bibliaversek gyüjteménye

A tanítványok képzése II. rész

   SZOMBAT 

Mk. 10,46-52.

46.  És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.

47.  És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

48.  És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

49.  Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.

50.  Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.

51.  És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.

52.  Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

Mk. 8,22-26.

22.  Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.

23.  Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?

24.  Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25.  Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent.

26.  És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

   VASÁRNAP 

Mk. 10,1-12.

1.     Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.

2.     És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.

3.     Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

4.     Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

5.     És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;

6.     De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

7.     Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,

8.     És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

9.     Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

10.  És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.

11.  Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.

12.  Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

Mt. 14,1-12.

1.     Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

2.     És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.

3.     Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

4.     Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.

5.     De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

6.     Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;

7.     Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.

8.     A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.

9.     És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.

10.  És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

11.  És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

12.  És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.

02. oldal

5Móz. 24,1-4.

1.     Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától;

2.     És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz;

3.     És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;

4.     Az első férje, a ki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.

   HÉTFŐ 

Mk. 10,13-16.

13.  Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.

14.  Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

15.  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.

16.  Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.

Gal. 4,1-2.

1.     Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;

2.     Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.

Mk. 9,33-37.

33.  És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?

34.  De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?

35.  És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.

36.  És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:

37.  A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.

   KEDD 

Mk. 10,17-31.

17.  És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

18.  Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

19.  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

20.  Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

21.  Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.

22.  Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.

23.  Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

24.  A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

25.  Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26.  Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?

27.  Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

28.  És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.

29.  Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,

30.  A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.

31.  Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.

Róm. 6,1-11.

1.     Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2.     Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?

3.     Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

4.     Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.

5.     Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.

6.     Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

7.     Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

8.     Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.

9.     Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,

10.  Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.

11.  Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

   SZERDA 

Mk. 10,32-45.

32.  Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,

33.  Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;

34.  És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.

35.  És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.

36.  Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?

37.  Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.

38.  Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?

39.  Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;

40.  De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.

41.  És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.

42.  Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.

43.  De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;

44.  És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:

45.  Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Mk. 14,36.

36.  És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

Mk. 15,33-47.

33.  Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

34.  És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

35.  Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

36.  Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.

37.  Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

38.  És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

39.  Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

40.  Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

41.  A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

42.  És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

43.  Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

44.  Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

45.  És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

46.  Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

47.  Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.

Csel. 12,2.

2.     Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.

Jel. 1,9.

9.     Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.

   CSÜTÖRTÖK 

Mk. 10,46-52.  Lásd a szombati részben

Ésa. 11. fejezet   Lásd a Bibliádban

Jer. 23,5-6.

5.     Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.

6.     Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!

Jer. 33,15.

15.  Azokban a napokban és abban az időben sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot, és jogot és igazságot szerez e földön.

Ezék. 34,23-24.

23.  És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.

24.  Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.

Ezék. 37,24.

24.  És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.

Mik. 5,2-4.

2.     De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

3.     Azért odaadja őket, míg a szűlő szűl, de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.

4.     És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az ő Istenének fenséges nevével, és bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.

Zak. 3,8.

8.     Halld meg Jósua, te főpap; te és barátaid, a kik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat, Csemetét!

Zak. 6,12.

12.  És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát!

Mk. 8,22-26.  Lásd a szombati részben

   PÉNTEK 

Mk. 10,43-45.  Lásd a szerdai részben