Az egyetlen megoldás Jézus – 12

Az üdvözítő kegyelem tanító leckéje

I. Isten üdvözítő kegyelme

II. A kegyelem gyakorlati leckéje

III. Hogyan várod Jézust?

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

 

I. Isten üdvözítő kegyelme

1. Ha valaki a szíve teljességével elfogadta Jézust személyes Megváltójaként, és így már az örökélet várományosa, ez a célba érkezését jelenti, vagy vannak még előtte olyan isteni elvárások, amiknek megvalósításában erőfeszítéseket kell tennie?

  Az újjászületés és megigazulás csak az első lépés az Istenhez való közeledésünkben, és ezután kezdődik a nehezebb útszakasz, a megszentelődés, a keskeny úton való elindulás és haladás a cél felé. Mt. 7,14.

  Isten szeretné teljességre vinni életünkben azt, amit elkezdett. Róm. 8,29-30.

  „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt." 1Jn. 2,6.

  Jézus szinte refrénszerűen hangsúlyoz egy lényeges dolgot az egyik példázatában: „maradjatok énbennem, és én is tibennetek”, ‒ négyszer mondja el ezt a rövid gondolatot a példázata közben. Jn. 15,4.

  Ezzel a kijelentésével Jézus, a Vele való kapcsolatunk kétféle dimenziójára mutat rá, miszerint nemcsak mi lehetünk Krisztusban, hanem Krisztus is bennünk lehet.

  Krisztusban lenni azt jelenti, hogy az igazságába öltöztünk, mintha soha egyetlen bűnt sem követtünk volna el.

  Amikor Krisztus van bennünk, az már a természetünk megváltozását jelenti, a megszentelődésünket, a naponta megváltozó és megújuló életünket.

  Ha valaki nem csak a szájával fogadta el Jézust személyes Megváltójának, akkor a Vele való közösségnek mindkét dimenziójának működni kell benne.

2. Istennek csak egyféle kegyelme érvényesül az életünkben, vagy az isteni kegyelmet is többféle területen és módon tapasztalhatjuk meg?

  Istennek többféle kegyelmét tapasztalhatjuk meg, hiszen mindennap életet ad, és a természet különféle áldásait árasztja személyválogatás nélkül mindenkinek.  

  „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!" Jer.Sir. 3,22-23. 

  „A ti mennyei Atyátok… felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Mt. 5,45. 

  „Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen." Zsolt. 145,15-16.

  Isten azonban nemcsak evilági életünkre kiható kegyelmét akarja adni, hanem a legnagyobbat is, az üdvözítő kegyelmét.

  De itt sem elégszik meg azzal, hogy már megismertük őt, elhívott bennünket és most gyermekeinek tudhatjuk magunkat, sok áldását megtapasztalva életünkben.

  Szeretné teljességre vinni személyes életünkben a megváltást, az üdvözítő kegyelem részesévé akar tenni bennünket.  Róm. 8,28-30;  1Tim. 2,4.

3. Mit nevez a Biblia üdvözítő kegyelemnek, mit biztosít ez annak az életében, aki elfogadja Istentől ezt a kegyelmét?

  Az üdvözítő kegyelem nem csak a múltra vonatkozóan hirdet bűnbocsánatot és megigazulást, hanem tovább akar vezetni és tanítani. Lk. 1,77;  2Kor. 7,10.

  Rá akar mutatni a lelki életünk hiányosságaira, ezért meg akar tanítani arra, hogy mit és hogyan kell kizárni az életünkből, ha azt akarjuk, hogy ne csak mi legyünk Jézusban, hanem Ő is bennünk legyen.

  Az üdvözítő kegyelem - mint evangélium - a bűn feletti győzelem titkát nyilatkoztatja ki, és a megvalósításhoz szeretne elvezetni bennünket.

  „Mert a keresztről való beszéd… nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje… a hivatalosoknak… Istennek hatalma és Istennek bölcsessége." 1Kor. 1,18;  24.

  „Valakik pedig befogadják őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek". Jn. 1,12.

  Az üdvözítő kegyelem Jézus Krisztusban nyilatkozik meg számunkra, ennek elfogadásával az örök élet ajándékát és garanciáját kapjuk. Csel. 4,12.

  „Örök életet adott nékünk Isten, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." 1Jn. 5,11-12.

  „… a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!… Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak" Róm. 8,15;  17.

