Az egyetlen megoldás Jézus – 15

Mit tehetünk még a változás érdekében

I. Bevezetés

1. Hogyan és milyen módon próbálja Sátán megkörnyékezni és becsapni az igazságot kereső embereket?

–   Annak érdekében, hogy az emberek megtévesztését eredményesen végezhesse, „átváltoztatja magát világosság angyalává”, mert az őszinte szándékú embereket csak így tudja becsapni. 2Kor. 11,14.

–  Mindenkire az egyéniségéhez legjobban illeszkedően, szinte testre szabott módon és körülmények között gyakorolja a befolyását, és amit képvisel, azt nagyon szépen és vonzóan csomagolja be.

–  Egyesekkel azt hiteti el, hogy Isten egy nagyon szigorúan ítélő bíró, ezért az üdvösség érdekében a jutalmazást meg kell előzni egy nagyon kemény munkának, hogy ezáltal méltóvá válhasson a kegyelemre.

–  Adventisták között ez a megtévesztés a törvény megtartásának a túlhangsúlyozásával történik.

–  Másokkal pedig azt hiteti el, hogy mivel Isten a szeretet, és a szeretet gyönyörködik az irgalmasságban, ezért az isteni jutalmazás teljesen mellőzi, és figyelmen kívül hagyja az emberi cselekedetek bizonyító értékét.

–  Ennek a megtévesztésnek hatására az emberek gondolkodásában és életében a törvény elveszíti a jelentőségét és az Istentől rendelt célját.

–  A választottak elhitetése érdekében közöttünk támaszt embereket, akik fonák dolgokat tanítanak, akik a mi tanítási rendszerünkbe építik be azokat a téves elméleteket és tanításokat, amik képviseletével Sátán eszközeivé válnak. Mt. 24,24.

2. Mi az, amit a Szentlélek vezetése alatt álló embereknek tudni és megérteni kell ahhoz, hogy az előzőek közül egyik se tudjon a megtévesztés eszköze lenni?

–  A Biblia szerint mindenek előtt azt kell tudni, hogy az isteni kegyelem minden emberi erőfeszítést megelőzött, – vagyis nem az emberek cselekedete váltotta ki az Isten jóindulatát és kegyelmét, hanem pont fordítva történt.

–  Így volt ez az első bűneset alkalmával is az Édenben, és így működik a mi életünkben is, mindig az isteni kegyelem megnyilatkozása váltja ki belőlünk azt a szándékot, hogy Isten akaratát cselekedjük.

–  Az előzőből következően, az Isten szeretetéből fakadó kegyelem soha sem akarja mellőzni az emberek cselekedeteit, és nem akarja feleslegessé tenni.

–  Hiszen éppen ezek a cselekedetek bizonyítják hitelesen, hogy az emberi szív valóban az isteni kegyelem felé fordult.

3. Milyen erőfeszítéseket tesz Sátán a törvény és a kegyelem összevetéséből adódó következtetéseinkkel kapcsolatban?

–  Miközben Istenben csodálatos összhangban áll a kegyelem a törvénnyel, addig Sátán azon igyekszik, hogy az emberek gondolkodásában különválassza és szembeállítsa egymással.

–  Sátán azt szeretné, ha csőlátókká válnánk az igazság megértésével kapcsolatban, vagyis csak egyoldalúan fogadnánk el dolgokat az Igéből.

–  Neki teljesen mindegy, hogy melyik oldalon foglalunk állást, csak ne maradjunk meg az igazság útjának a közepén. Péld. 8,20.

–  A bibliaismeretüket sokan csak olyan eszköznek tekintik, ami által megbizonyosodhatnak arról, hogy az igaz tanítások birtokosai.

–  Eközben háttérbe szorul a Biblia Istenével való személyes, élő közösség.

–  Ez azt is jelenti, hogy sorozatban megnyerhet valaki hitvitákat, eközben pedig az érvek ereje beárnyékolja a lelki tapasztalatokat.

–  Mert az imaélet és a lelkiségre való törekvés helyét felváltja a vélt igazság igazolásához szükséges bizonyíték keresés buzgósága.

–  Mivel azonban a hit általi megigazulás nemcsak egy tananyag, hanem egy tapasztalati élmény is, ezért a lexikális ismeretek szintjéről el kell mozdulni a tapasztalati élmények felé.

–  Ellen White ezért írta azt: „Száz közül nincs egy, aki megértené a maga részére, a Bibliának erre vonatkozó (hit általi megigazulás) tárgyát, amely pedig annyira fontos a mi földi és örökéletünkre vonatkozólag." (EGW: Kr.ig. 43,3. – Rew.a.Her. 1889szept. 3.)

