2024 / IV.
− 12 tanulmány − December 14 − 20A dicsőség órája: A kereszt és a feltámadás
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 2:34-35; János 18:33–19:5, 17-22, 25-27; 20:1-18; 1Korinthus
15:12-20
„Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát
valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én
azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az
igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra”
(Jn 18:37, ÚRK).
Jézus keresztre feszítésével és feltámadásával ér tetőfokára
János evangéliuma. Az első tíz fejezet nagyjából három és fél év
történéseit fedi le, a 11-20. fejezetek viszont csak egy-két hétről szólnak.
A négy evangélium eltérő módon mutatja be Jézus
halálát. A beszámolók illeszkednek egymáshoz, de mindegyik író olyan
kulcspontokat emel ki, amelyek egybecsengnek evangéliumuk témájával. Máté az
Írás teljesedését hangsúlyozza, Márk pedig a párhuzamokat Jézus keresztsége és
a kereszt között. Lukács arra összpontosít, hogy a kereszt gyógyulást és
megváltást hoz (a jobb lator története).
János azonban Jézus trónra lépéseként állítja elénk a
keresztet, főképpen az órája gondolatához kapcsolódóan, amire számos
alkalommal utal a könyvben (Jn 7:30; 8:20; 12:27). A trónra lépés gondolata
ironikus képet fest, hiszen a keresztre feszítés a leginkább meggyalázó,
legszégyenletesebb halálnem, amit a rómaiak alkalmaztak. Ez az ellentét rámutat
János mélyen ironikus ábrázolására, ami szerint Jézus szégyenben halt meg, ami
ugyanakkor dicsőséges trónra lépését jelenti – Megváltóként.
MI AZ IGAZSÁG? |
December 15 |
Vasárnap |
Jn 18:28-32 szakasza nem jeleníti meg
részletesen Jézus kihallgatásának történetét, a fókuszban az áll, amikor Poncius
Pilátus elé viszik.
Olvassuk el Jn 18:33-38 szakaszát! Miről
beszélt Pilátus Jézussal?
_____________________________________________________________
A kormányzó megkérdezte Jézustól, hogy Ő-e
a zsidók királya (Jn 18:33). Ez az első utalás erre a címre, de nem az utolsó.
Jézus ekkor megkérdezte Pilátustól, hogy ezt magától kérdezi, vagy valaki más
mondta róla, amivel a kormányzó felé fordította a kérdést: vajon tudja, kivel
beszél? Az olvasó már tisztában van vele, hogy Jézus a Király. Felismeri ezt a
kormányzó?
Pilátus erre szintén kérdéssel felelt: „Tán
zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged az én kezembe. Mit
cselekedtél” (Jn 18:35, ÚRK)? Ez elkerülés volt, mert Pilátust
irritálta, hogy Jézus ilyen nyíltan nekiszegezte a kérdést. Ekkor tette
meg a kormányzó az első lépést az igazságtól távolodva, mert engedte,
hogy az előítélet gátolja a felismerést.
Jézus azt felelte, hogy az Ő országa nem
ebből a világból való (Jn 18:36), amiből Pilátus arra következtetett, hogy
Jézus valóban királynak mondja magát (Jn 18:37). Ez vezet el Jézus fontos
magyarázatához, miszerint Ő azért született, hogy bizonyságot tegyen az
igazságról, és mindenki, aki „az igazságból való”, hallgat a szavára
(Jn 18:37).
Pilátus ekkor tette fel a kérdést, hogy „Mi
az igazság” (Jn 18:38, ÚRK)? Viszont nem várta meg a választ, hanem kiment,
és próbálta megmenteni Jézust a tömegtől.
János evangéliumának
egyik témája az igazság. Jézus az örökkévaló Ige (logosz, Jn 1:1-5)
a Világosság és az Igazság, szemben a sötétséggel és a tévedéssel, hamissággal.
Ő kegyelemmel és igazsággal teljes (Jn 1:14), a kegyelem és az igazság általa
lett (Jn 1:17). Keresztelő János bizonyságot tett az igazságról (Jn 5:33).
Jézus megerősítette, hogy az Atya igaz (Jn 7:28), tőle hallotta az igazságot
(Jn 8:40). Jézus „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Isten Igéje „igazság”
(Jn 17:17). Pilátus ugyan rákérdezett az igazságra, de előítélete, előre
meghozott döntései és a nagy nyomás miatt elszalasztotta az alkalmat, hogy
megismerje.
Mit értesz azon, hogy Jézus az Igazság?
„ÍME, AZ EMBER!” |
December 16 |
Hétfő |
Olvassuk el Jn 18:33–19:5 szakaszát!
