SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

“Gyermekségedtõl ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2Tim 3:15, új prot. ford.).

Amint eddigi vizsgálódásaink során is láttuk, a Biblia egyetemes fontosságú, hatalmas témaköröket tárgyal, mint pl. a nagy küzdelem, Lucifer bûnbeesése, Jézusnak a világ bûneiért vállalt áldozati halála, emellett a gyakorlati életbölcsesség kincsestára is ez a szent irat. Útmutatást találunk benne hétköznapi életünkre. Természetesen nem érinthet külön-külön minden egyes esetet – hogyan is tehetné? Mégis, Igéje által az Úr olyan kimagasló elveket állít elénk, amelyeket ha követünk, egész életünk más lesz, mivel döntéseink megváltoznak.

Felbecsülhetetlen értéke van az isteni vezetésnek, ha döntenünk kell, pl. családi vagy társadalmi kapcsolatokat, munkát, pénzügyi kérdéseket, esetleg vezetõi felelõsséget érintõ kérdésekben. Isten, aki számon tartja, ha egy kis veréb a földre esik (Mt 10:29), törõdik velünk, a legjobbat akarja teremtményeinek. Éppen ezért, ha követjük tanácsát, ha tisztelettel, engedelmesen és hittel közeledünk az Igéhez, számíthatunk arra, hogy vezetni fog.

Még több bölcsességet nyerhetünk Istentõl ezen a héten is az Ige által!

Az emberek naponta állnak kikerülhetetlen válaszutak elõtt, és sok a rossz döntés, amelyek hátterében általában az önzés húzódik meg. Bûnös emberként alapvetõen önzõek vagyunk. Mennyi fájdalmat és szenvedést zúdítunk magunkra és másokra is elvétett lépéseinkkel!

Isten világosságul és vezetõül szánta az Igét a bûnös, önzõ embereknek (Zsolt 119:105). A Biblia olyan elveket ismertet meg olvasóival, amelyek bölccsé tesznek, segítenek jól dönteni, különösen az erkölcsi kérdések terén.

Bibliai elvekrõl olvasni egészen más, mint azok szerint élni. “Aki megtartja azokat, nagy jutalma van” (Zsolt 19:12) – mondta a zsoltáros. Nem látjuk hasznát a Szentírásban felhalmozott bölcsességnek, csak akkor, ha követjük tanácsait! Rengetegen ismerik a bibliai elveket, mégis ellentétes módon járnak el. Fontos, hogy a keresztények ne csak tudják, mit mond az Ige, de engedelmeskedjenek is szavának, mert kizárólag így nyerhetjük el az Írásból elénk táruló bölcsességet. Nem az a bölcs, aki csupán elméleti ismerettel rendelkezik, vagy aki kívülrõl tudja a Biblia verseit. Az a bölcs ember, aki a Szentírásban foglalt igazságok szerint él.

Magánéletünk otthon, zárt ajtók mögött zajlik, társas lények lévén azonban a meghitt, szûk körön kívül másokkal is kapcsolatba kerülünk.

Tehát nemcsak magánemberek, hanem egy társadalom tagjai is vagyunk. Isten Igéje tartogat bölcs tanácsokat arra is, hogyan lehet a legjobb az életünk a különbözõ közegekben.

Becslések szerint az emberi magatartás szabályozására több mint 32 millió törvényt hoztak az évszázadok során. E törvényeket gyakorta megváltoztatták vagy visszavonták a kor követelményeinek megfelelõen. A Tízparancsolattal azonban más a helyzet, hiszen elvei változhatatlanok, örök érvényûek, útmutatóul szolgálnak a magán- és közéletben egyaránt.

A Bibliában bölcs tanácsokat találunk arra vonatkozóan is, hogyan élhetünk a társadalom hasznos tagjaiként. Ha a Szentírásban foglalt elvek szerint járunk el, bizonyságtevésünk is eredményesebb.

A Szentírás elismeri a munka létjogosultságát, sõt mi több, szükségességét. Közvetlenül a teremtés után Isten arra kérte Ádámot és Évát, hogy õrizzék és mûveljék az Éden kertjét (1Móz 2:15). Még a bûn pusztító megjelenése után is (1Móz 3:17–19) áldás maradt a munka (Préd 3:22). Pál apostol egyenesen azt tanította, hogy aki nem dolgozik, annak enni sincs joga (2Thessz 3:10). Jézus 30 évesen lépett a nagy nyilvánosság elé (Lk 3:23), akkor ácsmesterként ismerték (Mk 6:3).

Tudjuk, hogy az Isten akaratának való engedelmesség elválaszthatatlan az írott Ige betartásától. Ha megtesszük, amit Igéje kér, Isten akaratának engedelmeskedünk. A Biblia általánosságban nyilatkoztatja ki Isten akaratát, de az Úrnak terve van az egyes ember életére vonatkozóan is. Az életmóddal kapcsolatos általános elveket sajátos viszonyaink között, pl. a munkánk terén is alkalmaznunk kell.

