Nézzük a kezdeteket!
Ősrobbanásnak is több elmélete van, de most csak a
legegyszerűbbet fogjuk vizsgálni. Többek között van olyan elmélet is, hogy több
egymás utáni robbanás volt, és van olyan is, ahol egyfajta körforgásról
beszélnek, miszerint a tágulás és összezuhanás körforgása váltogatja egymást az
időben és most éppen egy tágulási korszakban vagyunk.
Az
általános elmélet szerint a világ (kozmosz) egy forró és sűrű „őstojásba"
volt összesajtolva (ezt szingularitásnak hívják), majd ez felrobbant és
kitágult.
Arra
nincs egyértelmű válasz, mi indította el ezt a folyamatot. Vagy a
szingularitáson belüli okra vezethető vissza, vagy "külső" dologra
kell gondolni. Az első esetben a szingularitás önmagában is képes volt a
folyamat elindítására. Erre az elmélet, a gerjesztett kvantumtér véletlenszerű
lebomlása. Ehhez azonban szükséges az idő, ezért ez az elmélet már kétféle
idővel számol, egy valós és egy képzetes idővel.
Ha
a második esetet nézzük, akkor - mivel kívül nem volt semmi evilági - csak arra
gondolhatunk, hogy egy külső beavatkozás történt. Ez így semmiben sem különbözik egy teremtés elmélettől.
Tehát
a kezdet kezdetén az univerzumban található összes anyag egyetlen, felfoghatatlanul magas hőmérsékletű
pontban koncentrálódott, majd hatalmas erővel szétrobbant. E táguló, rendkívül
magas hőmérsékletű, kvarkokból álló (szubatomikus részecske) felhőből
fokozatosan létrejöttek az atomok, majd az atomokból a csillagok, aztán a
galaxisok, a bolygók, és végül megjelent az élet is az arra alkalmas helyeken,
mint például a földön is.
Vajon
tényleg így történt?
Ma
a hétköznapi életben nem számolunk a gravitációval, hiszen ha egymás mellé
teszünk két almát, akkor nem figyelhetjük meg, hogy a tömegvonzás ezeket
egymáshoz gurítja vagy csúsztatja. Pedig a gravitációnak (a Föld
tömegvonzásának) köszönhető, hogy nem esünk le mi emberek sem és más sem a
kozmoszba a Földről.
A
gravitációt megfigyelhetjük, ha a kezünkből elengedünk egy tárgyat, akkor az
leesik a Földre. Ha feldobjuk is, leesik. Gyakorlatban akárki dob fel bármit
is, az nem marad fent, hanem visszaesik. Elméletileg azonban, ha egy tárgyat
sikerülne 7,9 km/sec sebességgel feldobnom, akkor az már nem esne le, hanem
körpályára állna a Föld körül. Ezt hívjuk úgy, hogy első kozmikus sebesség.
Gyakorlatban
az ilyen sebességgel feldobott tárgy a légköri súrlódás miatt elégne.
Ha
sikerülne még ettől is erősebben feldobni, már 11,2 km/sec sebességgel, akkor
kiszakadna a Föld vonzásából és nap körüli pályára állna, ez a második kozmikus
sebesség, amit szökési sebességnek hívnak. Ha még ettől is erősebben dobnánk
fel innen a Földről, 16,6 km/sec sebességgel akkor a Naprendszert is elhagyná,
ez a harmadik kozmikus sebesség.
Ha
a Nap felszínéről nézzük ezeket az értékeket, akkor azt kapjuk, hogy a
körpályára álláshoz 438 km/sec, és a szökéshez 618 km/sec sebesség szükséges. A
Föld már közel 150 millió kilométerre van a Naptól ezért itt kisebb értékek is
elegendőek a szökéshez. Ha a Hold felszínéről nézzük ezeket az értékeket, akkor
azt kapjuk, hogy a körpályára álláshoz 1,7 km/sec, és a szökéshez 2,4 km/sec
sebesség szükséges.
De
miért is fontos ez?
A
Magyar Honvédségnél rendszeresített géppisztoly (a világban mindenhol
„Kalasnyikov” néven ismert) lövedéke 710 m/sec sebességgel hagyja el a csövet,
így egy kilőtt lövedék még a holdon is visszaesik a felszínre.
Ma
is találunk a világegyetemben „fekete lyukakat”. Ezek olyan sűrű nehéz
csillagok, amelyekből a fény sem tud kijutni, az a fény ami közel 300.000
km/sec sebességgel száguld. A Nap akkor lenne fekete lyuk, ha ezzel a tömegével
csak
Ha
az egész világegyetem egy sűrű gömbbe volt összesajtolva, akkor mekkora
lehetett a tömege és mekkora erővel kellett szétrobbannia?
