Az egyetlen megoldás Jézus – 7

Mit jelent a Jézus Krisztusban való élet

I. Ha valaki Krisztusban van

II. Test szerint vagy Lélek szerint

III. Hová tartozunk, melyik csoportba

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

 

I. Ha valaki Krisztusban van

1. Mi az, ami a Biblia legcsodálatosabb és egyben a legizgalmasabb kijelentésének tekinthető?

  A hívő ember életében az tekinthető a legcsodálatosabb dolognak, hogy mi, a bűn világában élő emberek, egy különleges ígéretekkel teljes világban élhetünk azáltal, hogy Jézus Krisztust elfogadtuk személyes Megváltónknak.

  „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”  2Kor. 5,17.  (tehát élek többé nem én)

  Ha valaki Krisztusban van, annak összekapcsolódott az élete Vele, és ez annyira valóságos, mint amikor a szőlővesszőt beleoltják a tőkébe, amivel teljesen összeforr, ezért már a gyümölcstermésük is csak ebből az egyesülésből következik be.

  „Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok." Jn. 15,4.

2. Amikor Pál apostol azt írja: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”, akkor ez a kijelentése mire vonatkozik, és mikortól érvényesülhet velünk kapcsolatban?  Róm. 8,1.

  A „kárhoztatás" szó a bűneink és a bűnös voltunk megítélésére utaló kijelentés.

  De ha „Krisztusban" vagyunk, akkor ez a kárhoztatás elmarad, mert a Krisztussal való közösségünk alapján Isten előtt már „amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban", ezért „bizodalmunk van az ítélet napjához". 1Jn. 4,17.

  Az apostol nem olyan dologról ír, amit egyszer majd elérhetünk, vagy ami csak néhány kiváltságos személy jutalma, Pál itt olyan tényre utal, amely mindazokra vonatkozik, akik Jézust elfogadták, akik ezáltal „Jézus Krisztusban vannak”.

  Az „azért” szócska pedig csak egy magyarázó megjegyzésként került be az apostol gondolatvezetésébe.

  Ezzel a szóval visszavezet bennünket egy korábbi kijelentéséhez, ahol azt olvashatjuk tőle, „az igaz ember hitből él”, vagyis ha Jézus Krisztusba veti a hitét, akkor él, ellenkező esetben viszont nem él, nincs lelki élete. Róm. 1,17.

  Ez az élet nem a jelenlegi életünkre vonatkozó kijelentés, hanem az örök életre, amit Krisztusban nyerhetünk el Isten ajándékaként.

3. Az előzőeken kívül még mire akar rámutatni az „azért" szó a szövegkörnyezet alapján?

  Ez a szó arra is rá akar mutatni, hogy miért nem kell kétségbe esni amiatt, amiről a hetedik fejezetben írt, amikor időnként szinte reménytelennek tűnő küzdelmet folytatunk a testünkben lévő „bűn törvénye" ellen. Róm. 7,18-19.

  Ezzel a szóval a szabadulás útvonalára mutat rá az apostol, mert amíg Krisztusban maradunk, addig kívül állhatunk a kárhoztatás minden veszedelmén.

  Ha ugyanis „én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn". Róm. 7,20.

  Ez azt jelenti, amíg „Krisztusban" vagyunk, addig Krisztus bűntelen életét tulajdonítja nekünk Isten, „Krisztusban" el van fedezve a mi saját életünk.

  „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít" Zsolt. 32,1-2.

  Lehet múltunk rendkívül szomorú, a jelenlegi helyzetünk pedig még csüggesztőbb, de ha úgy megyünk Krisztushoz, ahogy vagyunk – gyengén, elhagyottan és nyomorult állapotban –, a mi részvétteljes Megváltónk elénk jön, átölel bennünket, igazságának fehér ruháját adja ránk, és így vezet bennünket az Atyához. Istennél értünk könyörög: 'Kérlek, ne erre a tévelygő gyermekre tekints, hanem énrám! Én vettem át a bűnös helyét'." (GHB. 13,2.)

