Az egyetlen megoldás Jézus – 13

Az Isten szerinti ébredés és megújulás

I. Ideje az álomból felébredni

1. Miért nevezi Pál apostol cselekvő tevékenységnek azt az ébredést, aminek a lelki élet vonatkozásában kell megtörténni Isten népe között?  Róm. 13,11-14.

–  Azért nevezi cselekvő tevékenységnek, mert azt akarja kifejezni, hogy az alvásnak és az ébrenlétnek olyan állapotában vagyunk, amiből csak a mi akarásunk, döntésünk, és cselekvő tevékenységünk hozhat változást és megoldást.

–  Ebben a kijelentésében az is benne van, hogy itt olyan alvásról van szó, amikor az érintettek már tudatában vannak az állapotuknak, sőt, még azt is tudják, hogy már fel kellene ébredni és kelni, csak eddig még nem tudták rászánni magukat.

–  Pál nem csak azt mondja, hogy serkenj fel, hanem azt is, hogy cselekedj valamit.

–  Ez pedig azt jelenti, hogy mozdulj ki a jelenlegi állapotodból, mert elérkezett a nappal, és ezzel együtt a cselekvés ideje is.

–  Pálnak ez a kijelentése összhangban van Ésaiás üzenetével, aki az ébresztés üzenetét tolmácsolja, azzal indokolva, hogy „eljött a világosságod". Ésa. 60,1.

–  „Ha valamelyest fontosnak tartjuk lelkünk üdvösségét, akkor határozott változáson kell átmennünk." (Szemelvények I. 119,f.)

–  A megszentelődésben való előrehaladás első cselekménye az ébredést követően az, hogy ki kell mozdulni a kába, langymeleg állapotból.

2. Miért van szükség arra, hogy Isten újra és újra az ébresztés üzenetét küldje népéhez?

–  Elsősorban azért, mert Sátán az ősellenségünk mindent meg tesz annak érdekében, hogy állandóan egy bódult és langymeleg lelkiállapotban tartson.

–  „Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább azirányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse...Minden úton-módon megkísérelte, hogy ott tartsa őket, ahol éppen voltak…" (Tap.Lát. 32,1-2.)

–  „Sátán semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy Isten népe minden akadályt eltávolít az útból, hogy ezáltal az Úr kitölthesse Lelkét a most még lankadó és bűnös gyülekezetére. Ha Sátánon múlna, akkor az idők végezetéig egyetlen ébredés sem lenne Isten népe körében.” (Szemelvények I. 117,4.)

–  A cselekvő és munkálkodó hit elhanyagolása, a keresztény tétlenség, automatikusan egy lelki bágyadtságot eredményez, amiből pedig elalvás következik.

–  A tíz szűzről mondott jézusi példázatban is ezért aludtak el a szüzek mindnyájan, mert a várakozás tétlenségében álmosodtak el és aludtak el.

3. Egyedül Pál apostol használja Isten népe ébresztésével kapcsolatban ezt a szót, hogy „álom”, mire akar ezzel figyelmeztetni bennünket Isten?

–  Pál szerint Isten népe nemcsak elaludt, hanem még álmodik is, ezért nem a valóságot érzékeli, hanem az álomvilágában látottakat fogadja el valóságnak.

–  János apostol szerint ebben az állapotban azt álmodja, hogy „gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem”.  Jel. 3,17/a.

–  Pál azonban nem olyan emberekről beszél, akik annyira mélyen alszanak, hogy teljesen reménytelen az állapotuk, mint a balga szüzeké Jézus példázatában.

–  Pál szóhasználatában a „felserkenni” csak olyan emberekre alkalmazható, akik elaludtak, de nem mélyen, ezért a felébresztés ellen sem tiltakoznak.

–  Így aludtak el az okos szüzek is a példázatban, Jézus szerint csak „elszunnyadának”.  Mt. 25,5.

–  Sajnos rövid alvásidő alatt is lehet olyan élményszerűen álmodni, mintha a valóságban történne mindaz, amit az álomban él át.

–  Pál apostol szavai arra akarnak késztetni, hogy végre mozduljunk meg, legyünk képesek tenni valamit annak érdekében, hogy megváltozzanak a dolgok.

4. Mivel érvel Pál annak érdekében, hogy Isten népe végre komolyan gondolja meg a felserkenést, és megkezdje a cselekvő tevékenységét?

–  Pál először azzal érvel, hogy ti, akiknek fel kell ébredni, tudjátok az időt, tudjátok, hogy már nagyon itt van az ideje az álomból való felébredésnek.

