54 - A Krisztus központú élet

 

Gal. 2,20.

 

Letöltés 

I. Bevezetés

II. Az „Én” központú élet csapdája

III. A gyülekezetben való megnyilatkozása IV. A Krisztus központú élet öröme

.

I. Bevezetés

1.    Pál apostol a saját élettapasztalatán keresztül mutatja be azt a különös változást, ami a Jézussal való élő találkozás után következik be a hívő ember életében.

2.    Mint minden igét, úgy ezt a páli kijelentést is, sok oldalról lehet megközelíteni, sokféleképpen lehet értelmezni.

3.    Most azt szeretném reflektorfénybe állítani, hogy mit jelent a valóságban az a változás, amiről az apostol beszél.

4.    Pál apostol kijelentésében két nagyon jelentős kulcsszóra figyelhetünk fel:

5.    Az „Én”-re koncentráló emberek közül némelyek beképzeltté, büszkévé, és önteltté válnak, mint a Jézus példázatában említett farizeus.

6.    A Krisztusra koncentráló emberek mindig boldog felszabadultsággal élik az életüket, hiszen Krisztus közelében megnyílt a szemük, már érzékelni tudják azt is, amit csak a hit szemével lehet érzékelni.

7.    A laodiceai üzenet szerint Isten népe között is sokan vannak, akiket még teljesen az „Én” központú gondolkodás jellemez.

II. Az „Én” központú élet csapdája

1.    Pál apostol azt mondja: „Élek többé nem én, – de vajon mit kell érteni e kijelentése alatt?

2.    Nagyon sok területen van következménye az „Én” központú életnek, és sokféle módon jelenik meg a visszahatása.

3.    Az „Én”-központú emberek mindig önmagukkal foglalkoznak, csak magukról tudnak és szeretnek beszélni.

4.    Az „Én”-központú életet élő emberek egy különös csapdába esnek bele, amit viszont ők nem vesznek észre magukban, hanem csak a környezetük érzékeli.

5.    Ez a gondolkodásmód azért is jelent csapdát a hívő ember számára, mert eközben a jó és a szent védelmezőjének gondolja és érzi magát, miközben pedig rideg kegyetlenséggel feszít keresztre másokat.

III. A gyülekezetben való megnyilatkozása

1.    Bizonyára sokféle oldalról vizsgálhatnánk meg azt, hogy ez az „Én” központú életforma a gyülekezeti életünkben hogyan és milyen módon jelenik meg.

2.    Most idő hiányában csak egyetlen szeletét szeretném vizsgálat tárgyává tenni ennek a jelenségnek.

3.    Szomorú tény, hogy az adventisták között az Isten háza iránti tisztelet kialvóban van, az Isten házában való illő viselkedés kezd ismeretlen fogalommá lenni.

4.    Akik úgy gondolják, hogy szombatonként csupán egy baráti találkozóra jönnek a gyülekezetbe, és mellékesen még részt vesznek az istentiszteleten is, azok eltévesztették a házszámot, azoknak minél hamarabb rá kell döbbenniük a végzetes tévedésükre.

5.    Akinek problémát jelent az, hogy szombaton a gyülekezetben nem ő, hanem Isten kerül a középpontba, az nem szereti eléggé Istent, de önmagát annál inkább.

IV. A Krisztus központú élet öröme

1.    Pál apostol az alapigében viszont azt állítja célként a hívő ember elé, hogy legyen meg a szándék kimozdulni ebből az állapotból.

2.    Pál apostol korábban farizeus volt, ezért ebben az időben ő is „Én” központúan élte az életét, a saját cselekedetei körül forgott minden gondolata.

3.    Pál apostol változásának legjelentősebb részlete az volt, hogy az „Én” helyét Krisztus jelenléte váltotta fel.

4.    Az „Én” központú gondolkodásunk szerint még üdvösség szerző tettként akarjuk produkálni a törvény szerinti cselekedeteinket.

5.    A Krisztus központú gondolkodás egy mélyen gyökerező boldogságtudatot és biztonságérzetet eredményez.

6.    Ha Krisztus él bennünk, akkor megváltozik az emberekkel való kapcsolatunk, még az esendő bűnöshöz is krisztusi lelkülettel fogunk viszonyulni.

7.    A Krisztus központú gondolkodók számára nem jelent nehézséget az, hogy Isten és a megváltás evangéliuma álljon a figyelmük és beszélgetésük középpontjában.

8.    Pál apostol azt írja a levelében: „Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk”. Róm. 10,8.

9.    A Krisztus központú gondolkodással rendelkező emberek megtanulják Pál apostoltól azt a leckét is, hogy a szeretet inkább elfedez, mintsem leleplez.