Harsányi Sándor 

A „bor” szó a  Bibliában

Rövid kiemelések és hozzá fűzött magyarázatok

„Nagy Sándor tizenhat éves korában Macedónia kormányzója volt, tizennyolc éves korában generálja, húszéves korában királya, és harminchárom éves korában halottja. Az alkohol ördöge lett a gyilkosa. Miután a náci haderők 1940-ben legyőzték Franciaországot, az egyik generális azt mondta: 'A francia hadsereg vereségét és erkölcsi romlását az alkohol okozta... 'Csak az Egyesült Allamokban 65 milliót tesz ki az alkoholfogyasztók tábora, és ezek között több mint 5 millió krónikus alkoholista. Az amerikai lakosság 33 billió dollárt költ alkoholos italokra évente, amely a társadalomnak évi 25 billió dollár kárt okoz” - írja egy cikkében az egyházunkban jól ismert szerző, Petrik Imre.

Harsányi Sándor református lelkipásztor volt az Egyesült Allamokban. A század elején, 1914-­ben adott ki egy kis, két részből álló könyvecskét, amelynek első része „Legyetek józanok” címmel jelent meg, második része pedig megegyezett jelen cikkünk főcímével. Most kezdődő sorozatunk az utóbbinak egy rövidített, stilizált változata. Tanulmányozása csak Bibliával a kézben válik igazán építővé. Némileg magán viseli a század elejének hitvédelmi irodalmi stílusát, de tartalmi értékén ez semmit nem ront. Érdekessége az írásnak, hogy bár szerzője nem adventista, a Biblia tanulmányozása során Isten mégis olyan felismerésre vezette, amely megegyezik az egyházunknak adott világossággal.

1. rész.

Az Ószövetségben előforduló kifejezések

Ha valamely kérdésben bibliai verseket veszünk alapul, akkor feltétlenül szükséges, hogy helyesen értelmezzük azokat a igehelyeket vagy kifejezéseket, amelyekre hivatkozunk. A Biblia nyelvezetének alapos ismerete és a bibliai archeológia adatainak felhasználása nélkül bizonyos kérdésekben könnyen téves következtetésekre juthatunk.

Az Ószövetség eredeti nyelve roppant gazdag kifejezésekben és szóváltozatokban. Például az „eltörni”-re hatvan, az „ember” és a „bor” szóra egyaránt tíz-tíz különböző kifejezése található.

Amikor a „bor” szó bibliai előfordulásait tárgyaljuk, figyelembe kell tehát vennünk, hogy míg a magyar nyelv mindössze az egy, vagy maximum két szóval adja vissza ezt a fogalmat, addig a Biblia eredeti nyelvén ennek a sokszorosát találhatjuk. Világos tehát, hogy nem minden igehelyen kell a „bor” szó alatt azt a bort értenünk, amit mi bornak nevezünk és ismerünk. Az Ótestamentum idejében élt zsidók a szőlő és más gyümölcsök levéből mintegy tizenhat (!) különféle italt (bort) készítettek, s ezeknek egyike sem tartalmazott alkoholt. Annak, hogy a nyugati fordításokban szinte csak a „bor” szóval találkozunk, két egyszerű oka van: az egyik, hogy a sémi nyelv összehasonlíthatatlanul gazdagabb kifejezésekben, a másik pedig az, hogy azok a gyümölcsfajok és italkészítmények, amelyek keleten általánosan ismertek voltak, a mi kultúránkban teljesen ismeretlenek.

Abból a tényből kiindulva, hogy a biblia­fordítók a vonatkozó ószövetségi kifejezéseket mind egy és ugyanazon szóval adták vissza, a „bor”-t pedig Isten áldásaként említi a Biblia, amely „a szív megvidámítására szolgál”, a köztudatban egy olyan felfogás él, hogy a Szentírás bizonyos keretek között megengedi, helyesli, sőt bizonyos esetekben ajánlja is a szeszes italok fogyasztását. Ha azonban nyelvi szempontból megvizsgáljuk e bibliai kifejezéseket, és megtesszük a helyes megkülönböztetéseket azon szavak között, amelyeknek mindegyike más-más minőségű ital jelzésére szolgál, akkor képesek leszünk feloldani azt a látszólagos ellentmondást, amely a borral való élés, illetve az attól való tartózkodás között feszül.

A „bor” szó, illetve annak héber megfelelői összesen kétszázhúsz alkalommal olvashatóak az Ószövetségben. A legtöbbször előforduló három héber kifejezés a jajin, amely általában mindenféle bort jelent, a tirós, amelyet a részegséget nem okozó borra, és a sékár, amelyet a szesztartalmú borokra alkalmaztak. Először e három kifejezés bibliai előfordulásait tekintjük át alaposabban.

