Az egyetlen megoldás Jézus – 10

A törvény, mint a cselekedeteink mércéje

I. Egy örök zöld kérdés

1. Mi az, amit nagyon határozottan képvisel a Biblia az emberek szétválasztásával kapcsolatban?

–   A Szentírásban nagyon határozott üzenet az, hogy egyszer „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt”.  2Kor. 5,10.

–  Jakab apostol viszont azt teszi világossá, hogy ebben az ítéletben az örök erkölcsi törvény pontjai alapján lesz megvizsgálva minden cselekedetünk, még a kimondott szavaink is.

–  „Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni." Jak. 2,12.

–  Ebben az ítéletben semmit sem tudunk elrejteni Isten elől, hiszen Ő a szívünk indítékait is jól ismeri.

–  Ezért „minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az”.  Préd. 12,16.

2. Könnyebbséget jelent a megítéltetéskor az, ha valaki majdnem az egész törvényt megtartja, csak egy törvénypontot nem tudott megtartani?

–  Ha a törvénynek csak egyetlen pontját nem tartotta meg valaki, arra Isten úgy tekint, mintha egyet se tartott volna meg, az elítéltetéshez az is elég, mert senki sem a bűn nagysága miatt lesz elítélve, hanem a bűn miatt. Jak. 3,10.

–  „Mert a bűn zsoldja a halál"  Róm. 6,23.

–  Mert „Aki ‘egy ellen’ vétkezik, az az egész törvényt megsérti; befolyásával és példájával a törvényszegés oldalára áll, és így az ‘egésznek megrontásában bűnös’.” (N.K. 518,1.)

–  „Azzal, hogy az emberek hozzájárulnak a törvény előírásának a megszegéséhez, Sátán hatalma alá adják magukat.” (J.É. 672,f.)

3. Mi a bűn, amit a törvény elítél, a Biblia szerint hogyan lehet a bűn lényegét meghatározni?

–  Isten nem csupán a külső cselekedetek alapján ítél meg bennünket, hanem a szív belső indítékait és szándékait vizsgálja, ezért a szívben lezajló cselekmény alapján ítéli meg az embert.

–  „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”  1Sám. 16,7/b.

–  Isten tudja azt is, hogy a bűn hatalma miatt a cselekedeteink önmagukban nem mindig tudják hűen kifejezni az ember igazi lényét.

–  Ezért figyelembe veszi és bűnnek ítéli meg azt is, amikor tényleges cselekmény nem történt, de a szívben a vágyak és a kívánságok szintjén már átélésre került a bűnös cselekmény.

–  „Valaki asszonyra tekint gonosz kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”  Mt. 5,28.

–  Ugyanakkor viszont nem tulajdonítja nekünk azt az elkövetett cselekményt, amikor csupán gyengeségből és erőtelenségből követtünk el valamilyen bűnt, de az akaratunk nem volt benne.

–  „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn."  Róm. 7,20.

4. A cselekedeteink alapján történő megítéltetésünkhöz kapcsolódóan mi a Szentírás másik határozott üzenete, ami viszont látszólag mintha ellent mondana az előzőekben felvetett szempontoknak?

–   Pál azt írja: „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,8-9.

–  Eszerint teljesen egyértelmű, hogy a cselekedeteink nem minősülnek érdemszerző tényezőnek az Isten ítéletében.

–  Vagyis az üdvösséget csak kegyelemből nyerhetjük el, cselekedetek nélkül, Isten ajándékaként.

–   Ezért imádkozott Pál apostol a saját megítéltetése vonatkozásában is: „találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből”.  Fil. 3,9.

–  Vagyis azért könyörgött, hogy ne az általa elkövetett cselekedetek alapján kerüljön sor a megítéltetésére.

5. Mi hát az igazság, megítéli Isten a cselekedeteinket vagy nem?

–  Jelentőségük van a cselekedeteinknek az ítéletben vagy nem?

–  Egyáltalán, mit ítél meg Isten, amikor meg kell állnunk előtte, milyen módon ítélkezik felettünk?

–  Van valamilyen kapcsolat az üdvösségünk és a törvény szerinti cselekedeteink megítélése között?

II. Megítélve Jézusban és Jézus által

1. Pál apostol azt mondja: „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”, -  de miért nincs, és mit jelent nekünk az ítéletben az a tény, hogy Jézus Krisztusban vagyunk?  Róm. 8,1.

–  Ez a körülmény mindenek előtt egy jogi helyzetet teremt számunkra Isten ítéletében, mert Jézusban lenni azt jelenti, hogy helyet cseréltünk egymással.