4. Ha nem állunk ellent, hanem együtt működünk Isten szándékával, hányféle módon próbál érvényesülni és befolyást gyakorolni életünkre az üdvözítő kegyelem?

  Négyféle módon próbál minden embert segíteni az üdvösség eléréséhez.

   Mivel a bűn világában élő embernek megromlott és eltompult a gondolat és érzelem világa, ezért önmagától az Isten dolgait felfogni és megérteni nem képes, ezért Isten gyújt világosságot minden emberben az arra alkalmas pillanatban. 1Kor. 2,14;  2Kor. 4,16/a;  Eféz. 1,18/a.

  Ebben az isteni világosságban látjuk meg életünket és a bűnt olyannak, ahogy az Isten látja azt, és ismerjük fel az Isten által kínált élet igazi értékét és szépségét. Zsolt. 139,23-24.

   Annak érdekében, hogy a felismert bűnökhöz ne akarjunk tovább is ragaszkodni, ezért Isten ellenséges érzést támaszt bennünk a bűnnel és a bűn Szerzőjével szemben, így teljesítve be az ősevangéliumban adott ígéretét.  1Móz. 3,15.

  A Szentléleknek ez a munkája a lelkiismeretünkön keresztül nyilatkozik meg, ami ettől fogva vádol bennünket, amikor a bűnt akarjuk tenni.

   A bűn és Sátán rabszolgaságában élő ember nem rendelkezik az Isten országa felé való választás lehetőségével, ezért Isten a megszólításunk pillanatában visszaadja a szabad akarati választás és a döntés lehetőségét. 2Pét. 2,19/b;  Róm. 8,7/b. 

  Így munkálja Isten bennünk azt, hogy újra lehetőségünk legyen a jót választani. Fil. 2,13;  2Pét. 1,3.

  A régi bűnös életétől szabadulni akaró ember nem maradhat mindig csupán a döntés és az elhatározás szintjén, de mivel a saját erejéből nem képes tovább lépni, ezért az Isten kegyelme siet ekkor is a segítségére, hogy hatalmat és erőt adjon a megvalósításhoz.  Jn. 15,5/b;  1,12.

5. Az üdvözítő kegyelemnek milyen két fontos művet kell létrehozni az életünkben ahhoz, hogy eredményes lehessen a tanítása?

  Először is fel kell ébresszen bennünket, ami által rá tud döbbenteni a jelenlegi állapotunk felismerésére, annak érzékelésére, hogy miért van szükség változásra.

  Amikor meglátjuk a bűnös és tehetetlen voltunkat, akkor a Jézus Krisztusban való megigazulás vágyakozásával tölti be a szívünket.

  „Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a Földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa.”  (N.K. 413,3.)

  Az Istentől jövő ébredések viszont minden esetben a gyakorlati élet megváltozását is munkálják, vagyis mindig egy reformációt indítanak el.

  „A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepő utáni vágy kielégítésével lángolnak fel… Az így szerzett híveknek… csak az az istentisztelet érdekes, amiben szenzáció van. A higgadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük visszhangra. Isten Igéjének világos intéseire, amelyek örök érdekeiket közvetlenül érintik, ügyet sem vetnek”  (N.K. 413,1.)

  Ezért csak az az ébredés tud elindítani bennünket a megszentelődés útján, amelyik reformációra is késztet, mert csak az ilyen ébredés tud közelebb vezetni bennünket Istenhez.

  Bár az ébredés és reformáció két különböző dolog, de a lelki életünkben szükséges változás érdekében elválaszthatatlanul együtt kell megnyilatkozniuk.

II. A kegyelem gyakorlati leckéje

1. Ha valaki azt vallja, hogy neki már megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, akkor ő és a környezete miből tudhatja, hogy ez nem csak egy hivalkodó beszéd a részéről, hanem valóság, mi tudja megerősíteni és igazolni ezt a vallomását?

  Az üdvözítő kegyelem nem akar megrekedni csupán a megismerés és az elfogadás szintjén, ez a kegyelem szeretne kiteljesedni, és tovább vezetni bennünket, rá akar mutatni életünk hiányosságaira. Tit. 2,11-12.

  Meg akar tanítani arra, hogy Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét csak akkor várhatjuk boldog reménységgel, ha készek vagyunk megtanulni az üdvözítő kegyelem leckéit, és a tanultakat megvalósítani a gyakorlati életünkben. Tit. 2,12-13.