4. Mitől szeretne megóvni bennünket Jézus, milyen téveszmével ne tudjon becsapni és megtéveszteni az ellenségünk?

  Mindenek előtt azt kell figyelembe vennünk, hogy a Jézus Krisztusban való élet nem lehet csupán az ajkak vallomása.

  Ennél sokkal többre van szükség, bár nagyon sokan megelégszenek azzal, hogy Jézus nevére hivatkoznak. Mt. 7,22-23;  Lk. 13,25-27.

  Ahogy a szőlővessző üde növekedése vagy éppen a beteges sorvadása jelzést ad arról, hogy milyen a tőkével való kapcsolata, akként a mi életünk is önmagában hordozza azokat a bizonyítékokat, hogy valóban Krisztusban vagyunk-e.

  Pál szerint van egy pont, amiből felismerhető, hogy a valóságban kik azok, akik Krisztus Jézusban vannak.

  Az apostol azt írja ezzel kapcsolatban, akik Krisztus Jézusban vannak, azok „nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”.

  Mindez viszont a kérdések sorozatát veti fel előttünk:

  Hogyan lehet ezt a gyakorlati életünkben megvalósítani?

  Mikor mondható el rólunk, hogy már nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint?

  Ismerve a lelki életünk árnyékos oldalát, nem kilátástalan számunkra ez a cél, az Isten által adott feltétel mellett?

II. Test szerint vagy Lélek szerint

1. Pál apostol egy nagy dilemma elé állít bennünket, vajon mi test szerint járunk vagy Lélek szerint, miből tudhatjuk?

  A válasz keresésünk érdekében olyan kijelentést ad, amiben választ találhatunk a kérdésünkre: „Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.”  Róm. 8,5.

  Önvizsgálatunk közben a szívünk állapotáról az tesz bizonyságot, hogy mire gondolunk szívesen, és mivel foglalkozunk, mivel „a szívből származnak a… gondolatok”, akár jók azok, akár gonoszak.  Mt. 15,19.

  Ezért mindkét nagyhatalom, – Isten és Sátán – az ember szíve után a gondolatait szeretné lekötni és uralni.

  Sátán ennek érdekében vonultatja fel a kísértéseit, mert azt szeretné elérni, hogy a kísértése megfoganna bennünk.  Jak. 1,14-15.

  Amikor valakiben már megfogant a kísértő gondolat és eljátszadozik vele, akkor már csak egy lépést kell tennie ahhoz, meg is szülessen benne a bűn és átvegye az irányítást.

  Ugyanakkor Isten is arra törekszik, hogy a Szentlelke által foglyul ejtsen minden gondolatot bennünk, hogy ilyen módon természetesebb és szívből jövő tudjon lenni a Krisztusnak való engedelmesség.  2Kor. 10,5.

   A Lélek szerint járó ember mindig szívesebben gondolkodik olyan dolgokon, amik igazak, tisztességesek, tiszták, kedvesek, és jó hírűek.  Fil. 4,8.

2. Mivel Pál apostol érvelő gondolatai egymáshoz kapcsolódnak, ezért arra is választ kell találjunk, hogy hová vezet az, ha valaki test szerint gondolkodik, illetve hová az, aki Lélek szerint?

  „Mert a test gondolata halál… ellenségeskedés Isten ellen.” Róm. 8,6-7.

  Szomorú tény, hogy a bűnben született ember gondolatai szívének állapota miatt mindig testies, vagyis romlott, ezért ebből mindig csak az Istennel való ellenségeskedés fakadhat, végül pedig a kárhozat halála.

  Ez a körülmény mindig nyugtalanságot, félelmet és aggodalmaskodást támaszt az emberekben, de sohasem ad igazi nyugalmat és békességet a szívükbe.

  „A Lélek gondolata viszont élet és békesség”, mondja az apostol.

  Mivel a Lélek vezetése alatt álló ember inkább gondolkodik olyan dolgokon, amik igazak, tisztességesek, tiszták, kedvesek és jó hírűek, ezért a lelkében is mindig a Krisztus békessége uralkodik. Fil. 4,8.