A
tudományos világ, a kozmológusok a tágulás értékét 50 és 100 km/sec/megaparsec közötti értékre becsülik. Nagyon tág
határok között van.
Ez
azért fontos kérdés, mert ha túl nagy a robbanás ereje, akkor a nagy erővel
nagyon gyorsan szétrepülő elemi részecskék sosem fognak egymás felé közeledni
tömegvonzás alapján, akárcsak a két alma az asztalon. Ha viszont gyenge a
robbanás, akkor pedig vagy nem is repülnek szét ezek az elemi részecskék, vagy
visszazuhannak a sűrű nagy tömegű szingularitásba.
A gravitáció az ősrobbanás előtti sűrű „őstojásban”
nagyon nagy volt. Azt senki nem tudja megmondani mekkora lehetett ez a
gravitáció, azt viszont tudjuk, hogy nagyobbnak kellett lennie, mint bármilyen
ma megfigyelhető fekete lyukban.
Ezért is írja Stephen W. Hawking a Cambridge-i Egyetem professzora „Az idő rövid története” című művében: „Ha a tágulás sebessége 1 másodperccel a nagy robbanás után csak százezerbilliomod résszel lett volna kisebb, akkor még azelőtt összeomlott volna a világegyetem, mielőtt elérte volna jelenlegi méretét.” 1.
Ezt
lefordítva: 100 km/óra
sebességhez viszonyítva ez ekkora 0,000.000.000.000.1 km/óra vagy 0,000.000.1 mm/óra sebesség különbség.
Hawking szerint ha létezett ősrobbanás, akkor az egy nagyon pontosan és nagyon
szűk határok között meghatározott erejű robbanásnak kellett volna lennie,
ugyanúgy mint amikor mérnökök megtervezik egy kémény vagy ház robbantással
történő lebontását. Ott is, ha csak az egyik robbanótöltet a sok töltet közül
másként robban fel, akkor a ház nem abba az irányba és nem úgy fog dőlni, mint
ahogy azt előzetesen eltervezték.
Milyen egy robbanás hatása, ha ez a levegőben, vagy
ami számunkra fontosabb a világűrben történik?
A
középpontból sugár irányban mindenfelé szóródnak a szétrepülő elemek, melyek a
robbanás miatt egymástól távolodnak. Légüres térben nincs fékező erő sem. Egy
egyenletes eloszlású gázfelhő-univerzum ennyi következik a jelenleg elfogadott
elméletekből.
Nincs a galaxisok spirális és lencse alakjára korrekt
tudományos magyarázat!
2006
októberében az egyik legnagyobb presztízsű tudományos folyóiratban, a
Nature-ben jelent meg az ELTE Elméleti Fizika Tanszék kutatóinak cikke. Fodor
Zoltán professzor vezetésével, Katz Sándor, Endrődi Gergely, Szabó Kálmán és a
Wuppertali Egyetemről Jaszumicsi Aokival kvarkokat (szubelemi részecske)
kutattak.
A
címe "A kvantum-színdinamikai átmenet rendje a részecskefizika standard modelljének
jóslataként" A cikk alaposan felkavarta a tudományos életet. Eredményük,
hogy az, amit ma ősrobbanásként ismerünk, inkább egy hosszabb, időben elnyúló
folyamat volt, de nem robbanás.
2.
Az
evolucionisták szerint a bonyolult életformák az egyszerűbbekből jöttek létre,
azok pedig anyagból és energiából, melyek viszont a semmiből.
Így
azt állítják, hogy az anyag és az energia saját magukat hozták létre a
semmiből, ami ellentmond a termodinamika első törvényének. Az összenergia a világegyetemben vagy
annak bármely elszigetelt részében állandó.
Továbbá: az energia átalakulhat egyik formából a másikba, de energiát sem
létrehozni, sem megsemmisíteni nem lehet. Ebből következik, hogy a jelenlegi
energiamennyiség régebben is létezett a világegyetemben.
Mivel
természetes folyamatok nem hozhatnak létre energiát, ezért azt a következtetést
kellene levonni, hogy az univerzumban levő energiát csakis egy, a
világegyetemen kívül álló erő (hatalom) hozhatta létre.
