53 - Az erőszakoskodóké a mennyek országa

.

I. Az üdvösségre jutás két vonala

1.    Jézusnak ez a kijelentése sok emberben támaszthat furcsa érzést, sőt tiltakozást.

• Első olvasatra úgy hangzik, mintha Jézus az erőszakos embereket támogatná, mintha arra biztatná követőit, hogy erőszakosnak kell lenniük.

  • „...mind mostanáig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt”.

• Nehezen tudjuk a szelíd és alázatos Jézussal kapcsolatban elfogadni egy ilyen hangvételű kijelentést, idegen hangzásúnak érezzük az Ő szájából hangzóan.

2.    Kétségtelen, hogy itt a földön sokféle cél elérésében lehet eredményes mód az erőszakosság, de nehéz elképzelni, hogy az Isten országá­nak elnyerésében is kellene alkalmazni és gyakorolni.

• Pedig vannak erőszakos keresztény irányzatok, és vannak olyan erőszakos keresztények is, akiket alig lehet elviselni.

• Noha lehet embereket erőszakosan befolyásolni arra, hogy az érdekünkben cselekedjenek, de na­gyon nehéz ezt a szándékot Istenről feltételeznünk.

  • Lehetetlennek tűnik, hogy Isten hagyja magát emberektől terrorizálni, Ő nem hagyja magát erőszakos emberektől befolyásolni a cselekvésében.

• Ennek ellenére, bármilyen furcsán hangzik is, ezt mégis Jézus jelentette ki, Ő mondta a tanítását hallgató tömeg előtt, hogy az erőszakoskodóké a mennyeknek országa.

  • Lukács evangélista viszont már úgy jegyezte le Jézusnak ezeket a szavait, hogy „mindenki erőszakkal tör abba”, vagyis az Isten országába bejutni akaró emberek erőszakkal törnek be oda. Luk. 16,16/b.

  • De vajon mit jelenthet az Igének ez a különös kijelentése, tényleg erőszakosoknak kell lennünk annak érdekében, hogy üdvözüljünk?

3.    Egy kicsit messzebbről kell megközelítenünk ezt a megbotránkoztató igazságot, ha meg akarjuk érteni, hogy a Szentírás különböző kijelentéseiben az ember üdvösségre-jutásának két vonalát fedezhetjük fel.

• Az egyik szerint az üdvös­ség teljesen az ember munkája, a másik szerint pe­dig teljesen Isten munkája.

  • Mindkettő mellett nagyon sok bibliai idézetet lehet felhozni.

• Az első mellett szólnak azok a határozott felhívások, melyek bennünket ösztönöznek cselekvésre, és ezek elég nagy szám­ban találhatunk az Írásban.

  • „Térjetek meg!” Mt. 4,17.

  • „Menjetek be a szoros kapun” Mt. 7,13.

  • „Szenteljétek meg ezért magatokat” III. Móz. 19,2. 20,7.

  • „Légy hű mindhalálig” Jel. 2,10.

• A másik vonal szerint viszont az üdvösség teljesen Isten munkája, és ennek is meg van a maga bibliai igazolása.

  • „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a­ Krisztus Jézusnak napjáig” Fil. 1,6.

  • „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munká­lást jókedvéből”. Fil. 2,13.

  • „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez” Eféz. 2,8.

4.    A Bibliát tanulmányozva tehát nem lehet letagadni e két vonalnak egymással való ellentétét, látszólagos szembeállását.

• Az egyik szerint mintha az embernek kellene teljesen és egyedül munkálnia az üdvösségét, mintha az Istennek semmi része sem lenne benne.

• A másik szerint pedig  mintha teljesen az Isten műve lenne az üdvösség, és eszerint az embernek semmi köze sem volna hozzá.

5.    Ezt a látszólagos ellentétet nem lehet megoldani csupán úgy, hogy csak az egyiket hangsúlyozzuk, a másikat pedig kikapcso­ljuk.

• Ha az elsőt egyoldalúan hangsúlyozza valaki, akkor belekerülhet abba a hiábavaló erőlködésbe, amellyel a Bábel tornyát építették.