–  Nekünk valóban tudnunk és ismernünk kell azt az időt, amiben élünk, hiszen próféciát ismerő népnek valljuk magunkat.

–  Isten Igéje szerint „a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félre téve minden akadályt és megkörnyékező bűnt”.  Zsid. 12,1.

–  De vajon nemcsak az ajkak vallomása ez részünkről, - valóban tudatosul bennünk az, hogy milyen időben élünk?

–  Ne feledkezzünk el róla, hogy az igazi vallomásunkat nem a szánkkal, hanem a cselekedeteinkkel és az életünkkel tesszük meg és mondjuk el.

–  Mert az élő hit bizonyítéka minden esetben a cselekedet, és Pál apostol erre a cselekvő lépésre szólít fel bennünket. (Jak. 2,17-18.)

5. Hogyan és milyen módon kell értelmezni Pálnak azt a kijelentését, hogy „tudván az időt", milyen időre gondol az apostol?

–  Nekünk nem az evilági időmeghatározást kell tudnunk, hanem az Isten rendje szerinti időt kell jól ismernünk, azokat az eseményeket, amiknek azzal kapcsolatosan kell beteljesedni, ahogy ez Jézus születésével kapcsolatban is adva volt. Gal. 4,4.

–  Pál a nappal és az éjszaka hasonlatával akar rámutatni a cselekvés szükségszerűségére: „az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett, vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit". Róm. 13,12.

–  A világ számára egyre inkább az éjszaka és a sötétség jön el. Ésa. 60,2.

–  Isten népe számára azonban a hajnal világossága közeledik, ami azt hozza magával, hogy végre feltámad rajtunk az Úrnak dicsősége. Ésa. 60,1.

–  Ennek érdekében Isten újra és újra ébresztget, mert tudatosítani akarja bennünk a hajnal világosságának a közeledését.

–  Pál apostol azt is elmondja az efézusiakhoz írott levelében, hogy mi fog történni, ha végre felserkenünk az alvó állapotunkból.

–  „Annakokáért... Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus”.  Eféz. 5,14.

–  Jézus Krisztus mint „hajnalcsillag" szeretne felragyogni a szívünkben, hogy a Belőle áradó világosság töltse fel és motiválja a lelki életünket.  2Pét. 1,19.

6. Ha azt akarjuk, hogy a gyülekezeteinkben ez az ébredés megtörténjen, akkor hogyan kell kezdeményezni, kinek kell az első lépést megtenni?

–  Először mindenkinek személyesen kell felébredni, nekem és neked, ugyanis nem sok történhet általunk addig, amíg nem megy végbe bennünk valami.

–  Ha Isten nem tud értem és bennem tenni valamit, akkor nagyon keveset fog tudni velem és általam tenni.

–  Gyülekezeteink lelki ébredése csak akkor fog megkezdődni, amikor végre egyénenként tudjuk tiszta szívből kérni Istentől azt, amit Dávid kért:

–  „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!" Zsolt. 139,12-24.

–  „Tiszta szívet teremts bennem óh Isten, és az erős lelket újítsd meg” Zsolt. 51,12.

II. Most közelebb van az üdvösség

1. Pál azt is mondja a felszólító üzenetében, hogy „most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk", vajon ez az üdvösség garanciájaként kerül kijelentésre? Róm. 13,11.

–  Egyáltalán nem biztos, hogy az eltelt évek valóban közelebb hozták az üdvösség lehetőségét és garanciáját számunkra.

–  Összetalálkoztam már sok olyan hívő emberrel, akik szinte kérkedve hivatkoztak arra, hogy ők már 20-30-vagy éppen már 40 éve szövetséget kötöttek Istennel.

–  Olyankor mindig felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon az eltelt évek jelentenek-e valamilyen érdemet vagy előnyt az Isten előtt?

–  Úgy gondolom, hogy csak több felelősséget, és több munkát, esetleg komolyabb számonkérést a ránk bízott feladatok miatt.

–  Isten mindenkit annak alapján fog megítélni, hogy az általa ismert igazság mennyire alakította át az életét és a jellemét.

–  Az ítélet annak alapján fog megtörténni, hogy a Jézussal szövetségben töltött idő alatt milyenné válhatott volna az életünk, és ebből mit valósítottunk meg.

