SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 52:13–53:12; Dániel 2;

“Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat” (Ézs 46:9-10).

Évről évre sokan kérik szakértők tanácsát a várható tőzsdei mozgással kapcsolatban. A szakértők pedig szinte mindent el tudnak mondani a tőzsdéről, csak azt nem, amire az emberek kíváncsiak: hogyan szerepelnek majd a különböző részvények.

Isten jól tudja, mit tartogat a jövő. A Biblia lenyűgöző próféciái által újból és újból bizonyságát is adta ennek. Ma visszatekintve olvashatjuk a bibliai jövendöléseket, ugyanakkor azt is látjuk, ahogy a történelem folyamán teljesedtek. “Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ám 3:7).

A múltbeli próféciák bámulatos teljesedése láttán bízhatunk az Úrban a jövőt érintő kijelentésekkel kapcsolatban is! Ezek közül a Jézus második eljövetelére vonatkozó próféciák a legfontosabbak.

A héten megvizsgáljuk a Szentírás néhány fontos próféciáját. Hogyan tanulhatunk meg a jövendölések segítségével mind jobban bízni Isten Igéjében, a Bibliában?

A héber naba ige azt jelenti, hogy “prófétálni”. Ebben a szóban benne foglaltatik az a gondolat, hogy valakiből ihletés hatására szenvedélyesen árad a szó. A nabi főnév azt jelenti: “próféta”, “szószóló”, aki felhatalmazást kapott más nevében beszélni (lásd 2Móz 6:28–7:1). A Szentírás még egy másik szóval is utal a prófétaság ajándékát elnyert személyre. Ez a “látó”. Két héber szó is van, amit így fordítunk. A próféták képességet kaptak arra, hogy meglássák, ami az átlagember számára láthatatlan. A próféták tehát nemcsak láthatják, amit mások nem, de szólniuk is kell azokról a dolgokról. Gyakran igen szenvedélyesen, nagy erővel tették ezt.

Jézus a hamis prófétákra vonatkozó kijelentéssel lényegében utalt az igaz próféták létére is. Hiszen ha minden prófétát el kellene vetnünk, azaz el kellene utasítanunk magát a prófétaság ajándékát is, akkor szükségtelen lenne külön óva inteni az embereket a hamis prófétáktól.

Jézus ezekkel a szavakkal adta tudtunkra, hogy a prófécia nem csupán a jövőbelátás képességét jelenti. Valójában az Úr azért adja a próféciát, hogy megerősítse Istenbe és Igéjébe vetett hitünket, miután az események már bekövetkeztek. Minél inkább látjuk a próféciák beteljesedését, annál erősebben hisszük, hogy a Biblia valóban Istentől származik.

Különböző próféciák vannak. Az egyik csoportba a Messiás, az Úr Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozó jövendölések tartoznak. A próféciák másik csoportja Izráel és más népek jövőjéről szól, de vannak olyanok is, amelyek a világ végével és az azután következő eseményekkel foglalkoznak.

Mózes első könyvétől kezdődően láthatjuk, milyen fontos a prófécia szerepe abban, ahogy Isten a bűnbe süllyedt emberiség történelmében munkálkodik.

1Móz 3:15 _______________________________________________________

1Móz 6:13 _______________________________________________________

1Móz 12:1–3 _____________________________________________________

1Móz 15:13–14 ___________________________________________________

1Móz 18:10 ______________________________________________________

Visszatekintve szembetűnő e próféciák pontos teljesedése. De képzeljük csak magunkat, mondjuk Noé helyébe, aki meglepetten hallotta, hogy az égből hulló víz fogja elpusztítani a földet (hiszen Ellen White szerint addig nem esett eső – lásd Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 66. old.)! Vagy hogyan érezhetett Ábrahám és Sára, amikor azt hallották, hogy az idős asszony hamarosan édesanya lesz? Bizonyára igazi hitpróba volt számukra (Zsid 11:7–11), hogy az előre bejelentett eseményeket Istenben bízva elfogadják!

A világtörténelem is alátámasztja e prófécia pontosságát. Babilon arany birodalma uralta a világot Kr. e. 605–539. között. Romjait Irakban találjuk, Bagdadtól kb. 110 km-re délre. A Biblia nemcsak Babilon bukását jövendölte meg (Jer 51:49, 53), hanem azt is, hogy ki vezet majd hadjáratot ellene (Ézs 45:1–4). 175 évvel a prófécia elhangzását követően Círus és serege meg is jelent Babilon kapujában.

A médek és a perzsák Kr. e. 539–331. között uralták a világot. Dán 2:39-ben azonban így szólt Isten: “Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész földön uralkodik” (új prot. ford.). Dán 8:21 elmondja, hogy a harmadik hatalom a Görög Birodalom. Nagy Sándor seregei rövid idő alatt uralmuk alá hajtották a világot. Mellvasuk és sisakjuk rézből volt, éppen úgy, mint a pajzsuk és kardjuk is. Találó jelkép a réz a görögökre!