  • A földről mennybe vezető utat építeni, teljesen reménytelen vállalkozás.

  • Pedig nagyon sokszor mi adventisták is így gondoljuk el az üdvösséget.

• Akik viszont a másik vonalat hangsúlyozzák, azok az eleve elrendelés megváltozhatatlan tényének rabjaivá válnak, amiből következően ölbe tett kézzel várják, hogy Isten adjon hitet és erőt az erkölcsi éle­tük megszenteléséhez, és vezesse el őket egészen az üdvös­ségig.

6.    Be kell látnunk, hogy kiegyen­líthetetlen ellentéttel állunk szemben.

• Még ha nehéz is elfogadni, bele kell törődni, hogy a Biblia igazságait nem lehet egy mondatban kifejezni, hanem csak két mondatban.

• Még pedig két olyan mondatban, amelyek esetenként teljesen ellentétesek egymással és mégis igaz mind a kettő.

7.    Ez nem tekinthető egy olyan logikai formulának a Bibliában, mint ahogy a mindennapokban próbálja az ember megoldani a megoldhatatlannak látszó logikai kérdéseket, ez sok­kal inkább egy tapasztalati igazság.

• Minden embernek, aki harcol az üdvösségért, rá kell jönnie az igazság mindkét oldalának igaz és szükséges voltára.

• Az üdvösség után vágyakozó em­bereknek két alapvető tapasztalata van.

  • Egyrészt tel­jesen tehetetlenek vagyunk az üdvösségünk dolgában: „Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”

  • Másrészt viszont két­ségtelenné válik, hogy felelősek vagyunk az üdvössé­günkért, ezért ha elkárhozunk, nem háríthatjuk át az ezzel kapcsolatos felelősséget sen­kire sem.

    • Sem azokra, akik bűnre csábítot­tak, sem azokra, akikről azt gondoljuk, hogy nem figyelmeztettek, és nem vezettek Istenhez.

    • De Istent sem tehetjük felelősség az üdvösség elveszítéséért.

• Az üdvösségre vágyó emberben két egymással ellenkező, de egy­formán alapvető érzés fogalmazódik meg.

  • Üdvösségünk egyedül Isten kegyelmi ajándéka, amit ingyen ad.

  •  Elkárhozásunk viszont egyedül a mi döntésünk, illetve a bűnhöz való viszonyulásunk következménye.

8.    Az üdvösségnek tehát ez a két vonala található meg a Bibliában, de ez a két vonal Istenben találkozik és tökéletes összhangban olvad össze.

• Miként az igazságossága a kegyelmével és irgalmával.

• Olyan ez, mint a prizmán felbontott napsugár, amely a prizmáig egyetlen sugárban fut, a prizmán túl viszont a szivárvány minden színében ragyog.

• Amíg a prizma oldalán vagyunk, ezt a többszínűséget láthatjuk, de egyszer majd nyilvánvalóvá lesz a mögötte lévő egység is.

II. Az üdvösségre jutás emberi vonala

1.    Amikor Isten azt mondja, hogy az erőszakoskodóké a mennyek országa, akkor arra a vonalra utal, ahol az embert teszi felelőssé az üdvösségéért.

• Azt akarja kifejezni, hogy ezen a vonalon nem elegendő a langyos érdeklődés, hanem maximális erőkifejtésre van szükség.

• A keresztény életet nem lehet kényelmesen végig lötyögni, sodortatva magunkat a körülményektől és az eseményektől, vagy éppen mások véleményétől és befolyásától.

• Az üdvösségről és a megszentelt életről nem gondolkodhatunk úgy, „ha sikerült, akkor jó, de ha nem, hát abba is belenyugszunk”.

2.    Isten határozott odaszánást vár el tőlünk, azt várja, hogy akarjunk győzni, akarjunk üdvözülni.

• Az Igén keresztül erre nagyon határozott felszólítást kapunk Istentől.

  • „Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál”. I. Tim. 6,12.

  • „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat…amelyek a lélek ellen vitézkednek” Kol. 3,5.  I. Pét. 2,11.

