Az egyetlen megoldás Jézus – 11

A törvény jelentősége a megszentelődésünkben

I. Bevezetés

1. Próbáljuk összefoglalni, hogy amikor a törvény az Istentől rendelt funkcióját tölti be, akkor milyen feladatot végez értünk és bennünk?

–  A bűn világában mindenekelőtt egy tükörként akar előttünk állni a törvény, megmutatva bennünk a bűnt, a szívünkben és az egész életünkben.  Jak. 1,35.

–  A bűn miatt minden ember az örök erkölcsi törvény ítélete alá került, a törvény minden embert kárhozatra ítél, már az Ádámtól való születésünk miatt is, és a személyesen elkövetett bűneink miatt is. Róm. 5,12.

–  Ezért a jelenlegi helyzetben mindent, „amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak”, mert vétkeztek a törvény ellen. Róm. 3,19.

–  Pál apostol szerint a törvény Krisztushoz vezérlő mesterré kell legyen, hogy Nála bűnbocsánatot nyerjünk és kegyelmet találjunk a felismert bűneinkre.  Gal. 3,24.

–  Abban is segítségünkre tud lenni, hogy ki tudjuk fejezni Isten és az emberek iránti szeretetünket a cselekedeteink által.   Mt. 22,37-39;  Jn. 14,15.

–  Mivel a törvény az Isten jellemének, a szeretetnek a kifejeződése, ezért a törvény megtartásával és betöltésével a folyamatos megszentelődésünket is munkálja.

–  „Mivel Isten törvénye ‘szent, igaz és jó’, a tökéletes Isten tükörképe, ebből következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formál, szintén szent.” (NK 418)

2. Az örökkévaló evangélium feladata az, hogy újra kiábrázódjon bennünk az isteni természet, amit a bűn miatt elveszítettünk, - de mi az a két dolog velünk kapcsolatban, ami közrejátszik ennek a kialakulásában?

–  A megigazulás és a megszentelődés, két olyan Istentől adott lehetőség, amik egymást kiegészítve biztosítják az üdvösséget részünkre.

–  A megigazulás lehetőségét Isten ajándékba adja mindenkinek, aki pedig elfogadja ezt tőle, annak jogot ad az örök életre, mert az elfogadáson túl mi semmit nem tehetünk, és Isten sem vár el tőlünk semmit.

–  A megszentelődést szintén az Isten munkálja bennünk, de ebben már az embernek is részt kell vállalnia, és aki kész ebben Isten munkatársa lenni, az a megszentelődésével mindig alkalmasabbá lesz a mennyei életre.

3. Milyen kapcsolat van a megigazulás és a megszentelődés között annak az életében, aki az Isten által biztosított megigazulás ajándékát őszinte szívvel elfogadta?

–  Ha Krisztusban vagyunk, akkor már „nincsen semmi kárhoztatásunk", mivel helyet cseréltünk Vele, az őszinte hívő azonban arra törekszik, hogy ne is legyen, ne kövessen el olyan dolgot, ami miatt újra a törvény ítélete alá kerülhet. Róm. 8,1.

–  Ha valaki őszinte szívvel fogadta el a megigazulás lehetőségét, az mindent próbál megtenni annak érdekében, hogy a Krisztusi életet a saját életében is megvalósítsa.

–  „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt." 1Jn. 2,6.

–  Aki csak a megigazulás lehetőségét fogadja el Istentől, de a megszentelődés érdekében nem tesz semmit, az nem méltó az örökéletre, mivel nem értékeli azt az életformát, amit az el nem bukott lények élnek, ezért nem is érezné jól magát a szent lények között.

–  A megszentelődés azért tesz alkalmassá a mennyei életre, mert a Szentlélek naponta és folyamatosan befolyást gyakorol ránk, az élet minden területén.

