Sokféle módon ajándékozott meg szövétnekkel bennünket Isten. Az ilyen Istentől származó szövétnek mindíg világosságot teremt ott, ahol korábban csak sötétség volt.

Ilyen módon lehet életútunkon lábaink szövétneke a Szentlélektől ihletett Ige. (Zsolt. 119,105.) De ez az Ige a belső életünk rejtett zugait is megvilágíthatja, mert fénye képes behatolni “a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítélni a gondolatokat és a szívnek indulatait”. (Zsid. 4,12/b.)

A prófétai üzenet viszont a történelem zürzavarában jelenthet világító szövétneket, amire érdemes és szükséges odafigyelnünk. (II. Pét. 1,19.) Amikor az egész világ a kétségbeesés félelmével szemléli a jelen eseményeit, és rettegve várja a bizonytalan jövőt, akkor a prófétai üzenetre figyelő embereknek Isten világos látást ad, és biztos jövőt mutat.

Ugyanakkor a kiválasztott szolgáinak az életét is ilyen világító eszközzé szeretné tenni, hogy a lelkileg sötétben élő emberek felfigyeljenek arra, hogy van másfajta életmód is, mint amit ők élnek,és az jobb és értékesebb. Az ilyen életmód közvetve az Istenhez vezető utat világítja meg. Ilyen értelemben mondta Jézus Keresztelő Jánosról az Őt hallgató tömegnek: “Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában”. (Ján. 5,35.) Máshol pedig az Őt követő tanítványait szólítja fel arra, hogy “legyenek ...a szövétnekeitek meggyújtva”, (Luk. 12,35.) amivel azt akarta mondani, hogy olyan legyen az életük, hogy világítson abban a környezetben, ahol élnek. De ez a világítás ne pislákoló gyertyafény legyen, hanem “égő és fénylő szövétnek” hogy “úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. (Mát. 5,16.)

Isten azonban talált még egy különleges módot arra, hogy szövétneket adjon kezünkbe. Példabeszédek könyvében olvashatunk erről: “Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét”. (20,27.)

Ennek a szövétneknek a fénye különleges látást biztosít részünkre akár a belső, akár a külső világ szemléléséhez. A léleknek ezt a látását csak Isten ajándékaként bírhatjuk, ezért az Isten nélkül élő ember nem rendelkezik ezzel a látással, vakon elmegy olyan dolgok mellett, amit a hívő ember érzékelni képes és tudomásul vesz.

A hitetlenség látása csak a gondot, a problémát, a veszélyt és a nehézséget látja. A hit látása viszont az Isten segítségét és az általa biztosított megoldást is észreveszi. Ezért a hívő ember döntéseit és életét esetenként olyan dolgok határozzák meg, amit a másik nem érzékel, mert mi “nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra”. (II. Kor. 4,18.) Így nézni és látni csak az tud, akinek Istentől való szövétneke van, akinek Isten már világosságot gyújtott a szívében. (II. Kor. 4,6.)

A lelkünk szövétneke mindenek előtt a saját belső lényünket akarja megvilágítani, hogy fényénél olyan dolgokat is észrevegyünk magunkban, ami korábban még rejtve maradt előttünk. Ezért mondja az Ige, hogy “megvizsgálja a szívnek minden rejtekét”. Ilyen vonatkozásban különös párhuzamot figyelhetünk meg az Istenség és az ember hármassága között. A Szentháromság között is a Szentlélek az aki “mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is”. (II. Kor. 2,10.) Az ember hármas felépítettségében is (test, lélek, szellem) “az embernek lelke az, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét”. Isten tehát azért adta a lelkünk világosságát, hogy általa, a segítségével állandóan vizsgáljuk a belső lényünket, tárjuk fel szívünk minden rejtekét, ismerjük meg önmagunkat olyan emberként, ahogy Isten lát bennünket.

A lelki világunkat viszont ugyanaz a törvény uralja, mint a fizikai világunkat. Aki állandóan sötétben tartózkodik, az elveszíti a látóképességét, ezért végül már a fény mellett sem lesz képes látni. Ezért mondja János apostol a lelki látással kapcsolatban: “sötétben van, és sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit”. (I. Ján. 2,11.) A megvakult ember csak Isten teremtő hatalmának a megnyilatkozására tud újra látóvá lenni.

Jézus nekünk Laodicea népének is ezért kínálja a szemgyógyító írt, hogy végre lássunk, legyen belső látásunk, lássuk meg igazi állapotunkat, lássuk úgy, ahogy a hû és igaz Tanúbizonyság lát bennünket.

Erre az Istentől adott vizsgáló eszközre különösen szükségünk van most, amikor újra lezártunk egy évet és elkezdtünk egy újat. Életünk ilyen mérföldköveinél különösen szükségünk van az Isten előtt elcsendesedő önvizsgálatra. Használtad-e ezt az Úrtól kapott szövétneket? Engedted-e, hogy világosságra hozza szíved rejtett dolgait? Be tudott-e világítani gondolataid, indítékaid, vágyaid és szokásaid rejtett zugaiba? Mivel ez a szövétnek egy Istentől való ajándék, ezért csak akkor mûködik, ha istennel közösségben élünk, ha készek vagyunk elcsendesedni előtte, mert csak így mûködik.

Ennek a vizsgálatnak mi csak az eredményével találkozunk. Először a lelkiismeretünkben szólal meg és mondja el, hogy mit talált a szívünk rejtekében. Ekkor azonban ez az eredmény még csak egy érzés, amit nem biztos, hogy meg tudunk indokolni is. Éppen ezért az Isten eszköze ettől kezdve elkezdi az értelmünket is ostromolni, érvet-érvre hoz egésszen addig, míg teljesen tisztává nem válik előttünk az a kép, amit a szívünk mélyéről tárt fel előttünk.

Kívánom, hogy a te lelked is tudjon ilyen Istentől meggyújtott szövétnek lenni. Tudjon mind mélyebbre hatolni szíved rejtekeibe, hogy ennek a vizsgálatnak eredményeként az életed is egy égő és fényes szövétnek lehessen a környezetedben élő embereknek.