11. tanulmányhoz  −  2010  December 4 - 10.

A sareptai özvegy: hitből fakadó választás

   Vasárnap 

1Kir 17:1

  1. És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

Zsolt 86:8

  1. Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

Jer 10:6

  1. Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!

Zsid 1:1-3

  1. Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

  2. A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

  3. A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jób 38

  1. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

  2. Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

  3. Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

  4. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

  5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

  6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

  7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

  8. És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

  9. Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

  10. Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

  11. És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

  12. Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

  13. Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

  14. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

  15. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

  16. Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

  17. Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

  18. Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

  19. Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

  20. Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

  21. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

  22. Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

  23. A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

  24. Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

  25. Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

  26. Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

  27. Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

  28. Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

  29. Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

  30. Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

  31. Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

  32. A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

  33. Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

  34. Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

  35. Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

  36. Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

  37. Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

  38. Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

1Kir 17:3

  1. Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.

   Hétfő 

1 Kir 17:7-12

  1. És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.

  2. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

  3. Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

  4. És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

  5. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

  6. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.

1Kir 17:3-4

  1. Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.

  2. És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.

2Kor 12:9

  1. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Jer 29:11

  1. És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.

   Kedd 

1Kir 17:13-16

  1. Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;

  2. Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.

  3. És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.

  4. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.

1Móz 22. fejezet

  1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.

  2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.

  3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.

  4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.

  5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.

  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.

  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?

  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.

  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.

  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.

  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.

  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.

  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

  15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.

  16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:

  17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.

  18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

  19. Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

  20. És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:

  21. Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.

  22. És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.

  23. Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.

  24. Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.

Zsid 11:1

  1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

   Szerda 

1 Kir 17:17-18

  1. És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.

  2. Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

Jób 42:5-6

  1. Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

  2. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!

Ézs 6:5

  1. Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

Dán 10:8

  1. És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm.

Lk 5:8

  1. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!

Jel 1:17

  1. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,

      Csütörtök 

1Kir 17:17-24

  1. És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.

  2. Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

  3. És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.

  4. Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?

  5. És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!

  6. És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.

  7. És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!

  8. És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.

Mt 11:1-3

  1. Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.

  2. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;

  3. Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;

Lk 4:24-26

  1. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

  2. És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.

  3. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.