11. tanulmány − 2007 Június 9 - 15.
Életbölcsesség
E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 19:8–15; 119:98-105; Példabeszédek 3:13–16; 30:8–9; Máté 13:22; 16:26; Róma 12:17–18; 13:1–4
“Gyermekségedtõl ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2Tim 3:15, új prot. ford.).
KULCSGONDOLAT:
A Szentírás a bölcsesség forrása.Amint eddigi vizsgálódásaink során is láttuk, a Biblia egyetemes fontosságú, hatalmas témaköröket tárgyal, mint pl. a nagy küzdelem, Lucifer bûnbeesése, Jézusnak a világ bûneiért vállalt áldozati halála, emellett a gyakorlati életbölcsesség kincsestára is ez a szent irat. Útmutatást találunk benne hétköznapi életünkre. Természetesen nem érinthet külön-külön minden egyes esetet – hogyan is tehetné? Mégis, Igéje által az Úr olyan kimagasló elveket állít elénk, amelyeket ha követünk, egész életünk más lesz, mivel döntéseink megváltoznak.
Felbecsülhetetlen értéke van az isteni vezetésnek, ha döntenünk kell, pl. családi vagy társadalmi kapcsolatokat, munkát, pénzügyi kérdéseket, esetleg vezetõi felelõsséget érintõ kérdésekben. Isten, aki számon tartja, ha egy kis veréb a földre esik (Mt 10:29), törõdik velünk, a legjobbat akarja teremtményeinek. Éppen ezért, ha követjük tanácsát, ha tisztelettel, engedelmesen és hittel közeledünk az Igéhez, számíthatunk arra, hogy vezetni fog.
Még több bölcsességet nyerhetünk Istentõl ezen a héten is az Ige által!
A BÖLCSESSÉG FORRÁSA |
Június 10. |
Vasárnap |
Az emberek naponta állnak kikerülhetetlen válaszutak elõtt, és sok a rossz döntés, amelyek hátterében általában az önzés húzódik meg. Bûnös emberként alapvetõen önzõek vagyunk. Mennyi fájdalmat és szenvedést zúdítunk magunkra és másokra is elvétett lépéseinkkel!
Idézzünk fel néhányat hibás döntéseink közül, és vegyük számba a következményeket is. Nem szabad szüntelen kárhoztatni magunkat, hiszen a keresztnél bûnbocsánatot, gyógyulást találunk. Viszont a tanulságot fontos leszûrni, és ne feledjük, hogy a helytelen lépésekért nagy árat kell fizetni!
Isten világosságul és vezetõül szánta az Igét a bûnös, önzõ embereknek (Zsolt 119:105). A Biblia olyan elveket ismertet meg olvasóival, amelyek bölccsé tesznek, segítenek jól dönteni, különösen az erkölcsi kérdések terén.
Soroljuk fel a Zsolt 19:8–15; 119:98–105; Péld 3:13–16; Jn 17:17 verseiben található ígéreteket és elveket, amelyek ismeretében jól dönthetünk fontos, erkölcsi kérdésekben!
Bibliai elvekrõl olvasni egészen más, mint azok szerint élni. “Aki megtartja azokat, nagy jutalma van” (Zsolt 19:12) – mondta a zsoltáros. Nem látjuk hasznát a Szentírásban felhalmozott bölcsességnek, csak akkor, ha követjük tanácsait! Rengetegen ismerik a bibliai elveket, mégis ellentétes módon járnak el. Fontos, hogy a keresztények ne csak tudják, mit mond az Ige, de engedelmeskedjenek is szavának, mert kizárólag így nyerhetjük el az Írásból elénk táruló bölcsességet. Nem az a bölcs, aki csupán elméleti ismerettel rendelkezik, vagy aki kívülrõl tudja a Biblia verseit. Az a bölcs ember, aki a Szentírásban foglalt igazságok szerint él.
Milyen fontos döntések elõtt állunk? Igyekszünk megismerni a Szentírás tanácsát, mielõtt kimondanánk a végsõ szót? Alaposan vegyük fontolóra választásunk következményeit! Milyen bibliai ígéretekre hivatkozhatunk ilyen helyzetben?