3. Az Istennel való kapcsolat vonatkozásában milyen helyzetben vannak azok, akik nem „Lélek szerint" járnak, hanem még mindig „test szerint járnak"? Róm. 8,4.

  Pál apostol azt mondja, hogy „akik test szerint járnak…(mert) testben vannak, azok nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. Róm. 8,8.

  Mert a test szerint valók csak test dolgira gondolnak, mert abban találnak örömöt és nem a lelki dolgokban.

  Isten viszont a törvényében fejezte ki az akaratát felénk, és ezért nem lehetnek kedvesek előtte azok, akik még gondolkodni sem akarnak azon, hogy Isten törvényének engedelmeskedjenek.

  Pál azt is kijelenti, hogy a test szerint élő ember „az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti”. Róm. 8,7.

  Amíg ugyanis egy ember nem veti alá magát a Szentlélek vezetésének, addig tehetetlen rabszolgája a bűnnek.

  A Lélek szerint járó emberek azonban szívesen gondolkodnak Isten törvényéről, még gyönyörködni is tudnak benne, ebből következően meg van az a szándékuk, hogy cselekedjék a törvény által mutatott jót.  Róm. 7,21-22.

  Dávid ezért mondja boldog embernek azt, akinek „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”.  Zsolt. 1,2.

4. A különböző érveinek felsorakoztatása végeztével még egy összehasonlítást tesz Pál apostol a végső kimenetelt illetően a test szerint járó és a Lélek szerint járó ember között, mire mutat rá?

   Egyik oldalon azt teszi világossá, hogy „a test holt a bűn miatt”, ezért „ha test szerint éltek, akkor meghaltok”. Róm. 8,10; 13.

   A másik oldalon viszont annak a lehetőségét ismerteti meg, miszerint „Hogyha Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért”. Róm. 8,10.

  Ezért „ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldöklitek, akkor éltek”. Róm. 8,13.

  Ez csak akkor lehetséges, ha meg tud valósulni bennünk, amiről az apostol ír, vagyis ha „Krisztusban" vagyunk, élő közösségben, akkor minden megtörténhet.

  „De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő tibennetek lakozó Lelke által.". Róm. 8,11.

III. Hová tartozunk, melyik csoportba

1. Pál apostol, az összehasonlító okfejtése után mindenkit választás elé állít, mindenkinek el kell döntenie, hogy hová tartozik, „test szerint jár vagy Lélek szerint”?

  Szeretne mindenkit arról biztosítani, hogy „ti már nem vagytok testben, hanem lélekben”. Róm. 8.9/a.

  De ehhez a kijelentéséhez azonnal hozzáfűzi; „ha ugyan az Isten Lelke lakozik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé”. Róm. 8,9/b.

  Ezzel a kiegészítő helyesbítéssel egy őszinte önvizsgálatra akar késztetni bennünket, hogy a Krisztus nevére való hivatkozás ne történjen senki részéről sem csupán egy vakmerő elbizakodottságból.

  Mert „Lélek szerint járni"  mindenki csak akkor tud, ha az „Isten Lelke lakozik benne”. Róm. 8,1;  9.

2. Mi a jelentősége annak, hogy az újjászületésünk „víztől és Lélektől" következett be, milyen kihatása van ennek az életünkre?

  Mindenek előtt a jelképesen vett Krisztus testéhez történő kapcsolódást jelenti a Lélektől való újjászületés, aminek a látható megnyilatkozása, a keresztség.

  „Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg.”   1Kor. 12,13. 

Mivel pedig az újjászületésünk nem csak „víztől", hanem „Lélektől" is történik, ezért ekkor nem csak a víz általi keresztség valósul meg, hanem a Szentlélekkel való betöltekezés, vagyis a Szentlélekkel való keresztség is.

  Pál ezért jelenti ki azt, hogy „akiben pedig nincs a Krisztusnak Lelke, az nem az övé”  Róm. 8,9.

   A Szentlélek keresztség a Menny hitelesítő pecsétjét jelenti, Isten ezzel lépteti hatályba a megváltást és az örökéletet az újjászületett ember életében.

  „…örök életet adott nékünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet." 1Jn. 5,11-12.