• Ezekkel az igei kijelentésekkel Isten arra szólít fel, hogy vegyél erőszakot a természeteden, a kívánságaidon, amikor más irányba akar vonni és vezetni.

• Ehhez a küzdelmedhez Isten erőt akar adni: mert „valakik befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek”. Jn. 1,12.

  • „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” Fil. 4,13.

• Használd ezt az erőt, és élj vele, amikor csak szükséged van rá.

  • Ezt az erőt azonban sohasem használhatod valaki ellen, hanem csak valami ellen.

  • Tanuld meg Istentől, hogy Ő gyűlöli ugyan a bűnt, ezért azt teljesen és végérvényesen meg fogja semmisíteni, de a bűnöst szereti.

• Aki ennek a győzelemnek az érdekében nem hajlandó a legteljesebb erőkifej­tésre, az nem juthat el Krisztushoz, vagyis nem jut el az üdvösséghez.

3.    A laodiceában élőkkel szemben Jézus legnagyobb panasza az, hogy megelégszenek egy langyos lelki állapottal, jól érzik magukat ebben a közegben, és nem akarnak semmilyen erőfeszítést sem tenni a kimozdulás érdekében.

• Aki örök életet akar, annak félre kell tenni „minden akadályt és megkörnyékező bűnt”, vagyis küzdenie kell. Zsid. 12,1.

• Ezért Isten azt várja tőled, hogy tarts őszinte önvizsgálatot, - vajon megtettél-e mindent a lelki győzelmed érdekében?

  • De ezt nem a hitvallásoddal, hanem a cselekedeteddel kell megválaszolni.

4.    Minden ember előtt egy sereg akadály tornyosul fel a megtérése előtt és után is.

• Sátán felvonultatja ellene a fékevesztett emberi természet minden erejét és hatalmát, amivel megállásra vagy visszafordulásra akarja kényszeríteni.

• Sokszor sodor bele bennünket is olyan helyzetbe, amikor úgy érezzük, hogy nagyon belefáradtunk, már nincs kedvünk tovább folytatni.

  • Így volt ezzel Illés próféta is, aki visszavonult a hegyek csendjébe.

  • Ésaiás szerint ez előfordulhat a legkülönbekkel is, de akik az Úrban bíznak, azoknak megújul az ereje a további küzdelemhez. Ésa. 40,30-31.

• Az Istentől kapott új erő által kell továbbmennünk a hit élet útján, és megharcolni „a hitnek szép harcát”.

• Vagyis „Tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott”. Júd. 3.

III. Az erőszakosságra szólítás háttere

1.    A Szentírásban több olyan történet van feljegyezve, ahol ennek a jézusi kijelentésnek az alapelvét figyelhetjük meg a gyakorlatban.

• A vak Bartimeus, a 12 éve vérfolyásos asszony esete, a gutaütött ember barátainak elszántsága, stb.

2.    Ezek a történetek azt mutatja be, hogy mire gondol Isten akkor, amikor azt mondja, országába csak az erőszakoskodók fognak bemenni.

• Ezek az akadályok szár­mazhatnak magából az emberből, a körülményeiből, a külső és belső okokból, de az ősellenségtől is.

• Sátán rendkívüli precizitással szervezi meg azt a munkát, amivel meg akarja akadályozni az embernek Krisztushoz jutását.

  • Hiába van meg az orvosság és a beteg külön-külön, ha nem találkoznak.­

  • Hiába van meg a szérum a patikában, ha nem viszik el a beteghez, gyógyszer nélkül a beteg nem tud meggyógyulni.

• Sátán is azon mesterkedik örökké, hogy a bűnbe esett ember és Krisztus ne találkozhassanak egymással, ne éljenek együtt.

• Megengedi, hogy vallásoskodjunk, kegyeskedjünk, csak abban állja utunkat, hogy Jézus Krisztussal legyen személyes találko­zásunk és élő kapcsolatunk.

3.    Az előbb említett bibliai példák azt mutatják, hogy ezek az emberek igyekeztek áttörni minden akadályon, ami őket Jézustól elválasztotta.

