Az egyetlen megoldás Jézus – 3

Az örökkévaló evangélium

I. Bevezetés

1. Tanulmány sorozatunk eddigi részében azt vizsgáltuk, hogy milyen lehetetlen és kilátástalan helyzetbe került az ember a bűn miatt.

–  Ebből a helyzetéből egyetlen megoldást az jelentene számára, ha vissza tudná szerezni az elveszített isteni dicsőséget.

–  De mivel a dicsőség forrása Isten, ezért az emberek csak az Istennel való közösség által lehetnek újra ennek a dicsőségnek a részesei.

2. Sátán azon igyekszik, hogy a megoldást kereső emberek lehetőleg téves utakon bolyongva keressék az Istennel való közösséget.

–  Sőt, ha már megtalálták az igazi utat, amely az életre vezet, még akkor is megpróbálja letéríteni őket erről az útról.

–  Egyeseket azokra a mellékutakra, amelyek egy darabig az élet útjával párhuzamosan haladnak

–  Másokat pedig legalább az út szélére csalogat, vagy jobbra vagy balra.

–  Mert aki nem az út közepére figyel, az egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is azokkal halad együtt, akikkel korábban.

–  A Sátántól befolyásolt emberi értelem mindig keres magának sokféle kigondolást.

–  Mert a problémát érzékeli, és megoldást keres rá, de a legtöbb esetben a saját bölcsességére támaszkodva teszi ezt.

3. Szükséges az embereknek olyan sok irányban tapogatózva keresgélni, mint ahogyan az előző részekben beszéltünk róla?

–  Nem kellene, hiszen Isten az első pillanattól kezdve folyamatosan igyekszik elmondani az egyetlen lehetőséget, ami megoldást jelenthet részünkre.

–  Ezt az Istentől jövő tájékoztatást és felvilágosító üzenetet evangéliumnak, azaz jóhírnek vagy örömhírnek nevezi a Biblia.

–  Az Isten jóhírének az a lényege, hogy bár az ember a bűnt választotta, és ezzel kárhozatra ítélte magát, de Isten nem nyugodott bele, hanem közbelépett és felajánlotta a segítségét a szabadulásunkhoz.

–  Ha elfogadjuk Isten segítségét, akkor a kárhozat ítélete nem következik be rajtunk, hanem visszanyerhetjük azt, amit az Édenben elveszítettünk.

–   Az Isten segítségét elfogadó embernek Jézus szerint „örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átal ment a halálból az életre”.  Jn. 5,24.

II. Az első és egyben örök evangélium

1. Mikor mondta el Isten az első jóhírt és egyben ígéretet az emberi családnak?

–  Már Édenben elmondta, közvetlenül a bűneset után, azóta pedig nagyon sokszor erősítette meg ezt az ígéretét, de mindig valami újabb részletet is feltárva belőle.

–  Mindig az emberi család körülményei és szükségletei határozták meg az evangéliummal kapcsolatos kinyilatkoztatás újabb részletének a feltárását.

–  Mert nem akarta az emberi családot bizonytalanságban hagyni.

–  De szükségtelennek látta a teljesség feltárását, mert idő előtt valószínűleg nem is értettünk volna meg nagyon sok részletet.

–  Isten magatartását valószínűleg az is befolyásolta ebben a kérdésben, hogy ami nekünk örömhírt jelent, ugyanaz Istennek egy küzdelmet és harcot, szenvedést és kegyetlen halált jelent.

–  Mivel az emberi család megszabadítása csak az ősellenség legyőzése árán történhet meg, ami viszont a Szabadító halálát jelenti.

2. Milyen módon adta Isten az első kinyilatkoztatást, és mit érthetett meg belőle a bűn áldozatává lett ember?

–   Az isteni szabadításnak ez a küzdelme és harca, majd pedig a győzelme és diadala, tömören benne foglaltatik már az első evangéliumban is. 1Móz. 3,15.

–  Ezt a kinyilatkoztatást azért adta Isten ilyen szimbolikus képekben, hogy a lehető legrövidebben ugyan, de minél több információt adjon át nekünk.

–  Ebben az üzenetben Isten egy Szabadítót ígér, aki hozzánk hasonlóan az emberi család tagjaként egy asszonytól született ember fog lenni.

