Néhány emberből álló csoportot indítottak el azzal a céllal, hogy az éjszaka sötétjében menjenenek végig egy olyan útvonalon, amely a hegyek között az erdőben vezetett. Indulás előtt azt mondták nekik, hogy minden eszköz megtalálható a csomagjukban, amire útközben szükségük lesz.

Szemük hamar hozzászokott a sötéthez, ezért az út elején elég biztosan és határozottan haladtak a cél felé, különösen akkor, amikor a Hold is kibújt a sötét, komor felhők közül. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor beértek az erdőbe, ahová már a Hold sem tudott úgy bevilágítani, mint ahogy szükségük lett volna rá. Amikor pedig a felhők mögé került, akkor egyenesen pánikba estek, mert ilyenkor olyan sötét lett, hogy egy lépést sem láttak az útból.

Ekkor egyiknek-másiknak eszébe jutott az eligazító tanács, hogy a csomagjukban minden eszközt megtalálnak, amire útközben szükségük lehet. Gyorsan csomagot bontottak és hozzáfogtak keresgélni benne, hátha találnak egy lámpát, egy világító eszközt, ami segítene ebben az átláthatatlan sötétben. Kutatásuk eredménnyel járt, nemsokára már kezükben égett a lámpa, ami viszont csak arra volt jó, hogy mindenki maga előtt egy-két lépésnyi területet tudott megvilágítani vele. Ez a fény azonban nem volt elég ahhoz, hogy a másik számára is biztosítsa a világosságot. Példájuk azonban biztatást jelentett a többieknek is, hiszen nekik is van lámpájuk, csak élniük kell azzal a lehetőséggel, ami rendelkezésükre áll.

Miközben a többiek is megálltak és a csomagjuk átvizsgálásához fogtak, néhányan kételkedni kezdtek abban, hogy az ő csomagjukban is van lámpa, mert a kezükben tartott tárgyban nem ismerték fel a lámpát, mivel nem olyan volt, mint a többi megszokott, hagyományos lámpa. Mások már tudták róla, hogy amit a kezükben tartanak az egy lámpa, csak éppen azt nem tudták, hogy miként lehet használni, hogyan lehet felkapcsolni. Ezért aztán voltak olyanok is, akik feladták a keresést, reményvesztetten visszatették lámpájukat a csomagba, és botorkáltak tovább a sötétben úgy, ahogy éppen tudtak. Csak néhányan tartottak ki, nem nyugodva addig, míg a kezükben tartott lámpa fénye fel nem ragyogott, mivel tudták, hogy célba érni csak a lámpa által biztosított fény segítségével lehet.

Mi keresztények is egy ilyen úton haladunk, amelyen különféle megpróbáló akadályokkal és nehézségekkel találkozunk. Ésaiás próféta könyvében sok helyen találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy ezt az utat olyan körülmények között kell megtennünk, miközben “sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket” (60:2) Más helyen még konkrétabban fogalmaz, és azt mondja rólunk, hogy mi vagyunk az “a nép, amely sötétségben jár”. (9:2)

Megrázó módon írja le Ésaiás az 59. fejezetben azt is, hogy a mi bűneink és vétkeink miatt van ez a rendkívüli állapot körülöttünk. Persze vannak, akik kimondottan örülnek ennek a körülménynek, “mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek”, (Ján 3:20) - mondja Jézus. Akinek viszont nem kell takargatnia a cselekedeteit, az keresni fogja a világosságot, - mondja tovább Jézus. De miként az előző példatörténetben láthattuk, nem mindenkinek sikerül azonnal megtalálni a megoldást a világosság meggyujtáshoz. Ezt a tapasztalatunkat fogalmazza meg Ésaiás a következő soraiban: “Várunk világosságra, és ímé sötétség, és fényességre, és ímé homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek között.” (59:9-10)

