Az egyetlen megoldás Jézus – 4

Az Istentől jövő világosság

I. Bevezetés

II. Egy sürgető felszólítás

III. Jézussal való találkozás

IV. Jézus világosságában

V. Az egész Földet betöltő világosság

 

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

 

I. Bevezetés

1. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Jézus Krisztusban felismerjük, megértsük és elfogadjuk magunk számára az Isten egyetlen megoldását?

  Egy mennyei fényre van szükségünk, egy felülről jövő megvilágosodásra.

   Pál apostol szerint erre azért van szükségünk, mert az evilág istene elhomályosította az emberek elméjét, hogy ne lássák meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának tiszta fényét. 2Kor. 4,4.

  Isten azonban minden ember életében elhozza azt a pillanatot, amikor ezt a mennyei világosságot meggyújtja a szívében.

  Azért teszi ezt, hogy ekkor ebben a világosságban felragyogjon és láthatóvá váljon Krisztusban az Isten dicsőségének ismerete.  2Kor. 4,6.

2. Nekünk kell keresnünk ezt a Mennyből eredő világosságot, vagy Isten támaszt olyan körülmény, amelynek megvilágosító hatása lesz ránk?

  Isten előre elmondja az Igében, hogy Tőle fog jönni egy rendkívüli világosság, amelynek egyrészt megvilágosító hatása, másrészt pedig megmentő ereje és befolyása lesz azokra, akik nem zárkóznak el előle.

  Ésaiás prófétán keresztül figyelmeztet bennünket Isten:

  „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot, akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük!” Ésa. 9,2.

  Ugyancsak Ésaiáson keresztül üzen Isten azoknak is, akik ugyan már nincsenek teljes sötétségben, de ők viszont elaludtak, vagy éppen lustán heverésznek, mintha őket is sötétség venné körül.

  „Kellj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámadt az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” Ésa. 60,1-2.

  Ez tartalmában egy nagyon kritikus üzenet azokhoz, akiknek pedig már maguknak is a világ világosságainak kellene lenniük

3. Nagyon fontos kérdés számunkra az, hogy amikor ez az Isten által gyújtott fény a mi szívünkbe és elménkbe is bevilágít, akkor hogyan reagálunk, és mit teszünk ezzel a világossággal?

  A fizikai életben is más és más az emberek reakciója a körülöttük támadó fénnyel szemben.

  Vannak, akik hunyorognak ugyan tőle, de mivel tudják, hogy szükségük van rá, ezért igyekeznek hozzászoktatni magukat, mert ebben az újonnan támadt világosságban akarják folytatni az életüket.

  Vannak, akik azonnal tiltakoznak, mert bántja és zavarja őket a fénynek ez az ereje, ezért igyekeznek megszüntetni a fényt, vagy minél előbb kikerülni a hatósugarából.

  Vannak, akik már jó előre megtesznek minden óvintézkedést hogy az ő nyugalmukat ne zavarhassa meg sehonnan egy hirtelen támadó fény.

  A lelki élet területén az Istentől jövő világossággal kapcsolatban is ugyanilyen törvényszerűségek alapján viszonyulnak és reagálnak az emberek.

II. Egy sürgető felszólítás

1. Van-e újszövetségi megfelelője annak az isteni kinyilatkoztatásnak, hogy Isten népe életében fel fog támadni az Istentől jövő világosság, és ez megváltoztatja a lelki életüket?

  A Jelenések 18. fejezetének első versében olvashatunk arról, ami az újszövetségi megfelelőjét képezi annak az eseménynek, amiről Ésaiás próféta jövendölt.

  Ésaiás még csak feltételes eseményként beszél arról, hogy Isten népén fel fog támadni az Isten dicsősége, - ha végre felébred alvó állapotából - addig János apostol már egy beteljesedett eseményként szemlélhette ezt látomásában.

  „A föld fénylett annak dicsőségétől”, mondja az apostol. Jel. 18,1.

  Isten János apostolon keresztül szeretne biztosítani bennünket, hogy ez az esemény egyszer valóban be fog teljesedni.

  A kérdés csak az, hogy Te részese leszel-e ennek az eseménynek?

  Ennek a próféciának azért kell beteljesedni, mert csak ezzel a rajtunk megnyugvó isteni dicsőséggel leszünk alkalmasak és képesek arra, hogy a Szentlelkének mérték nélküli áldása áradjon ránk.

