Istennek hozzánk küldött üzenetét naponként kell kézbe vennünk. Legyen a lelki életünk mindennapi tápláléka, étele és itala a Biblia. Mert “Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Mát. 4,4.). “A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet (Ján. 6,63.). Ugyanakkor Jézus Krisztust is úgy mutatja be a Biblia, mint a testté lett Igét, aki szintén az Istentől jött, az Istentől származott (Ján. 1,12.). “Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha valaki eszik e kenyérből, él örökké” (Ján. 6,51.).
A lelki táplálkozásunkban is ki kell alakítani ugyanazt a rendszerességet, mint ahogy a fizikai életünk táplálkozási szokásaiban van. Minimum naponta egyszer éljünk az Istentől adott lelki étellel, ha erősek és egészségesek akarunk maradni lelkileg. Ne úgy álljunk hozzá, mint valami szükséges rosszhoz, mint egy keresztény kötelességhez, amit muszáj megtenni, ezért essünk gyorsan túl rajta. Ebben az esetben nagyon keveset fogunk megemészteni belőle, és nagyon kevés fog beépülni a lelki életünkbe. Ahogy az elfogyasztott ételünknek be kell épülnie a testünkbe, mert csak így tudja segíteni a szervezetünk működését és fejlődését, hasonlóan kell történnie a lelki-szellemi táplálkozásunk esetében is. Az Istentől származó lelki eledelt is be kell építenünk a táplálkozási rendünkbe ahhoz, hogy élni tudjon a lelkünk, és egészségesen működjön. Ezért úgy az írott Igének, mint a testté lett Igének, a befogadás által kell életünk részévé lenni. Ahogy megesszük a fizikai táplálékot, és a szervezetünk feldolgozza és beépíti a testünkbe, úgy kell az Isten tanácsait is befogadnunk, és engedni, hogy az a lelki életünk része legyen. Ez azt jelenti, hogy az írott Igében, a Bibliában adott isteni tanácsokat és a testté lett Igében, a Jézus életében megnyilatkozó jellemvonásokat engedjük kifejlődni és megvalósulni a gyakorlati életünkben.
Szervezetünk csak azt az ételt tudja megfelelően feldolgozni és beépíteni, amit megfelelően megrágtunk és így előkészítettük az emésztésre. Az Isten Igéje sem jelent igazi tápértéket annak, aki csak arra képes, hogy gyorsan elolvasson belőle valamit és már be is csukja és rohan tovább. Az ilyen ember nagyon keveset fog megemészteni belőle, az olvasott Igéből nagyon kevés fog beépülni az életébe.
Ezek után kérdezheti valaki; mi van akkor, ha nem érzünk éhséget és kívánságot az Isten Igéjével való táplálkozáshoz? Ha ez az érzés csak egy átmeneti megnyilatkozás, csak részleges tartózkodást jelent, akkor legfeljebb csak valamilyen hiánybetegség fog kialakulni az így érző ember lelki életében. Mert táplálkozik ugyan, de nem eleget, és nem megfelelő minőségű lelki ételt. Az ilyen élet következményeként az egészséges lelki élethez szükséges alapvető tápanyagok és vitaminok kifogynak a lelkéből, és ettől lelkileg beteggé válik. Ha viszont egyáltalán nem akar Isten Igéjével táplálkozni, ez már egy súlyosabb lelki betegség következményeként és tüneteként jelentkezik. Mivel a törvényszerűségek hasonlítanak a fizikai életben megfigyelt táplálkozási problémákhoz, azért az ilyen esetekben is ugyanazt kell mondanunk a betegnek, mint amit egy fizikai beteg étvágytalansága esetén szoktunk tanácsolni.
Lehet, hogy betegünk azt mondja, most nem érzem jól magam, most nem kívánok semmilyen ételt. Ha ezt csak egyszer mondja, akkor mindenki napirendre térhet fölötte, de ha rendszeresen teszi ezt, akkor úgy az orvosok, mint a család tagjai arra biztatják, hogy valamennyit mégis muszáj enni az egészségének visszanyerése érdekében. Az ilyen esetekben a beteg csak nagy ímmel-ámmal fogja elfogyasztani a felkínált ételt, és talán még a következő néhány alkalommal is, de egy idő után mégis azt fogja érezni, hogy tulajdonképpen már jól is esett neki. Innen pedig már nagyon rövid az út oda, hogy maga a beteg mondja a család tagjainak, legközelebb mit hozzanak neki, mert azt már nagyon kívánja. Így működik ez a lelki táplálkozásunk vonatkozásában is. Ha valaki nem érzi az Isten Igéje utáni éhséget, annak mi, akik tapasztalatból tudjuk, mit jelent Isten Igéjével táplálkozni, ugyanazt fogjuk mondani, mint amit a fizikai betegnek mondanánk. A pillanatnyi érzéseid ellenére mégis élj vele, és meglátod, hogy egy idő után már élvezni fogod, sőt kívánni. Ha aztán később valamilyen okból kihagysz alkalmakat, akkor feltámad az éhség érzeted utána, és rádöbbensz, hogy már nem tudsz nélküle élni. Ezért mondja Jézus azt az evangéliumban: “Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” (Mát. 5,6.).