1. Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.

2. És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.

3. És ez az ember felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai.

4. És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád vala;

5. Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr bezárá az ő méhét.

6. Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét.

7. És így történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképen bosszantá őt, ő pedig sír vala és semmit sem evék.

8. És monda néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?

9. És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében),

10. És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.

11. És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!

12. Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára;

13. És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg.

14. Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól.

15. Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt.

16. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig.

1. És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.

2. Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.

1. És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.

1Sám 1:6-7 lásd vasárnap

18. És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.

29. Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.

1Sám 1:5 lásd vasárnap

12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.

13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

1Sám 1:9-16 lásd vasárnap

7. És tegyen a pap a vérből az Úr előtt a fűszerekből való füstölő oltár szarvaira, a mely ott van a gyülekezet sátorában; a tulok vérét pedig mind öntse az egészen égőáldozat oltárának aljára, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van.

25. Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

6. Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!

5. Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.

9. Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.

10. Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

19. Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.

26. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

17. És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.

18. Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.

4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

1Sám 1:11 lásd vasárnap

20. Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.

21. És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.

1. Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2. Hogy a vezérek vezettek Izráelben,
   Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

3. Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!
   Én, én az Úrnak éneket mondok,
   Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

4. Uram, mikor Szeirből kijövél,
   Mikor lépdelél Edom mezejéről:
   Megrendült a föld, csepegett az ég,
   A föllegek is víztől áradának.

5. A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,
   Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.

6. Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,
   Jáhel idejében pihentek az utak,
   És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

7. Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,
   Mígnem én Debora felkelék,
   Felkelék Izráel anyjaként.

8. Új isteneket ha választott a nép,
   Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;
   De paizs, és dárda avagy láttatott-é
   A negyvenezereknél az Izráel között?

9. Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,
   Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

10. Kik ültök fehér szamarakon,
    Kik ültök a szőnyegeken
    És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!

11. Az íjászok szavával a vízmerítők között,
    Ott beszéljék az Úrnak igazságát,
    Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.
    Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

12. Kelj fel, kelj fel Debora!
    Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
    Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

13. Akkor lejött a hősök maradéka;
    Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

14. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,
    Utánad Benjámin, a te néped közé;
    Mákirból jöttek le vezérek,
    És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

15. És Issakhár fejedelmei Deborával,
    És mint Issakhár, úgy Bárák
    A völgybe rohan követőivel.
    Csak a Rúben patakjainál
    Vannak nagy elhatározások.

16. Miért maradtál ülve a hodályban?
    Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
    Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

17. Gileád a Jordánon túl pihen.
    Hát Dán miért időzik hajóinál?
    Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

18. De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,
    És Nafthali, a mezőség magaslatain!

19. Királyok jöttek, harczoltanak;
    Akkor harczoltak a Kanaán királyai
    Taanaknál, Megiddó vizénél;
    De egy darab ezüstöt sem vettenek.

20. Az égből harczoltak,
    A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!

21. A Kison patakja seprette el őket;
    Az ős patak, a Kison patakja!
    Végy erőt én lelkem!

22. Akkor csattogtak a lovak körmei
    A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

23. Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -
    Átkozva-átkozzátok annak lakosait!
    Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,
    Az Úrnak segélyére vitézei közé.

24. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,
    A Keneus Héber felesége,
    A sátorban lakó nők felett legyen áldott!

25. Az vizet kért, ő tejet adott,
    Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

26. Balját a szegre,
    Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,
    És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,
    És összetörte, általfúrta halántékát,

27. Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,
    Lábai között leroskadt, elesett;
    A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

28. Kinézett az ablakon, és jajgatott
    Siserának anyja a rostélyzat mögül:
    “Miért késik megjőni szekere?
    Hol késlekednek kocsijának gördülései?”

29. Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;
    Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:

30. “Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?
    Egy-két leányt minden férfiúnak;
    A festett kelmék zsákmányát Siserának;
    Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,
    Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”

31. Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!
    De akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!
    És megnyugovék a föld negyven esztendeig.

1. És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
   Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
   Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
   Mert szabadításodnak örvendezek én!

2. Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
   Sőt rajtad kivül senki sincs.
   Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.

3. Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
   Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
   Mert mindentudó Isten az Úr,
   És a cselekedeteket ő ítéli meg.

4. Az erős kézíjjasokat megrontja,
   És a roskadozókat erővel övedzi fel,

5. A megelégedettek bérért szegődnek el,
   Éhezők pedig nem lesznek;
   S míg a magtalan hét gyermeket szül,
   A sok gyermekű megfogyatkozik.

6. Az Úr öl és elevenít,
   Sírba visz és visszahoz.

7. Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
   Megaláz s fel is magasztal;

8. Felemeli a porból a szegényt,
   És a sárból kihozza a szűkölködőt,
   Hogy ültesse hatalmasok mellé,
   És a dicsőségnek székét adja nékik;
   Mert az Úré a földnek oszlopai,
   És azokra helyezé a föld kerekségét.

9. Híveinek lábait megoltalmazza,
   De az istentelenek setétségben némulnak el,
   Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.

10. Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
    Mennydörög felettök az égben,
    Az Úr megítéli a földnek határait,
    Királyának pedig hatalmat ad,
    És felemeli felkentjének szarvát!

11. Elméne ezután Elkána Rámába az ő házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap előtt.

21. És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.

19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

16. És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.

17. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.

18. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.

19. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!

20. Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?

21. Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.