II. Megszentelődés és a törvény

1. Az Ige arra szólít fel, hogy „szentek legyetek teljes életetekben”, ezért felmerül egy kérdés: - mit jelent szentnek lenni, illetve kire mondható el, hogy szent?

–  Röviden azt szoktuk válaszolni erre a kérdésre.

–  Mivel ez a fogalom az „elvágni, elkülöníteni” igékből származik, ezért az elkülönülés gondolatára irányítja a figyelmünket.

–  Vagyis aki szent, az igyekszik elvágni az életének minden bűnös kapcsolatát, és el akar különülni minden olyan dologtól, amik az Istennel való közösségét és a megszentelődéssel kapcsolatos törekvéseit akadályozzák.

–  Ellen White viszont több oldalról is megközelíti a szent élet lényegét.

–   „A megszentelődés Istennel való rendszeres, bensőséges érintkezést jelent.” (SDA BC 7. 908)

–  „Az igazi megszentelődés összhang Istennel, jellembeli egység Vele.” (6Test. 350)

–  „A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét oltja bele az emberi lényünkbe.” (KP 267)

–  „Mivel Isten törvénye ‘szent, igaz és jó’, a tökéletes Isten tükörképe, ebből következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formál, szintén szent.” (NK 418)

–  „A Szentírásban elénk tárt megszentelődés magában foglalja egész lényünket, testünket, lelkünket és értelmünket, gondolkodásunkat. Ez jelenti a teljes megszentelődést." (Tanácsok a gyülekezetnek 55,2.)

2. Mit mond el az isteni kinyilatkoztatás még a szent életről, hogyan és mennyi idő alatt lehet megvalósítani életünkben a teljes megszentelődést?

–  Péter apostol szerint a megszentelődésünk, vagyis az „isteni természetre való eljutás" nem egy pillanat műve, hanem az egész életünk munkája, amiben csak lépésről-lépésre lehet előre jutni. 2Pét. 1,5-10.

–  „A megszentelődés folyamatos növekedés a kegyelemben.” (1Test. 340)

–  „A megszentelődés nem egy pillanat, óra vagy nap műve, hanem állandó növekedés a kegyelemben. Ma nem tudjuk, hogy holnap milyen heves harcot kell vívnunk." (Tanácsok a gyülekezetnek 56,2.)

– „A keresztényi élet állandóan előrehaladó menetelés… Amikor az Ő képmása tökéletesen visszatükröződik bennük, akkor tökéletesek és készek lesznek az elragadtatásra." (Tanácsok a gyülekezetnek 56,3.)

–  „Amíg Sátán uralkodik, addig énünket mindig meg kell fékeznünk és a kísértéseket le kell győznünk. Nincs megállás, nem juthatunk el életünkben egy olyan pontra, amikor azt mondhatnánk: ‘Mi már teljesen elértük!” (Tanácsok a gyülekezetnek 56.)

–  Maga Pál is ezt mondta magáról a filippiekhez írott levelében: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem". Fil. 3,12-14.

–  Mindezek hátterén azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi helyzetünkben nem a saját természetünkben vagyunk szentek, hanem Krisztus igazságába öltözötten.

–  Mert „akik magukra öltötték Krisztus életszentségének öltönyét, azok úgy állhatnak majd előtte, mint ‘választottak, hívek és igazak’.” (Pr.Kir. 365,1.)

–  Csak Krisztus igazságába öltözve lehetünk és vagyunk Istennek szentjei.

3. Hogyan valósul meg a saját természetünk megszentelődése, Isten cselekszi ezt meg velünk és bennünk, vagy nekünk kell erőfeszítéseket tenni?

–  Egyrészt Isten végzi el bennünk a megszentelődést: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől". 1Thess. 5,23.

–  „…megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük". Ezék. 20,12.

–  Másrészt viszont a mi odaszánásunknak és igyekezetünknek is benne kell lenni a megszentelődés kialakulásában, hiszen az Igében Isten határozottan felszólít bennünket a szentté lételre.