Hogyan próbálta Pilátus rávenni a népet, hogy Jézus szabadon bocsátását kérjék?
Az igazságra vonatkozóan Pilátus nem várt
választ Jézustól, hanem visszament, és próbálta meggyőzni a népet. Vitába
bocsátkozott, ahelyett, hogy egyszerűen szabadon engedte volna Jézust, amivel
lépéshátrányba került. A vallási vezetők látták, hogy a tömeg által képesek
manipulálni a kormányzót. Pilátus arra a szokásra hivatkozott, ami szerint a
páska idején el lehet engedni egy foglyot. Megkérdezte az emberektől, hogy
szeretnék-e, ha szabadon bocsátaná „a zsidók királyát”. Meglepő és
ironikus, hogy a nép nem az ártatlan Jézus, hanem a Barabbás nevű útonálló
elengedését kérte. Ekkor kezdték gúnyolni és megszégyeníteni Jézust. A római
katonák tövis koronát nyomtak a fejére, bíborköntöst adtak rá, gúnyosan hajlongtak
előtte, a zsidók királyának nevezték. A katonák csúfondáros viselkedése a
császárok köszöntésére emlékeztet.
Úgy tűnt, Pilátus próbált módot találni
Jézus elengedésére, arra számított, hogy talán megesik rajta az emberek szíve.
Kihozatta Jézust a töviskoronával, bíborköntösben. János nem fűz magyarázatot a
jelenethez, amikor Jézust úgymond „királyi öltözetben” állították a nép elé, a
kormányzó pedig így mutatta be: „Íme, az ember” (Jn 19:5, ÚRK)! Ez emlékezteti
az olvasót Keresztelő János szavaira Jn 1:29 versében: „Íme, az Isten
Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (ÚRK)! A helyzet iróniája, hogy
a pogány kormányzó a királyokéra emlékeztető öltözetben állította Izrael elé a
Messiást. Amint azonban Jn 19:6-16 szakasza mutatja, a tömeg Jézus keresztre
feszítését követelte, arra hivatkozva, hogy Isten Fiának mondta magát. Ettől
Pilátus megrémült, és még jobban igyekezett elengedni Jézust. A vallási vezetők
azonban megpecsételték Jézus sorsát, amikor hangoztatták, hogy ha ezt megteszi,
ellensége a császárnak. Tudták, hogy a császár iránti lojalitásból Pilátus nem
engedheti el azt, akit a császár ellenségének mondanak. A vallási vezetők erősködtek,
hogy nekik nem királyuk, hanem császáruk van. Vagyis gyűlöletük Jézus ellen
erősebb volt nemzeti törekvéseiknél. Népük önrendelkezését is készen álltak
feladni azért, hogy megszabaduljanak Jézustól.
Mennyire ijesztő: a pogány kormányzó
szabadon akarja engedni Jézust, miközben saját népének lelki vezetői a
kereszten akarják látni, éppen ők, akiknek fel kellett volna ismerniük! Mi a
tanulság ebből?
„ELVÉGEZTETETT!” |
December 17 |
Kedd |
Jn 19:17-22 szakaszából megtudjuk, hogy
Pilátus latinul, görögül és héberül is felíratta: „A NÁZÁRETI JÉZUS, A
ZSIDÓK KIRÁLYA” (Jn 19:19). A vallási vezetők azt akarták, hogy ezt
megváltoztassa, de Pilátus hajthatatlan volt. A felirat maradt, az igazság néma
tanújaként. Jézus trónra lépését jelezte a kereszten. Köztörvényes bűnözőként
függött a kereszten, aki valóban a Királyuk, a zsidók Királya volt!
„Pilátusnál és a zsidóknál nagyobb hatalom
irányította a felirat elhelyezését Jézus feje fölé. Isten gondviselésében ennek
az volt a szerepe, hogy a Szentírás megfontolására és tanulmányozására
késztessen” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent
Kiadó, 654. o.).
Mi az a megindító jelenet, amiről Jn
19:25-27 szakaszában olvashatunk?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A kereszt lábánál állók között volt János,
a szeretett tanítvány és Mária, Jézus anyja is. Évekkel korábban, amikor József
és Mária bemutatni vitte Jézust a templomba, Simeon éppen ezt a helyzetet
jövendölte meg (vö. Lk 2:34-35). Most a haldokló Jézus az anyjához szólt: „Asszony,
íme, a te fiad.” Jánosnak pedig ezt mondta: „Íme, a te anyád” (Jn
19:26-27, ÚRK)!