1. A „jajin” kifejezés megsűrűsödött gyümölcsnedvet jelent, amely jelenthet akár alkoholmentes, akár alkoholtartalmú italt is. A szó gyöke a jan héber szó, amelynek a magyar nyelvben a „sár”, vagy az „iszap” szavak felelnek meg a legjobban. A szó száznegyvenszer fordul elő az Ótestamen­tumban, hol ajánlva, hol kárhoztatva a szőlő, vagy más gyümölcsök préselt levét. Hogy melyik előfordulásánál, milyen italt jelöl, az mindig a szövegösszefüggésből állapítható meg legjobban. Annak bizonyítására, hogy a jajin szó mindkét értelemben használatos, hely hiányában csak néhány igehelyet sorakoztatunk fel.

1Móz 9:21 (Noé): „... ivék a borból, s megrészegedék.” Egyértelmű, hogy amit Noé ivott, az szesztartalmú folyadék volt. Világos, hogy sem Noénak, sem családjának nem szolgált ez dicsőségére. Erre utal mindaz, ami kijózanodása után történt.

1Móz 14:18: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza…” Az ószövetségi törvény értelmében áldozatok bemutatásánál szesztartalmú bort tilos volt használni, sőt, a papok számára tiltva volt a templomi szolgálat idején mindennemű alkoholos ital fogyasztása (3Móz 10:9, ezért Melkisédek, Krisztus előképe, semmiképpen nem hozhatott alkoholos bort Ábrahámnak).

Hasonlítsuk össze az 1Sám 1:14-et, amelyben a jajin szó elítélendő részegítő italt jelent, az lSám 1:24-gyel, amelyben, mint áldozati elem (alkoholmentes) szerepel. Ugyanígy összehasonlítható a Neh 8:12 (tiszta, ártalmatlan) az Eszt 1:7-tel (részegí­tő ital). Egy utolsó összehasonlítást a 2Sám 13:28 és a 2Sám 16:1 ad, ahol is a szövegösszefüggés egyértelműen mutatja, hogy az első esetben részegítő borról, a másodikban erősítő, gyógyító borról van szó. Fontos tudni, hogy e célra a keleti népek erjedt bort soha nem használtak.

Az, hogy a jajin szó filológiai, etimológiai vizsgálata, a textusok értelmi összefüggései, valamint az a bizonyos hit, hogy Isten bölcsessége sohasem kerül önmagával ellentmondásba, egyaránt arra mutatnak, hogy ez a szó átfogó, „generál” jelentéssel bír.

2. A „tirós” kifejezés, mint ige (járas) azt jelenti, hogy „tartani”. Mint főnév (resbeth) elsősorban „háló”-t jelent. Jelent még fejet, tetőt, vagy gombot. Ahol csak előfordul a Bibliában ez a szó, mindenütt Isten tetszésének kíséretében és említésével jelenik meg. Rendesen Isten egyéb áldásainak, a búzának, gabonának, fügének, tejnek, méznek, vagy olajnak a társaságában kerül megemlítésre. Mint ital részegséget nem okozhatott, hiszen akkor egyenesen azt a képtelenséget kellene állítanunk, hogy a Biblia ellenmondásba keveredik magával, amikor részegítő ital használatára serkent, holott más helyeken félreérthetetlenül, világosan hirdeti, hogy a részegesek nem bírhatják Isten országát örökségül. Isten nem ajánlhat egy olyan dolgot, amit máshol a legerőteljesebben kárhoztat. Egyugyanazon dolog nem lehet hasznos is, és káros is. Ha a szeszes ital, mint a kígyó megmarja az embert (Péld 23:32), ha öntudatlanná tesz, mint Noét (1Móz 9:21), és ha fajtalanná, mint Lótot (1Móz 19:33), ha abban csúfolódás és háborúság van (Péld 20:1), s ha a próféta szerint is „a bor... megcsal” (Hab 2:5), lehet-e tiszta logikával azt állítani, hogy Isten megengedi nekünk, hogy elmerüljünk „élvezetében”? Egyes amerikai bibliafordítások függelékei már igyekeztek árnyalni a jajin és a tirós szó jelentését, amikor az utóbbi fordításául az „édes bor” kifejezést ajánlják.

A mesterséges italkészítményeket meg kell különböztetnünk magától a szőlőtől, vagy egyéb gyümölcsöktől, amelyek igenis Isten áldásának mondhatók, ám mint szeszes italok, egyáltalán nem nevezhetők annak. A szőlőt, e legegészségesebb gyümölcsöt, valóban a szív vidámítására adta Isten. Részegítő italt abból az ember készít.

