SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 9:20-27; Példabeszédek 20:1; 23:31-35; 1Korinthus 6:19; 10:31; 2Péter 1:5-9

„A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok” (1Pt 4:7).

Valaha köztiszteletben álló bíró volt, ma szegényen tengeti életét – az alkohol áldozatává vált. Nemcsak a méltóságától fosztotta meg a szörnyű szenvedély, ami egészen hatalmába kerítette, hanem elszakította családjától, és a kenyeret is kivette a kezéből. Ez az ember a csavargók rongyaira cserélte fel bírói palástját. Tragédia, hogy az egykor sikeres és hasznosan élő férfi végül ide jutott!

2007-ben sokat foglalkoztak a híradásokban egy fiatal nő tragikus halálával, akinek az lett a veszte, hogy túl sok vizet ivott! Vizet? Igen! Egy rádiós verseny résztvevőjeként annyi vizet ivott, hogy még aznap belehalt. A boncolás során megállapították, hogy a tragédia oka vízmérgezés volt. A víz életfeltétel, általában veszélytelen, de ha túl sokat iszunk belőle, meg is ölhet!

A héten a mértékletességgel foglalkozunk, miközben világunk inkább a tobzódást tartja a siker jelének. A bevezető példák felhívják a figyelmünket, hogy milyen fontos az egészségtelen dolgokat teljes egészében kerülni, azzal pedig csak mértékkel élni, ami egészséges. A legtöbb bajt éppen az okozza, hogy hiányzik a döntő elem, a mértékletesség. Nézzük meg közelebbről, mit is jelent igazából a mértékletesség, és miért akarja az Úr, hogy így éljünk!

Jézus a vére árán biztosítja a megváltást. Éppen ezért erkölcsi kötelességünk gondot viselni testünkről. Akkor tudunk e felelősségnek eleget tenni, ha mértékletesen élünk.

Mi az, amit magunk után akarunk hagyni? Pontosabban, mit szeretnénk, mire emlékezzenek az emberek a halálunk után? Arra, hogy gazdagságban, népszerűen éltünk, politikai hatalomra tettünk szert? Mi számít igazán?

A Bibliában megismerhetünk különböző embereket, akik nyomot hagytak a világban. Néhányan kifejezetten jót, mások inkább rosszat, és voltak, akik ilyet is, olyat is.

Gondoljunk csak Noéra! Valószínûleg az jut eszünkbe vele kapcsolatban, hogy ő volt az első evangelizátor, még ha nem is járt nagy sikerrel. Százhúsz évig prédikált, de mindössze egy maroknyi csoport megtérését mutathatta fel, akik közvetlen családtagjai voltak. Isten azonban kimondottan elismeréssel tekintett rá. Az özönvíz előtti világ gonoszságai és kegyetlenségei közepette „Noé ke­gyelmet talála az Úr előtt” (1Móz 6:8).

Hogyan talált Noé kegyelmet az Úr előtt? 1Móz 6:9, 22

Noé hűsége és engedelmessége dacára, annak ellenére, hogy mindent megtett, amit az Úr kért tőle, egy másik történetet is megemlít róla a Biblia. Olvassuk el 1Móz 9:20-27 verseit! Mi a tanulsága ennek a szomorú esetnek?

Noénak sikerült elérnie, hogy a Biblia krónikája elsőként őt említse a részegek közül. Milyen szomorú, hogy aki annyit tett az Úrért, akire Isten olyan nagy felelősséget bízott és jó szemmel nézett, az is így elbukott!

Agyunk igen fontos a kapcsolatteremtés szempontjából, ezért nem szabad mérgező anyagokkal és szerekkel befolyásolni, hogy elködösüljön az értelmünk és józan ítélőképességünk. Noé esete figyelmeztetés és példa, amiből okulhatunk, hogy még a „legjobb”, legerősebb, leghűségesebb ember sem mentesül automatikusan a kísértésektől, vagy a nyílt bűntől! Az italozás önmagában is helytelen volt, ráadásul Noé valószínűleg féktelen tivornyázásba csapott át. Ha ő így vétett, vajon nekünk is kell óvakodnunk a rossztól?

