57 - Tanakodnak az Úrnak tisztelői

.

I. Kemény beszéd Isten ellen

1.    Ezekben a versekben a Malakiás által feljegyzett utolsó párbeszéd olvasható, amely Isten és az ő népe között történt.

• Úgy tűnik, hogy ez a párbeszéd nemcsak eseményszerűen következik az előző után, hanem bizonyos vonatkozásban üzenetében és tartalmában is kapcsolódik hozzá.

• Ebből adódóan az itt felvetett kérdés is az előző párbeszéd problémájában gyökerezik.

• Előzőleg azért dorgálta meg Isten a népét, mert megcsalták Őt azzal, hogy nem vitték be tárházába a tizedet és az áldozni valókat.

• Isten nagyon határozottan elmarasztalta azokat, akik nem éreztek együtt ügyével, és ezért maguknak tartották meg azt, amit Istennek kellett volna vissza adni.

2.    Hűtlen népe bátorítására Isten felvillantja előttük annak lehetőségét, hogy ennek ellenére miként lehetnek részeseivé a Tőle jövő áldásoknak.

• „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura”  3,10.

  • „Ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.” 3,10.

  • „És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti.” 3,12.

3.    Rendkívül megdöbbentő az, ahogy a nép válaszol Isten felhívására.

• Az a tény, hogy a nép válasza egy külön párbeszédben fogalmazódik meg, arra enged következtetni, hogy csak egy bizonyos idő eltelte után fogalmazódott meg bennük ez a válasz.

• Isten azt mondta, hogy „próbáljatok meg engem” és megnyitom nektek az egek csatornáit.

  • Erre a nép azzal válaszolt, hogy „hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és alázatosan járunk a Seregek Ura előtt”. 3,14.

• Isten azt mondta, hogy „boldognak mondanak titeket mind a nemzetek”.

  •  Erre a nép azzal válaszolt: „Sőt, inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket, hiszen gyarapodnak, noha gonoszságot űznek; és megszabadulnak, noha kísértik az Istent!”  3,15.

4.    A nép magatartásában és Istenhez való viszonyulásában két dolog döbbenthet meg bennünket.

• A felvetett kérdésük tartalma, és maga a visszakérdezés ténye.

• A vallásos szemléletük hű tükre az a kérdés, amit felvetnek Isten előtt.

  • Vajon mit keres egy ilyen haszonelvű szemléletet tükröző kérdés Isten népe szájában, hogy „mi haszna?”.

• Épülhet-e üzleti szempontokra az Istennel való kapcsolatunk?

  • A legtöbb ember nehézsége abból fakad, hogy az Istentől megígért áldásokat feltétlenül anyagi természetűnek gondolják el.

5.    Akik engednek a világ befolyásának és behódolnak a világi elveknek, azok szívében szép lassan ugyan, de folyamatosan, egyre inkább kialakul az Istennel szembeni lázadás gondolata.

• Az ilyenképen való gondolkodás több lépcsőben alakul ki:

  • Először az Istentől jövő áldások látványos megnyilatkozását igényli.

  • Azután már mindenkivel összehasonlítgatja az életét és a körülményeit, mert szeretne kitűnni valamivel.

    • De mindig olyannal hasonlítja össze magát, aki valamilyen vonatkozásban sikeresebb, mint Ő.

    • Mert a világ befolyása már hatott a gondolkodására, ezért az amit Isten ad, már nem elégíti ki az igényeit, valami mást vár.

  • Mivel pedig azt nem kapja meg Istentől, amit szeretne, ezért elkezd zúgolódni és panaszkodni.

    • Először csak magában, majd mind jobban hangot ad panaszának mások előtt is.

  • Ez az állapot egyre jobban megrontja az Istennel való kapcsolatát, ezért feljogosítva érzi magát, hogy nyíltan hangot adjon lázadó gondolatainak.

    • És ennek a gondolatnak a végkicsengése az, hogy semmi haszna annak, hogy megtartjuk Isten törvényét, és alázatosan járunk előtte.

• A tékozló fiú bátyjának a felháborodott panaszában is ez a szemlélet és érzelem figyelhető meg.

  • „Annyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat sem, hogy az én barátaimmal vigadjak.” Luk. 15,29.

6.    A másik megdöbbentő tény a nép magatartásában pedig maga a visszakérdezés, amit ugyan lehet ártatlan csodálkozással is feltenni, de lehet a lázadó dac keménységével is, - és itt valószínűleg az utóbbiról van szó.

• Az ilyen visszakérdezés mindig azt a látszatot próbálja kelteni, mintha az Isten intése és feddése teljesen méltatlan lenne velük szemben.

  • „Miben térjünk meg? - Mivel csaltunk meg? - Mit szóltunk ellened?

• Az ilyen visszakérdezés abból is fakadhat, hogy a kérdezőben már teljesen összemosódtak a jó és a rossz közötti határok.

  •  Már képtelen a tisztánlátásra, pedig úgy gondolja, hogy éppen ő lát tisztán. (Jel. 3,17.)