A Biblia szót ejt egyik fõ tevékenységünk, a munka fontosságáról. Nem meglepõ tehát, hogy az Igében találunk erre vonatkozó bölcs tanácsokat is.

A Biblia bemutatja a jó munkás hozzáállását, jellemzõit. Ezek közé tartozik a jó idõbeosztás (Mt 25:14–28), a szorgalom (Péld 12:23), a becsület és a tisztelet (Ef 6:5–6). A legfontosabb, hogy akár alkalmazottak, akár alkalmazók vagyunk, minden dolgunkban tisztességgel járjunk el (Péld 11:1).

“Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevéért” (Péld 30:8-9).

A Biblia többször is utal a gazdagság veszélyeire a hívõk lelki életében. Az Úr elõre látta, hogy Izráel népe elpártol majd tõle, ezért is fogalmazott így: “és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul” (5Móz 31:20; 32:15). Nagy jólétükben elhagyták Istent és bálványokat szolgáltak. Emellett olvashatunk a lustaságról, a restségrõl is, ami szegénységbe dönt. Ez is bûnbe viszi, romlásba dönti az embert. Õrizkedjünk mindkét véglettõl!

Furcsa dolgokra veheti rá az embert a pénz. Bármekkora vagyonra teszünk is szert, soha nem tûnik elégnek; másként érzünk, mint az étel, az ital és a pihenés dolgában. Arra is bõven láthattunk példát, hogy minél gazdagabb valaki, annál többet akar. A Szentírás elvei irányt mutatnak a pénzügyek, a vagyonszerzés terén is. Ha anyagiak után áhítozunk, ne feledjük, hogy csak a mennyei kincs maradandó!

Tényként el kell fogadnunk, hogy világunk mostani rendje szerint mindig is van helye, szerepe a vezetésnek.

Sajnos gyakran megesik, hogy akibõl valamilyen szinten vezetõ lesz, a kínálkozó alkalmakat megragadva leginkább önmagának kedvez, és nem törõdik azoknak a körülményeivel, akiknek a vezetésére megbízást kapott. A Bibliából olyan önzetlen és nagyszerû vezetõk példája tárul elénk, mint Mózes, de vérszomjas, gonosz uralkodókról is hallhatunk, mint amilyen Heródes király volt.

Robert Greenleaf szerint a szolgáló vezetõ elsõsorban szolga. “Azzal a természetes érzéssel kezdõdik, hogy az ember szolgálni, elsõként szolgálni akar. Majd tudatos döntés késztet a vezetésre. Abban látszik meg a különbség, hogy a szolgáló vezetõ mennyire viseli szívén a többiek legfontosabb szükségleteinek biztosítását. A legjobb mérce, hogy egyénileg fejlõdnek-e, egészségesebbek, bölcsebbek, szabadabbak, önállóbbak lesznek-e, akiket vezet, és késõbb õk is hajlandóak lesznek-e beállni a szolgálatba?” (Robert Greenleaf: The Power of Servant Leadership. [San Francisco, Berrett-Kochler Publishers Inc. 1998.] 4. old.).

Mennyire másként alakult volna a világ történelme, ha az elmúlt 2000 év során minden vezetõ követte volna Jézus példáját!

Sajnos a vezetõk közül csak kevesen hajlandók valóban szolgálni. Keresztényi kötelességünk ezen a téren is élen járni, és saját életünkkel példát adni!

“A Bibliában megtalálható minden elv, amit az embernek meg kell érteni ahhoz, hogy alkalmassá váljon úgy erre az életre, mint az eljövendõre. Bárki felfoghatja ezeket az elveket” (Ellen G. White: Education. 123. old.).

“A Bibliát tanulmányozva, Isten tanácsát kérve és Krisztusra hagyatkozva min-dig, minden körülmények között képesek lehetünk bölcsen cselekedni. Így le-het a helyes elveket a gyakorlati életben bemutatni” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 43. old.).

“A Biblia olyan egyszerûséggel tárja fel az igazságot, olyan tökéletesen illeszkedve ahhoz, amire az emberi szívnek szüksége van és amire vágyódik, hogy ámulatba ejti és rabul ejti még a legmagasabban képzett elmét is, de az egyszerû, pallérozatlan ember is megismerheti lapjairól az üdvösség útját. A nemes egyszerûséggel megfogalmazott igazságok fennkölt, messze ható, az emberi felfogóképességet meghaladó kérdéseket érintenek, amelyeket csak azért fogadhatunk el, mert Isten nyilatkoztatta ki õket” (i.m. 700. old.).