Hallottunk olyan, korábban köztiszteletben álló egyházi/gyülekezeti vezetőről, aki elesett? Fáj látni, hogyha valaki, akire addig felnéztünk, megbotlik és csalódást okoz. Hogyan lehet könyörülettel fordulni azokhoz, akik valójában nem érdemesek erre – mint ahogy mi sem vagyunk azok?

A XXI. század első évtizedében évente közel 1,8 millió haláleset hozható összefüggésbe az alkohollal, ami világszinten az összes halálozás 3,2%-át jelenti. Az elfogyasztott alkohol mennyisége folyamatosan nő. A serdülők és a fiatalok körében riasztó mértékben növekszik a kényszeres ivás (férfiak esetében négy-öt, nőknél három-négy szeszesital egymást követő elfogyasztása), és semmi jel nem mutat arra, hogy ez a tendencia csökkenne. Az italozás következményei közé tartozik a mérgezés, a részegség, az alkoholfüggőség kialakulása, de emellett a szervezetben fellépnek egyéb kémiai hatások is.

A Bibliában milyen tanácsok, figyelmeztetések és történetek szólnak az alkohol ellen? Bír 13:2-8; Péld 20:1; 23:31-35; Ézs 5:11; Ef 5:18

Jóval azelőtt, hogy tudományos leírások léteztek volna az alkoholnak a magzatra gyakorolt káros hatásáról, egy angyal figyelmeztette Sámson édesanyját, hogy már terhessége alatt se fogyasszon szeszes italt. Salamon is felhívta a figyelmet az alkohol, főleg a bor és a sör hatásaira. Megfigyelése és valószínűleg a tapasztalatai alapján is írt arról, hogyan változtatja meg és torzítja el az emberek viselkedését az ital, általában olyasmire késztetve őket, amit azután megbánnak, szégyellnek. Ézsaiás szemléletesen bemutatta a lerészegedett papok helytelen viselkedését, és megfogalmazott a Biblia egyéb könyveiben foglaltakhoz hasonló gondolatokat. Pál is óva intett az alkoholtól. Az idevágó bibliai részek bemutatják a helytelen, nemkívánatos viselkedést, és figyelmeztetnek, hogy ezeket kerüljük.

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pt 5:8). Az biztos, hogy az alkohol a gonosz egyik legveszélyesebb csapdája. Emberek millióinak tette tönkre az életét a veszélyes szer, ami a testet és az elmét egyaránt mérgezi. Saját magunk és szeretteink számára is összehasonlíthatatlanul jobb, ha kompromisszumot nem kötve, határozottan elkerüljük!

Ugyan ki ne ismerne olyanokat, akiknek az alkohol nehezítette meg, ill. tette tönkre az életét, vagy azért, mert őket ejtette foglyul, vagy a környezetükben lett a rabja valaki? Miért kockáztatnánk? Milyen lépésekkel biztosíthatjuk, hogy se mi, se a szeretteink ne induljanak el lefelé azon a veszélyes lejtőn, ami csak szomorúságot és szívfájdalmat hozhat, de jót nem?

Az 1970-es évek elejétől gyakran napirenden volt az a kérdés, hogy általában kedvezően hat-e a bor, az alkohol a szív egészségi állapotára. A népszerű és a tudományos sajtó is sokat foglalkozott a Franciaországban végzett tanulmányokkal. Az utóbbi években, miután újra elemezték a francia népességre vonatkozó adatokat, és megfigyelték a későbbi hatásokat, súlyos kétségek merültek fel a vizsgálat eredményével kapcsolatban. Mint kiderült, a szeszipar befektetői igyekeztek ezt a kérdést a figyelem középpontjában tartani. Gyülekezeti tagokban felvetődhetett a kérdés: nem sínyli-e meg az egészségem, ha nem iszom alkoholt?