2. Miért adott Isten Ésaiás prófétán keresztül több ezer évvel korábban ilyen kinyilatkoztatást az Istentől jövő világossággal kapcsolatban?

  Mert Ésaiás próféta ezzel az üzenetével előmunkása lett annak az isteni szándéknak, hogy ez az esemény egyszer valóban beteljesedjen.

  Ezért a prófétán keresztül határozott cselekvésre szólít fel bennünket Isten: „Kelj fel, világosodjál!”.

  Ennek a felszólításnak egy sürgető jellege van a próféta üzenetében.

  Amiért ugyanis fel kellene kelnünk alvó állapotunkból, az nem más, mint az Isten világosságának a fogadása.

  Ez a világosság viszont már itt van, de nem tud velünk mit kezdeni, mert még készületlenek vagyunk a fogadására.

3. Hogyan és milyen módon próbál Isten még ezen kívül is hatást gyakorolni ránk, hogy végre felébredjünk az alvó állapotunkból?

  A bizonyságtételekben kapunk még kiegészítő megerősítést arra vonatkozóan, hogy ez a világosság valóban Isten kezdeményezéseként jelenik meg közöttünk.

A harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó igazságának hirdetése által. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell hogy töltse az egész Földet.” (Kr.a mi igaz: 51,2.)

  Ugyanakkor az is benne van ebben a kijelentésben, amiről Ésaiás próféta ír, hogy ennek a világosságnak az eljövetelét már múlt időben kell érteni.

  Az előbbi kijelentés ugyanis 1888-ban hangzott el, amikor népünk között a hit általi megigazulás üzenete egy rendkívül átható és meggyőző erővel lett meghirdetve, csak még a felébredés nem következett be.

  Szomorú tény viszont, hogy még több mint százharminc év távlatában sem mondhatjuk el, végre már felébredtünk az Istentől jött üzenet hatására.

  Vajon mi fog történni akkor, amikor Isten újra meglátogatja népét ezzel a világossággal, ha ez holnap következne be, Te miként reagálnál Isten kezdeményezésére?

4. A próféciák beteljesedési sorrendjébe hogyan illeszthetjük be az Istentől jövő világosság kiáradását, és azokat az eseményeket, amit ez a körülmény fog kiváltani, mint következményeket?

  A Bizonyságtétel üzenete egy prófétikus útvonalat mutat nekünk, egy beteljesedési sorrendet ismerhetünk meg a kijelentett események között.

  Először Isten választott népe között kell feltámadjon a mennyei világosság, hiszen a folytatásban őket akarja felhasználni, ezért határozott üzenettel akarja felszólítani őket: „Kelj fel, világosodjál!”.  Ésa. 60,1.  (lásd még: 58,1.)

  Jézus is erre utalt a tíz szűzről mondott példázata által azzal részlettel, amikor a hírnök kiáltása az alvó szüzeket próbálja felébreszteni:

  „Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Imhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!”. Mt. 25,6.

  A pillanatkép próféciák törvényszerűsége szerint ez a részlet többször is elhangzik Isten népének felébresztésére, az advent mozgalom indulásakor is beteljesedett.

  „A hivők felismerték, hogy a vőlegény jövetele Krisztus eljövetelét szemlélteti, miként azt az első angyal üzenete meghirdette. A Krisztus közeli eljövetelének hirdetése alatt végbemenő hatalmas reformáció megfelelt annak a kijelentésnek, hogy a szüzek 'kimenének'.” (NK. 352,2.)

  Mivel azonban a szüzek csapata nem volt egységes, ezért különféle módon élték meg a Vőlegénnyel, azaz Krisztussal való találkozás lehetőségét.

Míg egyesek „Istenfélelemmel kutatták a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot, és buzgón igyekeztek szívüket és életüket megtisztítani. Személyes tapasztalatokat szereztek: Istenbe és szavába vetett hit ébredt bennük, amelyet nem vehetett el sem csalódás, sem késedelem.” (u.o: 352,2.)

  „Mások pedig, akik csupán az érzéseikre hallgattak, 'amikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat'. Az ünnepélyes üzenet hallatán megijedtek, de csak testvéreik hitére támaszkodtak, és meg voltak elégedve a kellemes érzések pislákoló fényével. Nem értették igazán az igazságot, és ezért Isten hatalma nem tudta átalakítani szívüket.” (u.o: 352,2.)

