SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 39:4-6; 2Királyok 4; 5; 8:1-6; Jeremiás 9:23-24; János 13:1-17; 1Timóteus 6:10

„Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tart­sátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és őhozzá ragaszkodjatok” (5Móz 13:4).

Géházi szolga volt, de nem akárkié, hanem Izráel történelmének egyik legnagyobb prófétájáé, Elizeusé. Elizeust az Úr hívta el, hogy Illést szolgálja. Ez készítette fel saját prófétai működésére (1Kir 19:16). Hosszú éveken át állt Illés szolgálatában, hallgatta, figyelte, és közben megértette, mit is jelent prófétának lenni. Amikor mestere egy tüzes forgatagban a mennybe ragadtatott (2Kir 2:11), eljött Elizeus ideje. Szolgálata nem volt annyira erőteljes és feltűnést keltő, mint Illésé, hatása azonban igen messze elért.

Géházinak tehát nagyszerű alkalma nyílt arra, hogy egy olyan ember közelében éljen, aki számtalan isteni áldásban részesült. Szinte el sem tudjuk képzelni, mennyit tanulhatott és láthatott az évek során, amíg a próféta mellett dolgozott.

Ahogy azonban a héten látni fogjuk, a sok lehetőség és nagyszerű alkalom dacára Géházi élete szomorú kudarcnak mondható. Esete arra példa, hogy mi történik, ha valaki tévútra tér, és képtelen különbséget tenni a lényeges és a mellékes dolgok között. Létszükséglet, hogy okulni tudjunk a hibáinkból!

A következő versek alapján fogalmazzuk meg röviden, mire terjedt ki a szolgák feladata! 1Móz 24:2-4; 39:4-6; Lk 14:17; 17:7-8; ApCsel 2:18

Szolgának lenni főként azt jelenti, hogy az ember háttérbe helyezi saját igényeit, kívánságait, kényelmét, és teljes egészében belefolyik valaki másnak az életébe. A szolga feladata, hogy segítsen valóra váltani gazdája terveit, vágyait és megoldani feladatait. A szolgák időnként üzeneteket adnak át, elkísérnek valakit, eljárnak uruk nevében, de végeznek alantasabb munkákat is. Olykor az anyagiak kezelése, a gazdaság vezetése is rájuk hárulhat, viszont sohasem sa­ját céljaikat, hanem uruk elképzeléseit kell megvalósítaniuk.

Géházi tehát Elizeus próféta szolgája volt. Különleges kiváltságnak számított, ha valaki egy próféta szolgája lehetett. Ez sokkal többet jelentett a megszokott munkavégzésnél, bizonyos értelemben tanító-tanuló viszonyt feltételezett. Elizeus egykor Illést szolgálta (1Kir 19:19-21). Csak az lehetett próféta, akit Isten elhívott, de a mesterével együtt töltött idő segített a leendő prófétának, mert hitét és Istenbe vetett bizalmát erősítette. Elizeus megtanulta gazdája, Illés mellett, hogyan szolgálhat másokat – saját kívánságait félretéve. Végül is legjobban ez készítette fel későbbi feladatára. Géházi elhívásáról nem olvashatunk, arról azonban igen, hogy milyen alkalmai adódtak.

A szolgaság szerepköre persze nemcsak az Ószövetség idejére korlátozódott. Jézus elmondta: az egyházban vezető szerepet betöltők számára előfeltétel, hogy hajlandók legyenek szolgálni (Mk 9:35).

Hogyan mutatja Jn 13:1-17 szakasza a vezetés és a szolgálat közötti kapcsolatot?

A tanítványok három évet töltöttek Jézussal. Hallgatták tanításait, segédkeztek gyógyításaiban, mégsem álltak készen arra, hogy követei legyenek. Elméletileg hajlandók voltak tanulni, és élvezték Jézus társaságát, csakhogy még nem tudták saját érdekeiket félretéve, alázattal szolgálni egymást.

