SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2024 / IV.  −  12 tanulmány   −   December 14 − 20

A dicsőség órája: A kereszt és a feltámadás

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 2:34-35; János 18:33–19:5, 17-22, 25-27; 20:1-18; 1Korinthus 15:12-20

„Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18:37, ÚRK).

Jézus keresztre feszítésével és feltámadásával ér tetőfokára János evangéliuma. Az első tíz fejezet nagyjából három és fél év történéseit fedi le, a 11-20. fejezetek viszont csak egy-két hétről szólnak.

A négy evangélium eltérő módon mutatja be Jézus halálát. A beszámolók illeszkednek egymáshoz, de mindegyik író olyan kulcspontokat emel ki, amelyek egybecsengnek evangéliumuk témájával. Máté az Írás teljesedését hangsúlyozza, Márk pedig a párhuzamokat Jézus keresztsége és a kereszt között. Lukács arra összpontosít, hogy a kereszt gyógyulást és megváltást hoz (a jobb lator története).

János azonban Jézus trónra lépéseként állítja elénk a keresztet, főképpen az órája gondolatához kapcsolódóan, amire számos alkalommal utal a könyvben (Jn 7:30; 8:20; 12:27). A trónra lépés gondolata ironikus képet fest, hiszen a keresztre feszítés a leginkább meggyalázó, legszégyenletesebb halálnem, amit a rómaiak alkalmaztak. Ez az ellentét rámutat János mélyen ironikus ábrázolására, ami szerint Jézus szégyenben halt meg, ami ugyanakkor dicsőséges trónra lépését jelenti – Megváltóként.

 

MI AZ IGAZSÁG?

December 15

Vasárnap

 

Jn 18:28-32 szakasza nem jeleníti meg részletesen Jézus kihallgatásának történetét, a fókuszban az áll, amikor Poncius Pilátus elé viszik.

Olvassuk el Jn 18:33-38 szakaszát! Miről beszélt Pilátus Jézussal?

_____________________________________________________________

A kormányzó megkérdezte Jézustól, hogy Ő-e a zsidók királya (Jn 18:33). Ez az első utalás erre a címre, de nem az utolsó. Jézus ekkor megkérdezte Pilátustól, hogy ezt magától kérdezi, vagy valaki más mondta róla, amivel a kormányzó felé fordította a kérdést: vajon tudja, kivel beszél? Az olvasó már tisztában van vele, hogy Jézus a Király. Felismeri ezt a kormányzó?

Pilátus erre szintén kérdéssel felelt: „Tán zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged az én kezembe. Mit cselekedtél” (Jn 18:35, ÚRK)? Ez elkerülés volt, mert Pilátust irritálta, hogy Jézus ilyen nyíltan nekiszegezte a kérdést. Ekkor tette meg a kormányzó az első lépést az igazságtól távolodva, mert engedte, hogy az előítélet gátolja a felismerést.

Jézus azt felelte, hogy az Ő országa nem ebből a világból való (Jn 18:36), amiből Pilátus arra következtetett, hogy Jézus valóban királynak mondja magát (Jn 18:37). Ez vezet el Jézus fontos magyarázatához, miszerint Ő azért született, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, és mindenki, aki „az igazságból való”, hallgat a szavára (Jn 18:37).

Pilátus ekkor tette fel a kérdést, hogy „Mi az igazság” (Jn 18:38, ÚRK)? Viszont nem várta meg a választ, hanem kiment, és próbálta megmenteni Jézust a tömegtől.

János evangéliumának egyik témája az igazság. Jézus az örökkévaló Ige (logosz, Jn 1:1-5) a Világosság és az Igazság, szemben a sötétséggel és a tévedéssel, hamissággal. Ő kegyelemmel és igazsággal teljes (Jn 1:14), a kegyelem és az igazság általa lett (Jn 1:17). Keresztelő János bizonyságot tett az igazságról (Jn 5:33). Jézus megerősítette, hogy az Atya igaz (Jn 7:28), tőle hallotta az igazságot (Jn 8:40). Jézus „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Isten Igéje „igazság” (Jn 17:17). Pilátus ugyan rákérdezett az igazságra, de előítélete, előre meghozott döntései és a nagy nyomás miatt elszalasztotta az alkalmat, hogy megismerje.

Mit értesz azon, hogy Jézus az Igazság?

 

„ÍME, AZ EMBER!”

