Az egyetlen megoldás Jézus – 4

Az Istentől jövő világosság

I. Bevezetés

1. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Jézus Krisztusban felismerjük, megértsük és elfogadjuk magunk számára az Isten egyetlen megoldását?

–  Egy mennyei fényre van szükségünk, egy felülről jövő megvilágosodásra.

–   Pál apostol szerint erre azért van szükségünk, mert az evilág istene elhomályosította az emberek elméjét, hogy ne lássák meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának tiszta fényét. 2Kor. 4,4.

–  Isten azonban minden ember életében elhozza azt a pillanatot, amikor ezt a mennyei világosságot meggyújtja a szívében.

–  Azért teszi ezt, hogy ekkor ebben a világosságban felragyogjon és láthatóvá váljon Krisztusban az Isten dicsőségének ismerete.  2Kor. 4,6.

2. Nekünk kell keresnünk ezt a Mennyből eredő világosságot, vagy Isten támaszt olyan körülmény, amelynek megvilágosító hatása lesz ránk?

–  Isten előre elmondja az Igében, hogy Tőle fog jönni egy rendkívüli világosság, amelynek egyrészt megvilágosító hatása, másrészt pedig megmentő ereje és befolyása lesz azokra, akik nem zárkóznak el előle.

–  Ésaiás prófétán keresztül figyelmeztet bennünket Isten:

–  „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot, akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük!” Ésa. 9,2.

–  Ugyancsak Ésaiáson keresztül üzen Isten azoknak is, akik ugyan már nincsenek teljes sötétségben, de ők viszont elaludtak, vagy éppen lustán heverésznek, mintha őket is sötétség venné körül.

–  „Kellj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámadt az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” Ésa. 60,1-2.

–  Ez tartalmában egy nagyon kritikus üzenet azokhoz, akiknek pedig már maguknak is a világ világosságainak kellene lenniük

3. Nagyon fontos kérdés számunkra az, hogy amikor ez az Isten által gyújtott fény a mi szívünkbe és elménkbe is bevilágít, akkor hogyan reagálunk, és mit teszünk ezzel a világossággal?

–  A fizikai életben is más és más az emberek reakciója a körülöttük támadó fénnyel szemben.

–  Vannak, akik hunyorognak ugyan tőle, de mivel tudják, hogy szükségük van rá, ezért igyekeznek hozzászoktatni magukat, mert ebben az újonnan támadt világosságban akarják folytatni az életüket.

–  Vannak, akik azonnal tiltakoznak, mert bántja és zavarja őket a fénynek ez az ereje, ezért igyekeznek megszüntetni a fényt, vagy minél előbb kikerülni a hatósugarából.

–  Vannak, akik már jó előre megtesznek minden óvintézkedést hogy az ő nyugalmukat ne zavarhassa meg sehonnan egy hirtelen támadó fény.

–  A lelki élet területén az Istentől jövő világossággal kapcsolatban is ugyanilyen törvényszerűségek alapján viszonyulnak és reagálnak az emberek.

II. Egy sürgető felszólítás

1. Van-e újszövetségi megfelelője annak az isteni kinyilatkoztatásnak, hogy Isten népe életében fel fog támadni az Istentől jövő világosság, és ez megváltoztatja a lelki életüket?

–  A Jelenések 18. fejezetének első versében olvashatunk arról, ami az újszövetségi megfelelőjét képezi annak az eseménynek, amiről Ésaiás próféta jövendölt.

–  Ésaiás még csak feltételes eseményként beszél arról, hogy Isten népén fel fog támadni az Isten dicsősége, - ha végre felébred alvó állapotából - addig János apostol már egy beteljesedett eseményként szemlélhette ezt látomásában.

–  „A föld fénylett annak dicsőségétől”, mondja az apostol. Jel. 18,1.

–  Isten János apostolon keresztül szeretne biztosítani bennünket, hogy ez az esemény egyszer valóban be fog teljesedni.

–  A kérdés csak az, hogy Te részese leszel-e ennek az eseménynek?

–  Ennek a próféciának azért kell beteljesedni, mert csak ezzel a rajtunk megnyugvó isteni dicsőséggel leszünk alkalmasak és képesek arra, hogy a Szentlelkének mérték nélküli áldása áradjon ránk.

2. Miért adott Isten Ésaiás prófétán keresztül több ezer évvel korábban ilyen kinyilatkoztatást az Istentől jövő világossággal kapcsolatban?