Olvassuk el Jn 19:28-30 verseit! Mi a
jelentősége Jézus utolsó szavának, amit halála előtt mondott?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A 28. és a 30. versben egyaránt a görög teleó
(„elvégez”, „befejez”, „végrehajt”) ige szerepel, továbbá a 28. versben van
egy hasonló szó, a teleioó („teljessé tesz”, „tökéletessé tesz”) is, ami
utal az Írás beteljesedésére. Rettenetes az itt leírt jelenet, de minden
beteljesedett, teljessé lett, elvégeztetett.
Jézus kijelentése: „Elvégeztetett!” arra
utal, hogy végrehajtotta, beteljesítette az Atyától kapott feladatot.
Mit jelent a számunkra, hogy Jézus
kijelentette: „Elvégeztetett!”? Mit végzett el? Mi következik ebből a mi
életünkre nézve?
AZ ÜRES SÍR |
December 18 |
Szerda |
Olvassuk el Jn 20:1-7 szakaszát! Mi a
jelentősége ennek a jelenetnek a mi számunkra?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Jézus péntek délután halt meg és vasárnap
kora hajnalban támadt fel. A szombat közeledte miatt (Jn 19:42) a temetési
szertartást sietve végezték, nem fejezték egészen be. A követői nagyon
szerették Jézust, de meg akarták tartani a szombatot, így aznap nem mentek ki a
temetőbe (vö. Mk 16:1; Lk 23:56-57). A szombat után, vasárnap reggel több asszony
is fűszereket vitt a sírhoz. Megdöbbenve látták az elhengerített követ és az
üres sírt.
A korán érkezők egyike Mária Magdaléna
volt, aki aztán elszaladt Péterhez és Jánoshoz, hogy elmondja nekik, mit
látott. A két férfi erre a sírhoz futott, János megelőzte Pétert, előbb ért
oda. Lehajolt, benézett a sírboltba, de nem lépett be. Látta a gyolcsot, amibe
Jézus testét tekerték. Péter még be is ment, és megnézte a sírboltban a
lepedőket, majd észrevette a kendőt is, amivel Jézus fejét takarták le. Nem a
lepedőkkel volt együtt, hanem külön, összehajtva.
Olvassuk el Jn 20:8-10 verseit! Miért
érdekes az, hogy a kendő össze volt hajtva?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Miután Péter belépett a sírboltba, János
is utánament. Jn 20:8 versében az áll, hogy János bement, látott és hitt. Vajon
mi miatt hitte el, hogy Jézus valóban feltámadt, amikor látta a gyolcslepedőt
és a külön összehajtott kendőt?
Ahhoz, hogy erre felelni tudjunk,
gondolkozzunk kicsit azon, miért is volt üres a sír. A legegyszerűbb válasz az
volna, hogy a sírrablók miatt, ez azonban három okból sem lehetséges. Először
is, Máté leírja, hogy a sírt őrizték (Mt 27:62-66), ezért nem lehetett szó a
sír kirablásáról. Másodszor, a sírrablók jellemzően értékes dolgokat lopnak el,
nem oszlásnak indult holttesteket. Harmadszor pedig, a sietség miatt nem lett
volna idejük öszszehajtani a kendőt. Tehát nem csoda, hogy amikor János látta
az összehajtogatott kendőt, hitt Jézus feltámadásában.
JÉZUS ÉS MÁRIA |
December 19 |
Csütörtök |
Olvassuk el Jn 20:11-13 verseit! Mária
Magdaléna továbbra sem fogta fel az üres sír jelentőségét. Hogyan utal erre ez
az epizód is?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Máriára az volt az utolsó utalás ezt
megelőzően, amikor Péternek és Jánosnak beszélt az üres sírról (Jn 20:2). A férfiak
a sírhoz szaladtak, Mária pedig egy kicsivel később ment vissza oda. Péter és
János benézett a sírba, majd elment, Mária pedig még tovább maradt ott. Az
utóbbi néhány nap alatt bizonyára sokat sírt. Most pedig még ez is? Lehajolt és
benézett a sírboltba.
Meglepetésére két fehérbe öltözött angyal
ült ott, ahol korábban Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle: „Asszony,
miért sírsz” (Jn 20:13, ÚRK)? Fájdalmában azt felelte, hogy azért, mert
elvitték az Urat, és nem tudja, hová tették.
Jn 20:14-18 szakasza szerint mitől
változott meg minden Mária számára?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Mária könnyes szemmel megfordult, és látta,
hogy áll mögötte valaki. Az angyalokhoz hasonlóan kérdezte az Idegen is: „Asszony,
miért sírsz” (Jn 20:15, ÚRK)? Mária azt hitte, a kertésszel beszél, és
kérte, hogy segítsen neki megtalálni Jézus testét.