A
termodinamika második törvénye szerint egy zárt rendszerben a hasznos munkára
felhasználható energia csökken, bár az összenergia
állandó. Az energia csak
alacsonyabb fokú energiává alakulhat át a természetes folyamatok során,
pl. áram hővé alakul egy készülékben, ami a legalacsonyabb „minőségű"
energia és ami az atomok rendezetlen mozgásából áll. E tétel szerint a zárt
rendszerek az idő múlásával egyre rendezetlenebbé válnak, ha valamilyen
beavatkozás (energia-, információ-bevitel) segítségével a folyamatot meg nem
állítjuk.
Az
ősrobbanás elmélete ennek éppen az ellenkezőjét állítja; azt, hogy a kozmoszban
növekedett a rend, mégpedig irányított energia-bevitel nélkül.
Ez
a második törvény bevezeti az entrópia
fogalmát is, amely a rendezetlenség mértéke. A törvény alapján bármely zárt rendszerben növekszik az
entrópia. Azaz a rendszer rendezetlenné válik, és az energia felhasználhatósága állandóan
csökken. A törvény kimondja, hogy a természetes folyamatok rendezetlenné
alakítják a testek és rendszerek állapotát. Idővel minden rendezetlenné válik, bomlik. A világegyetem
visszafordíthatatlanul halad a maximális rendezetlenség irányába.
Az ősrobbanás rendszerelméleti szempontból is
tarthatatlan. A robbanások rombolóak, zűrzavarhoz vezetnek. Miféle robbanás
lenne képes egy folyamatosan növekvő információ-mennyiséget, rendezettséget és
bonyolult atomi és kozmikus struktúrákat létrehozni? Egy véletlen robbanás nem
okozhat - káosz helyett - egy végtelenül
hatalmas, és minden részletében szabályozott rendet.
A
világ keletkezésére vonatkozó válaszok messze túl vannak a tudomány hatáskörén.
Egyik elméletet sem lehet fizikai kísérletek és ezekből logikai következtetések
segítségével igazolnunk. Tehát a materialista keletkezéselmélet elfogadásához
is hit kell!
Ha
felnézünk az égboltra, akkor ma is és több ezer évvel ezelőtt is, szabad
szemmel a földről kb. 6.000 fényes csillag figyelhető meg. Ez azt is jelenti,
hogy egy adott helyről maximum csak 3.000, mivel a Föld másik féltekéjéről
látható csillagok nem látszanak.
A
Bibliában Jeremiás 2.600 évvel ezelőtt ezt írta le. Jeremiás 33,22: „Mint az ég
serege meg nem számlálható, és a tenger fövenye meg nem mérhető.”
1
Mózes 15,5-ben Ábrahámnak mondja az Úr: „És kivivé őt, és monda: Tekints fel az
égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda
nékie: Így lészen a te magod.” Ezt Mózes kb 3.400 évvel ezelőtt jegyezte le. A
Biblia leírása mára érthetővé, de bizonyítottá is vált: ember nem tudja
megszámlálni a világegyetemben található csillagokat.
Egy
másik szintén 3.400 évvel ezelőtt íródott könyvben azt írja, hogy a világűr
üres, és a Föld felfüggesztés nélkül lebeg benne.
Jób
26,7: Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a
semmiség fölé.
A
Föld életkora fontos, mert az evolúció csak akkor hihető, ha hosszú idő áll a
rendelkezésére. Megjelenésekor az evolúció elmélete csupán pár millió évet
követelt meg, de az élet bonyolultságáról való ismeretek növekedésével mind
több és több időt igényelt.
Ennek
megfelelően az evolucionisták fokozatosan kb. 5 milliárd (5.000 millió) évre
növelték a Föld elméleti életkorát.
A
kontinensek kialakulása kb. 2.500 millió éve történhetett.
Az
élet megjelenése kb. 3.500 millió éve lehetett.
Az
ember megjelenése 200 – 300 ezer éve.
A
múlt század második felében keletkezett lemeztektonikai elmélettel bizonyítható
a Föld életkora.
Az
elmélet szerint a földkéreg több lemezből áll melyek egymáshoz képest mozognak.
Egyik oldalon távolodnak, másik oldalon közelednek egymáshoz és a találkozásnál
az egyik lemez alágyűrődik a másiknak. Többszörös méréssel kimutatták, hogy a
kontinensek évente 2-3 cm-t távolodnak egymástól. Amerika és Európa illetve
Amerika és Afrika közötti távolság alapján és a jelenlegi távolodási sebességekből
kiszámítható, hogy mióta folyik ezeknek a kontinenseknek távolodása. Úgy
találták, hogy ez 5 milliárd éve zajlik.