–  Mert Ésaiás próféta ezzel az üzenetével előmunkása lett annak az isteni szándéknak, hogy ez az esemény egyszer valóban beteljesedjen.

–  Ezért a prófétán keresztül határozott cselekvésre szólít fel bennünket Isten: „Kelj fel, világosodjál!”.

–  Ennek a felszólításnak egy sürgető jellege van a próféta üzenetében.

–  Amiért ugyanis fel kellene kelnünk alvó állapotunkból, az nem más, mint az Isten világosságának a fogadása.

–  Ez a világosság viszont már itt van, de nem tud velünk mit kezdeni, mert még készületlenek vagyunk a fogadására.

3. Hogyan és milyen módon próbál Isten még ezen kívül is hatást gyakorolni ránk, hogy végre felébredjünk az alvó állapotunkból?

–  A bizonyságtételekben kapunk még kiegészítő megerősítést arra vonatkozóan, hogy ez a világosság valóban Isten kezdeményezéseként jelenik meg közöttünk.

– „A harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó igazságának hirdetése által. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell hogy töltse az egész Földet.” (Kr.a mi igaz: 51,2.)

–  Ugyanakkor az is benne van ebben a kijelentésben, amiről Ésaiás próféta ír, hogy ennek a világosságnak az eljövetelét már múlt időben kell érteni.

–  Az előbbi kijelentés ugyanis 1888-ban hangzott el, amikor népünk között a hit általi megigazulás üzenete egy rendkívül átható és meggyőző erővel lett meghirdetve, csak még a felébredés nem következett be.

–  Szomorú tény viszont, hogy még több mint százharminc év távlatában sem mondhatjuk el, végre már felébredtünk az Istentől jött üzenet hatására.

–  Vajon mi fog történni akkor, amikor Isten újra meglátogatja népét ezzel a világossággal, ha ez holnap következne be, Te miként reagálnál Isten kezdeményezésére?

4. A próféciák beteljesedési sorrendjébe hogyan illeszthetjük be az Istentől jövő világosság kiáradását, és azokat az eseményeket, amit ez a körülmény fog kiváltani, mint következményeket?

–  A Bizonyságtétel üzenete egy prófétikus útvonalat mutat nekünk, egy beteljesedési sorrendet ismerhetünk meg a kijelentett események között.

–  Először Isten választott népe között kell feltámadjon a mennyei világosság, hiszen a folytatásban őket akarja felhasználni, ezért határozott üzenettel akarja felszólítani őket: „Kelj fel, világosodjál!”.  Ésa. 60,1.  (lásd még: 58,1.)

–  Jézus is erre utalt a tíz szűzről mondott példázata által azzal részlettel, amikor a hírnök kiáltása az alvó szüzeket próbálja felébreszteni:

–  „Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Imhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!”. Mt. 25,6.

–  A pillanatkép próféciák törvényszerűsége szerint ez a részlet többször is elhangzik Isten népének felébresztésére, az advent mozgalom indulásakor is beteljesedett.

–  „A hivők felismerték, hogy a vőlegény jövetele Krisztus eljövetelét szemlélteti, miként azt az első angyal üzenete meghirdette. A Krisztus közeli eljövetelének hirdetése alatt végbemenő hatalmas reformáció megfelelt annak a kijelentésnek, hogy a szüzek 'kimenének'.” (NK. 352,2.)

–  Mivel azonban a szüzek csapata nem volt egységes, ezért különféle módon élték meg a Vőlegénnyel, azaz Krisztussal való találkozás lehetőségét.

– Míg egyesek „Istenfélelemmel kutatták a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot, és buzgón igyekeztek szívüket és életüket megtisztítani. Személyes tapasztalatokat szereztek: Istenbe és szavába vetett hit ébredt bennük, amelyet nem vehetett el sem csalódás, sem késedelem.” (u.o: 352,2.)

–  „Mások pedig, akik csupán az érzéseikre hallgattak, 'amikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat'. Az ünnepélyes üzenet hallatán megijedtek, de csak testvéreik hitére támaszkodtak, és meg voltak elégedve a kellemes érzések pislákoló fényével. Nem értették igazán az igazságot, és ezért Isten hatalma nem tudta átalakítani szívüket.” (u.o: 352,2.)