• Bartimeushoz hasonlóan le kellett győzni az emberi kényelem szeretetet, ami sokszor a szokások rabszolgaságából hajt ki.

  • Cselekvés he­lyett gyakran csak spekulálunk, a kényelmetlen feladatok alól kibújunk, szeretjük racionalizálni az életét.

  • Mindenki arra törekszik, hogy a lelki élet területén megtanuljon bizonyos sablonokat, - amit gépiesen is lehet gyakorolni - és azoktól semmi körülmények között nem hajlandó eltérni.

• Mivel a hitélet útján egészen új, szokatlan terüle­ten kell járnunk, azért a legtöbbször megtorpanunk és nem merünk nekivágni, lehúz a tehetetlenségi nyomaté­kunk.

• Bar­timeus azonban nem kezdi elemezni a vágyakozását, hogy vajon jó-e ez az alkalom és hogy Jézus haj­landó lenne-e őt meggyógyítani vagy sem.

• Pálhoz hasonlóan Ő sem tanácskozik test­tel és vérrel, hanem erőszakot vesz magán, és teljes erejéből Jézus után kiált­, mert meg akar gyógyulni.

  • Pedig Jézus tanítványai minden igyekezetükkel azon vannak, hogy elhallgattassák a kiáltozó vak embert.

4.    Az az ember, aki ezt az erőszakot nem hajlandó önmagán elkövetni, kimarad Isten országából.

• Nem megy másként, csak ha erősza­kot veszünk magunkon s nem tanácskozunk testtel és vérrel, hanem belevetjük magunkat a kegyelem árjába.

• Aki ezt az erőszakot nem hajlandó önma­gán elkövetni, az ott marad vakon az országút szélén, Jézus pedig az övéivel tovább megy dicsé­retet énekelve.

5.    Meg kell tanulnunk legyőzni a félelem akadályát, és a mások által felállított illendőségi formák visszatartó erejét.

• Vannak esetek, amikor nem adhatunk arra, hogy mit mondanak mások

• Bármi­lyen tiszteletet igényel is az illendőség, bármilyen fon­tos is a forma, mégis vannak pillanatok, amikor túl kell tudjuk tenni magunkat a formákon, a mások által felállított elvárásokon.

• A példaként említett Bartimeus sem törődött azzal, hogy a környezetében kinek mi a véleménye arról, ahogy ő Jézussal akar találkozni.

  • Ha ezt figyelembe veszi, akkor örökre elmaradt volna a gyógyulása.

• A négy barát sem törődött azzal, hogy mit szólnak az emberek ahhoz, hogy ők kibontják a tetőt, és úgy eresztik le Jézus lábához a béna barátjukat.

6.    Vagyis vannak emberek, akik felis­merték a ritka nagy alkalmat, világosan látták azt, ha most elszalasztják ezt a lehetőséget, talán soha többé nem fog megismétlődni számukra.

• Az erőszak ezekben az esetekben egy szent buzgóságot jele t, amit Jákób is gyakorolt akkor, amikor hitével belekapaszkodott az Angyalba.

7.    Jézus tehát azt mondja, hogy az erőszakoskodóké a mennyek országa.

• Kész vagy-e erőszakot venni magadon annak érdekében, hogy Jézus mellett gyógyulást találj a lelki betegségeidre?

• Kész vagy-e erőszakosan kiszakítani magadat abból a bűvkörből, amit a világ és annak kívánsága vont köréd Sátán álnok és megtévesztő csomagolásában?

• Kész vagy-e erőszakot venni magadon, amikor az élet gondjai és egyéb dolgok közbejönnek, és minden lelki dologgal való foglalkozáshoz csak fáradtságot érzel magadban.

  • Kész vagy-e erőt venni magadon, mert tudod, hogy az életben maradáshoz ez elengedhetetlen.

• Kész vagy-e arra, hogy amennyiben erre szükség van, akkor még erőszak árán is be akarsz törni a mennyeknek országába.

  • Vagyis nem elégszel meg egy kényelmes, langymeleg kereszténységgel, hanem kész vagy oda szánni magad Istennek teljesen „élő, szent és kedves áldozatul”.