  „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;" Jn. 11,25.

  Ezért „meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.”  Eféz. 4,30.

  A Szentlélek általi keresztséggel történik az Isten családjához való kapcsolódásunk, mivel ekkor a „fiúság lelkét" kapjuk. Róm. 8,15.

  A Szentlélekkel való keresztség biztosítja számunkra az állandó isteni vezetést, mert az Istennek fiait a Isten Lelke vezeti. Róm. 8,14.

3. Ha úgy gondolod, hogy az előbbiek bekövetkeztek az életedben, akkor milyen kérdésekkel kell önvizsgálatot tartanod az isteni hitelesítés érdekében?

  Mivel foglalkozol szívesen a gondolataidban, ami éppen a dédelgetettsége miatt újra és újra visszatér hozzád?

  Érzed-e a Lélek munkálkodását és vezetését az életedben, és kész vagy-e együtt munkálkodni vele?

  Tapasztalod-e azt, hogy Isten újra és újra foglyul ejti a gondolataidat, és így sokszor ösztönösen is a lelki dolgokon gondolkozol?

  Milyen érzésekkel gondolsz Isten törvényére és azokra a kívánalmaira, amikben az elvárásait ismerhetted meg?

  Kész vagy-e együttműködni Istennel abban, hogy „a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljed”?

4. Vajon azért minősíti Pál apostol lelkieknek az Isten fiai, mert ők már tökéletesen tiszták a bűn minden befolyásától?

  Nem azért minősíti lelkieknek, mert már bűntelenek, hanem csak azért, mert már újjászülettek, és ez a bennük elkezdődött új élet folyamatosan újul és erősödik bennük, mindig többet és nagyobb részt uralva a belső lényükből. Eféz. 3,16.

  Ha Pál azt gondolta volna, hogy az Isten fiai, akik Lélek szerint járnak, már sohasem vétkeznek, akkor nem írta volna le az alábbi megjegyzését.

  „Ha Krisztus ti bennetek van, akkor jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért”. Róm. 8,10.

  Eszerint a „test" még akkor is holtnak tekinthető a benne lévő bűn miatt, amikor az újjászületett emberben már Krisztus lakozik.

  Ez a „test" szó viszont nem a fizikai testre vonatkozó kijelentés, hanem a testies, megromlott természetre utal, ami sohasem fog Isten országába jutni, pedig ott is testben fogunk élni, de már nem ezzel bűnös természettel.

- „Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát". 1Kor. 15,50.

  Pál a rómaiakhoz írott levelében kiélezetten mutatja be az újjászületett emberben lévő kettősséget, amely az óember és az újember együttélésében van jelen.

  Már a hetedik fejezet végén is kimond egy summázó megjegyzést

  „Hálát adok Istennek… (hogy az) elmémmel már az Isten törvényének szolgálok,- noha a testemmel még mindig a bűn törvényének.” Róm. 7,25.

5. Milyen kijelentést találhatunk még Pál írásában, amiből egyértelműen kitűnik, hogy a Lélek szerint járó emberek még nem mentesek a bűntől?

  Ha Pál apostol tökéleteseknek gondolta volna a Lélek szerint járó embereket, akkor nem kellene nekik a lelkiéletük megmaradása érdekében a test cselekedeteit öldökölni a lélekkel, mert nem volna mit, de sajnos van. Róm. 8,13/b.

  A nagy kérdés csak az, hogy az akarásukkal mi melyik oldal felé kötelezik el magukat, a lelki vagy a testi oldal felé?

  Pál apostol olyan veszélytől szeretne megvédeni bennünket, ami két ellentétes irányból próbál téves információval megtéveszteni bennünket.

  Egyik oldalon szeretné bátorítani azokat, akikben bizonytalanság merül fel, amikor önmagukban még mindig érzékelik a bűn jelenlétét, ezért meginog a bizonyosság tudatuk abban, hogy valóban Lélek szerint járnak-e.

  Ezért kijelenti nekik: „a fiúságnak Lelkét kaptátok… Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk." Róm. 8,15-16.