December 16

Hétfő

 

Olvassuk el Jn 18:33–19:5 szakaszát! Hogyan próbálta Pilátus rávenni a népet, hogy Jézus szabadon bocsátását kérjék?

Az igazságra vonatkozóan Pilátus nem várt választ Jézustól, hanem visszament, és próbálta meggyőzni a népet. Vitába bocsátkozott, ahelyett, hogy egyszerűen szabadon engedte volna Jézust, amivel lépéshátrányba került. A vallási vezetők látták, hogy a tömeg által képesek manipulálni a kormányzót. Pilátus arra a szokásra hivatkozott, ami szerint a páska idején el lehet engedni egy foglyot. Megkérdezte az emberektől, hogy szeretnék-e, ha szabadon bocsátaná „a zsidók királyát”. Meglepő és ironikus, hogy a nép nem az ártatlan Jézus, hanem a Barabbás nevű útonálló elengedését kérte. Ekkor kezdték gúnyolni és megszégyeníteni Jézust. A római katonák tövis koronát nyomtak a fejére, bíborköntöst adtak rá, gúnyosan hajlongtak előtte, a zsidók királyának nevezték. A katonák csúfondáros viselkedése a császárok köszöntésére emlékeztet.

Úgy tűnt, Pilátus próbált módot találni Jézus elengedésére, arra számított, hogy talán megesik rajta az emberek szíve. Kihozatta Jézust a töviskoronával, bíborköntösben. János nem fűz magyarázatot a jelenethez, amikor Jézust úgymond „királyi öltözetben” állították a nép elé, a kormányzó pedig így mutatta be: „Íme, az ember” (Jn 19:5, ÚRK)! Ez emlékezteti az olvasót Keresztelő János szavaira Jn 1:29 versében: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (ÚRK)! A helyzet iróniája, hogy a pogány kormányzó a királyokéra emlékeztető öltözetben állította Izrael elé a Messiást. Amint azonban Jn 19:6-16 szakasza mutatja, a tömeg Jézus keresztre feszítését követelte, arra hivatkozva, hogy Isten Fiának mondta magát. Ettől Pilátus megrémült, és még jobban igyekezett elengedni Jézust. A vallási vezetők azonban megpecsételték Jézus sorsát, amikor hangoztatták, hogy ha ezt megteszi, ellensége a császárnak. Tudták, hogy a császár iránti lojalitásból Pilátus nem engedheti el azt, akit a császár ellenségének mondanak. A vallási vezetők erősködtek, hogy nekik nem királyuk, hanem császáruk van. Vagyis gyűlöletük Jézus ellen erősebb volt nemzeti törekvéseiknél. Népük önrendelkezését is készen álltak feladni azért, hogy megszabaduljanak Jézustól.

Mennyire ijesztő: a pogány kormányzó szabadon akarja engedni Jézust, miközben saját népének lelki vezetői a kereszten akarják látni, éppen ők, akiknek fel kellett volna ismerniük! Mi a tanulság ebből?

 

„ELVÉGEZTETETT!”

December 17

Kedd

 

Jn 19:17-22 szakaszából megtudjuk, hogy Pilátus latinul, görögül és héberül is felíratta: „A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Jn 19:19). A vallási vezetők azt akarták, hogy ezt megváltoztassa, de Pilátus hajthatatlan volt. A felirat maradt, az igazság néma tanújaként. Jézus trónra lépését jelezte a kereszten. Köztörvényes bűnözőként függött a kereszten, aki valóban a Királyuk, a zsidók Királya volt!

„Pilátusnál és a zsidóknál nagyobb hatalom irányította a felirat elhelyezését Jézus feje fölé. Isten gondviselésében ennek az volt a szerepe, hogy a Szentírás megfontolására és tanulmányozására késztessen” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 654. o.).

Mi az a megindító jelenet, amiről Jn 19:25-27 szakaszában olvashatunk?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A kereszt lábánál állók között volt János, a szeretett tanítvány és Mária, Jézus anyja is. Évekkel korábban, amikor József és Mária bemutatni vitte Jézust a templomba, Simeon éppen ezt a helyzetet jövendölte meg (vö. Lk 2:34-35). Most a haldokló Jézus az anyjához szólt: „Asszony, íme, a te fiad.” Jánosnak pedig ezt mondta: „Íme, a te anyád” (Jn 19:26-27, ÚRK)!