–  Mert „amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;… Szentek legyetek, mert én szent vagyok." 1Pét. 1,15-16.

–  „Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok".  3Móz. 11,44;  19,2.

4. Hányféle módon tud Isten örök törvénye segíteni nekünk a megszentelődésünk megvalósításában?

–  A törvény mint egy tükör áll előttünk, és ha belenézünk, akkor kétféle módon tud segíteni a megszentelődés folyamatos megvalósításában.

–  A bűn világában élő ember számára mindenekelőtt a saját életében lévő a bűnt leplezi le, és mutatja meg, vagyis a bűn cselekvésének tilalmát állítja elé, a törvény megtartására késztet azzal, amikor azt mondja: „Ne" tedd, ezért majdnem minden parancsolat ezzel kezdődik. 2Móz. 20,13-17.

–  „a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad." Róm. 7,7.

–  „Ha a szív enged a Szentlélek befolyásának, a lelkiismeret felébred; a bűnös felismeri Isten törvényének mélységét és szentségét, amely Isten kormányzásának alapját képezi a mennyben és a földön… Meggyőz benneteket bűneitekről," (Jézushoz vezető út 17,1;  24,2.)

–  Aki viszont figyelmen kívül hagyja, amiket a törvény bűnként mutat meg, vagyis nem tartja meg a bűnnel szemben adott isteni parancsokat és tilalmakat, azok megmaradnak a bűneikben, „a bűn zsoldja pedig a halál". Róm. 6,23.

–  Az előzőekkel párhuzamosan azzal is segít, hogy megmutatja a célt, az isteni szentség szépségét, amit el kell érjünk.

–  Amikor ezt a rendeltetését tölti be, akkor már nem a tilalmakat hangsúlyozza előttünk, hanem a szeretet kifejezésének a gyakorlati megvalósításában segít.

–  Amikor elfogadjuk ezt, akkor a törvény betöltésének megvalósításában fog segíteni, mert „a törvénynek betöltése a szeretet". Róm. 13,10.

–  Azért tudja megmutatni előttünk az Isten szentségét, mert a törvény az Isten jellemének a kifejeződése, ezért a törvény is olyan szent, mint Isten.

–  „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." Róm. 7,12.

–  A megszentelődés nem más, mint amikor „a bűnös… látja Isten szeretetét, a megszentelt élet szépségét, a lelki tisztaság örömét; vágyódik a megtisztulás után és szeretné a mennyel való összeköttetést helyreállítani." (Jézushoz vezető út 17,1.)

– „Ha bárki azt állítja, hogy az Úr megszentelte, elkülönítette őt, ennek az áldásnak a bizonyítékait az alázat, türelem, hosszútűrés, megbízhatóság és szeretet gyümölcseiben lehet majd látni.” (A Szentlélek eljő reátok 121. o.)

–  Vagyis a bűn megmutatásával a törvény megtartásában segít, az isteni szentség szépségének bemutatásával pedig a megszentelődés megvalósításában segít.

5. Mikor tudja a törvény betölteni az Isten által kijelölt feladatát, hogy segítsen nekünk a megszentelődés megvalósításában?

–  A törvény csak akkor tud segíteni a megszentelődés megvalósításában, ha készek vagyunk tanulmányozni a teljes Bibliát, azokat az isteni kinyilatkoztatásokat, amik a törvény igazi megértésében tudnak segíteni.

–  „Olvassátok és kutassátok imával a Szentírást! Ez megmutatja néktek Isten törvényében és Krisztus életében az életszentség fenséges alapelveit, 'amely nélkül senki sem látja meg az Urat' (Zsid 12:14)." (Jézushoz vezető út 24,2.)

–  „Azok, akik azt állítják, hogy megszentelődtek, de nem vágyódnak a Szentírás tanulmányozására, és nem küzdenek imában Istennel, hogy világosabban megértsék a Biblia igazságait, nem tudják mi az igazi megszentelődés." (Tanácsok a gyülekezetnek 60,f.)

