Általában a saját méltatlanságának a tudatában gondolkodik így az ember
Az egyik ember azért, mert még sohasem kereste Istent, sohasem próbált bensőségesebb kapcsolatot teremteni Vele.
A másik ember pedig azért, mert elhagyta az Istent, és most szégyelli előtte ezt az állapotát.
Van aki nagy és hosszú utat tett meg azóta, és ezért látja reménytelennek a helyzetét.
Vannak olyanok is, akik csak egyetlen bűn elkövetésére fordultak el Istentől, de ez újra és újra előfordul velük, mert erőtelenek azzal a bűnnel szemben.
A mi ellenségünk Sátán pedig mindent meg is tesz annak érdekében, hogy az Istenhez méltatlan állapotunkról mégcsak véletlenül se feledkezzünk el, nehogy képesek legyünk engedni Isten hívásának.
gyik oldalon igaz az, hogy a bűn és a világ szeretete Isten ellenségeivé tesz bennünket.
A másik oldalon viszont az is igaz, hogy a magát teljesen jónak és tökéletesnek látó emberrel nem tud mit kezdeni Isten.
Vagyis az ilyen emberrel sem tud közösséget vállalni Isten.
Az ilyen emberrel csak azt tudja tenni, hogy megpróbál világosságot gyújtani a szívében, hogy lássa meg önmagát olyannak, amilyen a valóságban.
Mert ez az ember már felismerte önmagában a bűnt, és olyannak látja azt, mint Isten.
Viszont éppen ez az állapota, ez a felismerése teszi alkalmassá a bűnös embert arra, hogy az Istenhez közeledjen.
Mert az Isten csak az ilyen embert tudja megszabadítani a bűneitől.
Mert
a bűnös a maga erejéből úgy sem tud tenni semmit. Ján:
15,5
„Ha látjuk
bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt
gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon a saját
erődből megjavulhatsz e? ‘Elváltoztathatja e bőrét a szerecsen és a párduc az ő
foltosságát? Úgy cselekedhettek ti is jót, akik megszoktátok a gonoszt’ (Jer.
13,23). Egyedül Istennél van számunkra segedelem. Ne várjunk erősebb hitre,
kedvezőbb alkalmakra, vagy szentebb jellemre. Saját erőnkből semmit sem
érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.” (Jé.v.út: 21,2.
Isten azonban segíteni szeretne abban, hogy a túlságosan komor és evilági dolgoktól tudjuk elfordítani a tekintetünket.
Meg kell tanulnunk, hogy ne mindig a bajokra nézzünk, hanem tudjunk Istenre nézni a bajokban is.
Mert ahol mi már teljesen tehetetlenek vagyunk, ott az örökkévaló Isten még millió megoldást tud biztosítani részünkre.
Ehhez meg kell gyógyulnunk a lelki vakságunkból és a csőlátásunkból.
Mert csak akkor tudjuk meglátni és felismerni az Isten által elkészített megoldásokat.
„Hát nem tudod és nem hallottad?”
Úgy gondolom, hogy ez a kérdés állításként is elhangozhatna az ilyen módon gondolkodó emberek felé.
Mert aki fél Istenhez közeledni....
Aki azt hiszi, hogy az ő ügyével és problémájával nem gondol és nem törődik Isten....
Az az ember valóban nem tudja, hogy milyen is az Isten.
Lehet, hogy információs ismeretei vannak Istenről, kívülről elmondhat bibliaverseket, amelyek Istenről beszélnek.
De bizonyára nincs tapasztalati ismerete Istenről, mert ha volna, akkor másként viszonyulna Hozzá.
„Hát nem tudod,
hogy örökkévaló Isten az Úr?”
Ő
mindig ugyanaz, nála nincs változás, még a változásnak árnyéka sem. Zsid:
13,8. Jak: 1,17.
Nem kell félned tehát, hogy a korábban mondott ígéretei a te esetedben már nem érvényesek.
Ő ugyanis hűséges és örökkévaló Isten, ígéreteiben és kegyelmében is.
„Hát nem tudod,
hogy Ő teremtette a föld határait?”
El tudod hinni, hogy a világmindenséget teremtő Istennek nincs hatalma arra, hogy a te ügyedet is megoldja?
„Nem oly rövid az Úr keze, hogy meg nem
szabadíthatna” Ésa: 59,1.
„Nincs aki az Ő kezét megfoghatná, és ezt
mondaná néki: Mit cselekedtél?” Dán: 4,32.
„Hát nem tudod,
hogy Ő nem fárad és nem lankad el?”
„Nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek őrizője!” Zsolt: 121,4.
„Hát nem tudod,
hogy végére mehetetlen a bölcsessége?”
Lehet, hogy te kilátástalannak látod a helyzetedet, talán úgy gondolod, hogy már semmi megoldás sincs a problémáidra.