4. Mire van szüksége mindenkinek a hit általi megigazulás lényegének megértése érdekében?

–  Egyfajta egyensúly kialakításra kell törekednünk, vagyis ne legyen egyensúly vesztés az értelmi és az érzelmi rész között, a tudás és az érzés között, az elmélet és a tapasztalati valóság között, a Krisztussal való kapcsolat és a Neki való engedelmesség között.

–  Visszaemlékezésében Ellen White is az egyensúly vesztés problémájára mutatott rá, mint egy súlyos veszélyre, aminek végzetes következménye lehet.

–  „Mint nép, addig hirdettük a törvényt, amíg olyan szárazak lettünk, mint a Gilboa hegyei, melyek sem esőt, sem harmatot nem kaptak. Nekünk Krisztust kell prédikálni a törvényben, és akkor majd lesz nedv és táplálék az Isten éhező népe számára. Nekünk egyáltalán nem szabad a saját érdemeinkben bízni, hanem csak a Názáreti Jézus érdemeiben” (EGW: Kr.ig. 43,3. – Rew.a.Her. 1890 márc. 11.)

II. Szánjátok oda magatokat Istennek

1. Pál apostol a Rómabeliekhez írott levelében milyen módon foglalja össze a megújulásnak és az Istennel való közösségünk helyreállításának a kulcs gondolatát?

–  Pál azt mondja az Igében, hogy szánjátok oda magatokat Istennek kedves áldozatul, az Isten iránti tiszteletetek jegyében. Róm. 12,1.

–  Mert „akinek oda szánjátok magatokat az engedelmességre, annak vagytok a szolgái”.  Róm. 6,16.

–  Ez az odaszánás teljesen a mi részünket képezi, Isten ezt nem teheti meg helyettünk.

–  Erre az odaszánásra azért is szükség van, mert Krisztus igazsága egy olyan hatalom, amely nemcsak külsőségekben, hanem belülről is irányítani akar bennünket.

–  Egy ilyen, az egész életünkre kiható belső irányításhoz azonban előbb át kell engednem és adnom a szívemet Istennek.

–  Mert „az őszinte megtérés egy életelv, amely átalakítja a jellemet, ellenőrzi és irányítja az ember magatartását.” (JÉ 466,5.)

2. Az odaszánás mibenlétét és mértékét mindenkinek magának kell meghatározni, vagy Isten akarja ennek a mértékét megszabni és elénk állítani?

–  Az odaszánásunk nem lehet akármilyen, Pál apostol elég részletesen meghatározza az odaszánást jellemző ismertetőjegyeket.

–  „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." Róm. 12,1.

–  Ezeknek a meghatározásoknak a középpontjában az áldozat szó szerepel.

–  Ezzel a szóval azt kérdezi tőled Isten, hogy kész vagy-e áldozatul odaszánni magad Istennek?

–  Vannak-e olyan döntéseid, amik áldozathozatalt igényelnek ugyan tőled, de Istenért mégis kész vagy meghozni ezeket a döntéseket, és minden kihatásával együtt megvalósítani az életedben?

–  Az odaszánásnak szentnek kell lenni, vagyis elkülönültnek.

–  Az Istennek szentelt rész nem mosódhat össze az életed többi dolgaival.

–  Az életünk odaszentelődésének határozott körvonalakban kell kirajzolódni és láthatóvá válni még a környezetünkben élők számára is.

–  Ez a láthatóság a missziós küldetésünk részét képezi. Mt. 6,16.

–  Az odaszánásunknak Isten előtt kedves módon kell megtörténni.

–  Ez akkor valósul meg, ha nem mi akarjuk meghatározni az odaszánásunk mibenlétét és mértékét, hanem elfogadjuk az Isten által meghatározott mértéket.

–  Az odaszánásunk az istentiszteletünk részét kell képezze, mert az Isten iránti tiszteletünk minőségét is ki kell fejezze.

–  Odaszánásról csak akkor lehet szó, ha ez érzékelhető módon az Isten iránti tiszteletünkben is megnyilatkozik, az életünk minden területén.

3. Pál apostol három pontban fogalmazza meg az Istennek való odaszánás mibenlétét, hogy milyen területeken kell ennek megnyilatkozni? Róm. 12,2.

–  „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által”

–  Ezzel a kijelentéssel Isten az igazi megtérést várja el, mert a megtérés a gondolkodásmódunk megváltozását jelenti.

–  Ha az elménk, vagyis a szemléletünk és gondolkodásunk nem változik meg, akkor az odaszánásunk sem tekinthető igazinak, hanem csak alkalomszerűnek.

