SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

“A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek” (Jn 10:10).

Mindenki boldog akar lenni, de csak kevesen tudják, hogyan érhetõ el ez az állapot. A világ az örömmel kecsegtetõ csábítások széles körét ajánlja, amelyek azonban végül mind sekélyesnek, tiszavirág-életûnek, üresnek bizonyulnak.

Találni igazi boldogságot a bûnnel teljes világban? Igen, de csak minden jó forrásához, Istenhez visszatérve! A fájdalom, a szenvedés és a boldogtalanság egyaránt annak a következménye, hogy elszakadtunk Istentõl. Az áhított boldogságot a világ nem adhatja meg. Igazán csak úgy érhetjük el, ha visszatérünk az Úrhoz.

A héten a boldogsággal kapcsolatos bibliai elvekrõl gondolkozunk. A család témakörét érintõ kérdésekre is kitérünk majd, hiszen boldogságunk és boldogtalanságunk nagyrészt innen ered. A Bibliában nagyszerû elveket fogalmaz meg az Úr, amelyek – ha követjük õket – sok bajtól és szenvedéstõl megóvhatják családunkat. Isten a gyógyulás és öröm ígéretét kínálja az Igében, függetlenül attól, hogy mi történt a múltban, és tekintet nélkül a hibákra, amelyek fájdalmat okoztak nekünk, vagy amelyekkel mi okoztunk fájdalmat másoknak. “Ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vigasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sóhaj” (Ézs 35:10).

“A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek” (Jn 10:10).

Keresztényi hitünk és reménységünk alapját képezi az örök élet ígérete (1Jn 2:25). Enélkül hiábavaló volna Jézus minden tette (1Kor 15:16–19).

Természetesen nem minden bibliai ígéret az eljövendõ világra vonatkozik, nem mind az új éggel és az új földdel, a bûnt, a szenvedést és a halált nem ismerõ új élettel kapcsolatos. Isten Igéjében számos ígéretet találunk a jelenre vonatkozóan is, olyan dolgokat, amelyek által már most megtudhatjuk, mit értett Jézus a bõvölködõ élet alatt.

Az Úr szeret, éppen ezért akarja, hogy boldogan éljünk. A legjobbat kívánja nekünk. Igéjében kinyilatkoztatta önmagát, és bemutatta, mit tesz értünk, ha engedjük. Sajnos gyakran mi magunk vagyunk saját boldogságunk legnagyobb akadályai!

“Isten azért teremtette a földet, hogy szent és boldog lények népesítsék be” (Ellen G. White: The Adventist Home. 540. old.). A szüntelen örömet megzavarta a bûn (1Móz 3:16-18), és addig nem is érhetjük el a tökéletes lények által, bûntelen világban élvezett teljes boldogságot, amíg Isten egyszer és mindenkorra meg nem semmisít minden gonoszságot.

Ezzel együtt már itt, a bûnterhes világban is eljuthatunk a boldogság bizonyos szintjére, érezhetünk megelégedettséget és örömet.

A “boldogság” elemeit vizsgáló felmérések sora mutatja, hogy jobb azoknak, akik hisznek Istenben, mint akik hit nélkül élnek. Gondoljunk pl. arra, amit az Igében olvasunk: szeretõ, gondviselõ Istenünk annyira szerette az emberiséget, hogy a földre jött, emberi testet öltött (Róm 8:3), bûneinkért meghalt a testben (Róm 5:8), halála révén pedig örök életet ígér az újjáteremtett világban (Jel 21:1). Nemcsak ez az élet vár ránk. Még számos ígéretet kaptunk. Megnyugtat, hogy velünk van (Mt 28:20), vezet (Jn 16:13), segít (Zsid 4:16), nem hagy el (Zsid 13:5) stb. Nem is csoda, hogy boldogabbak lehetünk, mint akik nem is hallottak ezekrõl az ígéretekrõl.

A Biblia szerint az Ige hívta létre a világot, és Õ teremtette az embert saját képére (1Móz 1:26–27; Jn 1:1–3). Õ alkotta meg a férfit és a nõt, áldotta meg az elsõ házasságot és tette a család alapjává. Tudjuk, hogy az erõs, stabil család a boldog élet fontos tényezõje. A zsoltáros így fogalmazott: “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi” (Zsolt 127:1). A család a szeretet és a boldogság menedéke lehet. Ezért is hangzik az Írásból: “Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mt 19:6). Az Úr szeretné, ha gyermekei megértenék: a házasságkötés az egész életre szóló hûség szövetsége. A Bibliából tudhatjuk azt is, hogyan lehet ezt a köteléket erõssé tenni: ha hívõk lépnek egymással házasságra (2Kor 6:14-16), feltétlenül hûségesek egymáshoz (Zsid 13:4), szeretetet, megbecsülést tanúsítanak társuk iránt (Énekek 7:1–9). Az Igéhez ragaszkodva és a parancsolatokat betartva a család Isten közelségének örömét tapasztalja.