De a te tanácstalanságodat ne vetítsd ki Istenre.
Azért Isten Ő, hogy ott is tudjon megoldást találni, ahol te az ember már semmit sem találsz.
„Hát nem tudod,
hogy Ő erőt ád a megfáradottnak?”
Ezért hangzik Jézus hívása az evangéliumban. Mát: 11,28-30.
Mert Nála megpihenhetünk és nyugalmat találhatunk.
Mert Nála könnyűvé válhatnak terheink, sőt gyönyörűségessé.
„Hát nem tudod,
hogy az erőtelen erejét megsokasítja?”
Nem minden terhet vesz le rólunk Jézus, de amit nekünk kell hordoznunk, ahhoz erőt ád.
Ezért
az erőért imádkozott Dávid. Zsolt: 51,12/b.
Ezért az erőért adott hálát Pál. Fil: 4,13. II. Kor: 12,9.
Ez
az isteni erő mindenre képesíteni tud bennünket, ha élünk Vele és Általa. II.
Pét: 1,3.
Ésaiás próféta is azt mondja el, hogy „elfáradnak, meglankadnak és megtántorodnak a legkülönbek is”.
Nemcsak az öregek, hanem az ifjak is.
Nemcsak a gyengék, hanem a legkülönbek is.
Nemcsak a másik, hanem te is és én is.
Illés próféta története is ilyen példaként íródott le az utókor számára.
Rendkívüli hittel szolgálta Istent, mégis bekövetkezett az Ő életében is a belefáradás, az elcsüggedés, amikor már teljesen kilátástalannak látta az ügyét.
Mintha elhagyta volna Őt az Úr.
„Isten
szolgálatában nincs helye az elkeseredésnek. Hitünknek el kell viselnie a
ránehezedő nyomást. Isten képes is és hajlandó is megadni szolgáinak a kellő
erőt. De Ő nemcsak teljesíti ígéreteit, hanem túl is tesz a Benne bízók legvérmesebb
reményein is.” (Test. 8. 11,1.)
„Talán úgy tűnik,
hogy az Úr művének ellenségei jó és biztos alapokra fektették le terveiket.
Isten azonban megdöntheti a legbiztosabb terveket is. Meg is dönti, amikor és
ahogyan jónak látja, - ha szolgái hitét már eléggé megpróbálta.” (Pr.Kir:
„Van biztos
orvosság a csüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és a tevékenység
napról napra növekvő biztonságérzetet és megelégedést ad. Kísért e az a
gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes
csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon
ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, hogy mire van szükséged. Nála van minden
hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól,
hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét,
amelyet az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük szerinti erőt ad
szolgáinak.” (Pr.Kir: 105,3.)
Ésaiás azonban nagyon árnyaltan fogalmazva hangsúlyoz egy nagyon fontos dolgot.
Az elfáradt ember még nem azonos a teljesen kimerült emberrel.
A sport világban különös hangsúlyt helyeznek a fáradtságérzet utáni gyakorlatokra, mert csak ezek a gyakorlatok fokozzák a teljesítő képességet.
Az ellankadt növény sem azonos az teljesen elszáradt növénnyel, és ez a lelki ember esetére is érvényes.
A megtántorodó ember sem azonos azzal, aki már el is esett.
A próféta által felsorolt állapotokat nem szabad túlságosan tragikusan venni.
Egy nagyon rövid kijelentést mond el csak, ami azonban a mérleg nyelve lehet a problémáink és a megoldás között.
„DE
- akik az Úrban bíznak”
„Erejük megújul”
„Szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk”
„Futnak és nem lankadnak el”
„Járnak és nem fáradnak el”
„A végtelen
Szeretet sóvárog azok után, akik úgy érzik, hogy képtelenek Sátán csapdáiból kiszabadulni,
és irgalmasan felkínálja erejét, hogy érte élhessenek. ‘Ne félj’ - mondja nekik
- 'mert én veled vagyok ne csüggedj, mert én vagyok Istened!’” (Pr.Kir: 197,3.)
„A megrepedt
nádat nem töri el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki.”
Isten azonban, mivel Ő a teremtő Isten, ezért a megrepedt nád számára is van megoldása.
Ő a repedt nádat is újjá tudja teremteni
Ilyen repedt nád lehet az ember is a kilátástalan és csüggesztő körülményei között.
De Isten az emberi szívet is újjá tudja teremteni.
Istennek azonban a pislogó gyertya számára is van megoldása.
Lehet, hogy a környezetében lévők már csak eloltani szeretnék a pislákolva vergődő fényt, Isten azonban nem így gondolkodik felőle.
Ő képes arra, hogy egyenletessé és állandóvá tegye a világító képességünket.
Arra is képes, hogy pislákoló fényünk erejét feltranszformálja.
Ilyen a mi
Istenünk.