–  Ez az ígéret Jézus Krisztus betlehemi születésére utaló prófécia.

–  Ez a megígért „Mag” viszont a kígyó fejére fog taposni, amivel megsemmisítő győzelmet arat felette.

–  Ez a kígyó viszont Sátánt jelképezi, aki mindig álnok módon mások mögé rejtőzve próbál megtéveszteni és becsapni bennünket még ma is.

3. Hogyan lehet ezzel a jelképsorral kifejezni és érzékeltetni azt a küzdelmet, ami Krisztus és Sátán között zajlott le az első advent idején?

–  Ha egy kígyónak a fejére taposnak, akkor biztosan el fog pusztulni.

–  Az eljövendő Szabadító egy megsemmisítő győzelmet fog aratni a kígyó felett, ezt ígérte meg Isten Édenben az első emberpárnak.

–  A küzdelem alatt viszont a kígyó is bele tud marni a Szabadító sarkába, és a kígyó marása is halálos szokott lenni.

–  Vagyis a Szabadító csak a saját életének feláldozásával szerzi meg a kígyó feletti győzelmét az emberi család részére.

4. Tudhatunk valamit arról, milyen indíték vezette Istent abban, hogy az emberi családot megszabadítsa abból a helyzetéből, ahol már csak a halál várt rá?

–  „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3,16.

–   „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”  1Jn. 3,1.

–  Az isteni szeretet legnagyobb bizonyítéka az volt, hogy az Atya „az ő egyszülött Fiát adta”, mert „úgy szerette e világot”.

–  A Szentháromság Isten leghatalmasabb  ajándéka volt az, hogy a testet öltött Krisztusban önmagát adta az emberi családnak.

–  „Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza, és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten oda ajándékozta Krisztust az el-bukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan békeszándékáról, egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon  az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét.” (J.É. 17,1.)

–  Amikor „az Üdvözítő felvette emberi természetünket, ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket.” (J.É. 17,1.)

5. Mit fejez ki Isten részéről az, hogy Jézus, Isten Fiaként lett az emberi család Megváltója, így adta oda magát értünk, cserélt helyet velünk?

–  Ezzel, a Szentháromság Istenben megnyilatkozó szeretetnek a különlegessége fejeződik ki.

–  Az egyik isteni személy ugyanis az emberi család érdekében levetette az isteni létformát, elhagyta a Mennyet, és helyette szolgai formát vett fel, hogy az emberi család tagjaként megszülessen.

–  Jézus ugyanis nem volt mindig Isten Fia, hanem Ő maga is mint Isten, egyenlő volt az Atyával.  Fil. 2,5-8.

–  A Szentháromság Isten ezzel a tettével nemcsak önmagát adta oda az emberi családnak, hanem Jézus személyében az embert is föl akarta emelni magához.

– „Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. Az ‘embernek Fia’ az, akivel megosztja a világmindenség trónját.” (J.É. 17,1.)

–  Amikor Jézus „a mennyei Felség királyiszékének jobbjára ült”, akkor embernek Fiaként ült oda, az emberi család képviselőjeként.

–  Ezért mondja Pál azt, hogy Jézus „útnyitóul ment be érettünk”, mert a második adventet követően már mi is követni fogjuk Jézust oda. Zsid. 6,20.

–  „Nagy a kegyességnek ez a titka”, számunkra szinte felfoghatatlan az, amit Isten adott nekünk Krisztusban. 1Tim. 3,16.

6. Mi történik akkor, ha az Isten által felajánlott megváltás elfogadjuk, mit jelent az, hogy Jézus a Megváltónkká lett?

–  Amikor hit által helyet cserélünk a Megváltóval, akkor nem más történik, minthogy Ő vállal engem a bűnös tetteim minden következményével, az Ő bűntelen életét pedig nekünk ajándékozza, vagyis az élet lehetőségét adja.

–  Mert „örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van”, ezért „akié a Fiú, azé az élet”. 1Jn. 5,11-12.

– „Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, azért hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő érdemelt volna. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igaz élete által, amelyben viszont nekünk nem volt semmi részünk. Elszenvedte helyettünk a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét.” (JÉ 16-17.)