III. A szentség ruhái

1. Isten Igéje többes számban beszél arról a ruhájáról, amit nekünk fel kell öltenünk magunkra, „öltözzél fel ékességed ruháiba” - hogyan kell ezt érteni, mire kell vonatkoztatni? Ésa. 52,1.

–  A bennünk és rajtunk megnyilatkozó lelki ékesség ruhákat ugyanis megkülönböztethetjük egymástól azzal, ha az egyiket a saját ruhánknak nevezzük, a másikat pedig ajándékba kopott ruhának.

–  Az ajándékba kapott ruha nem más, mint a Krisztustól kapott menyegzői öltözet, az Ő szeplőtelen élete, amit kész nekünk adni, hogy méltóan állhassunk meg a megvizsgálás pillanatában. Jel. 19,8;  Mt. 22,11.

–  Ezért a ruháért nem kell tennünk semmit, csak elfogadni és viselni, e nélkül viszont nem állhatunk meg a vizsgálati ítéletben. Mt. 22,11-14.

–   A megváltottaknak viszont van egy olyan ruhájuk is, amit állandóan és folyamatosan meg kell mosni, és kifehéríteni a Bárány vérében.  Jel. 7,14.

–  Ez a ruha nem lehet Krisztus igazságának fehér ruhája, hiszen azt nem kell megmosni és kifehéríteni.

–  Krisztus igazságának fehér ruháját mi csak elveszíthetjük, de nem szennyezhetjük be.

–  Ez a mosásra szoruló ruha nem más, mint a mi bűnnel fertőzött és megromlott természetünk, amihez mindenhol bűn tapad, és állandóan tisztításra szorul.

–  „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink". Ésa. 64,5.

–  Krisztus vére tehát nemcsak megvált bennünket a bűn következményeitől, hanem meg is akarja tisztítani a belső emberünket a bűn fertőzöttségétől.

–  Ezért az isteni tisztító kegyelemért imádkozott Dávid is, aki érezte, hogy a teljes lelki békéhez és boldogsághoz nem elég a megigazulás.

–  „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engem... Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek, moss meg engem és fehérebb leszek a hónál.” Zsolt. 51,4. 9.

2. Józsua esetében viszont előbb még le kellett vetni a saját ruháját ahhoz, mielőtt a másikba, az ünnepi ruhába öltözhetett volna, ezért felvetődik a kérdés: - hogyan és milyen feltételek mellett lehet egyszerre felöltözni az „ékesség ruháiba”?

–  Pál apostol szerint az ékességünk ruháit csak úgy tudjuk felvenni együtt magunkra, ha állandó és élő közösséget tartunk Jézussal.

–  Az egyik esetben egyszerűen csak azt kell tenni, hogy „öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”, - ez az Ő igazságának felöltözését jelenti, ami egy jogi rendezést biztosít mindenkinek Isten előtt.

–  A másik esetben viszont már belül cserélődik ki az ember: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”, ez viszont már a megszentelődést jelenti.

–  A megszentelődött természetünk, mint saját ruhánk, összhangban van a Krisztustól kapott ruhával, ezért mindkettőt viselhetjük az Isten előtti megállás alkalmával.

–  Péter apostol szerint az Isten megváltó kegyelme már a bűn rontásának az alapjait is szeretné helyre állítani bennünk.

–  A  Bárány vérének gyógyító ereje és hatása „az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből” is szeretne megszabadítani, ami a megszentelődésünkkel összefüggésben is működik. 1Pét. 1,18.

–  A kegyelemnek ez a gyógyítása megtisztít minden bűntől, mert „Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől". 1Jn. 1,7.

IV. Megszentelődés Krisztussal

1. Milyen tanítást adott Jézus a szőlőtőkéről mondott példázatában a megigazulással és a megszentelődéssel összefüggésben?