A tirós szó harmincnyolcszor fordul elő a Szentírásban. Ismét csak legjellemzőbb előfordulásaiból idézhetünk néhányat.

4Móz 18:12: „Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és gabonának, azoknak zsengéit, amelyeket az Úrnak adnak, tenéked adtam.”

5Móz 7:13: „...megáld téged és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését...” (Károli e helyen, nagyon helyesen „must”-nak fordítja a tirós szót.)

2Kir 18:31-32: „Ki-ki egyék az ő szőlőjéből és fügefájáról és ki-ki igyék az ő kútjának vizéből; míglen eljövök, és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás és mézes földre, hogy élhessetek...”

2Krón 31:5: „...az Izrael fiai a búzának, a bornak, az olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bőséggel megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozák.”

Neh 13:12: „Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba.”

Ézsa 24:7-9: „Gyászol a must, elhervad a szőlő... énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ivónak.” Ebben az utolsó versben különösen megfigyelhető az italok minősége közötti különbség, mert a 7. versben a tirós szót használja Ésaiás, mint Isten áldását, a 9. versben a jajin és a sékár szó határozottan a részegítő italokat jelzi.

A bor (tirós) annyiban és éppen azért Isten áldása, mert tápértékkel bír, mint a gabona, a méz, vagy a gyümölcsök. Ha a szőlő megerjed, akkor elveszik belőle a tápérték, s semmiképpen nem mondható az emberi szervezet számára hasznosnak. E bor fogyasztása azért is megengedett Isten részéről, mert nem törli le az istenképűséget az ember arcáról, s nem fosztja meg az embert józan eszétől.

3. A „sékár” szó „édességet” jelent. Arabul és perzsául ugyanezt a suker, illetve a shugar szavakkal adjuk vissza, amelyekből az angol sugar, illetve a magyar cukor szó is származik. Nem tudjuk, hogy tulajdonképpen milyen italt fed ez a szó, az azonban bizonyos, hogy részegítő ital jelzésére használták. Valószínűleg valami édes ital lehetett, rizsből, rozsból vagy talán éppen cukorból való készítmény. Némely nyelvtudós szerint a szó azonos a szanszkrit sikari szóval, amely a pálmafa nedvéből készített édes italnak volt a neve. Egyvalami bizonyos: a bibliafordítók is jelzik, hogy ez az ital nem szolgálja az ember egészségét, ezért a Biblia nem ajánlja, így rendszerint „erős bor”-nak, vagy „részegítő ital”-nak fordítják azt le.

Negyvenkét helyen fordul elő az Ószövetségben, de egyetlen helyen sem lehet arra következtetni, hogy ilyen nemű, lerészegedésre alkalmas italnak a használatát Isten Igéje megengedné. Álljon itt ismét néhány példa.

3Móz 10:9: „Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiad veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben”. Világosabb és határozottabb parancsot aligha adhatott Isten arra nézve, hogy a papok tartózkodjanak a lerészegedésre alkalmas italok fogyasztásától. Az ortodox zsidók még ma is szigorúan és határozottan mellőzik szertartásaikon a szeszes italt.

4Móz 6:2-3: „Mikor férfi, vagy asszony fogadást tesz... bortól és részegítő italtól szakassza el magát; borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék, és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se aszú szőlőt ne egyék.” Ha magyar nyelvünk rendelkezne azokkal a szavakkal, amelyek az itt felsorolt különböző italok és gyümölcsnedvek készítményeinek megfelelnek, akkor jónéhány bibliai vers egészen másképpen hangzana, mint ahogy azokat ma ismerjük. Így azonban úgy tűnik, mintha Mózes pusztán tautológiát, vagyis a kifejezések halmozását alkalmazna, holott azok mindegyike mást és mást jelent.

Bír 13:4: „Azért most megóvjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.”

Péld 20:1: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!”

Ésa 5:11: „Jaj azoknak, kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket.”

4. Az "ászisz" szó jelentése „izgató”. Valami bódító és egyben részegítő hatású szer lehetett, amely veszedelmesebb készítmény lehetett az egészségre nézve, mint pl. a ma ismeretes ópium. A bibliafordítók a „újbor” szóval adják vissza a héber kifejezést, pedig az asis-nak semmi köze nincsen a borhoz, vagy szőlőhöz. Károli az Énekek Énekében (8:2) a „gránátalma bor” kifejezéssel fordítja, vagy máshol, például az Ésa 49:26-ban „must”-nak, vagy megint máshol egyszerűen „bor”-nak (vö. Jóel 1:5, 2:19,24).

