SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

“Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull: de az Úr beszéde megmarad mindörökké” (1Pt 1:24-25).

Máig fennmaradt sok ókori irat: az egyiptomiak Holtak könyvétõl az ugariti Keret legendáján át Arisztotelész, Epiktetosz és Julius Caesar írásaiig. Ám ezek befolyása, hatalma és tekintélye meg sem közelíti azt, amivel a Biblia rendelkezett és még ma is rendelkezik.

Igen, Isten Igéje megmarad még az ûrrepülõk, plazmatévék, mobiltelefonok, laptopok korában is, méghozzá azért, mert a tudományos és technikai fejlettséggel, a mûvészeti és kulturális vívmányokkal együtt továbbra is csak emberek vagyunk, és azokkal a gondokkal küzdünk, mint kezdettõl fogva minden ember. Az élettel, halállal, boldogsággal, egészséggel, erkölccsel és a családdal kapcsolatos kérdésekkel kell megbirkóznunk ma is, amelyek alapjában véve az idõ folyamán nem sokat változtak, és a választ kínáló Biblia is változatlan maradt.

A negyedév utolsó hetében tehát azt vizsgáljuk, hogy miért is marad meg Isten Igéje.

A Bibliát ma sokan nem tartják idõszerûnek, helytállónak. Indoklásul több dologra is hivatkoznak, amelyeket alapjában véve három érvre vezethetünk viszsza: (1) a Biblia igen régen keletkezett; (2) viszonylag kis csoport, a zsidó nép körébõl származik; (3) a világ annyit változott a Biblia megírásának kora óta, hogy véleményük szerint ez a könyv ma már bizonyára nem lehet idõszerû.

A kifogások lényegében egyetlen tõrõl fakadnak. Az érvel így, aki szerint a Biblia pusztán egy a könyvek közül, olyan gyûjtemény, amelyet csak a saját koruk elképzeléseit írásba foglaló emberek írtak.

Keresztényként azonban nem fogadhatjuk el ezt az elõfeltételezést. Hisszük, hogy a Biblia Isten Igéje; hisszük, hogy a Teremtõ Isten a Bibliából szól hozzánk. Hisszük, hogy az Úr az egész emberiségnek kinyilatkoztatta akaratát e könyv által. Régen írták, kis nép körében keletkezett, olyan korban, ami annyira más, mint a miénk - nos, mindezek nem számítanak igazán, ha elhisszük, hogy Isten szól hozzánk lapjairól.

“Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre” (Zsolt 33:11).

A Biblia azért idõszerû ma, mert Isten abban nyilatkoztatta ki szándékait, az Ige által közölte az emberekkel a megváltási tervet. A megváltási terv minden idõben, minden emberre vonatkozik. “Sok gondolat van az embernek elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg” (Péld 19:21).

Isten örökkévaló (5Móz 33:27), örök országot készít (Dán 2:44). Akarata az emberekkel kapcsolatban nem változott az idõ múlásával, hiszen Isten változatlan marad: “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8). “Palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak” (Zsid 1:12).

Tudjuk, változnak az idõk, a kultúrák, a viselkedési szabályok és az emberek is. A változás tény, mindenütt látjuk jeleit. Isten azonban változatlan marad, és velünk kapcsolatos tervei sem változnak!

Ezért nem számít, hogy több száz évvel ezelõtt írták le a Bibliát, egészen más körülmények között. A lényeg: Isten irántunk való szeretete ugyanaz maradt az egymást követõ korszakokon át, és ma is azt akarja az Úr, hogy üdvösségre jussunk.

Ez tehát a Biblia titka: azért idõszerû, helytálló ma is a Szentírás, mert a lapjain önmagát bemutató Isten ma is változatlan!

A Biblia éppen azért olyan idõszerû, mert Isten eszközül választotta a legfontosabb igazság kinyilatkoztatására. Mi ez az üzenet? Az, hogy Jézus meghalt a kereszten, majd feltámadt a halálból. Ezt kell tudni! Nem az számít igazán, hogy mikor keletkezett, ki írta, milyen körülmények között. A lényeg, hogy Isten a Bibliában jelentette ki a Jézus által felkínált megváltás igazságát. Ez az igazság az örökkévalóságon át megmarad, még azután is, hogy földünk eltûnik, és helyébe Isten új világot teremt. Isten Igéje a megfeszített Krisztust hirdeti, ezért marad idõszerû bûnös világunknak szóló üzenete!

“Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretbõl, amit megígért szolgája, Mózes által” (1Kir 8:56, új prot. ford.).

Isten Igéje örökre megmarad, mivel Isten ígéretei megállnak. Az emberek gyakran megszegik szavukat, de Isten mindig betartja, amit ígér!

Isten ígért még örök életet (Jn 3:15), választ imáinkra (Mt 7:7), áldást korlátlan mennyiségben (Mk 9:23), az akadályok elhárítását (Lk 17:6), lelki táplálékot (Jn 6:35), üdvösséget (Róm 1:16), segítséget a kísértések között (Zsid 2:18) valamint gyõzelmet is (Jak 4:7). “Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Õ személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek ’a népek gyógyítására szolgálnak’ (Jel 22:2, új prot. ford.). Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erõsségévé, az élet mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Ezen kívül semmi sem képes azt a biztonságot és hitet adni, amely az egész ember éltetõ erejévé válik” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 75. old.).

A történelem folyamán már igen sokan kijelentették, hogy a Biblia mindenképpen eltûnik majd, biztosan elvész a feledés homályában, és csak egy letûnt kor érdekes emléke marad.

Mekkora tévedés!

Sokszor, sokan megpróbálták elpusztítani a Bibliát, volt, aki erõszakos eszközökhöz folyamodott, máskor a gonosz hatalom tudósok, filozófusok által akarta megfékezni a Szentírás hatását. Ennek ellenére ma is emberek milliói hiszik, hogy a Biblia Isten Igéje, bíznak ígéreteiben és igyekeznek megtartani parancsait. Meglepõ volna? Természetesen nem! Hallottuk, amit Isten kijelentett:

“Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézs 40:8).

A Bibliatársaságok Szövetsége szerint “a XIX. sz. kezdetén még csak 68 nyelvre volt lefordítva a Biblia. Ma már 2 303 nyelven elérhetõ a Szentírás, a teljes Bibliát legalább 405 nyelvre lefordították, az Újszövetséget pedig 1 034 nyelvre fordították le. Ezenkívül a Biblia bizonyos részei 864 nyelven olvashatóak vagy hallhatóak” (lásd www.biblesociety.org)

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. “A Szentírás védõbástya” címû fejezet, 528–536. old.

“De Istennek lesz egy népe a földön, amely minden tanítás normájának és minden reform alapjának a Bibliát és csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai – amelyekbõl oly sok és sokféle van, mint az egyházakból, amelyeket képviselnek – külön-külön és együttvéve sem tekinthetõk bizonyítéknak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielõtt bármilyen tantételt vagy elõírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy mit szól hozzá az Úr!” (i. m. 529–530. old.).

“Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak és errõl énekelnek. A megdicsõült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Õ, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kérubok és fénylõ szeráfok gyönyörûséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bûn átkát és szégyenét viselte, Atyja elrejtette elõle tekintetét, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét és kioltotta életét a Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetbõl letette dicsõségét és megalázta magát” (i. m. 578. old.).