7.    A tizeden kívül még különféle önkéntes, szabad akaratból adott adományokkal is kifejezhetjük az Isten iránti hálánkat V. Móz. 12,5-6.

• Amikor tizedünket az önkéntes adományainkkal megtetézve visszük az Úrnak, akkor azt fejezzük ki, hogy nem kényszerből, hanem hálával és jókedvvel gondolunk arra, hogy Isten megáldott bennünket és a munkánkat.

• Amikor Istenhez imádkozunk, akkor általában mindig a hálaadás áll az első helyen.

  •  Hálánkat azonban nemcsak a szavainkkal fejezhetjük ki, hanem a tetteinkkel is, Isten még jobban is örül neki.  I. Ján. 3,18.

• Az anyagi élet területén kapott isteni áldásokat sem elég csupán csak szóban megköszönni Istennek, fejezzük ki hálánkat Isten iránt a cselekedeteinkkel is.

• Igazi hálaadás Isten felé az, ha a tizeden felül még szabad akaratból hozott önkéntes adományainkat is elhozzuk elé.

  • Aki ezt nem gyakorolja, az nem köszöni meg Istennek azokat az áldásokat, amiket az Úr adott neki az élet dolgaiban.

8.    A különféle adományainkat viszont csak akkor fogadja tőlünk kedvesen Isten, ha készséges szívvel és örömmel hozzuk az oltárára.

• „Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.”  II. Kor. 9,7.

• „Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben... bőségben legyetek.”  II. Kor. 9,8.

9.    Önkéntes adományaink nagyon sokrétű célt szolgálnak Isten művében.

• A világmisszió haladása és terjedése minden ágazat, nyelv és nép között.

• A világszéles mű különböző intézményeinek fenntartása és működtetése.

• A saját gyülekezetünk fenntartásához szükséges különböző költségek.

• A szegény, beteg és idős emberek segítése, alkalomszerű támogatása.

• „Isten megáldja az ember keze munkáját, hogy az ember visszaadhassa neki az Ő részét. Ad napfényt és esőt, gazdagon virultatja a növényzetet. Egészséget és képességeket ad az anyagiak megszerzésére. Minden áldás az Ő jóságos kezéből származik; és azt akarja, hogy az ember egy rész visszaadásával, tizeddel és adakozással - hálaáldozattal, önkéntes adakozással, bűnért való áldozattal - megmutassa háláját. Áldozzák javaikat az Úr szolgálatára, hogy ne maradjon szőlőskertje kopár pusztaság! Kutassák, hogy mit tenne az Úr a helyükben! Vigyenek hozzá imában minden nehéz ügyet! Tanúsítsanak őszinte érdeklődést Isten műve világszéles haladása iránt!” (Próf.Kir. 440-441.)

II. Az Úr pedig figyelt és hallgatott

1.    Különös, hogy mennyire másként tud egy-egy ember reagálni a környezeti hatásokra és nehézségekre.

• A 73. Zsoltárban ugyancsak találkozunk ennek a problémának a felvetésével, de azzal a különbséggel, hogy a zsoltáríró már a megoldás útját is felvillantja. Zsolt. 73,1-3.  13-17.

• A zsoltáríró szerint még a tiszta szívűekkel is előfordulhat, hogy „már-már ....irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét”.  2-3. vers.

  • „Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet.” 13. vers.

• Az Istenben bízó ember viszont nem engedi, hogy a lelkére teljesen rátelepedjen ez a szemlélet.

  • „Gondolkodom, hogy ezt megérthessem”, még ha nehéz is ezt felfogni.

  • De amikor „bementem az Isten szent helyébe; megértém azoknak sorsát”. 17. vers.

    • A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy imában Isten elé kell vinni a problémáinkat és a kérdéseinket, és a Szentlélek majd megvilágítja előttünk az értelmét. II. Kir. 19.14-15.

2.    Malakiás próféta is arról beszél, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, hogy nem érdemes megtartani Isten törvényét, és nem érdemes alázatosan járni előtte.

• Nem mindenki enged a nehézségek szorításának, még akkor sem, ha nem érti, miért hallgat Isten, ahelyett, hogy cselekedne.

  • Isten azonban nemcsak hallgat, hanem figyel is, - figyel ránk, és figyeli a velünk történő eseményeket, még akkor is, ha mi ezt nem látjuk.

• Isten figyelt és hallgatott akkor is, amikor Dániel és társai nehézségbe jutottak.

  • Nem csúszott ki az események irányítása a kezéből akkor sem, amikor az emberek szemszögéből már elveszettnek látszott minden.

  • Az Isten szabadítását átélő emberek soha sem cserélnének azokkal, akiknek nincs tapasztalatuk Istennel.

3.    Az Istenben bízó emberek természetes reakciója az, hogy mindenek előtt az „Isten szent helyébe” megy be, azután pedig a hittestvéreivel beszéli meg.

• Így tett Dániel is, amikor a pogány király álmát kellett neki megfejteni. Dán. 2,17-18.

  • Az Úr pedig választ és megoldást adott számukra.