2. Hogyan lehet értelmezni Pál kijelentését, miszerint „most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk"?

–  Úgy is értelmezhetjük, hogy időben számolva minden nappal közelebb van az üdvösség beteljesülésének napja, mert az idő visszafordíthatatlanul a vég felé halad..

–  De vajon az én üdvösségem és a Te üdvösséged is közelebb van?

–  Mert Ellen White szerint „más dolog belépni a gyülekezetbe, s megint más összeköttetésbe kerülni Krisztussal.”  (Bizonyságtétel 5. 278,2.)

–  Ezzel az üzenettel Isten szeretne önvizsgálatra késztetni bennünket.

–  A múlt században élt advent úttörők esete jól példázza előttünk, hogy miként kell készülni a Jézussal való találkozásra, ha valóban hiszünk abban, hogy közel van hozzánk az üdvösség bekövetkező ideje.

–  Vajon mi, akik időben már valóban közelebb vagyunk az üdvösség napjához mint ők, készülünk-e ugyanolyan komoly vágyakozással?

–  „Az őszinte hívők gondosan megvizsgáltak minden gondolatot, és szívüknek minden indítékát, mintha a halálos ágyukon feküdtek volna, és néhány óra múlva be kellett volna zárni szemeiket a földi jelenetekre nézve. Mindnyájan érezték egy belső bizonyíték szükségességét, hogy el vannak készülve a Megváltóval való találkozásra. Lelkük tisztasága volt a fehér ruhájuk, –  a Krisztus engesztelő vére által megtisztított jellem. Bár még ma is bírna Isten népe ugyanolyan szívet kutató lélekkel, ugyanolyan komoly, határozott hittel.” (Nagy Küzd. 358,1.)

III. Az ébredés következménye a reformáció

1. Minek kellene történni az Egyházban akkor, ha a tagjainak lelki életében valóban bekövetkezne az ébredés?

–  Amikor a mindennapi életben egy ember felébred és rádöbben, hogy vége az éjszakának, akkor a legnagyobb igyekezettel azon van, hogy elkezdjen készülni, alkalmassá tenni magát a nappali tevékenységhez.

–  A lelki ébredés esetében ugyanazok a törvényszerűségek működnek.

–  A felébredésünk pillanatában Dáviddal együtt kell imádkoznunk:

–  „Vizsgálj meg engem óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!”  Zsolt. 139,23-24.

–  Kérd Istent, hogy feddje fel életedben azokat a dolgokat, amik nincsenek összhangban az akaratával, vagyis a lelki életed deformációjából induljon meg egy folyamatos reformáció.

–  Kérd a Szentlelket arra, hogy hasson rád azokon a területeken, ahol korábban még nem hallgattad meg a tanácsát, és nem változtál meg.

–  Pál apostol is azonnal azt kérdezte Jézustól: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”  Csel. 9,6.

–  Felébredésről csak akkor beszélhetünk, ha készek vagyunk azonnal átrendezni életünkben a fontossági sorrendet, mert „az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit" Róm. 13,12.

–  Ami nem lényeges, az várhat, most késlekedés nélkül azonnal szenteld időd egy részét a Krisztussal való közösség fenntartására, ahogyan tette ezt Pál is.

–  „…azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel". Gal. 1,16.

2. Van-e Istennek előre elkészített terve számunkra, hogy amikor bekövetkezik a felébredésünk, akkor legyen egy útmutatás arra, hogy mit vár tőlünk, mit tegyünk?

–  A Szentlélek késztetésére bekövetkezett ébredés után Isten egy előre kidolgozott és megtervezett útvonalat állít minden ember elé.

–  Ezen az úton cselekvő tevékenységet vár el Isten a felébredt embertől, hogy azután Ő is kiáraszthassa áldásait a felébredt megtérőre.

–  Ha  „megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával; én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.”  2Krón. 7,14.

–  Ebben az Isten által felállított rendszerben nem lehet kihagyni egyetlen elemet sem, és felcserélni sem lehet őket.

–  Ha ez az összhang kialakul Isten és népe között, akkor csodálatos dolgok fognak következni. Ésa. 60,3-5.

–  Az egész Menny készen áll arra, hogy nagy dolgokat tegyen az Egyházért, benne azokért, akik meghallják Isten utolsó kegyelmi üzenetét.

3. Milyen összefüggés van az ébredés és a reformáció között, lehetséges-e egymástól függetlenül megvalósítani csak az egyiket?

–  Miközben nem lehet igazi a reformáció, ha nem előzte meg az ébredés, akként a színlelt és fel nem ébredt szívvel végrehajtott reformáció sem ér semmit.