BÖLCSESSÉG AZ EMBERI KAPCSOLATOKBAN |
Június 11. |
Hétfő |
Magánéletünk otthon, zárt ajtók mögött zajlik, társas lények lévén azonban a meghitt, szûk körön kívül másokkal is kapcsolatba kerülünk.
Tehát nemcsak magánemberek, hanem egy társadalom tagjai is vagyunk. Isten Igéje tartogat bölcs tanácsokat arra is, hogyan lehet a legjobb az életünk a különbözõ közegekben.
Egy korábbi tanulmányban is érintettük, hogy hat a családi kapcsolatainkra, ha betartjuk a Tízparancsolatot. Olvassuk el újból a törvénygyûjteményt (2Móz 20:1–17), majd fogalmazzuk meg, hogy mivel járul hozzá a jobb emberi kapcsolatok fenntartásához, ha parancsolatainak engedelmeskedünk.
Becslések szerint az emberi magatartás szabályozására több mint 32 millió törvényt hoztak az évszázadok során. E törvényeket gyakorta megváltoztatták vagy visszavonták a kor követelményeinek megfelelõen. A Tízparancsolattal azonban más a helyzet, hiszen elvei változhatatlanok, örök érvényûek, útmutatóul szolgálnak a magán- és közéletben egyaránt.
A Bibliában bölcs tanácsokat találunk arra vonatkozóan is, hogyan élhetünk a társadalom hasznos tagjaiként. Ha a Szentírásban foglalt elvek szerint járunk el, bizonyságtevésünk is eredményesebb.
Milyen tanácsokat rejtenek Jer 29:7; Róm 12:17–18; 13:1–4; 1Pt 2:13–14 és 17 versei, amelyeket követve társadalmi életünk is csak jobb lehet? Még melyik bibliaszövegeket sorolhatjuk ide? Gondolkodjunk azon is, hogyan alkalmazható az Ige tanácsa a legjobban adott környezetünkben!
BÖLCSESSÉG A MUNKAHELYEN |
Június 12. |
Kedd |
A Szentírás elismeri a munka létjogosultságát, sõt mi több, szükségességét. Közvetlenül a teremtés után Isten arra kérte Ádámot és Évát, hogy õrizzék és mûveljék az Éden kertjét (1Móz 2:15). Még a bûn pusztító megjelenése után is (1Móz 3:17–19) áldás maradt a munka (Préd 3:22). Pál apostol egyenesen azt tanította, hogy aki nem dolgozik, annak enni sincs joga (2Thessz 3:10). Jézus 30 évesen lépett a nagy nyilvánosság elé (Lk 3:23), akkor ácsmesterként ismerték (Mk 6:3).
Tudjuk, hogy az Isten akaratának való engedelmesség elválaszthatatlan az írott Ige betartásától. Ha megtesszük, amit Igéje kér, Isten akaratának engedelmeskedünk. A Biblia általánosságban nyilatkoztatja ki Isten akaratát, de az Úrnak terve van az egyes ember életére vonatkozóan is. Az életmóddal kapcsolatos általános elveket sajátos viszonyaink között, pl. a munkánk terén is alkalmaznunk kell.
A Biblia szót ejt egyik fõ tevékenységünk, a munka fontosságáról. Nem meglepõ tehát, hogy az Igében találunk erre vonatkozó bölcs tanácsokat is.
A következõ szakaszok alapján milyen elvek vonatkoznak a munkára is?
Préd 9:12 ____________________________________________________________
Mt 25:14–30 _________________________________________________________
Gal 6:4 ______________________________________________________________
Kol 3:23–24 __________________________________________________________
A Biblia bemutatja a jó munkás hozzáállását, jellemzõit. Ezek közé tartozik a jó idõbeosztás (Mt 25:14–28), a szorgalom (Péld 12:23), a becsület és a tisztelet (Ef 6:5–6). A legfontosabb, hogy akár alkalmazottak, akár alkalmazók vagyunk, minden dolgunkban tisztességgel járjunk el (Péld 11:1).
Munkánk terén hol a legnehezebb betartani a bibliai elveket? Mi áll ennek a hátterében? Mit tehetünk, hogy a munkára vonatkozó bibliai elveknek jobban eleget tudjuk tenni?