4.    Malakiás üzenete nemcsak egy ténymegállapítás, hanem Isten felszólító üzeneteként is értelmezhető.

• „Akik félik az Urat, és becsülik az ő nevét”, azok jöjjenek össze, és tanakodjanak olyan kérdések felett, amit most még nem értenek.

  • Minden ilyen esetben az Úr figyelni fog gyermekei tanácskozására.

• Rendkívüli módon szükségünk van arra, hogy egymás ismerete és hite által épüljünk és erősödjünk.

5.    Malakiás próféta azt is mondja, hogy az Isten nevét tisztelő és becsülő gyermekeinek tanácskozásáról egy emlékkönyvet  készít Isten.

• Ezt a könyvet az Isten szolgálatában álló angyalok vezetik.

  • „’Egy emlékkönyv iraték’ az Úr előtt, amelyben feljegyzik azoknak jócselekedeteit, ‘akik félik az Urat és becsülik az ő nevét’...... Az ‘emlékezés könyve’ minden igaz tettet halhatatlanná tesz. Minden legyőzött kísértést, minden leküzdött bűnt, minden kedves, részvétteljes szót híven feljegyez a krónika. E könyvek megörökítenek minden áldozatot, és Krisztusért elviselt minden szenvedést és fájdalmat.” (Nagy. Küzd. 428-429.)

• Isten az egész örökkévalóságban emlékezni akar az Őt szerető gyermekeinek a jócselekedeteire, minden jó dologra, ami velük történt meg.

• A vizsgálati ítélet ideje alatt különleges jelentősége van ennek az emlékkönyvnek.

III. A várakozás időszaka

1.    Malakiás üzenetéből az is kitűnik, hogy ebben az időben Isten egyfajta várakozásra hívja az ő szolgáit.

• Ma ugyanis még látszólag nincs különbség az igaz és a gonosz ember között.

  • Ha mégis van, akkor ez általában a gonoszok szerencsés előmenetelében nyilatkozik meg, másik oldalon pedig az igazak nehézségeiben és különböző akadályoztatásában figyelhető meg.

• Az élet különböző területeire vonatkoztatva mi nagyon sokszor nem értjük a dolgok állását, és érthetetlennek látjuk az Isten hallgatását is.

  • Ez még inkább így lesz, ahogy haladunk a végső megpróbáltatások ideje felé.

2.    A történelem utolsó pillanataihoz közeledve viszont egyre inkább kirajzolódik a különbség „az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja Őt”.  18. vers.

• Azoknak tábora, akiknek nem volt szokásuk, hogy bejárjanak az Isten szent helyére, két táborból fog összeállni.

  • A megátalkodott gonoszok, akik a csapások ítélete alatt Isten hűségeseire akarják áthárítani a felelősséget.

    • Ezért a hamis nyugalomnap törvénye által kirostálódott kis csapatot el akarják pusztítani.

  • De lesznek közöttük olyanok is, akik nem időben folyamodtak a kegyelem királyiszékéhez segítséget kérni, ők az alkalmas időt elszalasztották, így már remény nélkül állnak. Zsid. 4,16. (balga szüzek)

    • Ezek el fognak bátortalanodni akkor, amikor Isten a végső nagy próbákat engedi rá népére.

      • Ekkor a próbák nyomása alatt ők is azt fogják mondani, hogy „hiába való az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk az ő törvényét, és alázatosan járunk a Seregek Ura előtt”, ezért inkább az ellenség soraiba állnak át.

3.    A döbbenet akkor kezdődik el és lesz egyre inkább úrrá a gonoszság cselekvőin, amikor teljesen biztossá válik, hogy a fanatikusoknak minősítettek csoportja védelem alatt áll a csapásokkal szemben.

• Mert Isten az oltalmazó takaróját teríti ki a választottjai fölé.

• Ekkor teljesedik majd be a mindvégig állhatatos igazakon a 91. Zsoltárban adott ígéret.

  • „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri asz én nevemet.”  Zsolt. 91,14.

4.    „És azon a napon azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek”, vagyis a dicsőséges visszajövetelekor, „tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga fiának”.  17. vers.

• Isten arra tesz ígéretet, hogy az Ő eljövetelekor olyan jutalomban részesíti hűséges gyermekeit, amit kezdettől fogva készítgetett az őt szeretőknek.

  • Akik gyermekeket nevelünk, tudjuk, hogy mennyire szeretnénk elhalmozni kicsinyeinket ajándékainkkal, de a szülői bölcsesség sokszor egyfajta fokozatosságra int bennünket.

5.    Az igazság és a valóság sokáig rejtve volt a felszínes szemlélő számára, de Isten, aki eddig látszólag csak „figyelt és hallgatott”, most már „felkél”, hogy igazságos ítéletének érvényt szerezzen.

• A szabadulásnak ezt a napját Malakiás „az igazság napjá”-nak nevezi, és azt mondja, hogy „gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”.  4,2.

• A gyógyulás mibenlétét pedig Pál apostol mondja el.  II. Kor. 15,53.

  • „Ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik”

  • „E halandó test halhatatlanságot ölt magára.”

  • „Elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.”  Fil. 3,21.

• Akkor, „kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok” örömötökben. 4,2.