Olvassuk el Jn 19:28-30 verseit! Mi a jelentősége Jézus utolsó szavának, amit halála előtt mondott?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A 28. és a 30. versben egyaránt a görög teleó („elvégez”, „befejez”, „végrehajt”) ige szerepel, továbbá a 28. versben van egy hasonló szó, a teleioó („teljessé tesz”, „tökéletessé tesz”) is, ami utal az Írás beteljesedésére. Rettenetes az itt leírt jelenet, de minden beteljesedett, teljessé lett, elvégeztetett.

Jézus kijelentése: „Elvégeztetett!” arra utal, hogy végrehajtotta, beteljesítette az Atyától kapott feladatot.

Mit jelent a számunkra, hogy Jézus kijelentette: „Elvégeztetett!”? Mit végzett el? Mi következik ebből a mi életünkre nézve?

 

AZ ÜRES SÍR

December 18

Szerda

 

Olvassuk el Jn 20:1-7 szakaszát! Mi a jelentősége ennek a jelenetnek a mi számunkra?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézus péntek délután halt meg és vasárnap kora hajnalban támadt fel. A szombat közeledte miatt (Jn 19:42) a temetési szertartást sietve végezték, nem fejezték egészen be. A követői nagyon szerették Jézust, de meg akarták tartani a szombatot, így aznap nem mentek ki a temetőbe (vö. Mk 16:1; Lk 23:56-57). A szombat után, vasárnap reggel több asszony is fűszereket vitt a sírhoz. Megdöbbenve látták az elhengerített követ és az üres sírt.

A korán érkezők egyike Mária Magdaléna volt, aki aztán elszaladt Péterhez és Jánoshoz, hogy elmondja nekik, mit látott. A két férfi erre a sírhoz futott, János megelőzte Pétert, előbb ért oda. Lehajolt, benézett a sírboltba, de nem lépett be. Látta a gyolcsot, amibe Jézus testét tekerték. Péter még be is ment, és megnézte a sírboltban a lepedőket, majd észrevette a kendőt is, amivel Jézus fejét takarták le. Nem a lepedőkkel volt együtt, hanem külön, összehajtva.

Olvassuk el Jn 20:8-10 verseit! Miért érdekes az, hogy a kendő össze volt hajtva?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Miután Péter belépett a sírboltba, János is utánament. Jn 20:8 versében az áll, hogy János bement, látott és hitt. Vajon mi miatt hitte el, hogy Jézus valóban feltámadt, amikor látta a gyolcslepedőt és a külön összehajtott kendőt?

Ahhoz, hogy erre felelni tudjunk, gondolkozzunk kicsit azon, miért is volt üres a sír. A legegyszerűbb válasz az volna, hogy a sírrablók miatt, ez azonban három okból sem lehetséges. Először is, Máté leírja, hogy a sírt őrizték (Mt 27:62-66), ezért nem lehetett szó a sír kirablásáról. Másodszor, a sírrablók jellemzően értékes dolgokat lopnak el, nem oszlásnak indult holttesteket. Harmadszor pedig, a sietség miatt nem lett volna idejük öszszehajtani a kendőt. Tehát nem csoda, hogy amikor János látta az összehajtogatott kendőt, hitt Jézus feltámadásában.

 

JÉZUS ÉS MÁRIA

December 19

Csütörtök

 

Olvassuk el Jn 20:11-13 verseit! Mária Magdaléna továbbra sem fogta fel az üres sír jelentőségét. Hogyan utal erre ez az epizód is?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Máriára az volt az utolsó utalás ezt megelőzően, amikor Péternek és Jánosnak beszélt az üres sírról (Jn 20:2). A férfiak a sírhoz szaladtak, Mária pedig egy kicsivel később ment vissza oda. Péter és János benézett a sírba, majd elment, Mária pedig még tovább maradt ott. Az utóbbi néhány nap alatt bizonyára sokat sírt. Most pedig még ez is? Lehajolt és benézett a sírboltba.

Meglepetésére két fehérbe öltözött angyal ült ott, ahol korábban Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz” (Jn 20:13, ÚRK)? Fájdalmában azt felelte, hogy azért, mert elvitték az Urat, és nem tudja, hová tették.

Jn 20:14-18 szakasza szerint mitől változott meg minden Mária számára?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Mária könnyes szemmel megfordult, és látta, hogy áll mögötte valaki. Az angyalokhoz hasonlóan kérdezte az Idegen is: „Asszony, miért sírsz” (Jn 20:15, ÚRK)? Mária azt hitte, a kertésszel beszél, és kérte, hogy segítsen neki megtalálni Jézus testét.

