SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

“Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12).

Sam Tannyhillt gyilkosságért ítélték halálra. A börtönben felkereste két hívõ, és Bibliát ajándékoztak neki. Sam mérgében a falhoz vágta a könyvet. Az egyik éjjel azután hirtelen rátört a bûntudat, a félelem és a keserûség. Sam szerette volna elterelni valahogy a figyelmét, és ezért nyitotta ki a Bibliát. Elõször szinte egy szót sem értett abból, amit olvasott, mérgében ki is tépett néhány lapot. Késõbb újra olvasni kezdte az Írást, és közben lassanként egyre jobban megismerte Krisztust. A börtöncella magányában, a Szentírást olvasva Sam megértette, hogy Jézus Krisztus a Megváltó. Ettõl gyökeresen megváltozott az élete. Egészen addig nyomasztotta a keserûség és a düh, ekkor azonban ez elmúlt. Sam sírva térdelt le, úgy imádkozott: “Istenem, ha elfogadod, Neked adom a

z életem. Ma este fordulok Hozzád. Kérlek, bocsáss meg nekem, adj békét és erõt! Uram, változtass meg!” Isten meghallgatta a kérését, és Sam szívében megbékélve, belsõ bizonyosságot nyerve halt meg.

Minek tulajdonítható, hogy a Biblia még a legelvetemültebb gonosztevõt is képes átformálni? Természetesen nem minden történet ennyire drámai, de a Biblia életeket átalakító erejérõl milliók tanúskodhatnak.

Általánosságban véve a Szentírás elég sötét képet fest az emberi természetrõl (Ézs 59:2–4; Jer 13:23; Róm 3:10–12), amit a Biblia bírálói gyakran kifogásolnak. Pedig ha csak felületesen is visszapillantunk a történelemre, akkor is el kell ismerni, hogy igazolható e borús állítás. Sõt, gyakran olyankor is kudarcot vallunk, amikor jó szándékkal igyekszünk javítani a sorsunkon. A múlt számos jelentõs izmusa úgy indult el, hogy biztosan javít az emberiség állapotán, valójában azonban csak rontott a helyzeten.

Mégis van remény az egyes ember és mindenki számára, aki szeretne megváltozni. A Biblia rámutat, hogy Jézus Krisztusban bízhatunk, aki a Teremtõ és a Megváltó. A benne nyert nagyszerû ígéretek arról szólnak, hogy megváltozhat, jobbá lehet az életünk.

A Szentírást olvasva a bûnös ember megismerkedhet Jézussal, az Igazsággal, aki teremtõ, megváltó és gyógyító hatalommal bír, képes megváltoztatni.

Semmi kétség nem fér hozzá, hogy Isten Igéje valóban megváltoztathatja az életünket. A Szentírásból a lelki sötétséget visszaszorító fényözön árad. Az Igébõl ismerhetjük meg az igazságot a szeretõ, hatalmas Istenrõl, aki arra vágyik, hogy a hozzá hittel közeledõk életét átalakítsa. Emberek milliói tanúskodhatnak az Ige hatalmáról, életükre gyakorolt hatásáról. Ha hittel és engedelmesen meghajlunk a Biblia lapjain bemutatkozó Isten elõtt, személyesen tapasztaljuk, hogy drámai változások mennek végbe életünkben, de még a legádázabb bûnös életében is!

Ugyan kibõl nem tör fel idõnként ilyen fájdalmas kiáltás: “Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?” (Róm 7:24)! Szerencsére a következõ versben Pál a választ is megadja: egyedül Jézus Krisztus, üdvösségünk szerzõje szabadíthat meg. “Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2:8-9). A hit Isten ajándéka, de hogyan kapjuk meg?

Minél többet olvassuk a Bibliát, annál jobban megismerjük Jézust, és annál erõsebb lesz a hitünk is. Minél többet hallgatjuk Isten Igéjét, annál inkább növekszik a hitünk, és annál jobban tapasztaljuk, hogy Isten hatalma átalakítja az életünket.

Persze sokan olvassák a Bibliát, mégsem biztos, hogy változás történik az életükben. A Jézus korában élõ farizeusok és írástudók is jól ismerték az Írás verseit, de ugyan mi hasznuk lett belõle?

A tudás, de még a bibliai igazságok ismerete révén sem válik valakibõl automatikusan jó ember. A Szentírás tanulmányozásánál az a legfontosabb, hogy tudásvággyal és a Szentlélek vezetésére nyitottan kezdjünk hozzá. Nem pusztán több információra van szükségünk, még csak nem is nagyobb bibliaismeretre, inkább készségre, hogy engedelmeskedni tudjunk az Ige tanításának. Nem azok nyerik el az áldást, akik hallják Isten Igéjét, hanem azok, akik megtartják (Mt 7:24–29). Fontos úgy kézbe venni a Bibliát, hogy igyekezzünk a saját életünkre alkalmazni tanításait, azokhoz igazítani tetteinket. Ha alázattal fordulunk a Szentíráshoz, és szeretnénk mindenben az Úr akarata szerint eljárni, akkor Isten hittel ajándékoz meg, ami azután megváltoztatja egész életünket, áthatja minden tettünket.