  A másik oldalon viszont a könnyelműségtől és az elbizakodástól szeretné megóvni mindazokat, akik túl hangsúlyozzák azt, hogy ők már Isten fiai.

  Ezért nekik pedig azt mondja ki: „Lélek szerint valók” csak azok lehetnek, akikben az Isten Lelke lakozik, mert „akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.”  Róm. 8,9/b.

  Krisztus Lelkéről viszont csak akkor mondhatja el bárki is, hogy benne lakozik, ha a vezető szerepet már átengedte Neki az életében.

  „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai”. Róm. 8,14.

6. Hogyan valósíthatjuk meg életünkben azt, hogy ne „test szerint" járjunk, hanem „Lélek szerint"?

  A Lélek szerinti járáshoz feltétlenül a Szentléleknek kell vezetni bennünket, és ez azt jelenti, hogy az Ő akaratához kell igazodnunk, és nem alkudozhatunk és egyezkedhetünk a testtel, a testből feltörő kívánságokkal.

  Meg kell tanulnunk, és gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy nemet is mondhatunk a test követeléseire, hiszen az újjászületésünk után mi már „nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk”. Róm. 8,12.

  „Mert ismételt cselekedetekből alakul a szokás, szokásból a jellem, és a jellem dönti el az örök sorsunkat.” (EGW)

  Mert „akik Krisztus Jézusban vannak, azok nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”, vagyis azok a Lélek vezetése alatt akarnak élni. Róm. 8,1.

  A Lélek vezetése pedig a Szentlélektől ihletett Igében található isteni rendelkezések és törvények által történik, amikből megismerhetjük és alkalmazhatjuk életünkben mindazt, ami által vezetni szeretne bennünket.

7. Mi az a nagyon különleges és fontos kijelentés Pál írásában azzal kapcsolatban, hogy mi nem test szerint valók vagyunk, hanem Lélek szerint valók?

  Pál azt jelenti ki, hogy Isten nem a test szerinti megnyilatkozásaink alapján kezel bennünket és viszonyul hozzánk, hanem a bennünk megszületett új ember alapján.

  Ezért, „ha én azt cselekszem, amit nem akarok, akkor nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn”.  Róm. 7,20.

  Később, amikor az újjászületett emberről beszél, akkor azzal vezeti be, hogy „azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint”.  2Kor. 5,16.

  Majd csak ezután mondja el azt, hogy aki „Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”  2Kor. 5,17.

  Krisztusban minden Lélek szerint járó ember új személyazonosságot kap.

  Tanító lecke ez számunkra arra, hogy tanuljuk meg mi is úgy látni és elfogadni egymást, ahogyan Isten teszi ezt velünk.

8. Ha ezeket megértettük, akkor mit kell kiváltson, minek kell tudatosodni bennünk?

  Ne féljünk felismerni és elfogadni magunkban a Krisztusnak bennünk lakozó Lelkét, ne féljük megvallani, hogy mi már Lélek szerint járunk.

  Annak ellenére kell így tennünk, hogy még mindig előfordulhat, hogy olyan dolgot teszünk, amik „test" szerintiek, de az akarásunkat már nem adtuk hozzá, csupán figyelmetlenek és gyengék voltunk.

  Ha ezt az isteni kinyilatkoztatást nem fogadjuk el, akkor úgy teszünk, mint Péter a főpap udvarában, megtagadjuk Krisztust, mintha semmi közünk sem lenne hozzá.

  Mert „aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt". 1Jn. 5,10.

  Meg kell értenünk, és hit által el kell fogadnunk, hogy többé már nem Ádámban való emberek vagyunk, hanem Krisztusban való istenfiak.

  Mert igaz ugyan, hogy „egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek; de azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek”.   Róm. 5,19.

  Ezért az erőfeszítésünk és az igyekezetünk ne arra irányuljon, hogy eljussunk a Krisztusban való életre, mert ezt az újjászületéssel már megtörtént.

  Sokkal inkább azon igyekezzünk, hogy ez az élet ne gyengüljön, hanem megmaradjon és hatalmasan megerősödjön bennünk.

  „Adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.”  Eféz. 3,16-17.