Az Istennek odaszentelt embert nem lehet megváltani
III. Mózes 27,28-29.
De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen néki szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.
Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal.
A zsidó kommentár a következő megjegyzést fűzi ehhez az igevershez: “Ez az elbizakodottság jele, tüntető ellenszegülést jelent Isten törvényével szemben. Szándékos bűnt nem lehet áldozattal kiengesztelni.” Más fordítások ezt a szöveget kissé másként adják vissza: “Nem lehet megváltani az olyan embert, aki átok miatt került az esküvel odaszenteltek közé” (új protest. ford.). “Ha valamely embert átok terhe alatt felajánlottak, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia”. (kat. ford.). Ez a kijelentés olyan személyre vonatkozik, akire a bíróság mondott ki halálos ítéletet, ezért van átok alatt. A halálra ítélt embert átkozottnak tekintették. Ilyen értelemben mondja ki Pál apostol is Jézussal kapcsolatban a következő kijelentését, a zsidó gondolkodás értelmében: “Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:” (Gal. 3,13.) Az ilyen bíróság által halálra ítélt embernek kiváltása van megtiltva, ezt nem engedi Isten. Ez a tilalom összhangban áll a IV. Móz. 35,31-ben található tilalommal: “Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon”.
Mózes öt könyve és a haftárák
III. kötet, 312-313. oldalról idézve
III. Móz. 27,28-29. A „chérem” törvénye.
28. örökre felajánlott dolog. Háromféle chérem volt a szígorúság különbözö foka szerint: a háborús chérem, a jogi chérem és a magánchérem. Ez a vers az utóbbival foglalkozik. A szentély számára való „felajánlás” ünnepélyesebb volt mint a puszta adományozás. Az illető ember, állat vagy birtok „legszentebb”, azaz a szentély elidegeníthetetlen tulajdona lett, és a papok birtokába ment át.
birtokának földjéből. Csak örökséget lehetett „felajánláni”, vásárolt földet nem, mert az utóbbit csak bizonyos időre lehetett megszeremi, és a jóbél-évben úgyis elveszett a vásárló számára. Ugyanezért a héber rabszolgát sem lehetett „felajánlani”, mert az visszanyerte szabadságát a hetedik évben.
ne adassék el. Más személynek.
és ne váltassék meg, Tulajdonosa által.
29. az emberek közül. A célzás olyan személyre vonatkozik, akire a hatalom legfelsőbb tényezője, a fejedelem vagy a király rendkivüli időkben pl. háborúban vagy más különleges alkalomkor kimondja a chéremet, (megsemmisítést és kivégzést is jelent.) V.ö. Józs. VI,17 és köv. és az egész VII. fejezetet; Num. XXI, 2 sth. Ugyanez áll a rendes biróság által halálra ítéltre vonatkozólag. (Árákin 6 b; Náchmánidesz, Luzzatto, Reggio.) Az ilyen halálra ítélt embernek kiváltása megengedhetetlen. (V. ö. még. Num. XXXV, 31.) Az egyénnek nem volt szabad ilyen chéremet gyakorolni. Deut. XII, 31 megtiltja az emberáldozatot, a rabszolga megölését pedig Exod XXI, 20 tiltja meg.
A „Bible-Discovery” bibliakutató program alapján a „chérem” szó fordítási és értelmezési lehetőségei a következők:
H2764 חֶרֶם חֵרֶם (ḥerem ḥérem)
1) háló (halászé vagy madarászé) (ld. a H2763 alapjelentését: elzár) 2) (pusztulásra, halálra) szánás, megsemmisítés
H2763 חָרָם (ḥárám)
A) Kal
1) bezár; összenyom; szenvedő melléknévi igenév: nyomott v. betört (orrú) 2) közönséges használattól eltilt; Istennek szentel
B) Hifil
1) Istennek szentel, Istennek ajánl (amit utána nem lehet visszaváltani) 2) kiirt, megsemmisít (kanaánita városokat a honfoglaláskor) 3) megsemmisít (Isten, vizet: vagyis kiszárít)
C) Hofal
1) odaszenteltetik 2) kiirtatik, lemészároltatik