–  „Az 'Imhol jő a Vőlegény!' üzenet nem annyira érvelés kérdése volt, jóllehet a Szentírás bizonyságtevése világos és perdöntő. Ezt az üzenetet valami kényszerítő erő kísérte, amely megindította az emberek szívét.” (NK. 359,3.)

– Ez az ébresztő kiáltás 1888-ban is elhangzott Egyházunkban, a hit általi megigazulás evangéliumának hirdetése által, ami a harmadik angyal hangos kiáltásaként egy ébredést akart előidézni.

–  Ellen White 1888 utáni években azt írta erről az eseményről.

–  „A megpróbáltatás ideje éppen felettünk van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó megváltónk igazságosságának hirdetésében. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell, hogy töltse az egész Földet.” (Rew. and Her: 1892. nov. 22.  idézi Dániels: Krisztus a mi igazságunk 51. old.)

– „Egyesek elfordultak a Krisztusban való igazság üzenetétől, hogy embereket kritizáljanak… A harmadik angyal üzenete nem lesz elfogadva. Az a világosság, amelynek dicsősége beragyogja a Földet, hamis világosságnak lesz nevezve azok által, akik vonakodnak az üzenet növekvő dicsőségében járni.” (Rew. and Her: 1892. júl. 26.  idézi Dániels: Krisztus a mi igazságunk 46-47. old.)

5.  Milyen üzenete van számunkra annak, hogy ezek a kinyilatkoztatások a múlt eseményeként tüntetik fel a nagy világosság eljövetelét Isten népéhez?

–  Ennek a körülménynek, és a vele kapcsolatosan adott isteni figyelmeztetéseknek szinte riadószerű kiáltásként kellene hatnia ránk.

–  Már több mint százharminc év telt el azóta, amikor Isten szerette volna népére árasztani azt a világosságot, amit az Isten dicsősége követett volna.

–  De vajon mit hozott ez az elmúlt időszak részünkre mint nép, és részedre mint Isten gyermeke?

–  Hajlandó vagy-e végre felkelni a lelki szunnyadásodból, hogy a lelki életedben feltámadhasson Krisztus dicsőségének világossága?

–  Mit teszel azért, hogy Istennek ne kelljen még tovább várni?

–  Készülsz-e arra, hogy az Isten dicsősége rajtad is feltámadhasson, és személyes tapasztalatokat szerezz a Jézussal való közösségben?

–  Teszel-e lépéseket annak érdekében, hogy az Istentől jövő világosságba lépve úgy lásd meg végre önmagad és a veled kapcsolatos dolgokat, ahogy Isten látja azokat a lelki életedben?

III. Jézussal való találkozás

1. Miért van szüksége mindannyiónknak olyan személyes találkozásra Jézussal, mint amit Pál apostol élt át a damaszkuszi úton, ahol Pál a Jézussal való találkozás világosságába került?

–  Mert Jézus világossága minden emberből kivált valamilyen reakciót.

–  Az egyik embert egész életének átértékelésére készteti, miként Pált.

–  Másokban csak egy félelemmel kevert bizonytalanságot eredményez, mint a Pált kísérő emberekben, mert külső szemlélőként nem tudják, hogy valójában mi történik.

–  A Jézussal való találkozásod szempontjából döntő ténynek számít:

–  Körülvesz Jézus világossága, vagy csak kívülálló szemlélője vagy az eseménynek?

–  Személyes megszólításnak érzed lelkedben Isten üzenetét, vagy csak egy érdekes és szépnek tűnő gondolatsornak?

2. Számít az, hogy ebben a találkozásban milyen volt az eddigi, előző életed?

–  Nem számít, legalább is nem az emberek nézőpontjából kerül megítélésre.

–  Az emberek megítélése szerint Pál is méltatlan volt arra, hogy ilyen kiemelt módon tisztelje meg Jézus és foglalkozzon vele.

–  Ananiás mindent meg is tett azért, hogy felvilágosítsa Jézust arról, Pál személyét és szándékát nem jól ítélte meg, nem méltó Jézus kiválasztására. Csel. 9,13-14.

–  „Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől.”

–  „Sok bosszúsággal illeté a Te szenteidet Jeruzsálemben.”

–  „Itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a Te nevedet hívják segítségül.”

3. Milyen fontos szempontról igyekszik meggyőzni kételkedő szolgáját Jézus, amit viszont Anániás nem tudhatott Pálról?

–   „Választott edényem ő nékem”, mondja az aggódó szolgájának. Csel. 9,15.