Az Idegen csak egy szót szólt: „Mária”. Az egyetlen szavas kinyilatkoztatás után az egész világ megváltozott számára. Meglepetten ismerte fel, hogy a feltámadott Jézus beszél vele, ekkor ráismert és köszöntötte. Jézus azt mondta neki, hogy ne tartóztassa, mert fel kell mennie az Atyához, de Mária menjen, és közölje a tanítványokkal: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20:17). Mária teljesítette a feladatot, elmondta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és részletesen beszámolt mindarról, amit mondott neki (Jn 20:18).

Olvassuk el 1Kor 15:12-20 szakaszát! Pál szerint Krisztus feltámadása nélkül mi haszna lenne keresztény hitünknek?

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

December 20

Péntek

 

Ellen White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Elvégeztetett” (666-673. o.); „Feltámadott az Úr” (688-694. o.); „Mit sírsz?” (695-700. o.) c. fejezetek

„Pilátus szerette volna megszabadítani Jézust. Be kellett azonban látnia, hogy ezt nem tudja megtenni úgy, hogy közben a pozícióját és érdemeit is megtartja. Világi hatalma veszélyeztetése vagy éppen elveszítése helyett azért inkább feláldozott egy ártatlan életet. Milyen sokan vannak olyanok, akik a veszteség vagy szenvedés elkerülése érdekében hasonló módon inkább feláldozzák meggyőződésüket. A lelkiismeret és a kötelesség mindig megmutatja nekünk azt az utat, amelyen járnunk kellene, az önérdek azonban rendszerint egy másik utat jelöl meg. Evilági érdekeink rendszerint a rossz irányba igyekeznek bennünket téríteni, de ha megalkuszunk Sátánnal, akkor ez az alku hamarosan a bűn sötét éjszakájába sodor bennünket” (i. m. 646. o.). „Krisztus földi élete nem fejeződött be addig, amíg munkáját el nem végezte. Utolsó leheletével így kiáltott fel: »Elvégeztetett« (Jn 19:30)! A csatát megnyerte, hatalmas karjával kivívta a győzelmet (vö. Zsolt 98:1). Győztesként zászlóját örökkévaló magasságokra tűzte ki. Nem volt-e örvendezés az angyalok között? Az egész menny ujjongott az Üdvözítő győzelmén. Sátán vereséget szenvedett, és tudta, hogy birodalma elveszett. Az angyalok és az el nem esett világok számára ennek a kiáltásnak, hogy „elvégeztetett”, nagy jelentősége volt. Azt jelentette ez számukra éppen úgy, mint a mi számunkra is, hogy a megváltás nagy munkája befejeződött. Velünk együtt ők is részesülnek Krisztus győzelmének a gyümölcseiből” (i. m. 666. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Milyen döntéshozatali folyamattal kerülhetjük el, hogy hasonló hibát kövessünk el, mint Pilátus?

2)    Miért kellett Jézusnak meghalnia helyettünk? Miért kellett a Helyettesünkké lennie? Miért volt szükség az Ő halálára ahhoz, hogy nekünk üdvösségünk lehessen? Milyen igeszakaszokkal tudjuk alátámasztani a válaszunkat?

3)    Milyen kapcsolat van Jézus feltámadásának szentírási és történelmi bizonyítékai között? Milyen komoly történelmi bizonyíték szól Jézus feltámadása mellett?

4)    Ha azonnal a mennybe jutnának, „akik a Krisztusban elaludtak”, hogyan érthetnénk 1Kor 15:12-20 szakaszában azt, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, „akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát” (1Kor 15:18)? Hogyan támasztják alá Pál szavai is, hogy a halottak alszanak Krisztus visszatéréséig?

 

 

FÜLE LAJOS:

NEM HIÁBA

 

 

Szemet adtál,

hogy meglássam a másik embert.

Fület adtál,

hogy meghalljam a panaszát is.

Lábat adtál,

hogy sorsos útján elkísérjem.

Kezet adtál,

hogy elestében fölemeljem.

Szívet adtál,

hogy befogadjam és szeressem.

 

Nem hiába

ajándékoztál meg ezekkel.

Buzdíts, URAM,

hogy használjam és megköszönjem.