A BIBLIA ÉS AZ ANYAGIAK |
Június 13. |
Szerda |
“Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevéért” (Péld 30:8-9).
Milyen megfigyelés húzódhat meg Salamonnak a pénzzel és a gazdagsággal kapcsolatos bölcs tanácsa mögött?
A Biblia többször is utal a gazdagság veszélyeire a hívõk lelki életében. Az Úr elõre látta, hogy Izráel népe elpártol majd tõle, ezért is fogalmazott így: “és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul” (5Móz 31:20; 32:15). Nagy jólétükben elhagyták Istent és bálványokat szolgáltak. Emellett olvashatunk a lustaságról, a restségrõl is, ami szegénységbe dönt. Ez is bûnbe viszi, romlásba dönti az embert. Õrizkedjünk mindkét véglettõl!
Mire figyelmeztet Mt 13:22; 16:26; 19:24; 1Tim 6:10 a gazdagság és a szegénység veszélyeit illetõen?
Furcsa dolgokra veheti rá az embert a pénz. Bármekkora vagyonra teszünk is szert, soha nem tûnik elégnek; másként érzünk, mint az étel, az ital és a pihenés dolgában. Arra is bõven láthattunk példát, hogy minél gazdagabb valaki, annál többet akar. A Szentírás elvei irányt mutatnak a pénzügyek, a vagyonszerzés terén is. Ha anyagiak után áhítozunk, ne feledjük, hogy csak a mennyei kincs maradandó!
“Kincsed lesz mennyben” (Mk 10:21). Vajon mit jelent ez? Mi a menynyei kincs, és hogyan tehetünk szert rá? Hogyan õrizhet meg a pénzhajhászás buktatóitól, ha inkább az “odafelvalók”-ra (Kol 3:2) összpontosítjuk figyelmünket?
A BÖLCS VEZETŐ |
Június 14. |
Csütörtök |
Tényként el kell fogadnunk, hogy világunk mostani rendje szerint mindig is van helye, szerepe a vezetésnek.
Sajnos gyakran megesik, hogy akibõl valamilyen szinten vezetõ lesz, a kínálkozó alkalmakat megragadva leginkább önmagának kedvez, és nem törõdik azoknak a körülményeivel, akiknek a vezetésére megbízást kapott. A Bibliából olyan önzetlen és nagyszerû vezetõk példája tárul elénk, mint Mózes, de vérszomjas, gonosz uralkodókról is hallhatunk, mint amilyen Heródes király volt.
Milyen fontos, a vezetõkre vonatkozó elveket találunk Mt 20:25–27 verseiben?
Mivel mutatta be Jézus, hogy a jó vezetõ nem önmagát szolgálja, hanem a közösséget (Mt 20:28)? Példáját milyen tekintetben követhetjük?
Robert Greenleaf szerint a szolgáló vezetõ elsõsorban szolga. “Azzal a természetes érzéssel kezdõdik, hogy az ember szolgálni, elsõként szolgálni akar. Majd tudatos döntés késztet a vezetésre. Abban látszik meg a különbség, hogy a szolgáló vezetõ mennyire viseli szívén a többiek legfontosabb szükségleteinek biztosítását. A legjobb mérce, hogy egyénileg fejlõdnek-e, egészségesebbek, bölcsebbek, szabadabbak, önállóbbak lesznek-e, akiket vezet, és késõbb õk is hajlandóak lesznek-e beállni a szolgálatba?” (Robert Greenleaf: The Power of Servant Leadership. [San Francisco, Berrett-Kochler Publishers Inc. 1998.] 4. old.).
Mennyire másként alakult volna a világ történelme, ha az elmúlt 2000 év során minden vezetõ követte volna Jézus példáját!
Sajnos a vezetõk közül csak kevesen hajlandók valóban szolgálni. Keresztényi kötelességünk ezen a téren is élen járni, és saját életünkkel példát adni!
Aki vezetõ pozíciót tölt be, feltétlenül mérlegelje, hogy jellemzõ-e rá a szolgáló vezetõ stílusa! Vagy a szolgálat vágya helyett inkább az önzés és a hatalomvágy mozgatja tetteit?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA |
Június 15. |
Péntek |
“A Bibliában megtalálható minden elv, amit az embernek meg kell érteni ahhoz, hogy alkalmassá váljon úgy erre az életre, mint az eljövendõre. Bárki felfoghatja ezeket az elveket” (Ellen G. White: Education. 123. old.).