5. A „chámar”, vagy chámer szó ugyanazt jelenti, mint az arab kamar kifejezés. Mindkét nyelvben erjedést, pezsgést, hőséget, gyakran kőolajat, vagy szurkot jelent. Színére, anyagára, sűrűségére való tekintettel az élelmiszerek közül inkább a lekvárra, mintsem a borra gondolhatunk vele kapcsolatban. Érthetetlen, hogy miért fordítják ezt a szót „bor”-nak, holott a folyadéknak semmi köze a szőlőhöz. Valószínűleg valami vad növényből, valószínűleg a vadszilvából készítették, mert Szíriában és a közép-tengerparti meleg tartományokban ebből is és fügéből is mindmáig készítenek olyan italt, amely bódítóbb hatású, mint bármelyik mai pálinka. Előfordulási helyei a Szentírásban: 5Móz 32:14;  Ezsd 6:9, 7:22;  Zsolt 75:9;  Ésa 27:1-2;  Dán 5:1-4, 5:23.

6. A „meszek”, vagy mesk kifejezés azonos az arab mazkh szóval. Eredeti jelentése szerint „vegyítést, keverést” jelent. Etimológiai jelentése szerint ennek sincsen semmi köze sem a szőlőhöz, sem a borhoz. Valami lakomák végén használt keveréket értettek rajta, amelyet a vendégek lerészegedése után hordoztak körbe. Szíriában, Indiában régen is és most is használnak olyan italokat, amelyek fogyasztóit eszeveszett táncra késztetik. Előfordulási helyei: Zsolt 75:6­-11;  Péld 23:29-33;  Ésa 65:ll.

7. A „sömárim” eredeti jelentése „ébren lenni”, vagy „álmatlan éjszakát eltölteni”. Igeként: „befőzni”. Főnévként a régóta álló, megsűrűsödött bor elnevezésére használták. Károli „erős bor”-nak fordítja az Ésa 25:6­8 verseiben. Összesen négy helyen fordul elő a Bibliában: Ésa 25:6-8;  Zsolt 75:8-9;  Jer 48:11-12;  Sof 1:12-13.

8. Az „asisáh”, vagy esisah szó szintén négyszer fordul elő a Szentírásban. A héber asá szóból származik, amely süteményt, vagy szilvalepényt jelent. Egyes biblia­fordítások azonban italként értelmezik a szót. Akár innivaló, akár étel volt, egy bizonyos: valami olyan készítmény volt, amely testre, lélekre, szellemre egyaránt ártalmas volt. Dr. Ferrar Fenton, világhírű orientalista pontos leírást ad a szóról, s mind filológiai, mind kémiai szempontból, és azonosnak találja azzal az ópiumszármazékkal, amelyet Indiában ma is használnak a bálványistenek előtt való áldozásoknál. Hatása a narkotikumokéhoz hasonlatos, mély álmot, rángatózást, látomásokat és akusztikus hallucinációkat okoz.

A Bibliában a következő versekben találkozhatunk vele: 2Sám 6:19;  1Krón 16:3;  Én 2:5-6;  Hós 3:1.

9. A „ras”, vagy rosh „mák”-ot jelent. Gyökjelentésében „fej”-et jelent. Szótári jelentése szerint: „méreg”. A mák méreg tartalmát már a régi korokban is ismerték és az ópiumot, vagy laudánumot többféle formá­ban elő is állították belőle. Mint italt, a legerőteljesebben tiltja a Szentírás. Az alábbi igékben fordul elő: 5Móz 29:17;  Zsolt 69:22;  Hós 10:4;  Ám 6:12; JerSir 3:19;  Jer 8:14, 9:14, 23:14-15.

10. Az „enab”, vagy tudományos nevén „solanum majus”, eperfajta gyümölcs. Eper­, illetve szőlőszemet jelent. Többféle italt is készítettek belőle, de a készítmények minden fajtája erősen méregtartalmú volt. Leginkább úgy itták, mint a teát, de szárítva is rágták, és por alakban fel is szívták. Hat helyen fordul elő az Írásban: 1Móz 40:9-10;  4Móz 13:21, 24;  5Móz 32:31-36;  Ésa 5:2.

*

Összegezve, megállapíthatjuk tehát, hogy a bibliai szövegeket, s azoknak összefüggéseit figyelembe véve, hogy az Ószövetség sehol nem ajánlja, sőt, minden egyes esetben föltétlenül elítéli és kárhoztatja a részegítő italok használatát. Isten Igéje minden vonatkozásában ellene van a szeszes italokkal való élésnek. Általában elmondhatjuk, hogy sem az Ószövetség, sem az Újszövetség fordításakor nem vették figyelembe a fordítók a „bor”-ként fordított szavak eredeti jelentéseit. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ahol a ma használatos „bor”-ról van szó, ott a Biblia minden esetben kárhoztatja azt.