Az Ige eligazító üzenetében viszont arról is szó van, hogy Isten “mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott”, (2 Pét 1:3) vagyis Jézus Krisztus megismerése által. Ez tehát azt jelenti, hogy a mi csomagjainkban is ott van a világosságot biztosító fényforrás, csak meg kell keresnünk és élnünk kell vele. “Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján 8:12) Jézus kész világosságot gyújtani benned is és körülötted is. A kérdés csak az, hogy te érzed-e ennek a világosságnak a szükségét, vagy talán már hozzászokott a szemed a körülötted lévő sötétséghez? Esetleg megelégszel azzal is, ha néha-néha kibújik a felhők mögül a Hold? Hiszen így egy rövid időre körülnézhetsz, úgy sem akarsz olyan élénk ütemben haladni, mint egyesek.Talán éppen ezért tartod nyughatatlanoknak és túlbuzgóknak azokat, akik igyekeznek minél erőbbre haladni a kijelölt úton? Arról azonban senkinek sem szabad elfelejtkezni, hogy az előttünk lévő út megtételéhez csak az Isten által biztosított időkeret áll a rendelkezésünkre. Ha ezt az időt nem megfelelő módon használjuk fel, akkor egyszer majd zárt ajtókra találunk ott, ahol pedig nagyon szeretnénk bemenni. (Mát 25:10-13)

Az Ige evangéliuma viszont nemcsak arról beszél, hogy az egész Földet sötétség borítja, és a kereső embereknek ebben a sötétségben kell tapogatózniok. Az Ige arról is beszél, hogy “a nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük”. (Ésa 9:2) Itt olyan népről van szó, akik “jár”-nak, vagyis folyamatosan előrehaladnak. Csak az állandóan előrehaladóknak adatott az az ígéret, hogy “fény ragyog fel felettük”.

Mivel az Ige alapján teljesen egyértelmű, hogy a mi számunkra csak Jézus lehet ez a világosság, ezért Pál apostol már megfelelő adaptálással mondja el ugyanazt, amit Ésaiás üzenetében olvashatunk. “Serkenj föl aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus”. (Eféz 5:14) Ugyanazt a szót használja az apostol is, mint a próféta: “felragyog”. De amíg Ésaiás csak a fényt látja, addig Pál már azt is tudja, hogy ebben a fényben Jézus Krisztus támad fel a mi számunkra.

A Jézusban megtalált fény felragyoghat benned is és körülötted is. Először azonban a belső emberednek van szüksége erre a fényre, hogy tisztán láthasd önmagad, az Ige üzenetét, az Isten tanácsait és a környezeted szükségletét. Amilyen mértékben betölti belső lényedet ez a fény, azaz Jézus Krisztus, olyan mértékben válik ez majd láthatóvá, ragyogóvá rajtad is a környezeted számára. Mert a Vele való közösséged “dicsősége rajtad megláttatik”, (Ésa 60:2/b.) mondja a próféta.

A Jézusban megtalált világosság azonban olyan, mint mikor a gázlámpát gyujtjuk meg. Először csak egésszen gyenge, halvány fényt bocsát ki, de egy bizonyos idő eltelte után egyre fokozódik és erősödik ez a fény. Sokan abba a hibába esnek, hogy a Jézusban megtalált világosság első felvillanásában érzékelt fényt túl gyengének találják ahhoz, hogy nekik segítségükre lehessen, ezért aztán félre teszik és nem élnek az általa biztosított lehetőséggel. Pedig csak állhatatosságra lett volna szükségük egy rövid ideig. Ezért olvashatjuk Ellen White írásaiban a következőket: “Csakis azoknak nyújt világosságot, akik keresik azt, és akik örömmel fogadják szent Igéjéből a világosság minden egyes sugarát. Isten ezeken az embereken keresztül fogja kinyilatkoztatni azt a fényt és hatalmat, amely majd az egész földet beragyogja dicsőségével.” (Test. 5. 729,2.)

Jézus Krisztus szeretne felragyogni benned és általad! Ennek érdekében légy kész a világosság minden kis sugarát örömmel fogadni és élni általa.