– Ezért, amikor ítéletre kerülünk, akkor a mi életünk is az örök erkölcsi törvény által lesz megítélve, amiről az Ige azt mondja, hogy „a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó". Róm. 7,12.

–  A jó hír viszont az, hogy nem az általunk megélt cselekedetek kerülnek megítélésre, hanem Jézus cselekedetei, mintha mi éltük volna azt a tökéletes életet, amit Jézus élt, mert helyet cseréltünk egymással.

–  A mi bűnös cselekedeteink pedig egyszer már meg lettek büntetve Krisztusban a Golgotán, és egy bűnt nem büntet Isten kétszer.

–   Mivel helyet cseréltünk Jézussal, ezért már „bizodalmunk lehet az ítélet napjához", hiszen „amint Ő van, úgy vagyunk mi is", mert az Általa megélt tökéletes életét nekünk ajándékozta.  1Jn. 4,17.

–  Ezért Jézus nekünk is felteszi a nagy kérdését: „Hiszed-é ezt?" Jn 11,26.

–   „Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, azért hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő érdemelt volna. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igaz élete által, amelyben viszont nekünk nem volt semmi részünk. Elszenvedte helyettünk a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét.”  (J.É. 16-17.)

– Vagyis „nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)

2. Hol találunk a Bibliában leírást arról, hogy a megítéltetésünk alkalmával mi történik velünk?

–  Zakariás könyvében találjuk leírva azt, hogy miként történik a megítélésünk eseménye Isten előtt, és Dániel írja le, hogy kik vesznek részt benne. Zak. 3,1-4.

–  Ebben az ítéletben ott van mindenek előtt az Úrnak Angyala, aki nem más, mint Jézus Krisztus a mi közbenjáró főpapunk, aki mindig kész védelmébe venni a bűnbánó és megtérni vágyó bűnösöket.

–  Másrészt ott van Józsua és barátai, akik jelképes férfiakként állnak ott, a mindenkori Isten népét jelképezve.

–  Ebben az ítéletben ott van az elmaradhatatlan társunk is, Sátán, aki azért áll mellettünk, hogy vádoljon bennünket, hogy őrködjön afelett, nehogy rejtve maradjon egyetlen bűnünk is.

–  Vannak még ott olyan szolgáló angyalok is, akik az Úr Angyalának parancsait várják, hogy végrehajtsák azt a maga idejében.

–  Dániel erről a csoportról azt látta, hogy „ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állnak előtte”.  Dán. 7,10.

3. Mivel a megítéltetésünk alkalmával nem felelhetünk meg Sátánnak, az ellenünk felhozott vádjaival szemben, ezért hogyan nyilatkozik meg az Isten kegyelme?

–  Az a jó, hogy ebben az ítéletben nem csak Sátán áll mellettünk, hanem az Úrnak Angyala is, aki védelmezőként áll mellettünk Sátánnal szemben, az, aki a barátunknak nevezte magát, hogy „bizodalmunk legyen az ítélet napjához". 1Jn. 4,17.

–  Védelmét azonban nem úgy adja, hogy megpróbálja bebizonyítani védenceinek az ártatlanságát, mert ez lehetetlen, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.

–  Sátán pedig nem rágalmazóként áll ott, nem kitalált bűnökkel vádol, hanem a megtörtént, az elkövetett bűnöket olvassa az ítélet alá kerülők fejére.

–  Ezért hallgatott némán Józsua is a Vádoló szavai előtt.

–  Ahogy a bűn megfertőzi és beszennyezi jellemünket, úgy jelképezi Józsua szennyes ruhája a bűnnel szennyezett lelkünket.

–  Mert „mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha, minden mi igazságunk.”    Ésa. 64,5.

4. Mi történik azután, amikor Sátán már elmondta a vádbeszédét a megítélés alatt álló emberrel kapcsolatban?

–  A vádakkal szemben tehetetlen bűnös ekkor váratlanul azt hallja, hogy az Úrnak Angyala a parancsok sorozatát adja ki.

–  Első parancsa ugyan nem Sátánnak szól, mégis Őt hallgattatja el, mint vádolót.

–  Valószínűleg azáltal fog ez megtörténni, hogy nyilvánosságra hozza azt, hogy azokért a bűnökért, amiket felsorolt, mindenek előtt ő a vádoló a felelős, hiszen ő vette rá ezt a bűnöst azoknak a bűnöknek az elkövetésére.

–  Hasonlóképpen történik ekkor is, mint annakidején, amikor Jézus elé vezettek a farizeusok egy bűnös nőt, azt mondván, hogy a törvény szerint halálra méltó, vajon Jézus mit fog mondani rá.   Jn. 8,3-11.

–  Miután az Úrnak Angyala elhallgattatja a Vádolót, a másik parancsával már elvégezteti a bűnösön azt, amit magától soha sem tudott volna megtenni.