– Ezért „Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)

–  Mivel Jézus Istennek Fiaként lett Megváltóvá, ezért mi, az általa megváltottak, amikor helyet cserélünk vele, akkor ezzel az Isten-fiúság jogát nyerjük el.

–  Erre gondolhatott Pál is, amikor azt mondta, hogy Jézusban mi „a fiúságnak lelkét kaptuk, aki által kiálthatjuk, Abbá, Atyám!” Róm. 8,15-17.

–  Ez a legmagasabb szintű fiúság, amit Isten adhatott.

–  Ez az Isten-fiúság nem teremtés általi születésből következő fiúság, hanem megváltásból való örökbefogadás következtében, mert az egyik isteni személy az életét áldozta fel azért, hogy ez bekövetkezzen.

7. Mi volt Sátán célja az emberi családdal kezdettől fogva, mi valósult meg ebből, illetve Isten miként fordította meg ezt a körülményt ellenkező irányba?

–  Sátán azt szerette volna megvalósítani, hogy az ember örökre szakadjon el Istentől.

–  Ez a terve azonban csak részben sikerült, mert csak ideig tartó elszakadás következett be, és nem mindenkit tudott megtartani Istentől elszakadt állapotban.

–  Krisztusban azonban szorosabb egységbe juthatunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el.

–  „Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket… Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a mennybe helyezte. Az 'embernek Fia' az, akivel megosztja a világmindenség trónját.” (JÉ 17,1.)

–  A Jézusban való megváltás által Ádám fiaiból Isten fiaivá lettünk.

– Ezt jelenti Istennek az a kijelentése, hogy „az Ő egyszülött Fiát adta” nekünk, mert „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson”.  1Tim. 2,4.

III. Valaki hisz Őbenne

1. Minek kellene következni abból, hogy Isten mindent adott, amit csak adhatott, a megváltásunk csak az Isten cselekvésére korlátozódik, vagy ennek a mi részünkről is kell legyen tettekben megnyilatkozó reakció?

–  A Golgotán bekövetkezett áldozat után most rajtunk van a sor, nekünk kell lépni, Isten nem tehet és nem adhat többet.

–  Azt várja tőled, ha már megismerted a szeretetének ajándékát a Megváltót, akit nekünk adott, akkor fogadd el a Benne felajánlott kegyelmet, hidd el, hogy a tiéd lehet minden ígéretével együtt.

–  Ezzel állítja elénk az életet és a halált;  –  „Válaszd azért az életet!”

–   sten senkit sem fog kényszeríteni az elfogadásra, mert tiszteletben tartja az emberek döntéseit, – ezért hangzik az Igében úgy, ha „valaki hisz Őbenne”.

–  Különös összekapcsolódásra ad lehetőséget Isten a megváltás elfogadásával, ahogy elfogadjuk hit által ezt az ajándékát.

–  Pál apostol úgy fogalmazza meg ezt a gondolatot, „mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez”.  Eféz. 2,8.

–  Isten ajándéka a kegyelem is és a hit is, viszont mindkettőt nekem kell elfogadnom, először a hitet, majd hit által pedig a felkínált kegyelmet.

2. Hányféle módon kínálja fel Isten a hit ajándékát minden embernek?

–  Isten kétféle módon kínálja fel a hit ajándékát, és csupán rajtunk múlik, hogy milyen mértékben és mennyit fogadunk el belőle.

–  Alapvető szinten a hit csupán csak az értelem meggyőződéséhez vezet el Istennel kapcsolatban.

–  Meggyőződhetek arról, hogy van Isten, hogy Ő teremtette azt a világot, amelyben élek, és így benne engemet is.

–  Meggyőződhetek arról, hogy a bűn rontásával szemben Istennek megoldása van az emberek számára, így az én számomra is.

–  Meggyőződésem lehet, hogy Isten megoldása a Golgotán felfeszített Megváltóban van biztosítva, ha elfogadom Őt személyes Megváltómnak.

–  A tények és az információk elfogadásán túl azonban van egy fontosabb része is a hit ajándékának.

–  A hit ajándékával tapasztalati élményekhez szeretne vezetni Isten bennünket.

–  Azt szeretné Isten, hogy ne csak ismerd, hanem éld is át azt, hogy mit jelent elfogadni Isten kegyelmét a gyakorlatban.

