húsvéti versek

 

Vári Lili: Bevonulás Jeruzsálembe Kárász Izabella: Áldott a feltámadás! Túrmezei Erzsébet: Meddig? Füle Lajos: Győzelmi kiáltás
Robert Crashaw: A kereszten Király Kató: Azt hirdeti a Golgota Rónay György: Este a golgotán Füle Lajos: Husvét van
Siklós József: Mit tudunk Jézusról? Füle Lajos: Feltámadott! Vári Lili: Jézus megmossa a tanítványok lábát  

 

Vári Lili

BEVONULÁS JERUZSÁLEMBE

 

Csupa titok Jeruzsálem,

Sürög-forog a sok ember.

Készülnek már a papok,

Bégetnek a bárányok.

Mégis ki a főutcára

Az emberek ezre-száza

Pálmaággal a kezében

Boldogsággal a szívében

Reménykedve kivonul.

Szamárháton kísérettel

Ki közelg, mint ezredéve

Dávid fényes seregével?

De lám: vitézek helyett

Mögötte egy furcsa tömeg:

Mondják: ki béna volt, ki süket,

Ki már a hideg sírba dőlt:

De egy torokként zúg az ének

Jessze s Dávid Gyökerének,

A dicsőség Istenének:

A megváltottak Királyát

Fogadják, és egy torokként

Kiáltják a Hozsánnát!

 

 

Robert Crashaw (ejtsd: Kresó)

A KERESZTEN

 

Lábad, mely járni mennyei

javunkért annyiszor szokott,

bénán csügg. Sós ár szennyezi:

szent véred rácsorog.

Magad-szétosztó két kezed

Nem mozdul, s mégis folyton ad.

Ó, adjon is, mert bár szegek

Ütötték át, mégis szabad!

 

 

Siklós József

MIT TUDUNK JÉZUSRÓL?

 

Amit Jézus tanít,

legszebb a világon,

ha szavát hallhatom,

szívemet kitárom.

Ahogyan Jézus élt,

az a legszebb élet,

követem példáját,

ameddig csak élek.

S midőn Jézus meghalt

a kereszten értem,

mennyország kapuját

nyitotta meg nékem!

 

 

Kárász Izabella

ÁLDOTT A FELTÁMADÁS!

 

Ragyogó fény, ragyogó nap,

Szép húsvéti ragyogás.

Áldott legyen ez az ünnep,

Áldott a feltámadás!

Énbennem is feltámadott

Jézus Krisztus, a dicső.

Várom is Őt minden napon;

Tudom, hogy majd visszajő!

 

 

Király Kató

AZT HIRDETI A GOLGOTA

 

Azt hirdeti a Golgota,

Hogy testünk Isten temploma.

Drága áron lett megváltva,

Jézusé már, Őt szolgálja.

Bűn és szenny nem lakhat benne,

Akkor még Sátáné lenne,

Mert aki a bűnt szolgálja

Nem néz az a Golgotára.

A Golgota azt beszéli:

Boldog, ki az Istent féli.

A bűntől az megszabadul,

Más emberré átalakul.

Aki Jézust elfogadja,

Egész szívét általadja.

Templommá lesz annak teste,

Isten Lelke lakik benne.

 

 

Füle Lajos

FELTÁMADOTT!

 

Húsvéti reggel

Tavaszi kedvvel

Zeng a berekben:

Feltámadott!

Egei kéklik,

Szelei végig-

Zúgják az erdőn:

Feltámadott!

Dongói dongják,

Méhei zsongják,

Kórusban mondják:

Feltámadott.

Lepkéi írják,

Bimbói nyílják,

Fűből virítják:

Feltámadott!

Égi madárkák

Dalolva szántják

Az új barázdát:

Feltámadott!

Tavasz van íme,

Hatalmas ige

Zuhog a szívre:

Feltámadott!

 

Túrmezei Erzsébet

MEDDIG?

 

Uram, Teneked sok a Pétered,

sokak a nagycsütörtök éjszakáid.

S olyan kevés a csendes Jánosod,

aki nem igér, nem fogadkozik,

de elkisér a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani

egy izzó percben: Meghalok Veled!

De annyi minden visszahúzna még,

ha ránk borul a szörnyű éjszaka,

ha érint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kis gyermek mosolya,

vagy a hitves könnyfátyolos szeme…

Susognak a szélben ringó habok:

a halászbárka, otthon képe hív…

Ó, legalább búcsúzni kellene!

Hamu alól az életösztön is

felparázslik: Ó, ilyen hirtelen?

Egy percre olyan szép lesz a világ,

átölel minden színe, illata!

… S már el is hangzott a “Nem ismerem”!

Uram, Teneked sok a Pétered,

sokak a nagycsütörtök éjszakáid.

Ó, bár lennék csendes Jánosod,

aki nem igér, nem fogadkozik,

de hű marad egész a Golgotáig!

 

 

Rónay György

ESTE A GOLGOTÁN

 

Sírjukba visszatértek már a holtak.

Pihent a város. Az utakon át

őrök cirkáltak. Fönt a katonák

a csárdában kockáztak és danoltak.

Beesteledett. Józsefnél zokogtak

az asszonyok. A szoba ablakát

elfüggönyözték. Annás lakomát

adott. A kutyák ugatták a holdat.

Magdolna ott állt az üres kereszt

tövén. A Mestert alkonyatkor levették.

Sírt. Félt. S egyszerre látta: az ijedt ég

alatt a szégyen fája nőni kezd,

a karjait a végtelenbe tárja,

s az alvó Földre ráborul az árnya.

 

 

Vári Lili

JÉZUS MEGMOSSA A TANÍTVÁNYOK LÁBÁT

 

Mindannyian megérkeztek

megteltek a kerevetek

ott a kendő ott a víz

csak éppen egy szolga sincs

kinek az lenne a dolga

vendég poros lábát mossa

néz egyik a másikára

“nem lehetek a szolgája!”

maradunk hát kényelemben

Jézus lép be a terembe

Kezdődjék a vacsora

amint Mózes meghagyta

kovásztalan kenyérrel

a szőlőnek levével

már a báránysült is készen

ám a hálaadás előtt

köpenyét levetve szépen

Jézus vesz egy törlőkendőt

Vizet tölt és körbejár

Péter lábánál megáll

Péter ugrik: ”Nem lehet!

Király ilyet hogy tehet!”

Jézus hajol: ”Megmosom -

tiszta vagy azt gondolod

de az út sara és pora

melyen nap-nap után jársz

téged és mindenki mást

beszennyez a bűnök földjén

akkor is, ha igyekeztél”

Péternek nincs több szava

Nincs szava a többinek se

pirulva néznek a földre

mígnem tiszta mindnek lába

elkezdődhet már a páska-

vacsora s leül az Úr Jézus végre

csendesen szól széjjelnézve

ha Uratok Mesteretek

megmosta a lábatok

ettől fogva így tegyetek

tanítvánnyá váljatok

nincs a Földön annál nagyobb

tekintély és hatalom

mint Istennek s Szent Fiának

teremtőként adatott

lenni azért ki szeretne

legnagyobbá köztetek

lássa Isten nagyságát mely

a szolgáló szeretet

ezért minden alkalomkor

egymásnak szolgáljatok!

 

 

Füle Lajos

GYŐZELMI KIÁLTÁS

 

Győzelmi kiáltás

száll az éj felett:

átzendül a földön:

“ELVÉGEZTETETT!”

 

 

Füle Lajos

HÚSVÉT VAN

 

Feltámadott! Feltámadunk

Mi is Őérte s Ővele!

Húsvét van, drága vigaszunk,

Az örök élet ünnepe.