Nap mint nap az életünket meghatározó, nehéz döntéseket kell meghoznunk. Honnan tudjuk, hogy jól döntünk-e, hiszen annyiféle erkölcsi felfogás létezik körülöttünk? A szélsõséges esetek példája, hogy még egy olyan elméletet is kidolgozott valaki, ráadásul éppen egy etikával foglalkozó szakember, amelynek értelmében az idõs, önmagát ellátni képtelen ember nem élhetne tovább. Másutt azonban éppen õ tiltakozott az állatok levágása és húsuk fogyasztása ellen.

Isten azért adta az Igét, hogy életmódunk megválasztásában vezessen. A Szentírásban az életünket szabályozó elveket találunk, akár a bibliai szereplõk élettörténetét, akár Jézus történetét, tanításait, akár konkrét, közvetlen bibliai tanácsokat olvasunk.

A Biblia nem ad tanácsot az emberiség minden egyes problémájára, viszont nagyszerû elveket közöl, amelyeket alkalmazhatunk saját életünkben is. Mindenki megtanulhat Lélekben járni, felismerni és követni Isten vezetését, ha ezeket az elveket figyelembe véve, megszentelt, józan ésszel gondolkodik, és enged a Szentlélek késztetésének. Megváltozik az életünk, ha okulunk a bibliai hithõsök életébõl!

Nem szabad csupán történelmi vagy lelki természetû adatok gyûjteményének tekinteni a Bibliát. Fel kell ismernünk benne Isten akaratát, aki szeretné, hogy életünk a lehetõ legjobb legyen. Éppen ezért van az, hogy a Szentírás fejleszti erkölcsi érzékünket. Megtudhatjuk belõle, mit vár el tõlünk Isten. Az Úr megmutatta Igéjében, hogyan kell élni. Isten vezetését követve boldogok lehetünk, az Úr hatalma átformál.

Tegnap a helyes életmód elveit érintõ bibliai igékkel foglalkoztunk. Ma vegyünk sorra olyan példákat, amelyekben felvetõdik a kérdés: “Találunk-e segítséget a Bibliában ezekre a helyzetekre, és ha igen, hogyan?” Soroljunk fel bibliaszövegeket, amelyek irányt mutatnak az alábbi helyzetekben!

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

……………………………………………………………………………………….………………………….

Eddig azt vizsgáltuk, hogyan hat Isten Igéjének az ereje az egyes ember életében. De mi a helyzet az egyházzal? Mit tehet az Ige a közösséggel?

Isten Igéjének köszönhetõen nagy reformáció indult el Júda területén. Az egész ország közösségét érintõ, az egész nemzetre ható élmény volt ez. “Jósiás király hatalmát kora ifjúságától kezdve Isten szent törvénye elveinek megdicsõítésére igyekezett felhasználni. Most, amikor Sáfán, az íródeák olvasott neki a Törvénykönyvbõl, az ismeret kincsestárát fedezte fel benne, erõteljes szövetségest abban a reformációs munkában, amelynek az országában való megvalósítására személyesen vágyott. Elhatározta: tanácsai szerint jár el, és minden tõle telhetõt megtesz, hogy népével megismertesse tanításait, és – ha lehet – a menny törvénye iránt tiszteletet és szeretetet ébresszen bennük” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 251. old.).

A következõ példát Jósafát király idejében látjuk. A király elküldte a vezetõket a városokba, hogy Isten törvényére tanítsák a népet. “Tanítanának azért Júdában, és az Úr törvényének könyve velük vala, mikor jártak vala Júda városaiban, tanítván a népet” (2Krón 17:9). Nem tudni, pontosan melyik könyvbõl vagy könyvekbõl tanítottak, de az biztos, hogy az Írott Ige, a Szentírás volt az ébredés és a reformáció alapja.

Maga Jósafát király indította el a törvénnyel kapcsolatos reformokat, méghozzá a Biblia erkölcsi értékeivel összhangban. 2Krón 19:4-11 verseit tanulmányozva megtudhatjuk, hogy milyen reformokat hajtottak végre Jósafát közigazgatási rendszerében. Ilyen tanácsokat találunk ebben a szakaszban: “Vigyázzatok, mit cselekesztek!” (6. vers, Szent István Társulat fordítása, Budapest, 1973.); “Gondosan végezzétek kötelességeteket” (7. vers, u. o.); “Nincsen hamisság, sem személyválogatás” (7. vers); “Így cselekedjetek… hûséggel” (9. v.); “Intsétek õket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen” (10. v.) és “Járjatok el bátran” (11. v. Szent István Társulat fordítása, Budapest, 1973.).

Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. “Jósafát” címû fejezete, 121–128. old. és “Ezékiás” címû fejezete, 205–210. old.

“Amikor a szív összhangba kerül az Igével, új élet sarjad az emberben, új fény vetõdik az Ige minden egyes sorára, Isten hangja lelkünkre beszél általa” (Ellen G. White: Fundamentals of Christian Education. 183. old.).

“A Bibliában találjuk cselekedeteink egyedüli biztos irányelveit. Ez Isten akaratának írásba foglalása, az isteni bölcsesség kifejezése. Feltárja az emberi értelem elõtt az élet nagy kérdéseit, és mindazoknak, akik gondosan figyelnek szabályaira, tévedhetetlen vezetõnek bizonyul, s megõrzi õket attól, hogy életüket rosszul irányított erõfeszítések következtében elpazarolják” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 333. old.).