–  A külső formák betartása nem elégíti ki az emberi lélek nagy igényét, és az Istennel való kapcsolat sem állítható helyre és tartható fenn formális és gépies cselekedetekkel.

–  Minden esetben a belső indítékaink határozzák meg, hogy melyik csoportba sorolhatók a cselekedeteink; reformáció vagy csak egy formális külsőség.

4. Hogyan fogalmazza meg Ellen White nagyon nyíltan, mik azok a dolgok, amik akadályt képeznek az igazi ébredés és reformáció kibontakozása előtt?

–  „Sokkal jobban kell félnünk a belső akadályoktól, mint a külsőktől. Az erő és siker akadályai sokkal nagyobbak magában az egyházban, mint a világban....

Ha igyekeznénk elnyomni a bűnös gondolatokat és érzéseket, és azokat nem juttatnánk kifejezésre szavakban vagy tettekben, akkor Sátán vereséget szenvedne, mivel megtévesztő kísértéseit nem tudná ránk alkalmazni.

De milyen gyakran megtörténik, hogy hitvalló keresztények önuralom híján ajtót nyitnak a lelkek ellensége előtt! Olyan megoszlások és keserű széthúzások lettek általánossá a gyülekezetben, amelyek bármely világi társulásnak is szégyenére lennének. Mindez azért van, mert a tagok nem törekednek eléggé arra, hogy féken tartsák rossz érzéseiket és visszaszorítsák azokat a szavakat, melyeket Sátán saját előnyére használhat. Mihelyt elidegenülő érzések ébrednek bennük, az ügy Sátán elé kerül, aki ez által lehetőséget kap kígyószerű bölcsességének és tudományának használatára, hogy megoszlást szerezzen és pusztítást végezzen a gyülekezetben. Minden széthúzás veszteségekkel jár. A széthúzó felek személyes barátai is állást foglalnak a számukra megfelelő oldalon, és ezzel a meghasonlás elhatalmasodik. Az önmagával meghasonlott ház pedig nem állhat fenn. A sértés visszavágást idéz elő és ez így folytatódik tovább. Sátán és angyalai szorgosan munkálkodnak, hogy az így elvetett magok aratását biztosítsák.

A világiak feltekintenek és gúnyosan így kiáltanak: "Nézzétek mennyire gyűlölik egymást ezek a keresztények! Ebből a vallásból mi nem kérünk!" Mély elégedettséggel tekintenek magukra és hitetlen jellemükre. Ekképpen megerősödnek gonosz útjukban, Sátán pedig örvend sikerének.” (Szemelvények I. 116-117.)

IV. Vessük el a sötétség cselekedeteit

1. Ha mi már azt valljuk, hogy Isten „kihívott bennünket a sötétségből az ő csodálatos világosságára”, akkor ez meg is kell látszódjon rajtunk, vagy ez csak egy belső rejtett lelki állapotban jelenik meg?

–  Ha mi már Isten világosságában élünk, akkor minden olyan dolgot le kell vetnünk magunkról, amit a korábbi sötétségben járásunk közben vettünk fel.

–  „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással…" 1Jn. 1,6-7.

–  A felénk közeledő embereken először mindig azt figyeljük meg, hogy milyen a ruhájuk, vagyis hogy néznek ki, még akkor is, ha ez nem tudatosan történik.

–  Így történik ez akkor is, amikor mi közeledünk valakihez az örökkévaló evangélium üzenetével.

–  A világosság fiaiként már nem jelenhetünk meg az emberek előtt a sötétség cselekedeteibe öltözötten.

–  „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit." Róm. 13,12.

2. Tekintet nélkül arra, hogy valaki egyébként még sokszor jól érezi magát a korábbi életét jellemző cselekedetekben, szinte személyesen testre szabottak neki, mégis le kell vesse azokat magáról?

–  Igen, mert ha azok nem Krisztus természetét tükrözik vissza, akkor ellentétesek azzal az üzenettel, amit képviselünk.

–  Azért is le kell vetni, mert a sötétség cselekedetei nagyon sokszor megaláznak és szégyenbe hoznak bennünket Isten és az emberek előtt.

–  Mert ha továbbra is ragaszkodunk hozzá, akkor örökre elválaszthat bennünket Krisztustól és az üdvösségtől.

3. Milyen megnyilatkozásokat lehet a sötétség cselekedetei közé sorolni, amiket a Jézussal való közösségünk megőrzése érdekében le kell vessünk magunkról?