  „Az 'Imhol jő a Vőlegény!' üzenet nem annyira érvelés kérdése volt, jóllehet a Szentírás bizonyságtevése világos és perdöntő. Ezt az üzenetet valami kényszerítő erő kísérte, amely megindította az emberek szívét.” (NK. 359,3.)

Ez az ébresztő kiáltás 1888-ban is elhangzott Egyházunkban, a hit általi megigazulás evangéliumának hirdetése által, ami a harmadik angyal hangos kiáltásaként egy ébredést akart előidézni.

  Ellen White 1888 utáni években azt írta erről az eseményről.

  „A megpróbáltatás ideje éppen felettünk van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó megváltónk igazságosságának hirdetésében. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell, hogy töltse az egész Földet.” (Rew. and Her: 1892. nov. 22.  idézi Dániels: Krisztus a mi igazságunk 51. old.)

„Egyesek elfordultak a Krisztusban való igazság üzenetétől, hogy embereket kritizáljanak… A harmadik angyal üzenete nem lesz elfogadva. Az a világosság, amelynek dicsősége beragyogja a Földet, hamis világosságnak lesz nevezve azok által, akik vonakodnak az üzenet növekvő dicsőségében járni.” (Rew. and Her: 1892. júl. 26.  idézi Dániels: Krisztus a mi igazságunk 46-47. old.)

5.  Milyen üzenete van számunkra annak, hogy ezek a kinyilatkoztatások a múlt eseményeként tüntetik fel a nagy világosság eljövetelét Isten népéhez?

  Ennek a körülménynek, és a vele kapcsolatosan adott isteni figyelmeztetéseknek szinte riadószerű kiáltásként kellene hatnia ránk.

  Már több mint százharminc év telt el azóta, amikor Isten szerette volna népére árasztani azt a világosságot, amit az Isten dicsősége követett volna.

  De vajon mit hozott ez az elmúlt időszak részünkre mint nép, és részedre mint Isten gyermeke?

  Hajlandó vagy-e végre felkelni a lelki szunnyadásodból, hogy a lelki életedben feltámadhasson Krisztus dicsőségének világossága?

  Mit teszel azért, hogy Istennek ne kelljen még tovább várni?

  Készülsz-e arra, hogy az Isten dicsősége rajtad is feltámadhasson, és személyes tapasztalatokat szerezz a Jézussal való közösségben?

  Teszel-e lépéseket annak érdekében, hogy az Istentől jövő világosságba lépve úgy lásd meg végre önmagad és a veled kapcsolatos dolgokat, ahogy Isten látja azokat a lelki életedben?

III. Jézussal való találkozás

1. Miért van szüksége mindannyiónknak olyan személyes találkozásra Jézussal, mint amit Pál apostol élt át a damaszkuszi úton, ahol Pál a Jézussal való találkozás világosságába került?

  Mert Jézus világossága minden emberből kivált valamilyen reakciót.

  Az egyik embert egész életének átértékelésére készteti, miként Pált.

  Másokban csak egy félelemmel kevert bizonytalanságot eredményez, mint a Pált kísérő emberekben, mert külső szemlélőként nem tudják, hogy valójában mi történik.

  A Jézussal való találkozásod szempontjából döntő ténynek számít:

  Körülvesz Jézus világossága, vagy csak kívülálló szemlélője vagy az eseménynek?

  Személyes megszólításnak érzed lelkedben Isten üzenetét, vagy csak egy érdekes és szépnek tűnő gondolatsornak?

2. Számít az, hogy ebben a találkozásban milyen volt az eddigi, előző életed?

  Nem számít, legalább is nem az emberek nézőpontjából kerül megítélésre.

  Az emberek megítélése szerint Pál is méltatlan volt arra, hogy ilyen kiemelt módon tisztelje meg Jézus és foglalkozzon vele.

  Ananiás mindent meg is tett azért, hogy felvilágosítsa Jézust arról, Pál személyét és szándékát nem jól ítélte meg, nem méltó Jézus kiválasztására. Csel. 9,13-14.

  „Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől.”

  „Sok bosszúsággal illeté a Te szenteidet Jeruzsálemben.”

  „Itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a Te nevedet hívják segítségül.”

3. Milyen fontos szempontról igyekszik meggyőzni kételkedő szolgáját Jézus, amit viszont Anániás nem tudhatott Pálról?

   „Választott edényem ő nékem”, mondja az aggódó szolgájának. Csel. 9,15.