2. Ha Jézust szabadító királyodként szeretnéd majd fogadni, akkor az üdvözítő kegyelem melyik leckéjét kell mindenek előtt megtanulni?

  A megtanulandó leckék között Isten első helyre állítja a hitetlenség megtagadását.

  Adventistaként gondolhatja valaki azt, hogy Pálnak ez a kijelentése nem nekünk szól, hanem a világnak, hiszen mi a keresztségünkkel hívőkké lettünk.

  Pál szerint azonban a hitetlenség megtagadásának leckéjét azoknak kell megtanulni, akiknek már megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, vagyis hívőknek gondolják magukat.

  A laodiceának küldött üzenet fedi fel, hogy mennyire a magát hívőnek gondoló embernek szól ez a lecke, másként Jézus nem ajánlaná elfogadásra a „tűzben megpróbált aranyat", ami a megtisztult és megerősödött hitet jelenti.

  Ha Jézust valóban elfogadtad személyes megváltódnak, akkor tagadd meg a hitetlenséged, és merd hittel elfogadni és megvallani azt, hogy te most Isten gyermeke vagy, hiszen Isten ezt az ígéretet adja az Igében.

  „Aki nem hisz Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten a Fiáról. Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van." 1Jn. 5,10.

  Ezt a hitedet azonban ne csak a száddal valld meg, hanem  látszódjon meg a cselekedeteidben, és az egész életedben, hogy a környezetedben élők is meggyőződhessenek róla, hogy te valóban Isten gyermeke vagy.

  Ez a hited Jákobhoz hasonlóan merjen belekapaszkodni Isten ígéreteibe akkor is, amikor a körülményekből úgy látod, hogy mindenki elhagyott, még az Isten is.

  Mert „Ha hiheted azt… minden lehetséges a hívőnek”. Mk. 9,23.

  Bár mi sokszor csak úgy hiszünk, mint a beteg fiú apja, aki Jézushoz ment.

  „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!”  Mk. 9,24.

  Mert „az igaz ember pedig hitből él”.  Róm. 1,17.

3. Mi az, amire még szeretne megtanítani bennünket az üdvözítő kegyelem?

  Mivel Jézus szeretne tisztítani önmagának egy „kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt”, ezért tőlünk azt várja, hogy működjünk együtt Vele ebben, vagyis tagadjuk meg a világi kívánságokat is. Tit. 2,14.

  A világ ugyanis nagyon sok területen kínálja önmagát, bűnnel fertőzött árúit.

  A szórakoztató ipar különböző cikkeiben, mint az internet, a TV, stb.

  Minden bűnös kedvtelés bénítja képességeinket, tompítja szellemi és lelki érzékenységünket, és a minimumra csökkenti Isten Igéjének és Lelkének szívünkre gyakorolt hatását." (NK. 422,2.)

  A szélsőséges divatok egészségtelen és erkölcstelen árúiban.

  „Akik szeretik az üres és hiú divatot, állíthatják ugyan magukról, hogy Krisztus követői, de ruházatuk… elárulja, hogy mi foglalkoztatja elméjüket, és mi foglalja el a szívüket." (Üz.Ifj. 253,3.)

  A gyors meggazdagodás lehetőségének telhetetlen hajszája is kísértést jelent, mert „a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz". Mk. 4,19.

4. A Bibliában milyen tanácsokat ad Isten azzal kapcsolatban, hogy miként őrizhetjük meg magunkat a világi kívánságok kísértésétől?

  Isten gyermekei csak egy többlépcsős változatban tudnak eljutni odáig, hogy végül meg tudják tagadni a világi kívánságokat.

  „Ne szabjátok magatokat a világhoz", ne legyen mértékadó a világ. Róm. 12,2.

  „Ne szeressétek a világot!", ne dédelgessétek magatokban azt, amit a világ kínál, mert „a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.".  1Ján. 2,15;  17.

  „Szánjátok oda magatokat Istennek!", mert „akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái".  Róm. 12,1.

  „Keressétek, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata". Róm. 12,2.

  Ha el tudunk mélyülni Isten Igéjének kutatásában, akkor Ő képes foglyul ejteni a gondolatainkat, és akkor addig Sátán nem tud kísérteni bennünket. 2Kor. 10,5.