–  Az elménk megújulása viszont csak az Igével való foglalkozás, és a Szentlélekkel való állandó és élő közösség hátterén valósulhat meg.

–  „Ne szabjátok magatokat a világhoz”

–  Ha az Isten felé való odaszánás megtörtént, akkor már nem a világban elfogadott normák szabják meg, hogy mit teszünk, mit mondunk és hogyan viselkedünk a különböző élethelyzetekben.

–  Többé nem érdekel a világ szokása, különösen nem azok az erkölcsi normák, amiket a világ alakít ki és állít az emberek elé.

–  Azért nem, mert megváltozott a gondolkodásunk, a világ szokásait és értékrendjét már más megvilágításban látjuk, ezért már nem tud olyan vonzást gyakorolni ránk, mint korábban.

–  Azért sem érdekel a világ, mert nekünk már nem azt jelenti a világ mulandó dolgai, mint korábban, mert inkább az örökkévaló értékekre nézünk, és azokat keressük, azoknak beteljesedését várjuk. Tit. 2,13;  1Kor. 2,9.

–  „Megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”

–  Ez már egy nagyon mély elkötelezettséget jelent Isten mellett.

–  Azt jelenti, hogy már nemcsak elfogadjuk az Isten akaratát az életünkben, hanem már azért kutatjuk az Igét, mert azt keressük benne „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”. Róm. 12,2.

–  Ekkor már nem terhet jelent számunkra, hanem örömet és gyönyörűséget, „hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem én Istenem", „az Úr törvényében van gyönyörűsége". Zsolt. 40,9;  1,2.

–  Győzelmes életet élni ugyanis csak akkor lehet, ha teljesen Istenre hagyatkozunk, ha az Ő vezetésére bízzuk az életünket. Zsolt. 37,5.

III. A szívből fakadó megtérés

1. Milyen gyakorlatias tanácsot ad Jóel próféta, ami az Istenhez való visszatérésünk útján való elindulás egyetlen útvonalát jelentheti?

–   A próféta azt mondja: „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel.... szenteljetek böjtöt”  Jóel 2,12.

–  Ez a felszólítás azonban nem azt jelenti elsősorban, hogy nem eszünk és nem iszunk, Isten ennél sokkal többet kíván tőlünk.

–  Ennek a böjtnek olyannak kell lenni, ami Isten előtt is kedves, amire Isten is oda figyel és válaszol rá.

–  Ésaiás szerint lehetséges olyan böjtölés is, amikor „böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod". Ésa. 58,3.

2. Mi tekinthető Isten előtt kedves böjtnek, mi az, amit kifejezésre kell juttatnunk az igazi lelki böjtben?

–  Azt kell kifejeznünk, hogy készek vagyunk önmagunkat megtagadni, az Isten akaratával pedig teljesen azonosulni.

–  A lelki böjt célja az, hogy Istennel egy bensőséges közösségbe kerüljünk lényünk megalázásával és megtagadásával.  Mk. 8,34.

–  Mert az Ő közelében tisztább lelki látáshoz juthatunk.

–  A tiszta látás pedig feltárja előttünk az Istenre utaltságunkat, és így készségesebbé válunk az Isten megigazító és megszentelő kegyelmének elfogadására.

–  Amikor ilyen állapotba kerülünk, Isten akkor tud hatalmasan tovább cselekedni értünk és bennünk, majd pedig általunk is.

3. Ésaiás próféta hogyan összegzi az Isten előtt kedves böjtöt, milyen kijelentésekkel mutat rá a lelki böjt mibenlétére és lényegére? És. 58,5-10.

–  „Megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjenek.” 6. vers

–  Mindenek előtt azokat a bilincseket és köteleket oldjuk fel az embereken, amitől elnyomottnak és megkötözöttnek érzik magukat, ezt az érzést és állapotot minden embernél más és más válthatja ki.

–  Feltétlenül oldjuk fel azokat a bilincseket és köteleket, amiket esetleg éppen mi raktunk rá másokra, illetve a mi közreműködésünkkel kerültek rá az emberekre.

–  Hozzunk létre olyan légkört magunk körül, hogy a velünk kapcsolatba kerülő emberek felszabadulnak érezzék magukat a közelünkben.

–  Isten különösen a gyülekezeten belül kívánja meg ezt tőlünk.

–  Nagyon sok ember van körülöttünk, akik a bűn megkötözöttségében raboskodnak.

–  Ebből a rabságból viszont egyedül csak az Isten kegyelme és szeretete szabadíthat meg, aminek megvalósításában bennünket szeretne felhasználni eszközül.

