből, menjetek ki az emberek közé, menjetek oda a másik emberhez, mert csak így lehet utat készíteni számukra.

–  Jézus is azt parancsolta, hogy „elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket.”  Mt. 28,19/a.

2. Mi képezi az igazi problémát ennek az isteni felszólításnak a beteljesítéséhez?

–  Az igazán nagy baj az, hogy még a Jeruzsálemben lévőket is egy fal választja el egymástól, ezért nincs egymással kapcsolat, sem közösség.

–  A kötelező részen túl szinte semmit sem tudunk egymásról.

–  Sokszor tapasztalhatunk olyat, hogy ezek a falak szinte maguktól emelkednek fel testvér és testvér között, - bár lehet tudatosan is felépíteni.

–  Isten azonban azt szeretné, ha kapukat nyitnánk ezeken az elválasztó falakon.

–  Először csak alkalomszerűen építsünk közösséget egymással, mintegy kóstolgatva ennek az áldását és örömét.

–  Ha Isten szeretete vezet bennünket, akkor egy idő után le fogjuk rombolni az elválasztó falakat.

3. Ésaiás szerint nemcsak fal választ el egymástól embereket, hanem esetenként árkok és szakadékok teszik alkalmatlanná az egymással való kapcsolattartást, mit tehetünk ez ellen?

– Isten azt mondja a prófétán keresztül, hogy töltsük fel a közöttünk lévő szakadékot, mert a kölcsönös kapcsolat érdekében járható útra van szükség: „ösvényt egyengessetek” Ésa. 40,3.

–  „Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé." Ésa. 40,4.

–  Töltsünk fel minden gödröt ezen az úton, minden olyan hibát, amit az idő viszontagságai és a gyakorlati élet hibái okoztak a kapcsolattartás útján.

–  Olyan utat kell készítenünk, hogy segítségével mindenki egymásra találhasson, és azon mindenki megközelíthesse Isten népét.

–  Olyan utat kell készítenünk, amely minősége által is hívogató és vonzó az emberek számára, ellenkező esetben el fogják kerülni.

–  Jézus nemcsak értünk jövő király, hanem Ő képezi számunkra az utat is: „Én vagyok az út.. senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam”, mondta Jézus.  Jn. 14,6.

–  „Krisztus igazságosságának üzenete hangozni fog a föld egyik végétől a másik végéig, hogy előkészítse az Úr útját.” (U.n.es. 141,3.)

4. Van ennek valamilyen kihatása az egyházvezetés és a gyülekezetek tisztviselői számára?

–  Igen van, mert ezek a szakadékok az Egyház különböző szervezeti szintjein is megtalálhatók elég sokféle módon.

–  Vannak akik azt hiszik, hogy egy hegy csúcsára jutottak fel, amikor megválasztják őket valamilyen tisztségbe, ettől mindjárt nagyobbnak és különbnek érzik magukat a másiknál.

–  Ez pedig csak fokozódik akkor, amikor a két megbízott tisztviselő, a vélt hatalom birtoklásának tudatában elkezdik egymást méregetni a saját magaslatukról.

–  Vajon készen vannak-e a késői eső kiárasztására azok, akik még mindig azt tartják fontosnak, hogy ki a nagyobb, mert elfeledkeztek Jézus szaváról, aki azt mondta, hogy „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok"? Mt. 23,8.

5. Ésaiáson keresztül Isten még azt is mondja az előzőek kiegészítéseként, hogy „töltsétek, töltsétek az ösvényt”, „ösvényt egyengessetek". Ésa. 62,10;  40,3.

–  Ez azt igényli tőled, hogy legyél kész kezdeményezni, hogy a közted és a másik közötti szakadék átjárható legyen, legalább egy átjárható ösvény szélességében.

–  Ha ezt megteszed, akkor azt fogod észrevenni, hogy a korábban járhatatlannak tűnő szakadék egyszer csak magától eltűnik.

–  Mert az Isten elvégzi azt, amit Te nem tudsz megtenni, de szeretnél.

6. Az előző két felszólítás után Isten még egy harmadik feladat elvégzésére is parancsot ad, azt várja tőlünk, hogy „hányjuk el a köveket” az útról, az útból, – de mire vonatkozik ez a felszólítás, és hogyan kell ezt végrehajtani?