  Úgy látszik, hogy az emberi értelem nagyon nehezen tudja megérteni és elfogadni ezt, mert Jézus újra és újra kénytelen ezt elmondani.

  Már a 12 tanítványa előtt is próbálta világossá tenni, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Jn. 15,16/a.

  Jézus választásán mi sokszor csodálkozunk, de ez mindig abból fakad, hogy mi csak a külső és látható dolgok alapján tudunk megítélni valakit, és véleményt alkotni róla.

  Jézus választása azonban a belső értékek alapján történik.

  Az esetek többségében pedig olyan értékek alapján, amik majd csak a kiválasztás után fognak kialakulni, amiket viszont Jézus előre ismer.

IV. Jézus világosságában

1. Mivel a Bibliában mindenek a „mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett”, ezért felvetődik a kérdés, kiknek az esetét példázza Pál apostol története?

  Azokat példázza, akik még csak most találkoztak először az Istennel való közösségből áradó világossággal, bár Istenről elég sok ismerettel rendelkeztek.

  A hit általi megigazulás evangéliumának világossága csak most érintette meg őket először a lelkük legmélyén.

   Ez azért lehetséges, mert a Biblia szerint „sötétség borítja a Földet, és éjszaka a népeket”, de nemcsak a világot, hanem még Isten népét is. Ésa. 60,1-2.

  Ha nem így lenne, akkor Isten nem ajánlgatná népe számára a Tőle jövő megvilágosodást, akkor nem mondaná azt népének, hogy „világosodjál”. u.o.

  Pál is sötétségben élt korábban, minden bibliai ismerete ellenére, és csak ott a damaszkuszi úton került lélekben Isten világosságába.

2. Milyen változást eredményezett Pál életében a Jézussal való találkozása, törvényszerű-e, hogy ez a mi életünkben is bekövetkezzen?

  A Jézus dicsőségének fénye Pál apostolt vakká tette bizonyos dolgok látására.

  Vakká lett a körülötte lévő világ érzékelésére, elveszítette a magabiztosságát a kedvenc elméleteivel kapcsolatban, már kész volt kárnak és szemétnek ítélni.

  Ahogy Pálnak, úgy nekünk is szükségünk van arra, hogy vakokká tegyen Isten bennünket, bizonyos dolgokkal szemben, mert másként nem tudnánk elszakadni azoktól a dolgainktól, amiket a múltban még értéknek tekintettünk.

  Amikor pedig az Istennel való találkozás után újra a figyelmünk középpontjába kerülnek ezek a dolgaink, akkor már egyáltalán nem találjuk olyan értéknek és vonzónak, mint korábban.

  Ez a fény azonban látóvá is tette Pált olyan dolgok meglátására, amiket eddig nem vett észre és nem látott meg, mert ez a fény a belső emberének a szemeit nyitotta fel, a lelki látását gyógyította meg.

  Eddig csak hallott Jézusról, most személyesen találkozott vele, és láthatta Őt.

  Az Isten által adott látás egészen más értékrendbe állította előtte korábbi tetteit és az egész életét.

 „A világosság özöne beáradt lelkének sötétkamráiba, és leleplezte tudatlanságát és tévelygését. Látta, hogy mialatt azt képzelte, hogy buzgón szolgál Istennek Krisztus követőinek üldözése által, a valóságban Sátánnak segített.”   (Megv.Tört. 167,1.)

  Ez a látás teljesen új összefüggésekben láttatta meg vele a Messiásra vonatkozó jövendöléseket.

  „Azon csodálatos megvilágosodás idejében elméje figyelemreméltó gyorsasággal működött. Végig vonult a prófétai történelmen, és látta, hogy Jézusnak a zsidók általi elvetését, keresztre feszítését, feltámadását és mennybemenetelét a próféták előre megjövendölték.”   (Megv.Tört.  167,2.)

  Milyen jó az, hogy Jézus tesz vakká is, és látóvá is bennünket, mert ha nem tenné, akkor még mindig az evilági, a mulandó és az értéktelen dolgok állnának a figyelmünk középpontjában.

  Sohasem tudnánk meglátni és megérteni az örökkévaló dolgok értékét.