A
lemeztektonikai elmélet azonban nem ad választ 3 fontos kérdésre.
Az
alágyűrődő lemezek miatti hegyemelkedésekből adódóan, a mai sebességgel
számolva, csak 100 millió év alatt
A
vulkáni tevékenységből származó anyagmennyiségnek a Föld felszínén, csak 100
millió év alatt tizenötször több anyagát kellene találnunk, de nem találjuk.
Különösen elgondolkodtató ez akkor, ha figyelembe vesszük az elméletben azt is,
hogy a kezdeti időszakban mikor még a Föld melegebb volt, nagyobb volt a
vulkáni aktivitás is a Földön.
A harmadikat az eróziót, és ezen belül is csak egyet
a folyóvízi eróziót nézzük meg alaposabban is!
Eróziós
vizsgálati területek lehetnek többek között: gleccser-, tengerparti-, folyó-,
eső-, hó-, szél-, szállított homok-, karsztvízi-, folyóvízi erózió.
Minden
folyónak megvan a maga vízgyűjtő területe, amelyről összegyűjti az esővizet. Ez
az esővíz szállít magával erodeált (üledékes) szemcséket, amiket a folyók
juttatnak el tengerekbe, óceánokba.
A
folyóvízből vett ismételt mintavételezéssel, a folyó torkolatánál felbecsülhető
az üledékmennyiség, amit a folyó elszállított és az a sebesség is, aminél a
vízgyűjtő terület már erodálódik. Üledékkutatók ezekből az adatokból
becsléseket készítenek.
Folyók átlagos mélyülése
mm/1000 év
3.
Vej (Kína) 1.350 (a Sárga folyó mellékfolyója)
Sárga folyó
900
Gangesz
560
Rajna alpokban 340
Tigris
260
Amazonas
71
Nílus 13
Megfigyelhetjük,
hogy a közel síkságon kanyargó Nílus is 13 mm/1.000 évvel koptat.
Számoljunk együtt!
A
sebességadatok nem tűnnek nagynak, de ha kiszámítjuk a geológia időkre, akkor
már nem maradna kontinens. Egy átlagos 61 mm/1000 év-es (Amazonas 71)
eróziósebességnél Észak-Amerika csak 10 millió év alatt síksággá kopott volna.
Ezeken
kívül még sok területet vizsgálhatnánk, és ugyanazt az eredményt kapnánk. Pl.:
A
föld mágneses mezejének gyengülését.
Föld
forgásának lassulását.
Hold
távolodását a földtől.
Meteoritok
és kráterek nyomait kőzetekben.
Légkörben
található hélium mennyiségét.
Folyódelták
növekedését.
Mind
azt mutatják, hogy a Föld nem több milliárd éves.
A
Biblia leírása szerint a Föld domborzata teljesen átalakult az Özönvíz után.
1
Mózes 2,10-14 verseiben megadja az Édenkert folyóit, Pison, Gihon, Hiddekel,
Eufrátes.
Ezek
kettő kivétellel eltűntek. Ma az Eufrátes létezik ugyan, és a Tigris is (a
Bibliában „Hiddekel” héber nevén) de nem biztos, hogy ma is ugyanott folynak,
ahol az Özönvíz előtt folytak.
Darwinnak
komoly kétségei voltak művével kapcsolatban, amiknek hangot is adott.
A
kövületekről így írt a The Origin of Species-ben: „…a közbeeső, valamikor
létezett változatok száma valóban nagy kell legyen. Akkor miért nincs minden
geológiai alakulat és réteg tele ilyen közbeeső láncszemekkel? A geológia
kétségtelenül nem mutat fel ilyen finoman fokozatos szerves láncot, és talán ez
a legnyilvánvalóbb és legkomolyabb ellenvetés, amit az evolúciós elmélet ellen
fel lehet hozni."
4.
Darwin
idejében még csak kialakulóban volt a paleontológia tudománya. Darwin helyesen
jelezte előre, hogy elmélete majd akkor
lesz bebizonyítva, amikor a paleontológusok temérdek átmeneti faj kövületét tárják fel. Ugyanis az evolúció
csak folyamatos átalakulások, elegendően hosszú idő alatti próbálkozások és kudarcok által történhet, véletlenszerűen.
Üledékes
kőzetben megkövesedett növényi vagy állati maradvány.