Kiderült, hogy az alkoholfogyasztás látható eredményeit kimutató vizsgálatok során a kontrollcsoport tagjai közé (akik nem ihattak alkoholt) bevettek olyanokat, akik korábban italoztak, de az alkohol által kiváltott valamilyen egészségügyi probléma miatt azóta már leszoktak. A kontrollcsoport tagjainak rosszabb volt az általános egészségi állapota, mint az alkoholfogyasztóké. A vizsgálat tervezésbeli hibáinak kiigazítása után az adatokat újraértékelték. Ekkor már a mértéktartó alkoholfogyasztásnak semmilyen látható pozitív hatását nem tudták kimutatni azokkal szemben, akik nem ittak. Ezenkívül a vizsgált személyek adatainak további elemzése kimu­tatta, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztók körülményei, akiket eredetileg az ital miatt véltek egészségesebbnek, valójában több ponton is eltértek a kontrollcsoport tagjaiétól. Egészségesebben táplálkoztak, rendszeresen sportoltak, magasabb társadalmi-gazdasági szinten éltek és jobb egészségügyi ellátásban részesültek. Köztudott, hogy ilyen körülmények között az emberek egészségesebbek és tovább élnek. Tehát az előnyök, amelyekre olyan sokat hivatkoztak, korántsem a mértékletes alkoholfogyasztásból, inkább egyéb életmódbeli szokásokból adódtak!

Már egyetlen pohár alkohol is károsítja az idegek működését, és alkoholfüggőséget válthat ki, zavarja a koordinációs készséget és az ítélőképesség romlásától kezdve hozzájárulhat olyan esetleges károsodásokhoz, amelyeket sérülések, erőszakos cselekmények, balesetek, családon belüli bántalmazások okoznak, nem is beszélve a májzsugorodásról, a rákról, a szenvedélybetegségről vagy a teljes szellemi leépülésről. Ami pedig még ennél is veszélyesebb: az alkohol gátolja az ember józan ítélőképességét és azt, hogy engedjen a Szentlélek késztetésének. Hihetetlen, hogy milyen állapotba kerülhetnek emberek az alkohol hatása alatt!

Hogyan kapcsolódik ehhez a kérdéshez az 1Kor 10:31 versében foglalt gondolat? Hogyan tudjuk ezt az elvet megvalósítani az életünkben?

Kifinomult korunkban majdhogynem kifigurázzák a mértékletesség egész kérdéskörét, kerülve a kifejezés használatát is. Lehet, hogy egyszerűbbnek véljük, ha szót sem ejtünk róla. Nem igazán tanítjuk rá az embereket sem, de közben már egyházunk tagjai között is vannak, akiket megfertőzött az, amit egykor csak a „világban” előforduló problémának véltünk.

Hogyan vonatkoznak 2Pt 1:5-9 tanácsai az élet minden területére, főleg az egészségünket érintő szokásainkra? Megszívleljük a Biblia figyelmeztetéseit?

Távolról sem csak azt jelenti a mértékletesség, hogy valaki nem dohányzik, nem kábítószerezik, nem iszik, vagy tartózkodik a teától, kávétól, cukros üdítőktől. Hiszen ha túlzásba visszük, még az is problémát okozhat, ami önmagában nem ártalmas.

Milyenek a munkával kapcsolatos szokásaink? Nem fordítunk túl sok időt feladatainkra? Marad időnk Istenre, a családra, pihenésre, fizikai állóképességünk megőrzésére, és arra, hogy másoknak is segítsünk? Mennyit alszunk? Lehet, hogy szünet nélkül csak hajtjuk magunkat? Esetleg túl sokat alszunk? Ugyanis az is éppen olyan ártalmas lehet, mint ha nem alszunk eleget.

Mi a helyzet a táplálkozással? Nem fogyasztunk sertéshúst, talán még csirkét sem – csak a tányérunkat púpozzuk meg annyira, hogy az étkezés végén alig tudunk felállni az asztaltól?

Közismert, hogy a napfény hasznos, ám a túlzott sugárzás rákkeltő. Fontos a sportolás is, viszont a megerőltető testmozgás már árthat! Az Isten ajándékaként kapott szexualitás terén is túlzásba lehet esni, ami szintén káros következményekkel jár.