–  Úgy látszik, hogy az emberi értelem nagyon nehezen tudja megérteni és elfogadni ezt, mert Jézus újra és újra kénytelen ezt elmondani.

–  Már a 12 tanítványa előtt is próbálta világossá tenni, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Jn. 15,16/a.

–  Jézus választásán mi sokszor csodálkozunk, de ez mindig abból fakad, hogy mi csak a külső és látható dolgok alapján tudunk megítélni valakit, és véleményt alkotni róla.

–  Jézus választása azonban a belső értékek alapján történik.

–  Az esetek többségében pedig olyan értékek alapján, amik majd csak a kiválasztás után fognak kialakulni, amiket viszont Jézus előre ismer.

IV. Jézus világosságában

1. Mivel a Bibliában mindenek a „mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett”, ezért felvetődik a kérdés, kiknek az esetét példázza Pál apostol története?

–  Azokat példázza, akik még csak most találkoztak először az Istennel való közösségből áradó világossággal, bár Istenről elég sok ismerettel rendelkeztek.

–  A hit általi megigazulás evangéliumának világossága csak most érintette meg őket először a lelkük legmélyén.

–   Ez azért lehetséges, mert a Biblia szerint „sötétség borítja a Földet, és éjszaka a népeket”, de nemcsak a világot, hanem még Isten népét is. Ésa. 60,1-2.

–  Ha nem így lenne, akkor Isten nem ajánlgatná népe számára a Tőle jövő megvilágosodást, akkor nem mondaná azt népének, hogy „világosodjál”. u.o.

–  Pál is sötétségben élt korábban, minden bibliai ismerete ellenére, és csak ott a damaszkuszi úton került lélekben Isten világosságába.

2. Milyen változást eredményezett Pál életében a Jézussal való találkozása, törvényszerű-e, hogy ez a mi életünkben is bekövetkezzen?

–  A Jézus dicsőségének fénye Pál apostolt vakká tette bizonyos dolgok látására.

–  Vakká lett a körülötte lévő világ érzékelésére, elveszítette a magabiztosságát a kedvenc elméleteivel kapcsolatban, már kész volt kárnak és szemétnek ítélni.

–  Ahogy Pálnak, úgy nekünk is szükségünk van arra, hogy vakokká tegyen Isten bennünket, bizonyos dolgokkal szemben, mert másként nem tudnánk elszakadni azoktól a dolgainktól, amiket a múltban még értéknek tekintettünk.

–  Amikor pedig az Istennel való találkozás után újra a figyelmünk középpontjába kerülnek ezek a dolgaink, akkor már egyáltalán nem találjuk olyan értéknek és vonzónak, mint korábban.

–  Ez a fény azonban látóvá is tette Pált olyan dolgok meglátására, amiket eddig nem vett észre és nem látott meg, mert ez a fény a belső emberének a szemeit nyitotta fel, a lelki látását gyógyította meg.

–  Eddig csak hallott Jézusról, most személyesen találkozott vele, és láthatta Őt.

–  Az Isten által adott látás egészen más értékrendbe állította előtte korábbi tetteit és az egész életét.

–  „A világosság özöne beáradt lelkének sötétkamráiba, és leleplezte tudatlanságát és tévelygését. Látta, hogy mialatt azt képzelte, hogy buzgón szolgál Istennek Krisztus követőinek üldözése által, a valóságban Sátánnak segített.”   (Megv.Tört. 167,1.)

–  Ez a látás teljesen új összefüggésekben láttatta meg vele a Messiásra vonatkozó jövendöléseket.

–  „Azon csodálatos megvilágosodás idejében elméje figyelemreméltó gyorsasággal működött. Végig vonult a prófétai történelmen, és látta, hogy Jézusnak a zsidók általi elvetését, keresztre feszítését, feltámadását és mennybemenetelét a próféták előre megjövendölték.”   (Megv.Tört.  167,2.)

–  Milyen jó az, hogy Jézus tesz vakká is, és látóvá is bennünket, mert ha nem tenné, akkor még mindig az evilági, a mulandó és az értéktelen dolgok állnának a figyelmünk középpontjában.

–  Sohasem tudnánk meglátni és megérteni az örökkévaló dolgok értékét.

3. Hogyan érzékelhetjük önmagunkon azt, amikor Isten világosságába kerülünk?

–  Az Isten világossága az értelmünk képességét fokozza fel, ezért már nemcsak megismerjük és meghalljuk az Isten szavát, hanem értjük is azt, amit kinyilatkoztat.