Az Idegen csak egy szót szólt: „Mária”.
Az egyetlen szavas kinyilatkoztatás után az egész világ megváltozott számára.
Meglepetten ismerte fel, hogy a feltámadott Jézus beszél vele, ekkor ráismert
és köszöntötte. Jézus azt mondta neki, hogy ne tartóztassa, mert fel kell
mennie az Atyához, de Mária menjen, és közölje a tanítványokkal: „Felmegyek
az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti
Istenetekhez” (Jn 20:17). Mária teljesítette a feladatot, elmondta a
tanítványoknak, hogy látta az Urat, és részletesen beszámolt mindarról, amit
mondott neki (Jn 20:18).
Olvassuk el 1Kor 15:12-20 szakaszát! Pál
szerint Krisztus feltámadása nélkül mi haszna lenne keresztény hitünknek?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
December 20 |
Péntek |
Ellen White: Jézus élete. Budapest,
1989, Advent Kiadó, „Elvégeztetett” (666-673. o.); „Feltámadott az Úr”
(688-694. o.); „Mit sírsz?” (695-700. o.) c. fejezetek
„Pilátus szerette volna megszabadítani
Jézust. Be kellett azonban látnia, hogy ezt nem tudja megtenni úgy, hogy közben
a pozícióját és érdemeit is megtartja. Világi hatalma veszélyeztetése vagy
éppen elveszítése helyett azért inkább feláldozott egy ártatlan életet. Milyen
sokan vannak olyanok, akik a veszteség vagy szenvedés elkerülése érdekében
hasonló módon inkább feláldozzák meggyőződésüket. A lelkiismeret és a kötelesség
mindig megmutatja nekünk azt az utat, amelyen járnunk kellene, az önérdek azonban
rendszerint egy másik utat jelöl meg. Evilági érdekeink rendszerint a rossz irányba
igyekeznek bennünket téríteni, de ha megalkuszunk Sátánnal, akkor ez az alku hamarosan
a bűn sötét éjszakájába sodor bennünket” (i. m. 646. o.). „Krisztus földi élete
nem fejeződött be addig, amíg munkáját el nem végezte. Utolsó leheletével így
kiáltott fel: »Elvégeztetett« (Jn 19:30)! A csatát megnyerte, hatalmas
karjával kivívta a győzelmet (vö. Zsolt 98:1). Győztesként zászlóját örökkévaló
magasságokra tűzte ki. Nem volt-e örvendezés az angyalok között? Az egész menny
ujjongott az Üdvözítő győzelmén. Sátán vereséget szenvedett, és tudta, hogy birodalma
elveszett. Az angyalok és az el nem esett világok számára ennek a kiáltásnak,
hogy „elvégeztetett”, nagy jelentősége volt. Azt jelentette ez számukra éppen
úgy, mint a mi számunkra is, hogy a megváltás nagy munkája befejeződött. Velünk
együtt ők is részesülnek Krisztus győzelmének a gyümölcseiből” (i. m. 666. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
Milyen döntéshozatali
folyamattal kerülhetjük el, hogy hasonló hibát kövessünk el, mint Pilátus?
2)
Miért kellett Jézusnak
meghalnia helyettünk? Miért kellett a Helyettesünkké lennie? Miért volt szükség
az Ő halálára ahhoz, hogy nekünk üdvösségünk lehessen? Milyen igeszakaszokkal
tudjuk alátámasztani a válaszunkat?
3)
Milyen kapcsolat van
Jézus feltámadásának szentírási és történelmi bizonyítékai között? Milyen
komoly történelmi bizonyíték szól Jézus feltámadása mellett?
4)
Ha azonnal a mennybe
jutnának, „akik a Krisztusban elaludtak”, hogyan érthetnénk 1Kor
15:12-20 szakaszában azt, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, „akik a
Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát” (1Kor 15:18)? Hogyan
támasztják alá Pál szavai is, hogy a halottak alszanak Krisztus visszatéréséig?
FÜLE LAJOS:
NEM HIÁBA
Szemet adtál,
hogy meglássam a másik embert.
Fület adtál,
hogy meghalljam a panaszát is.
Lábat adtál,
hogy sorsos útján elkísérjem.
Kezet adtál,
hogy elestében fölemeljem.
Szívet adtál,
hogy befogadjam és szeressem.
Nem hiába
ajándékoztál meg ezekkel.
Buzdíts, URAM,
hogy használjam és megköszönjem.