–  „Vegyétek le róla a szennyes ruhákat”, mondta az Úr Angyala. Zak. 3,4.

–  Józsuához pedig így szól; „Lásd, levettem rólad a te álnokságodat”. u.o.

–  Harmadik parancsa pedig arra vonatkozik, hogy a szennyes ruháitól megtisztított bűnös egy másik ruhába legyen felöltöztetve, egy ünnepi ruhába. Zak. 3,5.

–  Ha a szennyes ruha a mi bűneinket és álnokságainkat jelképezi, akkor ez a másik ruha az Isten által nekünk tulajdonított bűntelen életet jelenti.

–  Erről a ruháról ír János apostol is a Jelenések könyvében úgy, mint ami egyrészt „adaték nékik”, mármint a szenteknek, másrészt pedig az elfogadás után Isten úgy tekint rá, mintha azok a szentek saját igazságos cselekedetei lennének.  Jel: 19,8.

–  Jézustól kapják ugyan ajándékba, de a saját tulajdonuknak tekinthetik, mintha ők élték volna meg azokat a cselekedeteket.

5. Mit tudhatunk Isten szándékáról, ez a felmentő és megszabadító kegyelem csak néhány kiváltságos számára van biztosítva, vagy általában mindenki számára fel van ajánlva?

–  „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn. 3,16.

–  Jézus minden bűnbánó bűnöst szeretne felöltöztetni az Ő igazságának ruhájába.

–  Hogy Sátán ne vádolhassa többé őket a múlt bűneiért.

–  Hogy bizakodva és reménnyel gondolhassanak arra a pillanatra, amikor majd meg kell állniuk Isten ítélőszéke előtt.

III. Mit vizsgál és ítél Isten

1. Mi képezi az ítélkezés alapját, amikor a Krisztust, mint Megváltót elfogadó emberek megítélése kerül sorra?

–  Akik életük folyamán elfogadták Jézus Krisztust személyes Megváltójukként, azok megítélésének alapját az élet könyve képezi, ahol a nevük van feljegyezve.

–  Ebbe a könyvbe csak akkor kerül bejegyzésre valakinek a neve, amikor a személyes döntése alapján élő közösségbe került Jézus Krisztussal, az örök élet adományozójával, mert elfogadta Őt személyes Megváltójaként.

–  Azért írták fel a nevét az élet könyvébe, mert ez a könyv „a Bárányé, aki megöletett a világ megalapítása óta”, vagyis ez a könyv azoknak a névsorát tartalmazza, akik helyett Jézus, mint „Istennek Báránya", meghalt. Jel. 13,8;  Jn. 1,29.

–  Ebből következően akinek a neve ebbe a könyvbe fel lett írva, annak Jézus Krisztus által „örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre". Jn. 5,24.

2. Az előző gondolatokat hogyan látjuk visszaigazolva Józsua példájából, ki foglalkozott Józsua bűnös cselekedeteivel, Isten vagy Sátán, miért kellett Sátánnak felsorolni Józsua bűneit?

–  Nem Isten foglalkozott Józsua szennyes múltjával és életével, hanem Sátán, éppen ezért vállalkozott Sátán arra, hogy mindenkit emlékeztessen azokra a bűnökre, amik Józsua életét terhelték.

–  Isten számára csak az volt a fontos, hogy a megvizsgálásra került ember megmaradt-e Krisztusban, megmaradt-e ebben a kiváltságos állapotban vagy nem.

–  Amikor ez a körülmény biztosított, akkor Jézus parancsára minden bűnt eltörölnek, ami a nevéhez kapcsolható, ami a korábbi életét terhelték, ami Sátán számára hivatkozási alapot képezhet a vádoláshoz, és olyan helyzetet teremt számára, amivel Sátán már nem tud mit kezdeni.

–  Nagyon fontos figyelni arra a részletre is, hogy Jézus ekkor nem az Atyával szemben áll a bűnös ember oldalára mint védő, hanem Sátánnal, a vádolóval szemben véd meg bennünket.

–  Az Atyától nem is kell az emberi családot megvédeni senkinek sem, hiszen Ő ugyanúgy szeret bennünket, mint Jézus. Jn. 3,16.

3. Az „élet könyvébe" bejegyzett emberek esetében, a mennyei ítélkezés alkalmával mi kerül megvizsgálásra, és miért csak azt vizsgálja Jézus, mint Bíró?

–  Az ítélkezés csak azt vizsgálja, hogy az „élet könyvébe" bejegyzett személy megmaradt-e Krisztusban vagy nem, megmaradt-e ebben a kiváltságos állapotban?