Ma
mintegy 2 millió (!) faj él a
földön és azt, hogy egy új faj kifejlődéséhez több millió év szükséges az
evolúció elmélete szerint, arra a következtetésre jutunk, hogy több milliárd átmeneti fajnak kellene
lennie.
A
„rétegtani oszlop” kifejezés azt jelenti, hogy ha leásnánk a Föld mélye felé,
akkor a legmélyebben (pár kilométerre) csak nagyon egyszerű életformák nyomait
találnánk. Ahogy haladunk feljebb, úgy a rétegekben több és bonyolultabb
életformák kövületeit kellene fellelnünk. Végül már a felszínhez nagyon közel
pár méterre megjelenik az ember nyoma is a kövületekben.
A
kövületek ezzel szemben nem mutatnak ilyen fokozatos láncot az életformák
kialakulására.
Dr.
Walt Brown az In the Beginning című művében ezt írja: „A kövületi láncszemek
hiányoznak számos növény, az egysejtű életformák - és a gerinctelen állatok, a
gerinctelen - és a gerinces állatok, a halak - és a kétéltűek, a kétéltűek - és
a hüllők, a hüllők - és az emlősök, a hüllők - és a madarak, a főemlősök - és
más emlősök, valamint a majmok - és más főemlősök között. A kövületeket olyan
behatóan tanulmányozták, hogy nyugodtan le lehet vonni azt a következtetést,
hogy ezek a hézagok valódiak és sohasem
lesznek betöltve."
5.
W. I. Bird a The Origin of Species Revisited-ben 1954-ben írta: „A hirtelen megjelenések és hézagok okát nem lehet többé a kövületanyag hiányosságainak tulajdonítani, mint ahogyan Darwin tette, mikor az őslénytan még gyerekcipőben járó tudomány volt. Több mint 250.000 kövületfaj 200.000.000 katalogizált példánya miatt sok evolucionista paleontológus is, mint Stanley, úgy érvel, hogy a kövülettár elégséges .” 6.
Ezt Bird még 1954-ben írta, és az eltelt több mint
50 év óta ebben nem történt változás.
A kövületek eredménye, hogy a hiányzó átmeneti fajok
mellett átmeneti szervek sincsenek, mint pl. félig pikkely - félig toll, félig
láb - félig szárny.
Nincs bizonyíték:
- A növények kialakulására
- Az állatok kialakulására
- Az átmenetekre növényből állatba és az
állatok egymásból való átmenetére, teljesen hiányoznak az átmeneti fajok.
A
kövületek alapján nem igaz az úgynevezett „életfa” ahol a fajok egyre nagyobb
gazdagságban jelennek meg, akár egy fa lombkoronája.
A
valós életfa már nem is fa, hanem inkább piramis, mert a fajok szinte egyszerre
jelentek meg (nem is több milliárd vagy millió éve), pár ezer éve, és
megjelenésük óta csak folyamatosan fogynak, tűnnek el a fajok a földről.
Kövületek
kora. Az időmérésnél általában egy
körforgásról van szó, a fosszília korát a rétegből, a réteg korát pedig a
bennelévő fosszília alapján határozzák meg.
Ezt
úgy kell érteni, hogy ha találnak egy leletet, és ennek a korát a tudományos
világ 10 millió évesnek tartja (index fosszilia), akkor azt a réteget is amiben
találták 10 millió évesnek nyilvánítják. Ha egy másik leletről nem tudják, hogy
hány éves, de ebben a rétegben találták, akkor abból következik, hogy az is 10
millió éves. Majd később, ha már ez utóbbi lelet kerül elő valahol, akkor
automatikusan a kora 10 millió év, és a réteg amiben találták az is 10 millió
éves.
Ma
amikor egy tudományos filmet nézünk, vagy egy hírt közölnek, sokszor elhangzik
a rádiókarbon vagy más néven a C-14-es vizsgálat. Nagyon sokszor hivatkoznak
arra, hogy a rádiókarbon vizsgálat alapján határozták meg valaminek a korát, és
ez alapján több millió éves a lelet.
A
szénnek különböző izotópjai vannak, ilyen a hidrogéntől 14-szer nehezebb, ez a
szén-14, más néven C14, vagy radiokarbon.