–  Jézus szinte refrénszerűen hangsúlyoz egy kijelentést, ami az egész példázatának a lényegét adja: „maradjatok énbennem, és én is tibennetek”, ‒ négyszer mondja el ezt a rövid gondolatot a példázata közben. Jn. 15,4.

–  Jézus ezzel a kijelentésével, a Vele való kapcsolatunk kétféle dimenziójára mutat rá, miszerint nemcsak mi lehetünk Krisztusban, hanem Krisztus is bennünk lehet, ezért e két kijelentést nekünk is különválasztottan kell kezelnünk és értelmeznünk.

–  Krisztusban lenni azt jelenti, hogy az igazságába öltöztünk, ezért úgy állhatunk meg az ítélőszéke előtt, mintha soha egyetlen bűnt sem követtünk volna el, ‒ vagyis ez egy jogi megigazítás a megítéltetésünkhöz.

–  Amikor Krisztus van bennünk, az már a természetünk megváltozását jelenti, vagyis a megszentelődésünket, a naponta megváltozó és megújuló életünket.

–  Sok ember lelki életét törte már derékba az a tévedés, hogy nem különböztette meg egymástól ezt a két helyzetet, miszerint csak ő van Krisztusban, vagy Krisztus is benne él-e?

–  Ha valaki nem csak a szájával fogadta el Jézust személyes Megváltójának, akkor a Vele való közösségnek mindkét dimenziójának működni kell benne.

2. Amikor a Krisztussal való közösségünk második dimenziója is működik, az mit szeretne elérni és megvalósítani bennünk?

–  A Krisztussal való közösségünk másik dimenziója már a természetünk megváltozását akarja munkálni és eredményezni, vagyis a megszentelődést, hogy mind jobban hasonlókká váljunk Krisztushoz.

–  Pál erről a változásról azt írja: „Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Gal. 2,20.

–   Krisztus bennünk lakozása olyan életet hoz el számunkra, amit csak „Krisztussal együtt” lehetséges élni, amit Vele „együtt” kell tovább élni.

–  Valószínűleg ezért is ígérte meg eltávozása előtt azt: „én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Mt. 28,20.

–   „Amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok." 1Pét. 1,15-16.

3. Hogyan minősíti Isten Igéje azokat, akik a Krisztussal való közösségnek csak az első lehetőségével akarnak élni, lehetséges-e az, hogy a Krisztusban való megigazulást elfogadja valaki, de Krisztust már nem akarja beengedni az életébe?

–  A Krisztussal való közösség két dimenzióját nem lehet elszakítani egymástól, ennek hiányában csak félig megtért keresztényről beszélhetünk.

–  „Nem is képzeljük, hogy Sátán milyen fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy Isten népe csak félig térjen meg… A félig megtért állapot ve­szélye fenyeget bennünket. Ez az állapot meghiúsítja Isten erejének életünkben való jelenlétét, megbénítja lelki erőfeszítéseinket, szemün­ket hályog borítja be, és így nem látjuk a dolgokat úgy, ahogy Isten látja.” (EK. 65-66)

–  A félig megtért keresztény, csak félig fogadta el a megváltást.

–  Elfogadja, hogy Jézus meghalt helyette, és így az ő Megváltója lett, de ő nem akar meghalni Krisztussal együtt, vagyis nem akarja a jézusi életet élni, mert ez az élet kényelmetlen számára.

–  Aki hit által valóban elmegy Krisztussal a Golgotáig, az Krisztusban megfeszíttetett és meghalt, ezért többé már nem élheti tovább a korábbi életét, az „ÉN”-nek meg kell halni, hogy helyette Krisztus élhessen benne.

–  János apostol erről azt írja, hogy „akiben meg van ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta.” 1Jn. 3,3.

–  „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt." 1Jn. 2,6.