Hogyan tehetünk szert olyan alázatra, önzetlenségre, ami a szolgálathoz szükséges? Hogyan tanulhatunk meg úgy szolgálni, hogy közben ne számítsunk viszonzásra?

A jó tanár példákat használ, és bőven ad alkalmat arra, hogy diákjai gyakorolják a tanultakat. Elizeus ilyen tanítómester volt.

Mi volt Géházi szerepe abban a történetben, amit 2Kir 4:8-17 szakaszában olvashatunk? Milyen alkalmakat adott neki Elizeus?

A súnemi asszony története egy másik asszony érdekében tett csoda után következett. 2Kir 4:1-7 verseiben Elizeus segít egy özvegyasszonynak, hogy kifizetvén adósságát, két fiát ne adják el szolgának. Majd a próféta Súnembe indult. Szokatlan, ahogy a beszámoló a férjes asszonyról szól, tekintettel arra, hogy a bibliai időben milyen volt a nők általános helyzete. A férje neve nem ismert, mindössze annyit tudunk róla, hogy felesége megbeszéli vele a vendégszoba építését; idős, de a földjein még el tudja látni az aratás felügyeletét. A történet első részében Elizeus bevonja Géházit az eseményekbe. Őt küldi el az asszonyért, általa fejezi ki háláját. Megkérdezi véleményét, majd az ő javaslata szerint jár el. Géházi felnő a feladathoz: megfigyeli a körülményeket, és képes észrevenni, mire van szüksége valójában az asszonynak. Elizeus lehetőséget ad szolgájának arra, hogy ő kezdeményezzen egy csodát. Egy éven belül azután meg is születik a csodagyerek.

Hogyan változott Géházi hozzáállása 2Kir 4:18-31 szakaszában ahhoz képest, amit az előző történetben láthattunk?

A csoda folytán született gyerek ekkorra már nagyfiú lett. Géházi még mindig Elizeus szolgája volt, de mintha elveszítette volna korábbi figyelmességét. Amikor az asszony megérkezik és elmegy mellette, majd egyenesen Elizeus lábához borul, Géházi el akarja küldeni. Csak az asszony „modortalanságát” látja, aki viselkedésével áthágja a társadalmi illemszabályt (25-27. versek). Úgy tűnik, hogy Elizeussal ellentétben nem veszi észre a nő mélységes fájdalmát.

Talán annyira belemerülünk saját dolgainkba, hogy érzéketlenné válunk mások érzései és szükségletei iránt. Ugyan ki nem került már hasonló helyzetbe, akár egyik, akár másik oldalon?! Hogyan tanulhatunk meg jobban odafigyelni mások érzéseire, igényeire? Ugyanakkor hogyan tudjuk kedvesen elviselni, ha velünk bánnak érzéketlenül?

2Kir 5:1-19 szakaszának elolvasása után válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

1) Miért reagált úgy Izráel királya, amikor meghallotta Szíria királyának üzenetét? Érthető vagy inkább érthetetlen volt, amit tett? Milyen hátsó szándéktól tartott?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

2) Miért vonakodott Naámán követni Elizeus utasítását? Miért mondhatjuk, hogy Izráel királyához hasonlóan reagált?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

3) Mivel érvelt a szíriai fővezér a 12. versben? Miben tévedett?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

4) A csoda után hogyan utalt önmagára Naámán, amikor Elizeussal beszélt? Mit tudhatunk meg ebből róla?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

5) Elizeus miért nem volt hajlandó elfogadni semmit a csodáért? Ez miért fontos?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

6) Olvassuk el figyelmesen a 17-19. verseket! Mi történik ebben a részben? Hogyan érthetjük Naámán kérését és Elizeus válaszát?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Ma talán nehezen érthető, hogy egyes bibliai személyek miért tették ezt vagy azt, miután hatalmas csodák tanúi lehettek. Naámán gyógyulása Géházi szeme láttára történt. A szolga nemcsak Isten hatalmát láthatta, hanem gazdájának viselkedését is, aki visszautasította a szíriai fővezér pénzét. Az eset Isten és ember előtti alázatra késztethette volna Géházit, de nem így lett.