–  Kész vagy-e segítséget nyújtani az ilyen bűnben vergődő embereknek?

- Hogy a gonoszságnak bilincsei, és az igának kötelei lehulljanak róluk.

- Hogy az isteni erő által minden igát széttéphessenek, és az így elnyomottak újra szabadok lehessenek.

–  „Az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat.”  7. vers

–  Isten azt várja tőlünk, hogy mindig tudjunk együtt érezni a nálunk szegényebb és rosszabb körülmények között élő emberekkel.

–  Jézus szavaiból viszont azt is megtudhatjuk, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik”. Mt. 4,4.

–  Nagyon sok ember van, aki éhezi és szomjúhozza az élet kenyerét és vizét, kész vagy-e Jézushoz, az élet kenyeréhez vezetni őket?

–  Kész vagy-e megszánni és kielégíteni a lelki éhezőket, abból, amid van?

–  Kész vagy-e erre alkalmas és alkalmatlan időben?

–  Kész vagy-e önmagadat megtagadva, háttérbe szorítani minden egyéni érdekedet?

–  Nagyon sok ember él a saját igazságának szennyes és rongyos ruhájában, és kilátszik a mezítelenségének rútsága, és szükségük volna Krisztus igazságának ruhájára, annak védelmére és biztonságára. Ésa. 64,5.

–  Segíts neki megtalálni az ékességnek azt a ruháját, amit Jézus kínál fel kivétel nélkül minden embernek.

–  Fogadd be azokat, akik a bűnösségük tudatában legszívesebben szeretnének elkerülnni, mert szégyenlik és méltatlannak tartják magukat előtted.

–  De ne csak a házadba fogadd be, hanem sokkal inkább a szívedbe, érezzél együtt vele.

–  A „test” szóval Ésaiás a jelképes értelemben vett testre utal, amelynek Krisztus a feje, és mi csak a tagjai vagyunk egyen-egyenként, mert a „Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg". 1Kor. 12,12-13.

–  Az „egy test tagjaiként" a hittestvéreink között kell először gyakorolnunk.

–  „Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz újjal mutogatni és hamisságot beszélni.”  9/b. vers

–  Mennyi bajt elkerülhetnénk, ha életelvünkké válna ez az isteni tanács.

–  Soha ne egy harmadik személynek beszéljünk először a bűneiben megkötözött ember esetéről, botlásáról, hanem Jézus tanácsa szerint menjünk el hozzá, és vele beszéljünk. Mt. 18,15.

–  „Ha oda adod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted.”  10. vers

–  Ez mindenek előtt azt akarja megértetni velünk, hogy ne csak akkor adjunk, ha már feleslegünk is van, hanem tudjunk adni abból is, amit magunknak tettünk félre, amire nekünk is szükségünk lenne.

–  Az önmegtagadás böjtjének gyakorlása olyan adást jelent, amikor önmagamat megtagadva le tudok mondani azért is, hogy másoknak adhassak.

–  Jézus küldetésének is ez volt a lényege, önmagát adta oda értünk.

–  Kész vagy-e „utolsó falatod"-ként is odaadni önmagad, az egész lényedet odaszánni, hogy ez legyen az Isten előtt kedves istentiszteleted? Róm. 12,1.

–  A lelki élet területén is sok olyan ember van, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, az élet kenyerét és vizét, ezért elégítsd ki őket.

–  Mert „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik". Mt. 4,4.

IV. Isten válasza a megtérésre

1. Ha ez a változás végre bekövetkezik, és nemcsak beszélünk róla, hanem gyakorlati valóság lesz az életünkben, akkor milyen csodálatos dolgokat fogunk átélni Isten válaszlépéseként?

–   Jóel próféta azt mondja: „Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének”.  Jóel 2,18.

–  Ésaiás próféta pedig szinte kifogyhatatlanul sorolja azokat az áldásokat, amiket isten válaszlépéseként élhetünk majd át. Ésa. 58,8-11.

–  „Felhasad, mint hajnal a te világosságod.”

–  „Meggyógyulásod gyorsan kivirágzik.”

–  „Igazságod előtted jár, és az Úr dicsősége követ.”

–  „Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és Ő azt mondja: Imé itt vagyok!”

–  „Vezérel az Úr téged szüntelen.”

–  „Megelégíti lelkedet még a nagy szárazságban is.”

–  „Csontjaidat megerősíti.”

–  „Olyan leszel, mint a megöntözött kert.”

–  „Olyan leszel, mint a vízforrás, amelynek vize el nem fogy.”

„Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne minden közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá.” (A.T. 487,1.)