3. Hogyan érzékelhetjük önmagunkon azt, amikor Isten világosságába kerülünk?

  Az Isten világossága az értelmünk képességét fokozza fel, ezért már nemcsak megismerjük és meghalljuk az Isten szavát, hanem értjük is azt, amit kinyilatkoztat.

  Egyedül a Jézussal közösségbe jutott ember értelme nyílik meg annyira, hogy értse az Írásokat, az Isten üzenetét.   Lk. 24,45.

  Gondolhatta ugyan magáról korábban azt, hogy érti az Írásokat, de Jézus mellett rájön, mint Pál is, hogy teljesen át kell rendeznie magában az ismereteit.

  Némely részét pedig kárnak és szemétnek kell ítélnie.

V. Az egész Földet betöltő világosság

1. Tudhatunk valamit arról, hogy Isten el akarja-e vezetni a Föld minden lakosát a damaszkuszi út élményéhez, még a második advent előtt?

Igen, a Szentírásban adott prófétai előrejelzésekből tudhatjuk, Jézus dicsőséges visszajövetele előtt minden embernek kapcsolatba kell kerülni a Mennyből áradó világossággal.

  Ezzel összefüggésben mondta Jézus azt: „az Isten országának ez az evangélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Mt. 24,14.

  Ésaiás próféta pedig arról jövendöl, hogy „a nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot… fény ragyog fel felettük”.  Ésa. 9,2.

  Ésaiás mondja el még azt is, hogy ez a világosság Isten népe között fog feltámadni először, és majd csak onnan terjed tovább.  Ésa. 60,1-3.

  János apostol pedig már arról tájékoztat, hogy ez a felülről támadó világosság végül az egész Földet be fogja tölteni. 

   „És a Föld fénylett annak dicsőségétől.” Jel. 18,1/b.

2. Mindezek hátterén fel kell tegyük magunknak a kérdést, - hiszem-e komolyan, hogy Jézus dicsőséges visszajövetele közel van?

  Ha tudjuk és hisszük is ezt, akkor azt is tudnunk kell, hogy az Isten népe között feltámadó világosság eseménye még közelebb van hozzánk.

  Éppen ezért kérdezd magadtól; - készülök-e komolyan ennek az Istentől jövő világosságnak a fogadására, amely Jézus Krisztust állítja az életem középpontjába?

3. Mit szeretne Isten üzenni nekünk ezzel a figyelmeztetéssel, milyen kérdésekkel kellene naponta megvizsgálni a lelki életünket?

  Isten arra szeretne figyelmeztetni, hogy mindenki tartson önvizsgálatot, vajon hol áll most az Isten világosságához viszonyítva.

  Észrevetted-e már, hogy a Te számodra is eljött Isten világossága?

  Világosságot tudott-e már gyújtani Isten a te szívedben is, hogy végre úgy lásd önmagad, ahogy Isten látja az életedet?

  Mennyire engedted be szíved mélyére az Istentől jövő világosságot és fényt?

  Engedted-e, hogy ez a világosság megítélje a gondolataidat és szívednek indulatait?  Zsid. 4,12.

  Kérdezed-e Pálhoz hasonlóan remegő szívvel Istentől: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem”?

4. Az ihletett kijelentések milyen gyakorlatias tanácsokkal próbálnak helyrebillenteni bennünket a Jézussal való kapcsolatunk vonatkozásában?

  Pál apostol azt írja: „Annak okáért serkenj fel aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.” Eféz. 5,14.

  A Jézussal való élő közösség által lehet a miénk ez az isteni világosság

  „Krisztusnak kell élnie benned, akkor majd te is a világosságban jársz, amint Ő a világosságban van. Akkor ez majd tündöklő nyomot hagy a Menny felé, hogy mások előtt megvilágosítsd az utat.” (Test. 3. 464,2.)

   Izráelről egy szomorú bizonyságot ad a Biblia beszámolója.  Jn. 1,9-12.

  Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert.

  Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt.

  Valakik befogadák Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.

  Szomorú tény, hogy Izráel népének szomorú tapasztalata az adventi nép életében is megismétlődött.

  1888-ban Istentől világosság áradt arra a népre, amely azt vallotta, hogy készül a Jézussal való találkozásra.

  Akkor az adventista Egyház sem fogadta be az Istentől jövő világosságot.

  Amikor majd Isten újra a menny világosságával veszi körül népét, amit a dicsőségének kiárasztása követ, - vajon készülünk-e arra, hogy akkor alkalmasak legyünk annak befogadására?