A görögöket Róma vas birodalma kényszerítette térdre Kr. e. 168-ban, ezzel a prófécia ismét drámai módon teljesedett. A világhatalmak közül Róma uralma tartott legtovább, ötszáz évig meghatározó erő maradt. Fennhatósága a Brit-szigetektől a Perzsa-öbölig, az Északi-tengertől a Szaharáig, a Csendes-óceántól az Eufráteszig terjedt.

Dániel azt is leírta, hogy “az a királyság ugyanis szétszakad” (Dán 2:41, új prot. ford.). A birodalom később független királyságokra tagolódott, amelyekből a mai európai országok nőttek ki. Ezek azonban “egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel” (Dán 2:43). A prófécia szerint ma a lábfejek és lábujjak idejében élünk.

Ezután következik Isten örök országa, amely mindörökre megmarad. Dániel jövendölése igaznak bizonyult egészen idáig. Balgaság volna nem bízni benne éppen az utolsó birodalmat illetően!

Az ószövetségi próféciák közül kiemelkednek a Jézus első eljövetelére vonatkozók, kb. 60-at számolhatunk össze belőlük. Ézsaiás könyvében találjuk az egyik legfontosabbat.

A bibliai próféciák egyik kimagasló példájának tarthatjuk az itt idézett szakaszt. Sok olyan részlet szerepel benne, amit semmiképp sem lehetett volna előre meghatározni abban a reményben, hogy majd beteljesednek. Ez a prófécia továbbra is a keresztény hit ékesen szóló bizonyítéka marad.

“Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak” (Lk 24:26–27) – történt az Emmaus felé vezető úton, amikor Jézus két tanítvánnyal beszélgetett. Talán megemlítette a születésére (Ézs 7:14) és a szolgálatára (Ézs 9:1–2) vonatkozó igéket, érinthette még azt is, hogy az emberek elutasították (Ézs 53:3), gúnyolták, bántalmazták (Zsolt 22:7–9), bűnösökkel együtt feszítették meg (Ézs 53:12), kezét és lábát átszögezték (Zsolt 22:17), majd feltámadt (Zsolt 16:10).

Egész héten azzal foglalkoztunk, hogy milyen sok múltbeli eseményre vonatkozó prófécia teljesedett pontosan, a jövendölések szerint, gyakran egészen különleges módon. Ezek azonban mind a múlthoz kötődtek. Mint tudjuk, a Bibliában találunk olyan próféciákat is, amelyek még előttünk álló eseményekről szólnak. Ezek között a legfontosabbak természetesen a Jézus visszajövetelével foglalkozó szakaszok.

Mielőtt Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, megígérte, hogy visszatér: “És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14:3). Péter, aki közel állt Jézushoz, a következőt írta: “De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2Pt 3:13).

A Biblia nemcsak Jézus eljövetelének a módjáról, de a második advent jeleiről is ír. Olvassuk el a következő próféciákat, amelyek Jézus visszajövetelének a jeleire vonatkoznak. Jelöljük meg azokat, amelyek teljesedését láthatjuk.

Élethű leírás korunkról, bámulatos, ha arra gondolunk, hogy hosszú évszáza-dokkal, sőt évezredekkel ezelőtt jegyezték le e jövendöléseket! Újabb komoly bizonyíték arra, hogy bízhatunk a Bibliában.

Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 305–311. old. “Nabukodonozor álma” című fejezete.

“Krisztus hangja az, amely a pátriárkák és próféták által szól hozzánk Ádám napjaitól az utolsó idők eseményeinek a lezárásáig. Az Üdvözítő mellett az Ótestamentum éppen olyan tisztán és világosan tanúságot tesz, mint az Újtestamentum. A profetikus múltból felragyogó világosság az, amely tisztasággal és szépséggel előhozza Krisztus életét és az Újtestamentum tanításait. Krisztus csodái istenségének bizonyítékai. Annak azonban, hogy Ő a világ Megváltója, még erősebb bizonyítékát találjuk meg, ha az Ótestamentum próféciáit az Újtestamentum történetével hasonlítjuk össze” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 703. old.).

“A cselekvés színterére lépő nemzetek azért foglalhatják el helyüket a földön, hogy megmutatkozzék, betöltik-e a ’Vigyázó’ és a ’Szent’ szándékát. A prófécia felvázolta a világ nagy birodalmainak – Babilónia, Médo-Perzsia, Görögország és Róma - emelkedését és útját. Mindegyiküknél – mint a kevésbé hatalmas nemzeteknél is – a történelem megismételte önmagát. Mindegyik kapott próbaidőt; mindegyik kudarcot vallott, dicsőségük megfakult, hatalmuk elmúlt” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 331. old.).

Kovács Zsuzsanna