“A Bibliát tanulmányozva, Isten tanácsát kérve és Krisztusra hagyatkozva min-dig, minden körülmények között képesek lehetünk bölcsen cselekedni. Így le-het a helyes elveket a gyakorlati életben bemutatni” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 43. old.).
“A Biblia olyan egyszerûséggel tárja fel az igazságot, olyan tökéletesen illeszkedve ahhoz, amire az emberi szívnek szüksége van és amire vágyódik, hogy ámulatba ejti és rabul ejti még a legmagasabban képzett elmét is, de az egyszerû, pallérozatlan ember is megismerheti lapjairól az üdvösség útját. A nemes egyszerûséggel megfogalmazott igazságok fennkölt, messze ható, az emberi felfogóképességet meghaladó kérdéseket érintenek, amelyeket csak azért fogadhatunk el, mert Isten nyilatkoztatta ki õket” (i.m. 700. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Hogyan segíthet a kapzsiságot legyõzni a tizedfizetés és az adakozás?
Mennyire tartjuk fontosnak minden döntésünk elõtt a Biblia tanácsát keresni? Hogyan lehet vagy kell ezt megtenni? Lehetséges egyáltalán? Válasszunk ki néhány példát, és nézzük meg, hogyan találunk választ a Bibliában pl. ilyen kérdésekre: “Jól teszem, ha vele kötök házasságot?” “Elfogadjam ezt az állást?” “Jó lesz, ha elköltözöm?”
Beszélgessünk a vezetõi tisztséggel járó felelõsségrõl! Nagy a veszélye, hogy a vezetõn kiütközik az önzés, és nem önzetlen, hanem önzõ célok elérésére fordítja hatalmát. Milyen tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban? Tapasztalatainkkal hogyan segíthetünk másoknak?
“Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ésaiás 43,1)
Egy éppen végzett fiatal lelkészt tapasztalt kollégája körzetébe helyezték, akit váratlanul gyógyíthatatlan betegség döntött ágynak.
A fiatalember egy nap meglátogatta elõdjét. Magabiztosan lépett a beteg szobájába, de már a szokásos udvarias bemutatkozásnál kezdett zavarba jönni. Hirtelen nem tudta, mit is mondhatna ebben a helyzetben. “Hogyan bátoríthatnám én éppen azt, aki már annyi embert vigasztalt? Milyen igét olvassak neki, aki szinte kívülrõl ismeri a Szentírást?” – tépelõdött magában.
Az idõsebb lelkész észrevette látogatója zavarát és, hogy átsegítse rajta, megkérte:
“Felolvasnál egy ígéretet a Bibliából?”
“Természetesen!” – válaszolta a vendég megkönnyebbülve.
“Melyiket szeretnéd hallani?”
“Szívesen meghallgatnám a Krónikák 1. könyvének 1. fejezetét. Kérlek, olvasd fel!”
“Ádám, Séth, Énos… Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog,… Gómer fiai… Jáván…”
Miközben nevek hosszú listáját olvasta, a fiatal a lelkészre nézett, hogy lássa, nem tévesztette-e el az igehelyet, és nem kellene inkább máshonnan olvasni. De a beteg arca nyugodt volt.
“Olvasd tovább, kérlek! Miért hagytad abba?” – kérdezte az idõs lelkész. A látogató sorra vette a 2., 3., 4. fejezet, és ekkor a beteg kinyújtotta kezét.
“Köszönöm! Ennyi elég lesz. Milyen csodálatos ígértek vannak a Szentírásban!”
Távozás elõtt a fiatal lelkész nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze: “De hol van itt ígéret? Mást sem olvastam, csak nevek vége-hossza nélküli felsorolását!”
“Hogy hol az ígéret? Isten név szerint ismerte Jáfetet, Járedet és a többieket, tehát engem is név szerint ismer! Tud a gondjaimról és az örömeimrõl, a nehézségeimrõl és a gyõzelmeimrõl. Ez ad erõt, hogy küzdjek és reméljek az utolsó pillanatig!”
Udvar Renáta Jolán