–  Ezért mondja EGW azt, hogy száz közül nincs egy, aki a maga részére is érti a hit általi megigazulás evangéliumát.

3. Van-e más megoldás is, amit megragadhatunk a megváltásunk érdekében?

–  Mivel az Isten szeretetének ajándéka a testet öltött Fiúban fejeződött ki, ezért a hit által megragadható megoldást is csak Benne találhatjuk meg magunknak.

–  „Aki hisz Őbenne”, vagyis nem másban, hanem csak Őbenne.

–   Mert „nincsen senki másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. Csel. 4,12.

IV. Örök élete legyen

1. Az „örök élet” csupán egy meghosszabbítása a földi életnek az időtlen örökkévalóság irányába, vagy pedig egy teljesen más dimenzióban elkezdődő új élet?

–  Az „örök élet” valamilyen módon részesedést jelent az Isten életében, illetve Krisztus életében, aki maga az élet. 

–  „Őbenne van az élet”, „Akié a Fiú, azé az élet” Jn. 1,4;  1Jn. 5,12.

–  Valószínű, hogy a legtöbben visszaadnánk Istennek az örök életre vonatkozó ajándékát, ha csupán ennek az életnek a meghosszabbítása lenne.

–  Mire eltelik az a 60-70 vagy 80 esztendő, az emberek többsége úgy érzi és gondolja, már elég volt ebből a nyomorúsággal teljes életből.

–  Az Isten által ajándékozott örök élet egy teljesen más minőségű élet, és teljesen más körülmények között beteljesülő élet.

2. Mennyiben lesz más az az élet, amit Isten ígért a megváltottak számára?

–   Az Isten által kínált életben már nem lesz halál, gyász, fájdalom, és szomorúság.   Jel. 21,4.

–  Nem lesz öregedés, és a vele együtt járó betegség és szenvedés, mert ez a romlandó testünk romolhatatlanságot ölt magára.

–  Ott már nem kell a bűnös kívánságaink és természetünk ellen küszködnünk, nem kell a bűnös cselekedeteink miatt szégyenkeznünk, mert Isten teljesen megtisztít bennünket a bűntől.

–  Most még szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül, akkor viszont Jézus dicsőséges testéhez leszünk hasonlók.  Róm. 3,23.  Fil. 3,21.

–  Mivel a Földet is újjá teremti Isten, ezért a körülöttünk lévő teremtett világgal is más lesz a kapcsolatunk.

–  Többé nem kell félnünk a tomboló vihartól vagy a jégeső pusztításától.

–  Nem kell félnünk a vad és vérengző állatoktól, mert akár az oroszlánt is megsimogathatjuk. Ésa. 65,25.

–  De az állatok sem fognak félni tőlünk, ezért akár a tenyerünkből is etethetjük majd a kismadarakat.

3. Tudhatunk valamit arról, hogy a Megváltóban hívő emberek számára mikor kezdődik az örök élet?

–  A Szentírásban adott tanítások több helyen is megpróbálják világossá tenni azt, hogy milyen módon és mikor kezdődik meg az örök élet a Benne hivő ember számára.

–   Egyik helyen arról olvashatunk, hogy „akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”   1Jn. 5,12.

–  Másik helyen pedig azt mondja el Jézus, hogy „aki hisz énbennem, az.... soha meg nem hal... (illetve) ...ha meghal is, él”.  Jn. 11,25-26.

4. Mivel azt mondja az Ige, hogy „akié a Fiú, azé az élet”, ezért felvetődik a kérdés, ki mondhatja el magáról azt, hogy Jézus az övé?

–  Mindenki elmondhatja, aki kész elfogadni Jézust személyes Megváltójaként.

–  Attól a pillanattól kezdve helyet cseréltünk egymással, és ettől a hitben végrehajtott helycserével Isten nekünk tulajdonítja Jézus Krisztus életét.

–  Ez a helycsere azonban nemcsak a bűntelen életére vonatkozik.

–  János apostol a leghatározottabban mondja ki azt, hogy „akié a Fiú, azé az élet”.

–  Jézus tehát teljesen adni akarja önmagát, a benne lévő élettel együtt, azzal az élettel, amely fölött már nincs hatalma a halálnak.