Ellen White az igazi mértékletesség lényegét rendkívül jól összefoglalta a következő mondatban: „Az igazi mértékletesség erre tanít: tartózkodjunk minden károstól és használjuk józanul azt, ami egészséges” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 523. o.)!

Gondoljunk az életünk különbözõ területeire! Mennyire élünk mértékletesen? Mi az, amin változtatnunk kell? Előfordulhat, hogy most is valamilyen helytelen szokás következményei miatt szenvedünk? Ne feledjük, kérhetünk segítséget, hogy el tudjuk határozni: változtatunk, ahol szükséges!

Ma sokan úgy gondolják, hogy ki-ki maga rendelkezik a testével, tehát azt teheti, amire éppen kedve kerekedik. Mások meg arra hivatkoznak, hogy még ha nem is jó, amit tesznek, akkor is csak maguknak ártanak vele. Ez az érvelés azonban sántít!

Tudunk saját példát említeni arra, amikor az egyik ember mértéktelensége másnak is ártott? Másképpen fogalmazva: hogyan szenvednek mások az én féktelenségem miatt?

    _____________________________________________________________

A Biblia kiemeli, hogy testünk Isten temploma, nemcsak arra való tehát, hogy önös érdekeinket szolgáljuk, végrehajtsuk terveinket, cselekedjünk. Kiváltság és felelősség a Szentlélek templomának lenni! Pedig talán jobban törődünk a lakásunkkal, mint saját testünkkel.

Miért fontos gondot viselni a testünkről (Jn 2:19-21; 1Kor 6:19-20)? Mit emelnek ki az idézett részek? Miért csak akkor ismerhetjük fel igazán ennek a gondolatnak az értelmét, ha elfogadjuk, hogy Isten a Teremtő, és nem a céltalan kozmikus erők okozta véletlen folytán élünk?

    _____________________________________________________________

Jézus a saját testét templomnak nevezte. Pál is gyakran hangsúlyozta ezt a gondolatot, sőt hozzátette, hogy nem mi rendelkezünk a tulajdonjoggal. „Avagy nem tudjátok-é, hogy… nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben” (1Kor 6:19-20). A keresztre és az ott történtekre gondolva kezdjük felmérni, hogy milyen értéket lát bennünk Isten, és milyen nagy árat fizetett értünk. Már ez a gondolat is arra késztet, hogy megértsük: szent kötelességünk nemcsak lelkileg, de fizikailag is törődni magunkkal. Isten megengedte, hogy Jézus vére szerezzen megváltást az embereknek, tehát nem vagyunk a magunk urai! Jézus megváltott, így Isten tulajdonába kerültünk, mindenünk az övé, ezért vigyáznunk kell a testünkre is.

Beszélgessünk arról, hogy mit tett értünk a kereszten Jézus! Miért ösztönözzön ez a jóra minden tettünkben? Ha igazán elhisszük, hogy az Úr Jézus a bűneink miatt halt meg, és biztosította számunkra az üdvösséget, akkor ez életünkben mindent megváltoztat. Hogyan késztet ez a felismerés arra, hogy jobban törődjünk testünk templomával?

Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó.

Egyre több a túlsúlyos ember, a falánkság elfogadottá vált, minden arra bátorít. Már a tizenévesek között is mind komolyabb problémát jelent a 2. típusú cukorbetegség, aminek kiváltó okai között szerepel az étrend, az elhízás és a moz­gáshiány. Bizonyos internetes oldalak és a pornográfia rabjai között vannak olyanok, akiket a szenvedély elképesztő kegyetlenkedésre és erõszakra késztet. Évente 5 milliónál is több ember halálát okozza a dohányzás. Ezzel világviszonylatban még mindig listavezető az olyan halálesetek között, amelyek megelőzhetők lettek volna. A cigarettásdobozokon ugyan feltüntetik a figyelmeztetést, de sokan rá sem néznek. A cselekedetek szintjén figyelmen kívül hagyott információ nem védhet meg.