2Kir 5:20-27 szakaszában mivel próbálta igazolni tettét Géházi, legalább­is először? Mi utal arra, hogy volt benne némi nacionalista előítélet?

A Biblia óva int a pénz szeretete és a földi javakhoz kapcsolódó veszélyek ellen. E figyelmeztetések azonban nemcsak a gazdagoknak szólnak! A probléma nem a gazdagság mértékében rejlik, hanem inkább abban, ahogy a javakhoz viszonyulunk. Állandóan küzdeni kell a kapzsiság ellen! Folyamatosan meg kell vizsgálni, hogyan viszonyulunk az anyagiakhoz. Ajánljunk Istennek mindent, amivel rendelkezünk! Tisztánlátásunkat csak úgy tudjuk megőrizni, ha következetesen nemcsak anyagi javainkból, hanem időnkből is adunk az Úrnak. A pénz szeretete elvakít, ezért nem látjuk tisztán valós küldetésünket, életcélunkat, és ha nem vigyázunk, örök romlásba dönthet.

Furcsa, hogy Géházi az élő Istenre esküszik, majd elindul kicsalni valamit Naámántól. Talán azt gondolta, hogy az élő Isten nem látja? Ez az eset arra példa, mennyire félre tud vezetni bűnös szívünk.

Naámán nagylelkűen megajándékozza Géházit, de minden bizonnyal felötlött benne néhány kérdés, főleg azután, hogy két embere visszatért, és beszámolt neki a szolga fura viselkedéséről. Géházit annyira hatalmába kerítette a kapzsiság, hogy kész volt árnyékot vetni a hatásra, amit Elizeus tett az új hívőre.

Végül a csodatévő Isten megmutatta Elizeusnak, miben mesterkedett Géházi. Így futott zátonyra a kapzsi ember szolgálata, és az élete is.

Általában nem mérjük fel jól, hogy milyen erővel veheti birtokába az embert a pénz szeretete (1Tim 6:10). Milyen egyéb példákat említhetünk a Bibliából vagy az életből arra, amikor a pénz döntött valakit romlásba? Hogyan védhetjük meg magunkat ettől a rendkívül veszélyes kísértéstől?

2Kir 8:1-6 verseiben hallunk utoljára Géháziról. Hol volt ekkor Elizeus egykori szolgája?

Hosszú évek teltek el azóta, hogy a hatalmas csoda, a súnemita asszony fiának feltámasztása megtörtént. Géházit valószínűleg nem torzította el egészen a bőrbetegség, mivel a királyi udvarban találjuk. Elizeus egykori szolgája mesél. Dicsekszik hajdani gazdájával és a csodákkal, miközben minden bizonnyal saját fontosságát emeli ki, hiszen kapcsolatban állt a prófétával.

Talán nem is hallottunk volna erről az esetről az események érdekes időzítése nélkül. Éppen akkor, amikor Géházi a súnemita asszony fiának feltámasztását meséli, jelentkezik a nő a királynál. Az isteni gondviselés Géházi kérkedését is az asszony javára fordítja, aki addigra bizonyára megözvegyült, hiszen egyrészt nem találunk újabb utalást a férjre, másrészt szokatlan, hogy nem férfi, hanem nő fordul a királyhoz efféle hivatalos ügyben. Valószínűleg ő intézte háza dolgait, amíg fia felnőtt. Az asszony ugyanis hét évre elhagyta az országot, amíg a súlyos aszály tartott.

Emberi szemszögből nézve előnyösnek tűnik, ha valaki jó kapcsolatokkal rendelkezik és befolyásos embereket ismer, ám Isten másképp szemléli a dolgokat.