–  Egyedül a Jézussal közösségbe jutott ember értelme nyílik meg annyira, hogy értse az Írásokat, az Isten üzenetét.   Lk. 24,45.

–  Gondolhatta ugyan magáról korábban azt, hogy érti az Írásokat, de Jézus mellett rájön, mint Pál is, hogy teljesen át kell rendeznie magában az ismereteit.

–  Némely részét pedig kárnak és szemétnek kell ítélnie.

V. Az egész Földet betöltő világosság

1. Tudhatunk valamit arról, hogy Isten el akarja-e vezetni a Föld minden lakosát a damaszkuszi út élményéhez, még a második advent előtt?

– Igen, a Szentírásban adott prófétai előrejelzésekből tudhatjuk, Jézus dicsőséges visszajövetele előtt minden embernek kapcsolatba kell kerülni a Mennyből áradó világossággal.

–  Ezzel összefüggésben mondta Jézus azt: „az Isten országának ez az evangélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Mt. 24,14.

–  Ésaiás próféta pedig arról jövendöl, hogy „a nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot… fény ragyog fel felettük”.  Ésa. 9,2.

–  Ésaiás mondja el még azt is, hogy ez a világosság Isten népe között fog feltámadni először, és majd csak onnan terjed tovább.  Ésa. 60,1-3.

–  János apostol pedig már arról tájékoztat, hogy ez a felülről támadó világosság végül az egész Földet be fogja tölteni. 

–   „És a Föld fénylett annak dicsőségétől.” Jel. 18,1/b.

2. Mindezek hátterén fel kell tegyük magunknak a kérdést, - hiszem-e komolyan, hogy Jézus dicsőséges visszajövetele közel van?

–  Ha tudjuk és hisszük is ezt, akkor azt is tudnunk kell, hogy az Isten népe között feltámadó világosság eseménye még közelebb van hozzánk.

–  Éppen ezért kérdezd magadtól; - készülök-e komolyan ennek az Istentől jövő világosságnak a fogadására, amely Jézus Krisztust állítja az életem középpontjába?

3. Mit szeretne Isten üzenni nekünk ezzel a figyelmeztetéssel, milyen kérdésekkel kellene naponta megvizsgálni a lelki életünket?

–  Isten arra szeretne figyelmeztetni, hogy mindenki tartson önvizsgálatot, vajon hol áll most az Isten világosságához viszonyítva.

–  Észrevetted-e már, hogy a Te számodra is eljött Isten világossága?

–  Világosságot tudott-e már gyújtani Isten a te szívedben is, hogy végre úgy lásd önmagad, ahogy Isten látja az életedet?

–  Mennyire engedted be szíved mélyére az Istentől jövő világosságot és fényt?

–  Engedted-e, hogy ez a világosság megítélje a gondolataidat és szívednek indulatait?  Zsid. 4,12.

–  Kérdezed-e Pálhoz hasonlóan remegő szívvel Istentől: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem”?

4. Az ihletett kijelentések milyen gyakorlatias tanácsokkal próbálnak helyrebillenteni bennünket a Jézussal való kapcsolatunk vonatkozásában?

–  Pál apostol azt írja: „Annak okáért serkenj fel aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.” Eféz. 5,14.

–  A Jézussal való élő közösség által lehet a miénk ez az isteni világosság

–  „Krisztusnak kell élnie benned, akkor majd te is a világosságban jársz, amint Ő a világosságban van. Akkor ez majd tündöklő nyomot hagy a Menny felé, hogy mások előtt megvilágosítsd az utat.” (Test. 3. 464,2.)

–   Izráelről egy szomorú bizonyságot ad a Biblia beszámolója.  Jn. 1,9-12.

–  Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert.

–  Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt.

–  Valakik befogadák Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.

–  Szomorú tény, hogy Izráel népének szomorú tapasztalata az adventi nép életében is megismétlődött.

–  1888-ban Istentől világosság áradt arra a népre, amely azt vallotta, hogy készül a Jézussal való találkozásra.

–  Akkor az adventista Egyház sem fogadta be az Istentől jövő világosságot.

–  Amikor majd Isten újra a menny világosságával veszi körül népét, amit a dicsőségének kiárasztása követ, - vajon készülünk-e arra, hogy akkor alkalmasak legyünk annak befogadására?