Isten különböző csatornákon keresztül következetesen adja tanácsait, hogy egészségesen, boldogan és szentül élhessünk. Csak jól járhatunk, ha hallgatunk a szavára!

„’Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek’ (2Krón 20:20)! Csak igen kevesen ismerik fel, milyen szoros az összefüggés étkezési szokásaik és egészségi állapotuk, valamint jellemük, földi életük hasznossága és örök sorsuk között. Az erkölcs és az értelem erőinek mindig uralkodnia kell az étvágy fölött! A test legyen az értelem szolgája, ne az értelem a testté” (Ellen G. White: Child Guidance. 398. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Olvassuk el újra a fenti idézetből vett részt! „Csak igen kevesen ismerik fel, milyen szoros az összefüggés étkezési szokásaik és egészségi állapotuk, jellemük, földi életük hasznossága és örök sorsuk között.” Mit jelent ez a gyakorlatban?

2.        Társadalmunk hogyan befolyásolja a mértékletességhez való viszonyunkat? Megfontolt életre ösztönöz, vagy inkább maradiságnak tünteti fel a mértékletességet? Miért fontos tisztán látnunk ezeket a hatásokat? Mivel segíthetünk másoknak, különösen a fiataloknak, hogy bárhol legyenek is, tudjanak mértéket tartani?

3.        Hívjunk meg egy egészségügyi szakembert, hogy beszéljen arról, milyen fontos a mértékletesség a táplálkozás, a sport, az alvás és a napozás terén!

„TÖBBÉ NINCS SZÜKSÉGEM ALKOHOLRA”

„Ártalmatlanul kezdődött, az inaséveimben. Amikor abba akartam hagyni az ivást, a társaim mindig azt mondták: ’Ha férfi akarsz lenni, akkor nyugodtan megihatsz még egyet.’ Miután bezárt a repülőgépgyár, ahol dolgoztunk, munkatársaimmal együtt egy kocsmát nyitottunk. Fogalmam sem volt a vendéglátásról, de gyorsan beledolgoztam és beleittam magam a témába.

Később egy szervezőiroda tudományos munkatársaként már napközben, a munkahelyen is inni kezdtem. Alkoholista lettem, mindig szükségem volt bizonyos alkoholszázalékra a véremben, hogy ’jól működjek’. Ez a százalék elég alacsony volt ahhoz, hogy palástolni tudjam, ötvenéves koromban az üzemorvos mégis azt mondta: ’Ön túl sokat iszik. Ön alkoholbeteg.’

Egyik terápiára mentem a másik után, de nem igazán haladtam előre. Akkor egy alkoholbeteg ismerősöm meghívott az adventisták önsegítő csoportjába. Először csak a heti beszélgetéseken vettem részt, de később elmentem az áhítatokra, táborokra és szabadidős programokra is. Lépésről lépésre haladtam előre. Voltak ugyan önmegtartóztató fázisaim, de az áttörés nem akart sikerülni. Amikor a terapeutám azt mondta, hogy menjek vissza a ringbe, és küzdjek tovább, valami változni kezdett a hozzáállásomon. Mintha egy kapcsolót átváltottak volna a fejemben, megtanultam Istenre bízni az életemet.

A kutyámat az erdőben sétáltatva mindig így imádkoztam: ’Atyám, ha tényleg létezel, segíts, hogy ne igyak!’ Egy nehéz időszak és egy rövid visszaesés után, amikor a cégünk csődbe ment, most kijelenthetem, hogy 1998. május 26-a óta nem iszom alkoholt!

Egy új élet vette kezdetét. Persze kezdetben nehéz volt a régi barátaimmal megértetni, hogy absztinens vagyok, vagy új barátokat szerezni. Továbbra is nagy segítséget jelent számomra a csoportunk, az adventista gyülekezet és a családom. Egy dolog világos számomra: az életem új értéket és új értelmet nyert! Többé nincs szükségem alkoholra” (Dr. Rolf J. Pöhler: Mai keresztények. A megélt hit. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. Dietmar Gensch története. 29. o.)!