Melyik az a kapcsolat, ami igazán számít? Miért? Jer 9:23-24

Géházi ezt követően eltűnik a történelem színpadáról. Szomorú, mert végezhet­te volna azt is, amit Isten bíz rá. Tanulhatott volna Elizeustól, ő lehetett volna a következő nagy próféta vagy talán a próféták iskolájának egyik vezetője, tanítója, ehelyett azonban csak a régi szép időkről mesélt, amikor még a próféta szolgálatában állt. Géházi, aki maga is tevékenyen alakíthatta volna a történelmet, már csak a múltban élt.

Fontos, hogy újra végiggondoljuk és emlékezetünkben tartsuk Isten múltbeli tetteit. Ám vigyáznunk kell, nehogy annyira csak a régi dolgok körül forogjanak gondolataink, hogy közben ne tudjunk helyesen élni a jelenben. Hogyan tarthatunk kellő egyensúlyt? Milyen szempontból árthat hitéletünknek, ha túlságosan a múltban élünk?

„Komoly tanulságokat vonhatunk le annak az embernek az esetéből, akinek Isten nagy és szent kiváltságokat adott. Géházi eljárása arra szolgált, hogy botránykövet helyezzen Naámán útjába, akinek lelkébe csodálatos fény világított be és hajlott az élő Isten szolgálatára. Géházi csalására nem lehetett mentséget felhozni. Halála napjáig bélpoklos maradt, megátkozva Istentől és kerülve embertársaitól.

’Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél’ (Péld 19:5). Az ember gondolhatja, hogy gonosz cselekedeteit el tudja rejteni az emberek elől, de Istent nem lehet megtéveszteni. ’Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt’ (Zsid 4:13). Géházi azt gondolta, hogy becsaphatja Elizeust. Isten azonban megjelentette prófétájának, amit Géházi Naámánnak mondott, és minden részletét annak, ami a két ember között lejátszódott” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 157–158. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       Milyen árulkodó jelek mutatnak arra, ha a pénz, ill. a pénz utáni vágy foglalja el Isten helyét az ember életében? Hogyan tanulhatjuk meg úgy felhasználni az anyagiakat, hogy közben ne kerítsen hatalmába a pénz? Milyen szerepet játszik a tizedfizetés és az adakozás a földi javak hatásával kapcsolatban?

2.      Beszélgessünk a csütörtöki rész utolsó kérdésére adott válaszunkról a csoportban! Az életben melyek az igazán fontos kérdések? Miért olyan könnyű megfeledkezni arról, ami valóban számít?

3.       Vajon miért gondolhatta Géházi, hogy titokban tarthatja csalását? Tudta, hogy Isten létezik, és fantasztikus csodákat is látott, mégis megpróbálta becsapni gazdáját. Esetleg korábban már tett valami hasonlót, ami nem derült ki, vagy talán önmaga előtt igazolta cselekedetét? Nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy nem is olyan nehéz áltatni magunkat. Mit tehetünk, nehogy mi is becsapjuk saját magunkat?

4.    2Kir 5:17-19 versei alapján milyen következtetést kell levonnunk abból, amit Naámán Elizeustól kért a Rimmon templomában való meghajlással kapcsolatban? Mi az, amire nem szabad következtetnünk?

5.        Hogyan állhatunk az emberek szolgálatára a gyakorlatban?

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

FOGYNAK A FÉNYEK

Fogynak a sugarak, a fények…
elfogy az őszi napsugár.
Fogynak a kerti virágok…
elfogy a szín, a virág.
Fogynak a levelek a fákon…
elfogy a sárga levél.
Fogynak a dalok az erdőn…
elfogy és halkul a dal.
Fogynak a percek, az évek…
elfogy és elfut az év.

De nem fogy el Isten kegyelme…
mindennap új kegyelem.
És nem fogy el Krisztus szerelme…
mindennap új szeretet.
Nem fogy el a Szentlélek fénye…
mindennap új ragyogás.

S fogyhat és futhat az év,
fogyhat az erdőn a dal,
fogyhat az őszi napsugár:
mindennap új kegyelemben,
mindennap új szeretetben,
mindennap új ragyogásban
visz az út hazafelé.