–  Ez mindenek előtt azt jelenti, hogy aon kell fáradozni, hogy könnyen járható legyen az út, ne akadályozza semmi a rajta való közlekedést egymás felé.

–  Ésaiás próféta könyvében erre is magyarázatot találunk, hogy mit kell értenünk azon kövek alatt, amit az útról félre kell dobálni.

–  „Vegyetek el minden botránkozást népem útjából.”  Ésa. 57,14/b.

–  Minden erőfeszítésünk hiábavaló az emberekért akkor, ha közben botránkozást okozó nyilvános bűnök és esetek vannak közöttünk.

–  Azért van kövekhez hasonlítva, mert a botránkozást okozó esetek megoldása is nagyon nehéz, – mint a terméskövek emelgetése – komoly lelki erőt igénylő tevékenységet igényel attól, aki megpróbálja elhárítani az útból.

–  Úgy gondolom, hogy ez a felszólítás komoly önvizsgálatra kell késztesse Isten népét, akiknek fogadniuk kell azokat az embereket, akik szeretnének eljutni Sionba és Jeruzsálembe.

–  Isten azt várja tőlünk, hogy ne szolgáltassunk okot megbotránkozásra azok előtt, akiket Isten Lelke vezet hozzánk és közénk.

–  Ennek érdekében vizsgáld meg magad; - a magatartásodat, a lelki és közösségi életedet, nehogy a te életgyakorlatod okozzon másnak megbotránkozást.

–  Milyen jó volna, ha nem kellene olyan gyakran sóhajtozni és nyögni azok miatt az utálatos dolgok miatt, amik az Egyházban előfordulnak. Ezék. 9,4.

–  Isten azt várja tőlünk, hogy személy szerint legyünk kezdeményezői annak, hogy ne történjenek botránkozásra okot adó dolgok az Egyházban.

7. Ésaiás útkészítő felszólításában még egy dologra szólít fel Isten bennünket: „emeljetek zászlót a népek fölé”, – de mire vonatkozik ez, és hogyan lehet ezt végrehajtani? Ésa. 62,10.

–  Más fordítók ezt úgy adják vissza, hogy „állítsatok útjelzőket a népek között”.

–  Vagyis segítsd az embereket ahhoz, hogy megtalálják Jeruzsálemet, azaz Isten népét, el tudjanak igazodni a sokféle keresztény egyházak labirintusában.

–   A zászlóbontásra azért van szükség, mert az emberek különféle pártállású csoportokba tömörülnek, és mindenki a magaválasztotta zászló alá áll.

–  Ezért Isten arra szólítja fel a szolgáit, hogy „a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk”.  Zsolt. 20,6.

–  Ezért emeljük fel Immánuel zászlaját mi is, mert Isten népének egy elkülönült népnek kell lenni, a saját zászlója alatt kell állnia, Isten egyetlen gyermeke sem állhat idegen zászló alatt.

–  Viszont a kereső emberek számára is egyértelművé kell tenni azt, hogy melyik az Isten népének zászlója.

–  Ezért emeljétek fel ezt a zászlót „a népek fölé”, mert ennek a zászlónak ki kell emelkedni a többi közül, és ott a „lobogtatással" hívjuk fel rá a figyelmet.

–  Olyan egyértelművé kell tenni ennek az útnak a jellemzőit, hogy „aki ezen az úton jár, még a bolond sem téved el”, mondja a próféta máshol.  Ésa. 35,8.

III. Az őrizők és az emlékeztetők

1. Az útkészítésen túl még milyen más feladatot állított Isten elénk, mint népe elé, Ésaiás prófétán keresztül? 

–  Az egyik komoly feladat azokra hárul, akiket a próféta őrállóknak nevez, akiknek Jeruzsálem, azaz Isten népe biztonsága felett kell őrködniük.  Ésa. 62,6.

–  Ezekről az őrizőkről a próféta azt mondja, hogy „egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak”.

–  Ezek szerint ezek az Istentől rendelt őrök nem néma szemlélői az eseményeknek.

–  Ők „szüntelen nem hallgatnak”, vagyis állandóan figyelmeztetik Jeruzsálemet azokra a veszélyekre, amiket látnak.