–  Ha igen, akkor Jézus parancsára minden bűnt és álnokságot eltörölnek a neve mellől, amik a korábbi életét terhelték, hogy az ítéletben kizárólag Jézus igazságába öltözötten állhasson meg, - mint ami Józsuával történt.

–  Ez a körülmény viszont azt jelenti, hogy a bűnös neve alatt valójában nem az ő cselekedeteit fogják megvizsgálni, hanem Jézus cselekedeteit, amit Jézus neki tulajdonított.

–  Pál apostolnak azt a kijelentését is, miszerint az ítéletben az lesz megvizsgálva, „amiket e testben cselekedtünk, vagy jót, vagy gonoszt", csak az előzőekkel összhangban lehet értelmezni. 2Kor. 5,10/b.

–  Mivel a Jézus nekünk tulajdonított szent életén nincs mit vizsgálni, ezért az ítéletben már nem a törvény szerinti cselekedetek kerülnek megvizsgálásra, mert „a mit a törvény mond" csak „azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak", mi viszont Jézusban már felszabadultunk a törvény alól. Róm. 3,19.

–  Ugyanis ha a Jézussal való helycserénk miatt Neki meg kellett halni a mi bűneink büntetése miatt, akkor a helycsere másik oldalán lévők pedig úgy élhetnek, mint „szentek, ártatlanok, szeplőtelenek, a bűnösöktől elválasztottak", mert ezt kapták Jézustól. Zsid 7,26.

–  Ez az a helyzet, amire Pál apostol is hivatkozott, mondván, hogy amikor elérkezik ez a pillanat, akkor:

–  „Találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.”  Fil. 3,9.

–  Ennek az ismerete pedig azt jelenti a jelenlegi gyakorlati életünk vonatkozásában, hogy feloldja bennünk a törvény követelményének való görcsös megfelelési kényszert.

–  Ebből következően a Krisztusban élő ember mindig keresi, hogy „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata", mert aszerint akar élni. Róm. 12,2.

–  A törvény megtartásával azonban már nem érdemeket akar szerezni Isten előtt, hanem a háláját és a szeretetét igyekszik kifejezni. 1Jn. 5,3.

4. Minek az alapján fogja Jézus megítélni azt, hogy az ítéletre kerülő ember valóban megmaradt-e Őbenne, vagy esetleg minden csak az ajkak vallomása volt?

–  A Krisztusban maradás megítélésének több nagyon lényeges feltétele van, amik ebben az ítéletben fontos tényezőnek számítanak.

–  Az egyik ilyen vizsgálati feltétel az, hogy az ítéletre kerülő bűnös milyen módon követte el a bűnt, hogyan viszonyult hozzá, benne volt-e az akarata vagy csak erőtelenségből követte el. Róm. 7,15;  17-20.

–  Fontos szempont az is, hogy a Krisztusban maradó bűnös az Isten akaratával ellentétes cselekedeteit mindig bűnbánattal vitte-e Jézus elé, hogy bűnbocsátó kegyelemben részesüljön, mert továbbra is meg akart maradni Krisztusban.

–  A Krisztusban maradó emberben a krisztusi élet jellemzőinek kell láthatóvá válni, vagyis a Szentlélek gyümölcsének kell folyamatosan beérni benne.

–  Mert „akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta". 1Jn. 3,3.

5. Fontos-e az előbbiekben tárgyalt szempontokat tisztán és világosan megértenünk, vagy nincs különösebb jelentősége a folyamatos kutatásnak?

–  Nagyon fontos tisztán értenünk ezeket a részleteket az Igéből, mert csak ezeknek a kinyilatkoztatásoknak az ismeretében lehet sok egyéb bibliai kijelentést az igazi összefüggéseiben megérteni, mint pl.:

–   „Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.”  Jn. 5,24.

–  Az előzetes döntés alapján ők az örök élet várományosai.

–   „Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”  Gal. 2,20.

–   „Aki hisz Őbenne, el nem kárhozik (nem ítéltetik el); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (máris elítéltetett)”, mivel nem ment át a halálból az életbe".  Jn. 3,18.

–  „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged-(elmeskedik)  a Fiúnak, az nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”  Jn. 3,36.

–  Ezek az igei kijelentések nem jövő időre vonatkoznak, hanem a jelenre, ami azt jelenti, hogy már most „örök életünk van”, ezért mi soha nem halunk meg, hanem csak elalszunk, amiből Jézus fog felébreszteni bennünket.

–  „Minden lélek így szólhat: ‘Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a  törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs. Minden Krisztustól van és minden dicsőség az Isten Bárányát illeti, aki elveszi a világ bűneit’.”  (Szemelvények I. 363,1.)