„Azok, akik nem akarnak Sátán cselvetéseinek áldozatul esni, azoknak jól kell őrizniük a belső világukba vezető utakat. Kerülniük kell az olyan dolgok olvasását, szemlélését vagy hallgatását, ami tisztátalan gondolatokat ébreszthet bennük.”  (Üz.Ifj. 204,2.)

„Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ megtagadását igénylik, oda Isten nem küldi áldását. Ebben biztosak lehetünk." (NK. 414,1.)

5. A gyakorlati életünk melyik területén szeretne még tanítani bennünket az üdvözítő kegyelem?

  Mivel a bűn a teljes embert rontotta meg, ezért az üdvözítő kegyelem is a teljes ember megjobbítását akarja megvalósítani.

  Ezért Isten üzenete azt mondja, hogy a Jézussal való találkozás előfeltételei között a mértékletes életnek is ott kell lenni.

  Természetesen minden embernek más területen jelentkezik a mértékletes élet kritikus pontja.

  Vannak, akiknek például a beszédben kell mértékletességet gyakorolniuk.

  Másoknak a világ divatjának követésében kell önmegtagadást gyakorolni.

  Vannak olyanok is, akik a munka rabszolgái, ezért nekik éppen ebben kell mértékletességet gyakorolni.

  Vannak olyanok is, akiknek Pál apostol szavai szerint a hasuk az istenük, és ezért nekik itt van szükségük mértékletességre.

  Az is lehet, hogy tisztában vannak vele, hogy ezen a területen mit kíván tőlük Isten, még sem tudnak önmegtagadást gyakorolni, és az Isten mértéke szerint élni.

  „Akik nem hajlandók a gyakorlatban alkalmazni azt a világosságot és tudást, amit Isten könyörületesen elérhetővé tett számukra, azok lelki és testi életük fejlesztésének egyik Isten-adományozta módját utasítják vissza. Ezzel olyan területre lépnek, ahol Sátán csalásainak teszik ki magukat.”  (Test. 5. 193,4.)

  Mivel a mértékletesség fogalmunk a „mérték” szóból származik, ezért ez a keresztény ember számára azt kell jelentse, hogy az Isten mértéke szerint kell élni.

  A Bibliában a mértékletes szónak kétféle jelentéstartalma van.

  Egyrészt azt jelenti, hogy ami nem épít, hanem a legkisebb mértékben is rombol, azt a keresztény embernek határozottan távol kell tartani magától.

  Függetlenül attól, hogy testi, lelki vagy szellemi dologról van szó.

  Ugyanakkor azt is jelenti, hogy azokban a dolgokban is tudjon mértéket tartani, amiket egyébként Isten az ember használatára és élvezetére teremtett.

6. Mindezek után mire szeretne még megtanítani az üdvözítő kegyelem?

  Arra is szeretne megtanítani, hogy „igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon”.

  Ez a tanító lecke Isten megváltó művének két dimenzióját villantja fel előttünk: igazán és szentül, vagyis a megigazulásra és a megszentelődésre akar elvezetni.

  Arra szeretne megtanítani, hogy senki ne próbálja a saját bölcsességével megfogalmazni, hogy mit jelent a megigazulás és a megszentelődés.

Engedjük, hogy az Igében kinyilatkoztatott üdvözítő kegyelem evangéliuma mondja el, ki milyen módon és milyen feltételekkel részesülhet a megigazulásban és a megszentelődésben.

  Mindkét állapot csak Isten kegyelme által érhető el, és alakulhat ki bennünk.

  Az ember a saját cselekedetei alapján nem igazulhat meg, kizárólag csak a Jézus Krisztusba vetett hite által válhat igazzá Isten előtt.  Gal. 2,16.

  A megszentelődésünk sem történhet csupán a mi erőfeszítésünkből, hanem a békesség Istene szentel meg bennünket mindenestül, egész valónkat, mind lelkünket, mind testünket. 1Thess. 5,23.

  Ennek megvalósulását pedig nem a bizonytalan jövőben kell tervezgetni, hanem a mában, „a jelenvaló világon”. Tit. 2,12/b.

7. Pál apostol két csoportba osztályozza vagy válogatja szét üzenetének azt a részét, amire véleménye szerint Isten meg akar megtanítani bennünket, mi a jelentősége ennek a szétválasztásnak?

  Az első csoportban azt mondja el, hogy mi az, amitől el kell fordulnunk, amit határozottan meg kell tagadni magunktól.