–  Ezzel a kijelentéssel azt szeretné hangsúlyozni a próféta, hogy ők olyan időben állnak Jeruzsálem falain, amikor nagyon sokféle veszély közeledik Jeruzsálemhez, és nagyon sok irányból, ezért a figyelmeztetés hangjának állandóan szólnia kell.

2. Ki a fő célpontja az ellenség támadásának, és milyen módon próbál eredményt elérni közöttük és általuk?

–  Jeremiás által azt mondja Isten, hogy „őrállókat is rendelt föléjük”, mármint a népe fölé, és ezek az őrállók azok, akikről Ésaiás azt mondja, hogy „szüntelen nem hallgatnak”.   Jer. 6,17/a;   Ésa. 62,6.

–  Ezért mindenek előtt az őrállók figyelmét szeretné Sátán elterelni, szeretné gyengíteni azt a képességüket, amivel a veszélyt érzékelik, - vagyis a tiszta lelki látásukat és a lelkiismeretüket szeretné elhomályosítani.

–  Amikor ez a szándéka sikerrel jár, akkor sajnos megvalósul az, amiről Jeremiás próféta jövendölt.   Jer. 6,13-14.

–  „A prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.”

–  Azt „mondván: békesség, békesség, és nincs békesség”.

–  Ezekről az őrökről Ellen White is megemlékezik, és a következőket írja;

–  „Nem ismernek fel különösebb veszélyt, nem látnak rá okot, hogy megfújják a riadót. Előttük minden jónak látszik, nem látnak semmi okot arra, hogy felriasszák a hűségeseket, hogy tovább adják a figyelmeztetés hangjait.”  (Test. 2. 440.)

–  Ugyanezek az emberek viszont azt mondják a hűséges őrálló társaikra:

–  „Túlzásba viszik a szigorúságot. Ezek az emberek ok nélkül nyugtalankodnak. Úgy látszik, nem akarnak minket sohasem békén és nyugton hagyni… Miért nem jövendölnek hízelgő dolgokat, miért nem kiáltják inkább azt, hogy béke, béke! Akkor minden simán menne.”   (ugyanott)

3. Mivel tudjuk, hogy Sátán általában több fronton támad Isten népe ellen, ezért felvetődik az a kérdés, mi képezi az ellenség másik célpontját, és mit próbál elérni közöttük?

–  A másik célpont a nép, vagyis a figyelmeztetettek tábora.

–  „Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse… Sátán minden úton-módon megkísérli, hogy ott tartsa őket, ahol éppen vannak, mindaddig, amíg az elpecsételés elvégeztetik." (TL. 32,2.)

–  Jeremiás által pedig azt mondja Isten, hogy amikor a nép figyelmét akarja az őrállók üzenetére irányítani, akkor ők „azt mondták, nem figyelünk”.   Jer. 6,17/b.

–  Így alakul ki az ellenség munkájának következményeként az a folyamat, aminek eredményét már Jézus is jelezte a példázatai által adott tanításaiban.

–  Mert lesznek jó szolgák és gonosz szolgák, konkolyok és jó magok, okos szüzek és balga szüzek az Isten végidőben élő népe között, Jézus szerint.

4. Az útkészítés feladatai között azonban nemcsak az Istentől rendelt őrállóknak van megbízatásuk, mert más jellegű feladatok is vannak, de kik azok, akik ezt végzik, és milyen módon?

–  Miközben az őrállók éjjel és nappal figyelmeztetik Jeruzsálemet és nem hallgatnak, addig egy másik csoport tevékenysége egészen más irányba igyekszik befolyást és hatást gyakorolni.

–  „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!”. Ésa. 62,6/b.

–  „Ne hagyjatok nyugtot neki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet itt a földön.”  Ésa. 62,7.

5. Kik ezek, akik az Urat emlékeztetik, akik nem hagynak nyugtot neki?

–  Az ima emberei ők, akik Jákobhoz hasonlóan megtanultak imában küzdeni Istennel, és győzni.

–  Ők azok, akik megtanultak belekapaszkodni Isten ígéreteibe, és azt mondani Neki, „nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem”.   1Móz. 32,26.

–  Nekik az a rész adatott, hogy imádkozva küzdjenek Jeruzsálem gyógyulásáért.