–  Pál apostol felsorol néhányat a sötétség cselekedetei közül, amelyeket le kell vetnünk magunkról, ha valóban felébredtünk és reformációt szeretnénk megvalósítani.

–   „Dobzódás, részegség”

–  Korunk emberére jellemző, hogy csak a telhetetlen étvágyát akarja kielégíteni.

–  Ne feledkezzünk el róla, hogy az egészséges ételekkel is lehet dobzódva, azaz mértéktelen módon élni.

–  A részegség viszont már egyfajta kábulatot jelent, amikor az ember már elveszítette a józan ítélőképességét.

–  Úgy gondolom, hogy nemcsak az alkoholtól válhat részeggé egy ember.

–  Vannak emberek, akiket a hatalom, a másik ember feletti uralkodás vágya részegít meg.

–  Részeggé válhat valaki a világ befolyásától is, amikor már nem ura a saját tetteinek, már teljesen a világ szokásai határozzák meg az életét és tetteit.

–  Részeg lehet valaki az önfelmagasztalás büszkeségétől is, amikor túl sokat gondol maga felől.

–  „Bujálkodás, feslettség”

–  Napjainkban az érzékiség, a test fékevesztett vágyainak a kielégítése áll az emberek életének a középpontjában.

–  Ez az Ige azoknak is szól, akik magukat erkölcsileg talán kifogástalannak tartják, de elfogadják a világ különböző kínálatát.

–  Az erkölcstelen könyvek és folyóiratok által.

–  Az ilyen jellegű TV, videó és rádió műsorok által.

–  És ha szívesen hallgatnak társaságban erkölcstelen vicceket.

–  Mert a világgal való barátkozás és a világ szokásainak követése pedig lelki értelemben teszi paráznává az embereket.  Jak. 4,4.

–  „Versengés, irigység”

–  Ezeknek a jelenléte a közösség életében minden esetben azt tanúsítják, hogy hiányzik az őszinte szeretet.

–  „Ha pedig keserű irigység van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.... Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.” Jak. 3,14; 16.

4. Pál apostol végső megoldásként egy javaslatot tesz, aminek megvalósításában valósággá válik az ébredés is és a reformáció is, – vagyis mi az, amiben hitelesen kifejeződik és teljességre jut bennünk Isten szándéka?

–  Pál apostol mindent megoldó javaslata az, hogy „öltözzétek fel a Krisztust", mert az ébredésünket követő reformációban ennek kell végeredményként megvalósulni.

–  „Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén… És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig." Eféz. 3,17-19.

–  A Bizonyságtételben is sokrétűen fogalmazódik meg, hogy milyen változásnak kell bekövetkezni akkor, ha az Isten szerinti ébredés és reformáció elindult.

–  „Krisztus vallása mennyei világosságot jelent, és örvendezést Istenben; énünktől megüresített szívet jelent, és Krisztus állandó jelenlétének áldásait. Akinek szívében Krisztus az úr, ott tisztaság van, ott nincs bűn, ott az evangélium programja a maga dicsőségében, teljességében és tökéletességében megvalósult. A Megváltó elfogadásával tökéletes béke, tökéletes szeretet, tökéletes biztonságérzet jár együtt. Krisztus jellemének szépsége és jó illata megmutatkozik az ember életében, és tanúsítja, hogy Isten valóban elküldte Fiát Megváltóként a világnak.

Krisztus nem azt mondja követőinek, hogy igyekezzenek világítani; hanem így szól: "Fényljék a ti világosságtok!" (Mt 5 :16.). Ha Isten kegyelmében részesültetek, fénye bennetek van. Távolítsátok el az akadályokat, és az Úr dicsősége megmutatkozik. Akkor árad a fény, hogy áttörje és eloszlassa a sötétséget. Önkéntelenül is világíttok magatok körül.

Amikor Krisztus kinyilatkoztatja dicsőségét az ember lénye által, olyan közel hozza a mennyet az emberekhez, hogy a szentek szentjének szépsége láthatóvá lesz mindazokban, akikben Krisztus lakik. A bennük lakozó Krisztus dicsősége foglyul ejt másokat is." (KP 315.)

–  „Krisztusnak nincs hőbb vágya, mint olyan embereket bírni, akik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják be. A világnak pedig semmire sincs égetőbb szüksége, minthogy lássa az a Megváltó szeretetét emberek által kinyilvánulni" (KP 314.)