  Mindenek előtt a hitetlenséget és bizalmatlanságot Istennel és ígéreteivel kapcsolatban.

  De meg kell tagadni a világi kívánságokat is, amelyek megrontják életünket és elválasztanak Istentől.

  A másik csoportba viszont az elérendő és megvalósításra váró célokat sorolja fel.

  Arra kér, tanuld meg, miként lehet az Isten által adott mérték szerint élni.

  De meg kell tanulni azt is, hogy az üdvözítő kegyelem birtokosainak igazán és szentül kell élni már ebben a világban is.

8. Nem tudjuk, Pál gondolt-e arra, mikor ezt a levelét írta, hogy a felsorolásának középpontjában a mértékletesség szó áll, térbeli vonatkozásban is, és tartalmilag is, de mi milyen hangsúlyt fedezhetünk fel ebben az elrendezésben?

  Nagyon sokszor a hitetlenségüket kell megtagadni azoknak, akik a mértékletesség kérdésében lépéshátrányban vannak az Istentől adott világossághoz viszonyítva.

  Egyértelműen mondhatjuk viszont azt is, hogy mindazoknak, akik mértékletesen akarnak élni, azoknak a világ szerinti kívánságokat is meg kell tagadni.

  Ugyanakkor, az üdvösség vonatkozásában semmi jelentősége sincs az olyan jellegű mértékletességnek, amelyik nem kapcsolódik össze az igaz és szent élettel.

  Önmagában lehet nagyon egészséges élet, de az Istennel való kapcsolathoz semmi köze sincs.

9.     Mivel zárja le Pál apostol ezt az üzenetét, mikor kell nekünk mindezeket megtanulnunk?

      Pál azt hangsúlyozza, hogy az üdvözítő kegyelemnek ezt a gyakorlati tanítását és késztetését nem az örökkévalóságban kell megvalósítani, hanem már a jelenben: „igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon". Tit. 2,12.

      Amikor megértetted, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata, akkor ne halogasd annak elfogadását és gyakorlati alkalmazását életedben.

      A holnap és a jövő nem a miénk, ezért döntéseinket ne jövő időre halogassuk, hanem tanuljunk meg a mában élni, a jelenvaló világban. Zsid. 3,15.

III. Hogyan várod Jézust?

1. Nekünk adventistáknak mit jelent a Jézus dicsőséges visszajöveteléről való evangélium, és milyen módon tehetünk erről bizonyságot a környezetünkben élő emberek előtt?

  Mi adventisták sokféleképpen hirdetjük azt, hogy várjuk Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét.

  Ez a hitünk és meggyőződésünk újra és újra elhangzik prédikációkban és személyes bizonyságtételekben megfogalmazva.

  De ezt a reménységünket hivatott hirdetni a nevünk is azok számára, akik valamilyen módon megismerhetnek vagy hallhatnak felőlünk.

  Pál apostolnak a Titushoz írott leveléből viszont azt érthetjük meg, hogy a Jézus várásunknak feltétele is van.

  Előtte meg kell tanulnunk egy leckét, ami nemcsak elméleti tudást akar adni, hanem a gyakorlati életünknek a megváltozását is igényli.

  A kérdés csak az, hogy kész vagy-e tanulni Istentől, engeded-e vezettetni magad Tőle, és kész vagy-e megvalósítani mindazt, amit megtanultál?

  Pál szavaiból az derül ki, ha az üdvözítő kegyelem tanítását meg tudtad valósítani a gyakorlati életedben, akkor boldog reménységgel várhatod Jézus dicsőséges visszajövetelét.

  Ez a megváltozott életed pedig világosságul szolgálhat azok számára, akik láthatják a megváltozott életedet. Mt. 5,16.

2. Az alapigénk arról beszél, hogy aki nyitott az üdvözítő kegyelem tanítására és vezetésére, csak az az ember várja igazán a boldog reménység beteljesülését, azaz Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét.

  Pál apostol sorai között ott van egy határozott felszólítás is, amit Ellen White mond ki teljes nyíltsággal;

  „Valamennyi keresztény kiváltsága az, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Jézus Krisztus visszajövetelét.” (A.T. 487,f.)

  Ha az üdvözítő kegyelem meg tudja valósítani életünkben ezeket a gyakorlati szempontokat, akkor ezzel sürgethetjük Jézus dicsőséges visszajövetelének mielőbbi beteljesedését.

  „Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá.” (A.T. 487,1.)