Az emberi életnek a család az alapja. Ha leromboljuk vagy ha csak meggyengítjük, még sok más is ledõl azzal együtt. Ezért is fontos keresztényként teljes erõnkkel védeni otthonunk szentségét (“otthon” lehet az is, ha az ember egyedül él, vagy éppen egy nagy család tagja).

A családi élet elválaszthatatlan a felelõsség kérdésétõl. A Biblia szerint a férj, a feleség és a gyermek egyaránt felelõs tetteiért (2Kor 5:10). A köteléket erõsíti, ha minden családtag ismeri és elfogadja saját felelõsségét, ahogy ezt a Biblia elõírja. Az Ige útmutatást ad az egyéni felelõsséget illetõen is. Ábrahám megparancsolta "az õ fiainak és az õ házanépének õutána, hogy megõrizzék az Úrnak útát" (1Móz 18:19). A szülõkhöz így szól az Ige: “Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól”

(Péld 22:6). Azt is tanácsolja, hogy a szülõk ne csüggesszék el, ne törjék le gyermekeiket (Kol 3:21). A gyerekekhez így szól Isten az Igébõl: “Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked” (2Móz 20:12), és “Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes” (Ef 6:1). A férjeket így tanítja az Írás: "Szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért" (Ef 5:25), a feleségeket pedig ezekkel a szavakkal tanácsolja: “A ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségnek, mint a Krisztus is feje az egyháznak” (Ef 5:22–23).

A héten többször is megállapítottuk: Isten szeret, és azt akarja, hogy boldogok legyünk. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bûn, halál, szenvedés közepette, a jó és a gonosz küzdelmében õrlõdõ világban élünk. Minden háborúban, így ebben is vannak áldozatok. Valamilyen tekintetben tehát mind szenvedünk a harcoktól, még a Biblia vigaszt és reményt nyújtó ígéreteinek ismeretében is.

Meg kell fontolni, mit is értünk a boldogság alatt. Jézus segített a meghatározásban, amikor ezt mondta: “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14:27). Más szóval, világosan kell látnunk, hogy a békességrõl, sõt a boldogságról alkotott világi elgondolás nem egyezik a bibliai fogalommal. A világi boldogság elillan, ideiglenes dolgokra épül, olyanokra, amelyek a maguk idején és helyén jók lehetnek, ám elõbb-utóbb mind eltûnnek. Homokra építünk, ha reményeinket és boldogságunkat ezekre alapozzuk. A keresztény számára a boldogság mélyebb dolgon alapszik, mint az élet mulandó, bizonytalan örömei. Fontos világosan látni, hogy élvezhetjük ugyan ezeket a dolgokat, örömet, boldogságot találunk bennük, de reménységünknek legyen ott az alapja, “ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák” (Mt 6:20).

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. “Tényezõk, amelyek sikert vagy kudarcot hoznak”, 4. rész, 69–81. old. és “A házassági oltárról”, 5. rész, 87–111. old.

“A bûnünk terhét tegyük a golgotai kereszt tövéhez. A bûnvád elveszi az életerõt és megfoszt az igazi boldogságtól. Jézus így szól: ’Vesd rám a terhedet, magamra veszem bûnödet, békét adok neked. Ne becsüld le magad, hiszen saját vérem árán váltottalak meg! Az enyém vagy, megerõsítem gyenge akaratodat, elveszem a szívedbõl a bánatot, ami a bûn miatt gyötör.’ Majd a bizonytalanságtól remegve, de hálásan forduljunk meg, és ragadjuk meg a reménységet, amit Isten elénk tár. Az Úr elfogadja összetört, bûnbánó szívünket. Ingyen adja a bûnbocsánatot. Kegyelmébõl felajánlja, hogy családjába fogad. Segít legyõzni gyengeségeinket. Megváltó Jézusunk lépésrõl-lépésre vezet, ha kezünket az övébe tesszük, és engedjük, hogy irányítson” (Ellen G. White: This Day With God. 63. old.).

“Isten gyermekei minden idõben, mindennek örülhetnek. Ha bajok és nehézségek jönnek, örülhetünk, mert bízunk Isten bölcs gondviselésében. A boldogságtól ne elragadtatott érzést várjunk. Hittel kapaszkodjunk az ígéretekbe, és énekeljünk háladalt Istennek. Amikor Sátán megkísért, a kétely vagy ború egyetlen sóhajtása se hagyja el az ajkunkat” (Ellen G. White: The Advent Review and Sabbath Herald. 1890. február 11.).