SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

“Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tûrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen” (Róm 15:4).

A második világháborúban egy lelõtt gép 4 fõs legénysége 21 napig hányódott a Csendes-óceánon egy kis mentõcsónakban. Sem vizük, sem élelmük nem volt. Amikor a szomjúságot már elviselhetetlennek érezték, eleredt az esõ. Az esõvizet felfogták és megitták. Az éhség is rettenetesen gyötörte õket, de sirályok szálltak le a csónakra, a katonák pedig megfogták és megették a madarakat.

Végül kimentették a szerencsétlenül járt gép legénységét, majd külön-külön mindegyikükkel riportot készítettek. Ugyanazt a kérdést tették fel nekik: “Mit gondol, minek köszönhetik, hogy életben maradtak?” Lényegében egybehangzóan válaszolták, hogy a mentõcsónakban volt egy Újszövetség, amibõl naponta felolvastak. Ez öntött beléjük reményt, hogy nem szabad feladni még a teljesen kilátástalannak tûnõ helyzetben sem.

A Biblia a “reménység” szót nem hétköznapi értelemben használja, nem alaptalan vágyat, vagy kívánságot ért alatta. Az Igében a “reménység” utal a szeretõ, mindenható Istenre, aki törõdik velünk, gondoskodik rólunk, és egy új világban új életet ígér. A héten Isten Igéjében nézzük meg közelebbrõl a reménység üzenetét.

A Biblia szerint minden ember bûnös (Róm 3:10), és a bûn zsoldja a halál (Róm 6:23). Az emberiség üdvösségéért vívott harcáról Pál így szólt: “Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?” (Róm 7:24). Urunkban, Jézus Krisztusban találunk választ erre az égetõ kérdésre (Róm 6:23). Krisztust a szeretet indította, hogy világunkba jöjjön, emberként éljen és helyettünk haljon meg. A Biblia világít rá az üdvösség reménységére, amit Jézusban nyerhetünk el, értünk vállalt áldozata árán.

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Brutális módon meggyilkoltak egy asszonyt. Az eset tanulmányozása után a rendõrségi pszichológusok javaslatot tettek, hogyan lehetne elfogni a tettest. Az asszony sírjánál mikrofont és videokamerát rejtettek el, és vártak. Az egyik éjjel egy férfi lépett a sírhoz, letérdelt, és úgy könyörgött a halott nõ bocsánatáért. A videó mindent rögzített.

Bûnös emberek vagyunk, mindannyian követtünk már el valami rosszat. Még az is különbséget tesz jó és rossz között és szenved a bûntudattól, aki nem hisz a Bibliában és nem úgy érti a bûn fogalmát, mint mi. Némelyeket teljesen hatalmába kerít a bûnbánat, az lesz minden tettük mozgatórugója. Sokakat a rájuk nehezedõ önvád teljes kétségbeesésbe kerget, nemcsak önmaguk miatt, hanem azok miatt is, akik erõszakos viselkedésüknek szenvedõ alanyai.

A Szentírás azonban reménnyel biztat. Az Írásból ismerheti meg minden ember Jézus életének és értünk vállalt halálának a történetét.

Igen, a Biblia egészen világosan kifejti, hogy bûnbocsánatot kaphatunk Jézus által. A bûnbocsánat mértékérõl ezt mondta Isten: “Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103:12), a tenger mélyére (Mik 7:19) vagy a háta mögé veti azokat (Ézs 38:17), eltörli bûneinket (Zsolt 51:3, 11; Ézs 43:25; 44:22), és nem emlékezik meg többé azokról (Jer 31:34). Krisztus az egész világ bûneiért szenvedte el a halált, hogy engesztelést szerezzen, amit hit által igényelhetünk (Róm 3:25). Isten bárkinek a bûnét megbocsáthatja, aki kéri és az ígéretekre hivatkozik.

Lehet, hogy elesünk, mégis van remény. Van remény, hogy ha arra kerülne a sor, újból és újból fel tudunk kelni, és Isten nem vet el véglegesen. Elõfordulhat, hogy bûnt követünk el, de Jézus a Közbenjáró, aki a védelmünkre kel (Zsid 7:25; 1Jn 2:1). A Bibliából azt is megtudjuk, hogy Jézus hatalma által gyõzelmet arathatunk a bûn fölött!

Számíthatunk Isten ígéretére, hogy bûnbocsánatot ad. Sok ígéretet találunk. De mi a helyzet a bûn feletti gyõzelem ígéretével? Nem érvényes az is éppen anynyira? Nem pontosan olyan fontos? Úgy kell tekinteni ezekre az ígéretekre, mintha már elnyertük volna, és tapasztalni is fogjuk valóságukat!