Szén-14
akkor keletkezik, amikor a kozmikus sugárzás neutronokat lök ki az atommagokból
a légkör felső rétegeiben. Ezek a kilökött neutronok, közönséges nitrogén
atomokba (N14) ütköznek alacsonyabb magasságokban, és C14-gyé
alakítják. A közönséges szén (C12)-hez képest a C14
instabil. Energia-kibocsátás mellett lassan lebomlik, és visszaalakul
nitrogénné. Ettől az instabilitástól radioaktív. A közönséges szén (C12)
a levegőben lévő széndioxidban (CO2)
is megtalálható, amit a növények is felvesznek; a növényeket pedig megeszik az
állatok. Így tehát egy csont, egy levél, vagy akár egy fabútor darabja is
tartalmaz szenet. Kialakulása után a C14, a közönséges szénhez (C12)
hasonlóan, szintén egyesül oxigénnel, és így széndioxid (C14O2) jön létre. Ilyen módon ez az
anyag is áthalad az állatok és a növények sejtjein. Ha veszünk egy
levegőmintát, megszámolhatjuk, hogy hány C12 atom jut egy C14
atomra, és kiszámíthatjuk a C14/C12 arányt. Mivel a C14
jól össze van keveredve a C12-vel, feltételezhetjük, hogy ez az
arány nem változik, akár egy falevelet vizsgálunk, akár a saját testünk egy
részét. Bár az élő szervezetekben a C14 atomok folyamatosan N14-né
alakulnak vissza, a szervezet és a környezete közötti anyagcsere nem szűnik
meg, ezért a C14/C12 arány a szervezetben nem változik.
De amikor egy állat vagy növény elpusztul, a még el nem bomlott C14
atomok helyére nem lépnek újabb szén atomok, tehát az élőlényben a C14
mennyiség egyre csökken. Emiatt a C14/C12 arány egyre
kisebb lesz. Tehát van egy "óránk", ami akkor indul, amikor egy
élőlény elpusztul. A C14 bomlási sebessége olyan, hogy 5.730 év
alatt (plusz-mínusz 40 év) a fele alakul vissza N14-né. Ez az
úgynevezett "felezési idő." Tehát a felezési idő kétszerese, azaz
11.460 év, alatt a kezdeti mennyiség negyede lesz megtalálható az élőlényben.
Egy 50.000 évnél régebbi élőlényben elvileg már nem marad kimutatható
mennyiségű C14. Ezért a radiokarbon módszerrel nem lehet több millió
évet átfogni. Sőt, ha egy minta még tartalmaz C14-et, az azt
bizonyítja, hogy egy millió évnél nem
régebbi.
Prof. Willard F. Libby elsőként alkalmazta ezt az
eljárást a Kumráni tekercsek
korának meghatározására (Nobel díjat kapott), és ±
200 évet adott meg hibahatárként. Ez ± 10%, összesen 20% ami nem kevés.
Sok tényező befolyásolja a pontosságot, pl. A
növények eltérő mértékben veszik fel a különböző széndioxidokat. Amelyek C14-ből kevesebbet vesznek fel, öregebbnek tűnnek, mint
amilyenek valójában.
A C14/C12 arány a levegőben sosem volt állandó. Az ipari
forradalom előtt magasabb volt, amikor még nem égettek el nagy mennyiségű
szenet és tüzelőanyagot. Az akkoriban meghalt élőlények ezért sokkal öregebbnek
tűnnek a széndatálás szerint.
1950-es évek atomrobbantásos kísérletei megnövelték
a légkör C14O2 tartalmát.
Ettől azon élőlények, amelyek akkoriban haltak meg, sokkal fiatalabbnak tűnnek,
mint amilyenek.
A vulkánok is sok, C14-ben szegény CO2-t bocsátanak ki.
A kozmikus sugárzás mennyisége is változó.
A Föld mágneses mezejének ereje befolyásolja az
atmoszférába jutó kozmikus sugárzás mennyiségét. Egy erős mágneses mező több
sugárzást taszít el a Föld felszínétől. A Föld mágneses mezejének ereje
folyamatosan csökken, így több C14 termelődik, mint a múltban.
Összességében a szén-14-es módszer, ha korrigálják, hasznos
eredményeket tud adni, de nagyon óvatosan kell alkalmazni.
Nem ad, mert nem adhat a felezési idő miatt több millió éves eredményeket.
____________________________________________________________________________
1. Stephen W. Hawking: Az idő rövid története, Akkord, 2003. 8. fejezet a Világegyetem eredete és sorsa 158. oldal
2. http://index.hu/tudomany/kvark061127/
3. Ariel A. Roth: Gyökereink, Advent, 2003. 276. oldal
4. Charles Darwin: A fajok eredete, Typotex, 2000. 293. oldal
5. Walt Brown: Kezdetben, Reménység Alapítvány, 2008. 23 oldal
6. www.pentagram.extra.hu/index.php