IV. Az őrállók nyugtalanságának oka és célja

1. Miért nem tudnak hallgatni az Isten által állított őrizők, mi készteti őket arra, hogy éjjel nappal vigyázzanak, amikor látják az Isten népét fenyegető veszélyt? Ésa. 62,1-2.

–   Pálhoz hasonlóan, akit „Krisztusnak szerelme szorongatott”, ezek az őrállók pedig Sionért és Jeruzsálemért való féltő aggódás miatt nem tudnak hallgatni. 2Kor. 5,14.

–  „Sionért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom”.

–  „Míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.”

–  „Meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet.”

–  „És új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg.”

–  Az a veszély, amiért nem tudnak hallgatni, nem a városon kívülről fenyeget, hanem bent van a városban, az Isten népe között.

–  A próféta következő szavaiból pedig egyértelműen kiderül, hogy miben nyilvánul meg az a veszély, ami miatt nem szűnnek meg szólni.

–   „Míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága”, mondja a próféta.

–  Ezzel a kijelentésével tulajdonképpen azt mondja ki a próféta, hogy Isten népe között a legnagyobb veszélyt a Krisztus igazsága ismeretének hiánya okozza.

–  Ez az ismeret azonban nem információs ismeretet jelent, hanem átélt tapasztalatból ismerni azt, hogy mit jelent nekünk Jézus, mint egyetlen megoldás.

2. Az előzőek hátterén hogyan összegezhetnénk azokat a feladatokat, amiket, mint útkészítőknek el kell végeznünk a Szentlélek vezetése alatt?

–  Mindazok, akik látják a veszélyt és érzik ennek a felelősségét magukon, végezzék el azt a feladatot, amit az Isten osztott ki számukra.

–  Ha úgy érzed, hogy egy fal került közéd és társad közé, akkor nyissál kaput ezen a falon, és menjetek át egymáshoz ezen a kapun.

–  Ha úgy érzed, hogy egy szakadék választ el a másiktól, akkor próbáld feltölteni, legalább egy ösvény erejéig; „töltsetek ösvényt”, mondja a próféta, hogy újra találkozhassatok.

–  Ha a megbotránkozás kövei képeznek akadályt az úton a találkozáshoz, akkor „hányjátok el a köveket” az útból, még ha nehéz is ezt megtenni.

–  Mindenképpen próbáljatok utat tisztítani a másik számára.

–  Ha viszont az őriző feladat jutott neked, akkor ne hallgass, hanem „ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással”.  2Tim. 4,2.

–  Ha pedig neked az imádság lehetősége jutott, akkor vidd Isten elé a néped és személy szerint a te hittestvéred ügyét is, emlékeztesd Istent az ígéreteire.

–  Könyörögj érette, hogy kenje meg szemét „szemgyógyító írral”.

3. Próbáld meghatározni, hogy az előttünk álló feladatok elvégzéséhez mi lehet a mozgató rugó, mi az, ami egyedül képesíthet arra, hogy igazi aktív és lelkes tevékenységben tegyük meg azt, amit Isten vár tőlünk?

–  Az események folyamatát elindító kulcs nem más, mint Krisztus igazsága elfogadásának tapasztalati élménye.

–  Ha végre „felderül, mint fényesség az Ő igazsága”, vagyis Jeruzsálemé, azaz Isten népének igazsága, amit Jézus ajándékoz nekünk. Ésa. 62,1.

–  Akkor a „szabadulása, mint fáklya tündököl” majd. (u.o.)

–  Akkor „Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez". Ésa. 60,3.

–  „Amikor majd a Szentlélek ellenőrzi a gyülekezet tagjainak a gondolkodását, akkor a beszéd, a szolgálat és a lelkiség sokkal magasabb színvonalát látjuk majd bennük, mint eddig. Az élet vize frissíti majd föl a gyülekezet tagjait, s a munkások egyetlen vezető, Krisztus irányítása alatt Mesterüket fogják kinyilatkoztatni lelkületükkel, szavaikkal és tetteikkel.”  (Test. 8. 211,2.)

–  Isten népének szabadulása tehát csak azon múlik, hogy mikor döbben rá a legnagyobb szükségletének hiányára.

–  Éppen ezért Te ne várj a másikra, hanem töltekezz be Jézus Krisztus igazságának világosságával, hogy részese lehess annak, hogy a rólad és a testvéredről visszatükröződő dicsőség beragyoghassa az egész Földet.