Az Úr, a világegyetem Teremtõje csodás ajándékait árasztotta a földre. A bûn idõvel szörnyû károkat okozott, és ezért nem részesül mindenki a nagyszerû ajándékokból. Mégis, akár kápráztató gazdagság, akár elkeserítõ nyomor vesz körül, számíthatunk Isten ígéreteire, arra, hogy megadja, amire szükségünk van.

Isten felkínálja a védelem reményét is. Már nem a “véletlen önkényuralmát” nyögjük - azaz nem a vak véletlen erõi határozzák meg életünk alakulását. Rossz dolgok mindenkivel megesnek, de aki Istent szereti, olyan ígéreteket kap, amelyek a bajok idején is igazi reménységgel töltik el.

Isten csodálatos ígéreteket tett, biztosít gondviselésérõl és védelmérõl. A Bibliában számtalan példát olvashatunk arra, hogy az Úr nagyszerû, sõt sokszor természetfeletti módon kelt népe védelmére. Persze látjuk azt is, hogy Isten népét a szenvedés sem kerülte el, sok hûséges ember meghalt (lásd Mt 14:10; ApCsel 7:59; Zsid 11:35–39). Ezek szerint Isten nem mindig teljesíti, amit megígért? Vagy éppen ezeknek az ígéreteknek az alapján tudhatjuk biztosan, hogy még rossz dolgok közepette is bízhatunk az Úrban; a megpróbáltatások és szenvedés ellenére is Õ tartja kézben az eseményeket, bízvást reménykedhetünk a jövõt illetõen?

Nincs kivétel, bármilyen gazdag, hatalmas, gyönyörû, híres legyen is az ember, mindannyiunkra a halál vár. Az orvostudomány, az étrend és a testedzés csak késleltetheti az elkerülhetetlen bekövetkeztét. Nem számít, honnan jöttünk, milyen neveltetésben részesültünk, melyik fajhoz tartozunk, mi a hitvallásunk, milyen a bõrünk színe, a halál mindenkit elér. A földi élet csak vesztes helyzetet teremt. Elég nehéz, ha belegondolunk: úgy kell élnünk az életünket, bajokkal, tragédiákkal, betegségekkel, csalódásokkal megküzdenünk, hogy tudjuk, a megpróbáltatásoknak éppen az vet véget, amitõl a legjobban tartunk, a halál.

Szerencsére a Biblia elénk tárja, amirõl a természet, a tudomány, a történelem és a filozófia nem tud, azt, hogy nem a halálé az utolsó szó! Éppen ellenkezõleg! Jézusnak köszönhetõen élet, méghozzá örök élet az osztályrésze azoknak, akik Uruknak és Megváltójuknak fogadják el Krisztust.

A világ nem kínál megoldást a halál problémájára. Ezért olyan jó tudni, hogy mégis van kiút, amit Jézus biztosít. Jó tudni, hogy nem a halál a vég, nem kell rettegnünk a végtelen éjszakától, ami után nem jön virradat. A sír nem börtön, ahonnan nincs szabadulás. Jézus Krisztus sírba szállt, de gyõztesen jött ki, és a halál feletti diadala révén mi is legyõzhetjük a halált! Ilyen ereje volt Krisztus szolgálatának, ezt adja nekünk! A halál sem gyõzhette le Krisztust!

Ezt a reményt kapjuk a Bibliában, ahol Jézus életének, múltbeli és jövõbeni tetteinek a leírását olvashatjuk. A Biblia rejti a választ az élet legnehezebb kérdésére, ami nem más, mint a halál. Szintén a Bibliából tudhatjuk, hogy nem kell mindenképpen, mindennek halállal végzõdnie.

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. “Isten népe megszabadul” címû fejezet, 565–579. old. és “A küzdelem véget ér” címû fejezet, 588–602. old.

“Isten Igéjében nagyszerû ígéreteket találunk, amelyek által vigaszt, reményt és bátorítást kap mindenki, aki akár testi, akár lelki kínoktól szenved” (Ellen G. White: Counsels on Health. 213. old.).

“Még jobban kell értékelni e szavak jelentõségét: ’Az õ árnyékában felette igen kívánok ülni’ (Énekek 2:3). E szavakról nem a sietõs ide-oda járkálás, inkább a csendes nyugalom képe jut eszünkbe. Az önmagukat kereszténynek tartók közül nagyon sokan aggodalmaskodnak és elkeseredettek, életüket teljesen kitölti a lázas munka, így nem találnak idõt arra, hogy az Úr ígéreteiben csendben megpihenjenek. Úgy tesznek, mintha nem engedhetnék meg maguknak a megnyugvást és az elcsendesedést. Nekik szól Krisztus hívó szava: ’Jöjjetek énhozzám mindnyájan… és én megnyugosztlak titeket’ (Mt 11:28)” (i. m. 251. old.).