5. Milyen különös dolgot mondott el Jézus, amikor Lázár feltámasztása előtt a nővérével, Mártával beszélgetett?

–  Ekkor Jézus még világosabbá tette azt, hogy mi történik azzal az emberrel, aki Őbenne hisz, ekkor azt mondta: „aki hisz énbennem.... soha meg nem hal.... ha meghal is, él”. Jn. 11,25-26.

–  Ugyanis Jézus elfogadása által, – akinek élete van önmagában – az élet forrását is elfogadjuk, vagyis az örök életet biztosítja Isten mindazoknak, akik hitben elfogadják Őt.

–  A Jézusban való élet azért jelenti számunkra az örök élet kezdetét, mert az élet forrását jelentő Krisztussal cseréltünk helyet, az Ő életét fogadtuk magunkba a Belé vetett hitünk által.

–  „Krisztus egy testté lett velünk azért, hogy mi pedig lélekben lehessünk egyek Vele. Ennek az egyesülésnek ereje által jövünk elő a sírból, – nem csupán mint Krisztus hatalmának a megnyilatkozása, hanem mert hit által az Ő élete a mi életünkké vált. Akik felismerik Krisztust valóságos jellemében, és befogadják Őt szívükbe, azoknak örök életük van. Krisztus a Szentlélek által lakik bennünk, s ha Isten Lelkét hit által szívünkbe fogadjuk, ez az örök életnek a kezdete.”  (JÉ. 323,4.)

–  Az itt felkínált élet tehát nemcsak a síron túli továbbélésre vonatkozik, hanem Jézussal egy olyan bensőséges közösségre, amely magában hordozza a Krisztusban lévő életnek a birtoklását is.

–  Ezért mi soha nem halunk meg, csupán elalszunk, hogy Jézus visszajövetelekor felébredjünk.

–  A tanítványainak is ezért mondta Jézus azt: „Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt”  Jn. 11,11.

–  Mártának viszont már azt mondta: „Aki hisz én bennem, ha meghal is, él… És aki csak él, és hisz én bennem, soha meg nem hal.” Jn. 11,25-26.

–  János apostol pedig azt írta, ti, „akik hisztek az Isten Fiának nevében, tudjátok meg, hogy örök életetek van”.

–  Nem azt írja az apostol, hogy majd valamikor örök életetek lesz, hanem azt, hogy van, nem a jövő időben, hanem a jelenben.

6. Miért mondjuk örökkévaló evangéliumnak, amikor minden történelmi korszakban más-más tartalommal jelenik meg a megváltásról szóló örömhír?

– Az örökké­való evangélium lényege mindig ugyanaz volt, mégis elmondható, hogy minden korszakban volt egy különleges mondanivalója az evangéliumnak, amit hangsúlyosabban kellett hirdetni.

–  Isten szolgái minden időben a saját koruk­hoz, annak a kornak a jellegzetes problémáihoz és bűneihez alkalmazva hirdették az evangéliumot.

–  Édenben még az „asszony magvá”-ról szólt az evangélium.

–  Ebben az üzenetben az kapott hangsúlyt, hogy jönni fog egy Szabadító, aki a „kígyó fejére fog taposni”, vagyis legyőzi és elpusztítja azt, aki bűnre csábította az első embert.              

–  Keresztelő János már az „Isten Bárányáról” beszélt, aki a bűnös helyébe áll, és meghal helyette, és így „elveszi a világ bűneit”.

–  János már a Messiás helyettes kereszthalálára helyezi a hangsúlyt.

–  A végidő evangéliumában viszont Jézus újbóli visszajövetelére kerül a hangsúly, amikor már nagy hatalommal és dicsőséggel fog megjelenni.

–  Ennek az evangéliumnak azonban minden ember felé személyreszabottan kell megfogalmazódnia és hangoznia.

–  Jézus azt mondja, hogy dicsőséges visszajövetele előtt az „Isten országának ez az evangéliuma” hirdetve lesz az egész világon.

–  Vagyis bármi legyen is az üzenetünk tartalma és az átadás módja, az mégis mindig, megmenteni akaró evangéliumként hangozzék az emberek felé.

–  Ezért „aki hisz Őbenne, és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik”. Mk. 16,16.