–  Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindig, minden erőfeszítésünk sikerülni fog, de azon igyekszünk, hogy sikerüljön, ennek érdekében mindent megteszünk, ahogy Pál mondja a filippibeliekhez írott levelében. Fil. 3,11.

4. Hogyan nyilatkozik meg, és válik láthatóvá a megszentelődött életünk a Krisztussal való kapcsolatunkban?

–  Az olyan gyümölcstermésben, ami mások számára is hasznos és élvezhető kell legyen, Jézus ezért szólít fel arra, hogy „sok gyümölcsöt teremjetek". Jn. 15,8.

–  Krisztus nélkül azonban csak a kérkedő lombozatunkra fordítanánk az energiánkat, ami viszont csak hivalkodásra való, másoknak semmi haszna sincs belőle.

–  Aki ilyen életet él, az még nem engedte be életébe Krisztust, nem adta át magát Neki, hogy „a békességnek Istene" megszentelje. 1Thess. 5,23.

–  Mivel az emberek hajlamosak arra, hogy a saját tetteiket kedvezőbb beállításban vizsgálják, ezért Pál arra is figyelmeztet, hogy „Senki se csalja meg magát”. 1Kor. 3,18.

–  Aki mégis ezt teszi, az előtt Jézus bezárja a kegyelem ajtaját, és akkor már hiába hoz fel bármilyen mentséget önmaga számára.

–  Nem számít, hogy gyülekezetbe járt, sem az, hogy tisztsége volt, stb.

5. Mikor és hogyan lehetséges az, hogy Jézus kérésére a megszentelődésünk eredményeként valóban tudjunk „gyümölcsöt teremni, és ez a gyümölcsünk meg is maradjon”? Jn. 15,16.

–   Jézusnak ez a kijelentése összhangban van azzal, amit korábban mondott: „maradjatok énbennem, és én is tibennetek”, mert csak így teremhetünk gyümölcsöt. Jn. 15,4.

–  Ha Krisztusban gyökerezve, Benne éljük az életünket, akkor sok gyümölcsöt fogunk teremni, mert a megszentelődésünk eredményeként a Szentlélek gyümölcsének minden megnyilatkozása be fog érni bennünk.

–  Ha pedig megengedjük, hogy Krisztus folyamatosan és állandóan bennünk éljen, akkor Vele közösségben meg tudjuk őrizni magunkat és a beért lelki gyümölcseinket, vagyis Vele mindvégig állhatatosak tudunk maradni.

6. Mivel Isten ismeri az erőtelenségünket, és az esetenkénti állhatatlanságunkat, milyen módon nyilatkozik meg a szeretete a megszentelődésünkkel kapcsolatban?

–  Péter apostol szavaiból teljesen egyértelmű, hogy Isten a megváltásra várók miatt késleltette Jézus visszajövetelét, vagyis „érettünk”, a megszentelődésünk érdekében tűr hosszan. 2Pét. 3,9-12.

–  Azok a „némelyek”, akikre Péter hivatkozik, elvesznének, ha Isten nem lenne ilyen türelmes irántuk, pedig ezek a „némelyek” nem megkeményedett, és teljesen közömbös emberek.

–  Ha nehezebben ébrednek is fel, mint a többiek, ha lassabb ütemben történik is a megszentelődésük, Isten mégsem látja reménytelennek őket.

7. Ezzel összefüggésben mi az az újabb nagyon komoly kérdés, amit Péter apostol még állít elénk, amivel önvizsgálatra szólít és késztet bennünket?

–  „Milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben… Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét?” 2Pét. 3,11-12.

–  „Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül, és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” 2Pét. 3,14.

–  „Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül, és hiba nélkül valóknak találjon titeket” 2Pét. 3,14.

–  Ezért fel kell tegyük magunknak azt a kérdést: vajon hová tartozok, hogyan állok Isten vizsgáló tekintete előtt?